<![CDATA[
<body background="" bgcolor="#ffffff" text="#000000" link="#0033ff" vlink="#aa0022">
<center><i><b><h1>A mindenség õrjítõ varázsa</h1></b>
<h3>ezen szavak elolvasásával egyidõben<br>újabb turnéra indul<br>fellépésének következõ állomása</h3><h2>KÉPZELETED</h2><h3>a felhasznált üzemanyag</h3><h2>ÉLETED</h2><h3>a kilövés helye</h3><h2>ÉBREN ÁLMODÓ AGYAD</h2></i></center><br>
<hr><h1>A MINDENSÉG, A SZÓ ÉS A VALÓSÁG</h1><br>
<h2>a szavak kiözönlése</h2>forgolódó, zenélõ, nyüstölõ szavak áradatában hajol vissza magára a világ!<br>miközben a szóról azt mondom: szó, a szó azt mondja a szóról: szó!<br>amíg a szóról szót mondó szóról mondom: szóról szót mondó szó,<br>a szóról szót mondó szó mondja a szóról szót mondó szóról:szóról szót mondó szó! mondja a szó!<br>az elsõ szóval kezdõdött a világ, a szót-szóró-szóval.<br>a többi szó a szót-szóró-szóról szóló, szót szóró szó!<br>a szót-szóró-szót-szóró szót szót-szóró szó szórja!<br>szól a szó, a szószóló szó, káprázó szószóró-szót szór a káprázó szó!<br>leyen szó! legyen szó!<br>legyen a szótól: szószülõ szó!<br>szó-szobrot szóró, szóval szólaló szobor-szó!<br>a világ a mûködõ szó!<br>a világ a világról szót szóró szó!<br>a világ az önmagát kimondó szó!<br>a világ - magát szavánál fogva magán átrepülõ szó!<br>a világ - magát helyérõl kirántó, magát önmûködõen kirántó, rántatlanul rántó, húzatlanul húzó, kimondatlanul kimondó szó!<br>a szó a világ élete,a világnak életet, születést ado szó!<br>a szó a világ nemzése,a világ igenlõvé nemzése, igézése, idézése, a világ testet öltése, a kimondhatatlan kimondása!<br>a szó az isten istenné válása, a szó az isten végsõ építõköve,<br>a szó a semmi újrafelosztása!<br>a szó a lehetetlen lehetségessé tevése, a végsõ megvalósítás egyetlen esélye, a lovagló, táncoló, ünneplõ szó!<br>a szó az önmagát meghaladó szó,<br>a testet öltõ, és egyre újabb testet öltõ, testbõl kiömlõ ige,<br>a bennünk fészkelõ,<br>csontig sarkantyúzó,<br>a mindenség égzengését felerösítõ -<br>belõlünk mindegyre feltörõ szó -<br>sistergõ szó<br>rákfene szó<br>Úristen szó!<p>
<hr><h1>A SEMMI, A VALAMI ÉS A VÉGTELEN</h1><br>
<h2>a valami szorításában</h2>valami hív<br>hív hív a valami<br>valami vár<br>vár vár a valami<br>valamit vár<br>valami szólít valamit<br>valami akar<br>valami engem akar<br>valami remeg<br>valami remegve akar valamit<br>valami mindenfelé kiált<br>valami letépi álarcát<br>valami leveszi bennem is álarcát<br>valami újulni akar sebesülni akár de kibomlani valamibe<br>valami mindent meg akar nézni<br>valami mindent tûzzé tesz<br>valami mindent elolt<br>valami keres<br>valami üvölt<br>valami lappang és nyúz<br>valami mindent akar<br>valami szólítja valamit<br>mindennél erõsebben<br>szólít szólít a valami<p>
<h2>elõérzet</h2>kromoszómák emelte vattacukor-felhõkarcolók<br>génjeink emberjárású vasárnap délutáni szökõkútjai<br>testet öltve a felvilág csontvázán hegedülve a mélyvilágba járási tilalom idején<br>a lappangó öröklét-élõlények<br>életünk árán kajtatják Don Quijote álmaikat<br>hogy tejutak kékes sajkáihoz imádkozhassanak<br>a csatárláncba fejlõdõ kozmosz-lehallgató öröklét-hordozók<br>vágyainkat termesztve szüretelve készülnek a lepke-lét mámorába<br>elõérzetek vagyunk a zászlót bontott idõtlenség elõ-akkordjai<br>egy megremegõ kép szétfolyó festék-csíkjai<p>
<h2>a csend titkos páncélja</h2>mi<br>mi végül<br>mi körül<p>szó<br>szóba harap<br>reszket a rab<p>a nullházak szelepként mûködnek<br>nemlétem közepén en vagyok a halhatatlanság<p>
<hr><h1>ÉLõ VILÁGEGYETEM</h1><br>
<h2>a falak növése (az ismeretlen föld)</h2>hej! hej! hej! hej!<br>mi van mi?<br>mi van mi?<br>itt vagytok mi?<br>eljöttetek?<br>micsoda földmagot pakoltatok ki!<br>virágzik fel!<br>micsoda ég és földtömböt?<br>letépett tárgyak!<br>lovagolj!<br>állati tetemek emelkednek a hold udvarában!<br>veszettül forognak a nagy játék ütemére!<br>mindent elönt a fény!<br>szanaszét guruló kerekek!<br>az ég küllõi hajamnak sátraiban!<br>ostorra pattanó falak növése!<br>lövések! lövések!<br>lövések!<br>lövések magtárakból!<br>feltámadó növekedés!<br>ezer éve nem volt távol!<br>felnyesett Dunán<br>fel, szögeimbõl el!<br>házak városok repkednek!<p><h6>VHK szöveg 1984</h6>
<h2>villanycsarnokokban</h2>villanycsarnokok tábornoka most jöjj gyere elõ!<br>és csontjain egy fordult tempó -<br>menekülõ föld!<br>növekedj növekedj!<br>nincs vége! nincs vége!<br>soha semminek nem lehet vége!<br>a távolság az semmis!<br>az idõ az semmis!<br>az akadály az semmis!<br>itt minden van!<br>itt minden van!<br>a mindent nem lehet elpusztítani!<br>minden mindennél tovább él!<br>minden mindennél több!<br>minden mindenben minden lesz!<br>minden mindenben ujjászül!<br>tojásokat épít a házak felett és remeg a fenyegetett jövõ!<br>minden szétporlad és a porból minden újjászületik!<br>a porból világóceán lesz!<br>oázisok vagyunk!<br>nyurga délszaki kutak!<br>fel a háztetõkre!<br>repülõ kaszárnyákat hasogat az ég!<br>óriás tölcsérbe a pokol lapátol eszmét!<p><h6>VHK szöveg 1983</h6>
<hr><h1>MEGTÁLTOSODÓ VILÁGOK</h1><br>
<h2>az éjszaka karmai</h2>tornyok csavarodnak belém, az éjszaka karmai. sátorvárosok ugranak az ég felé! egy képzelt világot építek újjá. hívó gyertyák özöneibe érek. suttogva lángoló, fénykardal rohamozó délibábtortákat akarok falni! zokogó délibábrohamok, szeleteljetek fel! nyíljatok meg! nyíljatok meg! óriástörpék! széljáratok keringenek. az átjáró világít, nem keresi senki! csillogó folyamok fröcskölnek. a fényáram széttörött! millió fényszilánká, millió szemhéjjá, millió szemhéjat szült eleven testünkre. a félelem eltakarja a diszharmónia bûvöletében élõ rázkódó jövõt! arcok villanásai, szállok veletek! elnyelt világ hatalma szólít. forduljatok a Nap házaiba! a pillanat megpengézve zuhan az idõtlenség meredélyeire.<p><h6>VHK szöveg 1982</h6>
<hr><h1>A VILÁGÖSZTÖN ÉS A SZERELEM</h1><br>
<h2>rádébredek</h2>hej hej<br>rádébredek<br>végigzuhan az akaratom<br>ha kérlek ha merlek megrázkódom<br>egy nem ismert erôvel gazdagodom<br>bármi történt most itt vagyok<br>mindent betöltök és felrobbanok<p>hej hej<br>miféle világ<br>mi kifordít befordít és szikrázva ráz<br>körben mindenhol lángokban áll<br>hogy széjjelhasad az anyagi váz<p>hej hej<br>miféle láz<br>miféle láz mely porba igáz<br>árammal jár míg lehull a máz<br>nem ismert világokat társsá igáz<br>mindent betölt a megváltó láz<p>hej hej<br>meglátlak és fölhasadok<br>kiáradok és eget hasítok<br>minden kiömlik és tehozzád ránt<br>hát mit tettem eddig hogy így rám talál<br>fényes lángokban élek és halok<br>szikrázva remegve szabadulok<p>hej hej<br>minden kisért<br>újra elõjön minden mi élt<br>áramlik suhamlik ledönt szikráz<br>villámfény terpeszében megtalál<br>hogy összeáll újjászül a végsõ kép<p>hej hej<br>tércsarnokok<br>kiált és rángat és suttog a lét<br>miféle idõ<br>miféle kéz<br>ébresztett fel a dermedtségbõl<p>hej hej<br>itt áll a lét<br>vérben viharban<br>pompázó tér<br>egy közeli arcban<br>felzúdul az ég<br>égve éget<br>a felismert kép<br>megtaláltalak<br>itt van a vég<p>hej hej<br>kibomlik a fény<br>reszketve hullámokban tetõzik a dél<br>falam leomlik<br>nyitott vagyok<br>mi mindent tûrtem és most tudom miért<br>míg zsongva gyógyít a végtelen tér<br>mely szemedbe nézve tárul elém<br>mindent tudok<br>minden enyém<p>hej hej<br>tudd meg miért<br>tudd meg miért tölt be fényén a tér<br>mitõl tölt újra<br>csordultig a lét<br>amíg lélegzel<br>tudd meg miért<p>itt itt a pillanat<br>gyere elém<br>a lét igázva hajt újra Feléd<br>fogvatartó<br>két szemedért<br>mely árammal sebez<br>vonz húz eléd<p><h6>VHK szöveg 1985</h6>
<h2>szédület, veled</h2>azon a napon a karfiolok felfigyelnek az eszmére<br>s a délibábrohamok elsöprik a városokat<p>de nem hammogva, nem -<br>ahogy belédeszem magam<p>fogom az arcod<br>érzem nyíló szád feketén örvénylõ vonzását<br>belémolvadsz<br>végtelen fû-öleléssel<p>meglátlak<br>beömlök szemeden<br>végigjárlak<br>suhanva végigrobbanok rajtad<br>szorítalak<br>tombolok és adom magam és adok neked is<br>kiszivárgok kiválasztassz magadból<br>apránként kicsordulok<br>vissza.<p>nem:<br>nézlek.<p>
<hr><h1>IZGALOMBA VARÁZSOLÓDVA</h1><br>
<h2>meghitt szemérmes óda</h2>bámultalak<br>a fatiplik vihogtak<br>és szûzhártyák lebegtek kis áldozati oltárom felett<br>szemérmesen pislogtunk és szelíden elfingottam magam<br>árvalányhajat szórtam a tepsikre<br>mákosnokkedlit és csuszpájzreszeléket<br>és kéz a kézben fingottunk egyet<br>a baglyok odaadóan huhogtak<br>gondoltam szólok: nézd!<br>de megintcsak elfingottam magam<br>nem tesz semmit te csak nevettél<br>mert seholsem láttad ibolyavörös gömbjüket<br>és az orrunkal is hiába próbáltuk õket bekeríteni<br>és ezen megintcsak nevettünk<br>nem tudom mi volt velem de aznap nagyon fingottam<br>aztán szaladtunk<br>és körbe az úton szépenfésült fingok ültek<br>és büszkén vigyorogtak és a hasadat fogtam úgy nevettél<br>így mentünk viháncolva és ment a hasad is<br>átfogtam karcsú derekad és durrogtattalak<br>arra sétált egy csapat ismerõs zsiráf és a nyakuk összetöpörödött az ámulattól<br>és fiatal bársonyhalak úsztak felénk és buborékokat eregettek<br>isteni szép volt szólni akartál de ekkor megmozdult a fülem és-<br>úristen!- nagyot fingott<br>a torkodon akadt az alma-szó te hájas hófehérke<br>és rögtön megdöglöttél<br>felkaptalak és vittelek fájdalmasan üvöltöttek nadrágom alól a fingok<br>az emberek megálltak és megemelték a kalapjukat<br>fõleg akiknek nem volt kalapjuk<br>de hetvenen felül azok is megemelték akiknek nem volt<br>hangtalanul potyogtak a könnyeim<br>de vigyázva hogy senki ne vegye észre megemeltem a seggem<br>egyszer elejtettelek amikor megkötöttem elszakadt cipõfûzõmet<br>többször nem mert elszakadt a cipõfûzõ<br>határtalan melankólia ömlött el bennem<br>és fájdalmamban ingva vittelek téged<br>keresztül az óceánokon a patakzó óceánokon vittelek<br>vittelek téged messze<br>már? napja vittelek étlen-szomjan mert nem akartalak ilyen nehéz helyzetben elhagyni<br>de Te nem voltál tekintettel erre és csendesen rothadni kezdtél<br>lelkemre nagyon büdös volt körülötted az éghajlat<br>gondoltam figyelmeztetésül megcsavarom az orrod<br>a kezemben maradt<br>ronda ronda orr dacos termés szitává tülkölt fúvócsõ<br>szétsajtolt bizonyíték<br>de én tovább cûgöltelek karjaimmal vigyázva rád<br>bokám már térdig kopott és meg-megcsukló könnyeim egyre jobban szétzúzták távolodó körvonalaidat<br>és ismét megmentettelek<br>fütyörészve de leplezetlen kíváncsisággal otthagytalak egy KUKÁ-ban<br>és azóta nem jössz el értem te hálátlan dög!<br>de esténként ha kinézek a szemétdombra biztatóan intek a szememmel<br>VÁRLAK!<p>
<hr><h1>VALÓSÁGGYÁRAK LÕRÉSEI</h1><br>
<h2>rózsatövû ignác, a nagy magyar orvos tiszteletére</h2>agyamban injekciók váltogatják egymást<br>és pucér ápolónõk röhögése<br>a betegek napi 24 szemmûtét után kábúltan térnek<br>nyugovóra<br>látom a rákos patkányok reggelihez kászálódnak<br>a kínorgona szele csapdossa az ablakokat<br>a bélférgek halálunkat morzsolják<br>és mire felkel a Nap<br>és mire lehull<p>
<h2>lényem halk jajszava</h2>lényem halk jajszava olykor eljut a peremig<br>zsizsik és rozsomák szalonnázik vígan a mezõn<br>degeszre tömött zsákok fogognak kínjukban<br>lármás, nyugtalan tér az erõk fogja<p>
<hr><h1>VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK</h1><br>
<h2>hangosbemondó tájakon mázsás tudati parancsokat hirdetni</h2>álmodni kell éberen, konokon, valóra váltani a világot. mindent át kell élni, mindent itt élni, itt átlényegülni egy dühmardosta belsõ világ papagájrikoltásaiba, az önismeret és önszuggeszció erõit példátlan hadba vezetni, suttogni, kérni, kérlelni, hajlongani, hajolni, haj, haj, hajgatni, álmélkodni folyton, kusza körvonalakat ókumulálni, belsõ tájakra repülni, az akarat fegyelmét kihúzni hogy a hegyvonulatok felszisszenjenek a tücsökciripeléstõl, edzeni, pedzeni, epedezni, sötét udvarokba kakasokat vetni, levelezni fûvel-fával, vadorrú bogárral, lesni, nyesni, etetni bõven, túltelített eltökéltséggel, a jégorrú banya szigorával, hangosbemondó tájakon mázsás tudati parancsokat hirdetni, vénnek lenni, többezer évesnek, de kényesnek, fényesnek.<p>
</body>
]]>