Lajkó Félix

Budapesten, Szegeden, Berlinben, Párizsban, Tokióban, Edsinburghban és a világ más városaiban, fesztiváljain felolvasóestek után, de sokszor csak baráti társaságban, kocsmákban játssza műveit - nem kottából, hiszen nem is írja le őket. Ennyiben a népzenei hagyományok folytatója, de a ma művészetének művelője is.

Legutóbb Budapesten a Városligeti tó vizén, az Á kávézó teraszán augusztus 19-én, szombaton, a vízre épített, Művészettel az új évezredbe című kortárs szoborkiállítás kisérőrendezvényei közt láthattuk, vidéken pedig 26-án Kőszegen, a fesztivál a határon 2000 zárógáláján.

Lajkó Félix 1974-ben született Bácskatopolyán, előszőr citerázni, majd hegedülni tanult. Bár nem végzett rendszeres zeneiskolai tanulmányokat, koncertjei telt házasak még a Zeneakadémián is. 1992-ben a Dresch Quertettel lépett fel Budapesten hetente, majd saját zenekart alapított, mígnem kiderült: állnadó zenekarban nem tud megmaradni, s azóta több művésszel, zenekarral koncertezett.

Zenéjében felllehető a kelet-közép-európai népzene- magyar, ukrán, csángó, román, balkáni, cigány, és klezmer- a free-jazz, az etnodzsessz, a klasszikus zene, a heavy metal rengeteg motívuma, futama. Nevezik hegedűn játszott improvizatív punk-rocknak, de besorolják a világzene kategóriájába is. Mindezen jegyek alapján elgondolkodhatunk azon, hogy nem olyasmiről van-e szó, mint más, "rendes" zeneszerzőknél, akik ugyanígy feldolgozandó kincseket láttak és találtak a népzenében, miként tette ezt például Bartók vagy a régebbi korok nagy újítói közül is oly sokan, köztük Haydn, Mozart és Beethoven.

Mi más is lehet az alapja az improvizatív előadásoknak, ha nem a zenei múlt és jelen pontos ismerete, az hogy, Lajkó különböző zenei világokban él, s a színpadon ezeknek a világoknak a darabjai állnak össze egy-egy előadássá? Egyedülálló zenét hallhattunk tehát, amelyet nem lehet valamilyen már létező zenei kategóriával leírni. Nem a reprodukció, a már meglévő darabok ismétlése, esetleg az előadás idejéig szóló újragondolása, újraértelmezése a jellegzetes vonása, hanem a szerzőben,játékosban élő zenei elemek fáradhatatlan összerakása koncertről koncertre. Fergeteges, néhány hang, ütem alapján felismerhető zenei szövegeket hoz létre Lajkó. Eredetisége abban áll, ahogy a legkülönbfélébb müfajokat egymás mellé helyezi, összeköti. Ezzel a szemmel nézve kicsit jobban,.érthertő, hogy a felfokozott, szuggesztív előadásmód elemi, mondhatjuk azt is: ősi hangzásélmények, népdalfoszlányok mellett egészen új zenei világokat idéz fel az emberekben. Mindez érthetővé teszi azt a lelkesedést is, amellyel a zenéjét a nagyvilágban fogadják. Természetesen a rajongók táborát növeli a virtuóz előadásmód, a játék közben magával ragadó emberi gesztusok, a zenei révület...

Furcsa, egyedi, az idő múlásának kitett alkotások jönnek létre így minden egyes alkalommal a koncerteken, hiszen nehéz elképzelni, hogy Lajkó zenéjét egyszer majd lekottázzák, és valaki megkisérli újrajátszani.

Aki szeretne belepillantani ebbe a művészetbe, az talán láthatja, hogy leginkább koncertre kellene eljutnia. Filmen Sára Sándor, Szőke András, portréfilmen pedig Grunwalsky Ferenc és Jancsó Miklós örökítette nmeg úgy, hogy a rendezők szerint a cél nem az volt, hoigy elhelyezzék a világbam, hanem az, hogy egy embert a zenéjén keresztül tudjanak bemutatni. Aki ezeknez nem tud hozzáférni, annak azokat a lemezeket lehet ajánlani, amelyet a fiatal hegedűművész a kilencvenes években adott ki.

Válogatás Lajkó Félix eddig megjelent CD-iből

Közremüködött:
Dresch Mihály: Zeng a lélek /1995/
Noire Desire zenekar /1996/
Boban Markovic Orkestra: Sree cigansko /2000/

Önálló lemezek:
Lajkó Félix és zuenekara /1997/
Lajkó Félix-Lőrinszky Attila: Live at Academy /1997/
Lajkó Félix és zenekara: Koncert'98, Zeneakadémia /1998/

2001. február 26.