Lajkó és Markovics találkozása

Láthattuk-hallhattuk már így őket együtt, a Fonó négyéves születésnapján tavaly októberben egyszer már megőrjítették az erre fogékony közönséget. Idén ismét szem- és fültanúi lehettünk ennek a különleges találkozásnak: Lajkó Félix és Boban Markovics zenekara április 12-én együtt lépett fel a Körcsarnokban.

1998 őszén hozta őket először össze a sors, a Kerekek című film zenéjét készítették Belgrádban közösen. Ekkor született meg az ötlet, hogy talán amit a stúdióban felvillantottak, azt a színpadon is be lehetne mutatni a nagyközönségnek. A belgrádi Sáva Központban, illetve a Fonó születésnapon tartott két koncert aztán egyértelművé tette, hogy nekik így, együtt érdemes tovább dolgozni. Boban Markovicsék néhány hónapja Budapesten rögzítették ötödik nagylemezüket, melyen Lajkó is közreműködött, ennek megjelenése szolgáltatta az apropóját a mostani bulinak.

Markovicsék a balkáni fúvószene egyik legnagyszerűbb képviselői, amikor Goran Bregovics, Emir Kusturica filmjeinek (Cigányok ideje, Arizonai álmodozók, Underground) zenéinek hivatalos szerzője meghallotta őket Belgrádban, azonnal stúdióba invitálta őket. (A dallamok alapvetően Markovicséktól származnak, Bregovics igazából csak lejegyezte, formába öntötte azokat, itt-ott beleigazított, majd levédette őket.) A filmzenék kapcsán ezért sokszor Kusturica zenészeiként is emlegetik őket, ami mostanság már csak félig igaz, mivel Kusturica a belgrádi No Smoking együttessel dolgozik.

Lajkó Félix a térség zenei életének egyik legellentmondásosabb tehetsége, istenadta tehetség, sorsa mégis – vagy tán épp ezért? – kiszámíthatatlan. Tán világsztár lesz belőle, tán semmire sem viszi, a potenciális lehetőség mindkét esetre benne van. Ahogy egyik kritikusa találóan megfogalmazta: “Folyton úton van, keresi a formát, amelyben tehetsége a leginkább megnyilvánulhat. Lehet, hogy sosem fog megérkezni. Az ő műfaja a keresés.” Szónikus világa erősen egyéni, magyar és cigány népzene, kortárs hatás, illetve némi dzsessz keveredik benne, alkalmanként érdesen és zavarosan. Igazi dacos csikó, egyenesen neki a falnak, a maga feje után haladva.

J. B. Sz.

2001. február 25.