Ananda Shankar legendája

A nemrég elhunyt pszichedelikus szitárművész legendáját egy kortárs bangladeshi zenész, producer és DJ, Saifullah "Sam" Zaman élesztette újjá.

Ananda Shankar zenéjével 1960-ban ismerkedett meg a világ, amikor a zenész éppen Kaliforniában időzött. A legenda úgy szól, hogy egy Jimi Hendrix-szel játszott jam lemezszerződéshez vezetett a Warner Brothersnél a klasszikusan képzett szitáros számára, akinek Ravi Shankar volt a nagybácsikája. A saját magáról elnevezett Ananda című album, amelyet Amerikában vettek fel, azonnal kultikussá vált a Light My Fire és a Jumping Jack Flash című felvételek szitárverzióinak köszönhetően. A Light My Fire későbbi megjelenése egy Outcaste (Száműzött) című összeállításon több száz fontra strófolta föl Ananda eredeti bakelitének árát.

A sors iróniája, hogy az ilyen újdonsült feldolgozások Ananda Shankar művei közül a legérdektelenebbek: nyugaton leginkább a számára legfelejthetőbb anyagára emlékeznek. Az Indiában felvett anyagai zeneileg sokkal mélyebbek; a korai úttörő lemezeitől a későbbi kísérletező munkákig. Még a hagyományosabb filmzenéit és színházi darabjait is a szokatlan elemek jellemzik.

Egy másik kísérletező, egy bangladeshi zenész, producer és DJ, Saifullah "Sam" Zaman (akit csak State of Bengal-nak szólítanak) nagy tisztelője Ananda Shankar életművének. Élő fellépései és felvételei mozgalmasságában Zaman szakított időt arra, hogy megossza velünk, mekkora befolyással bírt rá Ananda munkássága.

"Kilencéves korom óta gyűjtöm a bakeliteket" - számol be - "és 12 évesen kaptam egy nyári munkát egy lemezboltban Brick Lane-ben. A bolt felső szintjén egy kisebb fajta stúdió üzemelt. Bangladeshből kaptunk kazettákat, és az én feladatom az volt, hogy minden kazettáról a legjobb számot válasszam ki, vegyem fel őket egymás után, mintha egy összeállítás lenne, és készítsek másolatokat, amiket a boltban el tudtunk adni. Többnyire nyugat-bengáli filmzenéink voltak, de rábukkantam erre az M94-es jelzésű kazettára, amelyen nagyon különös számokat találtam. Sosem hallottam addig ahhoz foghatót, és 6 vagy 7 évvel később rájöttem, hogy Ananda Shankar dalait hallgattam".

"Szeretem, ahogy mer kísérletezni" - jegyzi meg Zaman. "Nincsenek szigorú szabályok a zenéjében sem a hangszerelés, sem az ütősök és sem a hangzás tekintetében. Tulajdonképpen a játékában rejlő energia és a számok elrendezése ihletett meg."

A Walking On című album munkálatai közben és a hozzá kapcsolódó nagy-britanniai turné során a szitár-veterán és fiatal hódolója össze tudták vetni hasonlóságukat és különbségüket kreatív munkájuk és kísérletezgetésük közben. Ananda kiadója eredetileg úgy gondolta, hogy a művész majd több brit zenésszel fog együtt dolgozni, de Shankar csak egyetlen emberrel kívánt együttműködni, és a választása State of Bengalra esett. "Ugyanabba a zenébe szeretett bele, mint én: Talvin Sinsh Anokha című válogatásáról a 'Flight IC 408 to Calcutta' című számba. Calcuttában hallotta a dalt valakinek a kocsijában, és szemmel láthatólag majd' megőrült érte. Olyasvalamit érzett benne, amit eddig még soha. Volt benne egy hang, ami kutyaugatásra emlékeztetett, de az egy dob volt, aminek a tetejére ráhelyeztek egy húrt".

Amint Shankar megérkezett Angliába, Zamannal rögtön munkához láttak, hogy megalkossák azt a kilenc lenyűgöző új dalt, amik a Walking On alapját képezik. Összmunkájuk legjobban a Throw Down és a Reverse című dalokban ütközik ki, ahol State of Bengal teljesen modern hátteret ad Ananda érzelmes régebbi stílusú melódiáinak. De Zaman elutasítja az olyan megjegyzéseket, miszerint ezek az alkotások fúzió szüleményei. "Nem az volt a célom, hogy Ananda Shankar '60-as, '70-es évekbeli stílusával egyesüljek. A dalokban rejlő energiát akartam átültetni és egy energetikus klubhangzást létrehozni".

Senki sem sejtette, hogy a Walking On lesz Ananda Shankar utolsó felvétele. De mielőtt a lemezt kiadták volna, Ananda 56 éves korában elhunyt Indiában. Shankar egyszer azt mondta, hogy át akarja törni a határokat "a zenével, szeretettel, ragaszkodással és együttérzéssel" és arról álmodott, hogy "a zenészek a világ minden tájáról a világ összes emberének játszanak majd".

Egy bangladeshi diplomata fiaként Saifullah Zaman gyerekkorát Pakisztánban, Jordániában, Törökországban és Hong Kongban töltötte, mielőtt 1973-ban letelepedett Londonban. Az életet egy nagy utazásként fogja fel, és ezt az utazást próbálja meg tükrözni zenéjében Ananda Shankar álmait visszhangozva. "Az az álmom, hogy mindenkihez szóljak az egész bolygón, és ehhez a zene egy univerzális nyelv" - mondja. "Az egyik dolog, amit nagyon szeretnék elérni, hogy boldogságot hozzak az embereknek, hogy lássam az embereket együtt. Ahogy Ananda is mondta: Ha mindannyian együtt vagyunk, egyek vagyunk, és ha elmegyünk, akkor is egyek vagyunk. Én össze akarom hozni az embereket egy olyan egységet kialakítva, ahol mindenki ugyanaz alatt az esernyő alatt áll, ugyanazon a szinten. Ezt jelenti számomra a State of Bengal".

2000. szeptember 20.



Click to Visit



FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster