Latin pop

A második világháborút követő néhány évben másfél millió bevándorló érkezett Puerto Ricóból az Egyesült Államokba. Minden ötödik latino New Yorkban, Dél-Bronxban telepedett le. A newyoricanoknak nevezett jövevények közül sokan visszamenekültek hazájukba a nyomor elől, csak a legelszántabbak maradtak a hihetetlenül lepusztult gettókban. Miután 1952-ben Puerto Rico az USA 51., de nem teljes jogú tagállama lett, a bronxiak mozgolódni kezdtek. Az egyre öntudatosabbá váló bevándorlók küzül mind többen követelték anyaországuk függetlenségét. És hogy a mozgalom ne fulladjon érdektelenségbe, zenéltek is hozzá.

Tartalomjegyzék
Nuestra cosa
Rezervátumban
Salsa születik
Szabad a gitár
Latin nyár
Spanyol ajkak
Linkek
Irodalom


Nuestra cosa

Ahogy a soul az afroamerikaiak, úgy a salsa a latinók lelkét emelte himnikus magasságokba. „A salsa a legfontosabb zene a számunkra, mivel visszavezet minket legősibb gyökereinkhez” - írta egyszer Edward Rosario, a a Latin N.Y. című magazin publicistája. „Nuestra cosa”, vagyis a latin dolog: kívülállók hiába is próbálják megérteni a lüktető ritmusok jelentőségét. A salsa jóval a Fidel Castro ügyködése előtti időkben született meg Havanna utcáin, ahol a conjuntosnak nevezett bandák csiszolgatták a születendő irányzatot. Az éjszakai lokálokba Celia Cruz Y La Sonora Matancera hozta be az utcákról a zenét, amely később guaguanco néven hódította meg a báltermeket. A harmincas-negyvenes évek meghatározó figurái közé tartozott Arsenio Rodriguez, a vak gitáros, valamint Chapottin és bandája, az Orquesta Aragon, akiknek a hatása máig érződik a latin pop gyöngyszemein.
1937-ben Duke Ellington hozzálátott a dél-amerikai zene feldolgozásához. A nagy egymásra találás első terméke a Caravan című melódia jazz-átiratának megszületés, amelynek szerzője a puerto rico-i Juan Tizol, Duke zenekarának tagja volt. A negyvenes évekre a latin jazz már Európában is megjelent, köszönhetően Frank „Machito” Grillónak, akinek Latin Jazz Plus Soul című albumán olyan zenészek fújták a szaxofont, mint Joe Newman és Cannonball Adderley. New York legendás PalladiumbáltermébenTitoPuente és Joe Loco slágerei uralkodtak, amikre még a legkeményebb jazzfanatikusok is kénytelenek voltak odafigyelni.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Rezervátumban

Az ötvenes évek elején a mexikói Perez Prado rendszeresen jelentkező rádióműsort indított, amelyben - akárcsak későbbi riválisa, Xavier Cugat - a mambó mindenhatóságát igyekezett propagálni. Ekkoriban már valóságos ütközetek zajlottak a báltermek környékén, amelyek során kubai és puerto rico-i műkritikusok próbálták meggyőzni a másik felét saját zenéjük elsőségéről. A spanyol nyelvű La Prensa napilap részletesen beszámolt ezekről a csetepatékról, újabb akciókra buzdítva ezzel a zenerajongókat.
Dick ”Ricardo” Sugar és Art ”Pancho” Raymond voltak az első kívülállók, aki nevet szereztek maguknak a latinók körében. A két dj-nek sikerült felhívni az angol nyelvű média figyelmét is a dél-amerikai ritmusokra. Kapcsolatba kerültek olyan veteránokkal, mint Tito Puente, aki az ötvenes években zenészek egész generációját indította el a pályán. Kuba és az Egyesült Államok 1961-es összezördülése után azonban a politikai tényezővé előlépő salsa egyik napról a másikra kiment a divatból. Ekkoriban érkezett New Yorkba Ray Baretto, akit csöppet sem érdekelt a Castro miatt életbe lépő szilencium. Kitartóan zenélt a rezervátumba szorított newyorikanereknek, és fáradhatatlanságát végül a Charanga Moderna című albumon való közreműködés honorálta, amely egy csapásra életre keltette az Orquesta Aragon hangzásvilágát. Ray Baretto valóságos népmesei hőssé vált Dél-Bronx latinók által lakott körzeteiben, a barriókban.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Salsa születik

Maga a salsa szó 1963-ban robbant be a zenei világba, Charlie Palmieri Salsa Namas című albumának jóvoltából. Utána három évnyi hallgatás következett, majd Call Tjaders Soul Sauce című lemeze ismét bedobta a köztudatba a műfajt. Jerry Masucci, a Fania kiadók tulajdonosa szerint a szó már a második világháború előtt megszületett Puerto Ricóban. Amikor a közönség igazán fel akart pörgetni egy zenekart, „Con salsa!”, azaz „nyomjad a fűszert!” felkiáltásokkal próbálta inspirálni a bandát. A ricóiak legnagyobb bánatára a zene mégsem náluk, hanem Kubában született meg, még ha a névadás feladata rájuk is hárult. A büszke latinóknak ráadásul azt is le kellett nyelniük, hogy a hetvenes években egyre több salsa ritmusra írt angol dalszöveg látott napvilágot, és mind gyakrabban bukkantak fel Rhythm and Blues elemek a számokban. Eddie Palmieri, a salsa egyik fanatikus apostola Andy Warholnak egyszer a következőt találta mondani: „Inkább felkötném magam, semmint hogy olyan kommersz zenét csináljak, mint Carlos Santana”.
Santana woodstocki latin-rock-jazz koktélja után azonban az isten se menthette meg a dél-amerikai zenét a világsikertől. A nagy öregeknek bele kellett törődniük, hogy a féltve őrzött „latin dolog” közüggyé vált. Csak azzal vigasztalhatták magukat, hogy Santana azért nem feledkezett meg az úttörőkről sem: Oye Como Va című slágere például gyönyörűen visszavezethető egészen Tito Puente örökzöldjéig.
Hamarosan a fehér zenészek is rámozdultak a latin ritmusokra. A Rolling Stones egy időben olyan művészekkel erősítette csapatát, mint Johnny Martinez vagy a konga-virtuóz Ray Barretto. Elthon John és John Denver szintén gyanúsan latinos hangzással lepte meg rajongóit.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Szabad a gitár

Carlos Santana 1947-ben, Mexikóban született. A zene világába ötéves korában vezette be édesapja, aki egy utcai zenekarban hegedült. 1955-ben szülővárosából, Autlanból Tijuanába költözött és nyolcévesen már olyan nagyságok hatása alatt állt, mint B.B. King, T-Bone Walker és John Lee Hooker. Több helyi együttesben is megfordult. 1966-ban hozta létre a Santana Blues Bandet, mely 1969-ben Woodstockban, majd Bill Graham segítségével 1972-ben a San Francisco-i Fillmore Westben is színpadra lépett. A Fleetwood Mac is jelen volt azon a meghallgatáson, amelyen Graham a Winterland Ballroomban készülő műsorához keresett nyitószámot. Sokan ezeken az előadásokon ismerték meg a Santana kongával, üstdobbal és maracával elegyedő latinos ritmusait. Az 1969-ben megjelent, Santana című első album a latinos hangzásvilágot ötvözte Santana profi gitárjátékával - ezzel kezdetét vette a latin zene hetvenes évekbeli divatja. 1970 novemberében Santana feldolgozta a Fleetwood Mac "Black Magic Woman" című számát. Az együttes szólógitárosáról Santana a következőket mondta: "Számomra két meghatározó tényező volt: érzelem és könnyedség. Peter Green Supernatural-je ezzel a két szóval jellemezhető. Nem lehetett egyszerűen odaállni elé és megkérdezni, hogy 'Mondd csak, Peter, mit is fogtál ebben az ütemben? És hogy is állt a hangerőszabályzó?' Az ő számai nem erről szólnak - egy tisztán belső mechanizmus eredményeként jöttek létre."


vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

Latin nyár

A hetvenes évek közepére a szuicid hajlamú Eddie Palmieri is feladta a partizánharcot, és nekilátott a slágergyártásnak. Unfinished Masterpiece című albumáért 1976-ban először kapott Grammy-díjat a latin műfaj képviselői közül. Ennek ellenére az 1969-es woodstocki fesztivál után csaknem harminc évet kellett várni a műfaj igazi újjászületéséig. Santana a legnehezebb időkben is kitartott, a nagy visszatérés mégsem az ő nevéhez, hanem a fiatal generáció jól megcsinált üdvöskéinek köszönhető. Azoknak, akik a zenei trendek mellett a meteorológiai előrejelzéseket is figyelemmel kísérik.
Az időjárás egyszer már beleszólt a poptörténelembe, egy dögmeleg nyárnak köszönhetően született meg a rocksteady, amelyből aztán szép lassan kinőtt a reggae. Ha végigfutunk az elmúlt évek nyári slágertermésén, azt kell látnunk, hogy a slágerlisták alakulása nagyban összefüggött az átlaghőmérséklettel. Ha sütött a nap, nyomultak az egzotikus dallamok. 1989-ben tarolhatott a Lambada, 1992-ben mindenki a Sweat (A La La La La Long)-ra rázta, de a következő, esős-szeles nyáron már a 4 Non Blondes What’s Up című slágerére búsultak az utazási irodák csalódott kuncsaftjai. A producerek szerint roppant egyszerű a képlet: nyáron a fene se akar CD-t venni, kivéve, ha még a csapból is az aktuális strand-sláger folyik. A Los Del Rio egyszer már beégett a Macarénával, de ‘96-ban a német turistáknak hála mégis sikerült kaszálniuk egy nagyot. Lou Bega ‘98 telén jött ki első albumával, és akkorát bukott, mint Zámbó Jimmy a Mr. Olympia előselejtezőjén. Aztán jött a nyár, és Bega kolléga lábai előtt hevert a világ.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Spanyol ajkak 

Jennifer Lopez
A latin pop jelenleg legfényesebb csillaga, Ricky Martin meggyőződéssel vallja, hogy az ő zenéje mínusz húsz fokban is nagyszerűen funkcionál. Szerinte a latin pop az egész világot meghódítja, mint annak idején a rock and roll. Ahogy a Sony latin-felelőse, Jeff Ayeroff fogalmazott: a kilencvenes évek végén egy egészen más világba csöppentünk. Vérprofi sztárcsinálók csaptak a lovak közé, és kezdték szállítani a spanyolajkú ikonokat. A Nuevo Wave-nek is nevezett latin hullám női zászlóvivője, Jennifer Lopez igazi bronxi csaj, aki iszonyatos hisztit vágott le, amikor a Mint a kámfor forgatásán kisebb mordályt kapott a kellékestől, mint George Clooney. Mégis, amikor arról énekel, mennyire gyengéden is képes szeretni, hajlamosak vagyunk elhinni neki. Persze, ehhez kell a jó barát, Puff Daddy médiagengszter segítsége is.
A nagy felfordulásban aztán valakinek eszébe jutott a mester, Carlos Santana is, aki utoljára 1976-ban szerepelt a Rolling Stone magazin címlapján. Santana 1992 óta nem készített stúdióalbumot, érezni lehetett, hogy valami nagy dobásra készül. Mikor felkereste Clive Davist, aki 1968-ban tulajdonképpen felfedezte a Santana Bandet, a producerek már sikoltoztak a gyönyörtől. A két nagy öreg megegyezett abban, hogy a hatvanas évek feltámadása valószínűleg még várat magára, úgyhogy nyitni kell a fiatalság felé. Davis letett egy listát a lehetséges közreműködők neveivel Santana elé, ő pedig rábólintott. A listán olyan nevek szerepeltek, mint Wyclef Jean, Everlast vagy Lauryn Hill. Az album elkészült, és szép csöndben felmászott a slágerlisták tetejére. A Supernatural nyolc Grammyt kapott, Santana pedig tizennégy arany- és kilenc platinalemez után ismét a címlapokon vigyoroghatott. A latinók győzedelmes visszatérését 2000-ben Tito Puerte június 1-jei halála árnyékolta be. A mester hetvenhét éves korában halt meg szívrohamban. A Mambo King száz albumot és öt Grammyt hagyott örököseire.

vissza a tartalomjegyzékhez

Linkek

www.santana.com
www.rickymartin.com
www.rhino.com
www.home.earthlink.net

vissza a tartalomjegyzékhez

Irodalom

Barry Graves: Salsa-Our Latin Thing. Rock Session
1., Hamburg 1977.

2000. július 14.



Click to Visit



FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster