|
Latin pop
A második világháborút követő néhány évben másfél millió bevándorló érkezett Puerto Ricóból az Egyesült Államokba. Minden ötödik latino New Yorkban, Dél-Bronxban telepedett le. A newyoricanoknak nevezett jövevények közül sokan visszamenekültek hazájukba a nyomor elől, csak a legelszántabbak maradtak a hihetetlenül lepusztult gettókban. Miután 1952-ben Puerto Rico az USA 51., de nem teljes jogú tagállama lett, a bronxiak mozgolódni kezdtek. Az egyre öntudatosabbá váló bevándorlók küzül mind többen követelték anyaországuk függetlenségét. És hogy a mozgalom ne fulladjon érdektelenségbe, zenéltek is hozzá.
Tartalomjegyzék Nuestra cosa Rezervátumban Salsa születik Szabad a gitár Latin nyár Spanyol ajkak Linkek Irodalom
Nuestra cosa
Ahogy a soul az afroamerikaiak, úgy a salsa a latinók lelkét emelte himnikus magasságokba. „A salsa a legfontosabb zene a számunkra, mivel visszavezet minket legősibb gyökereinkhez” - írta egyszer Edward Rosario, a a Latin N.Y. című magazin publicistája. „Nuestra cosa”, vagyis a latin dolog: kívülállók hiába is próbálják megérteni a lüktető ritmusok jelentőségét. A salsa jóval a Fidel Castro ügyködése előtti időkben született meg Havanna utcáin, ahol a conjuntosnak nevezett bandák csiszolgatták a születendő irányzatot. Az éjszakai lokálokba Celia Cruz Y La Sonora Matancera hozta be az utcákról a zenét, amely később guaguanco néven hódította meg a báltermeket. A harmincas-negyvenes évek meghatározó figurái közé tartozott Arsenio Rodriguez, a vak gitáros, valamint Chapottin és bandája, az Orquesta Aragon, akiknek a hatása máig érződik a latin pop gyöngyszemein. 1937-ben Duke Ellington hozzálátott a dél-amerikai zene feldolgozásához. A nagy egymásra találás első terméke a Caravan című melódia jazz-átiratának megszületés, amelynek szerzője a puerto rico-i Juan Tizol, Duke zenekarának tagja volt. A negyvenes évekre a latin jazz már Európában is megjelent, köszönhetően Frank „Machito” Grillónak, akinek Latin Jazz Plus Soul című albumán olyan zenészek fújták a szaxofont, mint Joe Newman és Cannonball Adderley. New York legendás PalladiumbáltermébenTitoPuente és Joe Loco slágerei uralkodtak, amikre még a legkeményebb jazzfanatikusok is kénytelenek voltak odafigyelni. vissza a tartalomjegyzékhez
Rezervátumban
Az ötvenes évek elején a mexikói Perez Prado rendszeresen jelentkező rádióműsort indított, amelyben - akárcsak későbbi riválisa, Xavier Cugat - a mambó mindenhatóságát igyekezett propagálni. Ekkoriban már valóságos ütközetek zajlottak a báltermek környékén, amelyek során kubai és puerto rico-i műkritikusok próbálták meggyőzni a másik felét saját zenéjük elsőségéről. A spanyol nyelvű La Prensa napilap részletesen beszámolt ezekről a csetepatékról, újabb akciókra buzdítva ezzel a zenerajongókat. Dick ”Ricardo” Sugar és Art ”Pancho” Raymond voltak az első kívülállók, aki nevet szereztek maguknak a latinók körében. A két dj-nek sikerült felhívni az angol nyelvű média figyelmét is a dél-amerikai ritmusokra. Kapcsolatba kerültek olyan veteránokkal, mint Tito Puente, aki az ötvenes években zenészek egész generációját indította el a pályán. Kuba és az Egyesült Államok 1961-es összezördülése után azonban a politikai tényezővé előlépő salsa egyik napról a másikra kiment a divatból. Ekkoriban érkezett New Yorkba Ray Baretto, akit csöppet sem érdekelt a Castro miatt életbe lépő szilencium. Kitartóan zenélt a rezervátumba szorított newyorikanereknek, és fáradhatatlanságát végül a Charanga Moderna című albumon való közreműködés honorálta, amely egy csapásra életre keltette az Orquesta Aragon hangzásvilágát. Ray Baretto valóságos népmesei hőssé vált Dél-Bronx latinók által lakott körzeteiben, a barriókban. vissza a tartalomjegyzékhez
Salsa születik
Maga a salsa szó 1963-ban robbant be a zenei világba, Charlie Palmieri Salsa Namas című albumának jóvoltából. Utána három évnyi hallgatás következett, majd Call Tjaders Soul Sauce című lemeze ismét bedobta a köztudatba a műfajt. Jerry Masucci, a Fania kiadók tulajdonosa szerint a szó már a második világháború előtt megszületett Puerto Ricóban. Amikor a közönség igazán fel akart pörgetni egy zenekart, „Con salsa!”, azaz „nyomjad a fűszert!” felkiáltásokkal próbálta inspirálni a bandát. A ricóiak legnagyobb bánatára a zene mégsem náluk, hanem Kubában született meg, még ha a névadás feladata rájuk is hárult. A büszke latinóknak ráadásul azt is le kellett nyelniük, hogy a hetvenes években egyre több salsa ritmusra írt angol dalszöveg látott napvilágot, és mind gyakrabban bukkantak fel Rhythm and Blues elemek a számokban. Eddie Palmieri, a salsa egyik fanatikus apostola Andy Warholnak egyszer a következőt találta mondani: „Inkább felkötném magam, semmint hogy olyan kommersz zenét csináljak, mint Carlos Santana”. Santana woodstocki latin-rock-jazz koktélja után azonban az isten se menthette meg a dél-amerikai zenét a világsikertől. A nagy öregeknek bele kellett törődniük, hogy a féltve őrzött „latin dolog” közüggyé vált. Csak azzal vigasztalhatták magukat, hogy Santana azért nem feledkezett meg az úttörőkről sem: Oye Como Va című slágere például gyönyörűen visszavezethető egészen Tito Puente örökzöldjéig. Hamarosan a fehér zenészek is rámozdultak a latin ritmusokra. A Rolling Stones egy időben olyan művészekkel erősítette csapatát, mint Johnny Martinez vagy a konga-virtuóz Ray Barretto. Elthon John és John Denver szintén gyanúsan latinos hangzással lepte meg rajongóit. vissza a tartalomjegyzékhez
Szabad a gitár
Carlos Santana 1947-ben, Mexikóban született. A zene világába ötéves korában vezette be édesapja, aki egy utcai zenekarban hegedült. 1955-ben szülővárosából, Autlanból Tijuanába költözött és nyolcévesen már olyan nagyságok hatása alatt állt, mint B.B. King, T-Bone Walker és John Lee Hooker. Több helyi együttesben is megfordult. 1966-ban hozta létre a Santana Blues Bandet, mely 1969-ben Woodstockban, majd Bill Graham segítségével 1972-ben a San Francisco-i Fillmore Westben is színpadra lépett. A Fleetwood Mac is jelen volt azon a meghallgatáson, amelyen Graham a Winterland Ballroomban készülő műsorához keresett nyitószámot. Sokan ezeken az előadásokon ismerték meg a Santana kongával, üstdobbal és maracával elegyedő latinos ritmusait. Az 1969-ben megjelent, Santana című első album a latinos hangzásvilágot ötvözte Santana profi gitárjátékával - ezzel kezdetét vette a latin zene hetvenes évekbeli divatja. 1970 novemberében Santana feldolgozta a Fleetwood Mac "Black Magic Woman" című számát. Az együttes szólógitárosáról Santana a következőket mondta: "Számomra két meghatározó tényező volt: érzelem és könnyedség. Peter Green Supernatural-je ezzel a két szóval jellemezhető. Nem lehetett egyszerűen odaállni elé és megkérdezni, hogy 'Mondd csak, Peter, mit is fogtál ebben az ütemben? És hogy is állt a hangerőszabályzó?' Az ő számai nem erről szólnak - egy tisztán belső mechanizmus eredményeként jöttek létre."
vissza a tartalomjegyzékhez
Latin nyár
A hetvenes évek közepére a szuicid hajlamú Eddie Palmieri is feladta a partizánharcot, és nekilátott a slágergyártásnak. Unfinished Masterpiece című albumáért 1976-ban először kapott Grammy-díjat a latin műfaj képviselői közül. Ennek ellenére az 1969-es woodstocki fesztivál után csaknem harminc évet kellett várni a műfaj igazi újjászületéséig. Santana a legnehezebb időkben is kitartott, a nagy visszatérés mégsem az ő nevéhez, hanem a fiatal generáció jól megcsinált üdvöskéinek köszönhető. Azoknak, akik a zenei trendek mellett a meteorológiai előrejelzéseket is figyelemmel kísérik. Az időjárás egyszer már beleszólt a poptörténelembe, egy dögmeleg nyárnak köszönhetően született meg a rocksteady, amelyből aztán szép lassan kinőtt a reggae. Ha végigfutunk az elmúlt évek nyári slágertermésén, azt kell látnunk, hogy a slágerlisták alakulása nagyban összefüggött az átlaghőmérséklettel. Ha sütött a nap, nyomultak az egzotikus dallamok. 1989-ben tarolhatott a Lambada, 1992-ben mindenki a Sweat (A La La La La Long)-ra rázta, de a következő, esős-szeles nyáron már a 4 Non Blondes What’s Up című slágerére búsultak az utazási irodák csalódott kuncsaftjai. A producerek szerint roppant egyszerű a képlet: nyáron a fene se akar CD-t venni, kivéve, ha még a csapból is az aktuális strand-sláger folyik. A Los Del Rio egyszer már beégett a Macarénával, de ‘96-ban a német turistáknak hála mégis sikerült kaszálniuk egy nagyot. Lou Bega ‘98 telén jött ki első albumával, és akkorát bukott, mint Zámbó Jimmy a Mr. Olympia előselejtezőjén. Aztán jött a nyár, és Bega kolléga lábai előtt hevert a világ. vissza a tartalomjegyzékhez
Spanyol ajkak
A latin pop jelenleg legfényesebb csillaga, Ricky Martin meggyőződéssel vallja, hogy az ő zenéje mínusz húsz fokban is nagyszerűen funkcionál. Szerinte a latin pop az egész világot meghódítja, mint annak idején a rock and roll. Ahogy a Sony latin-felelőse, Jeff Ayeroff fogalmazott: a kilencvenes évek végén egy egészen más világba csöppentünk. Vérprofi sztárcsinálók csaptak a lovak közé, és kezdték szállítani a spanyolajkú ikonokat. A Nuevo Wave-nek is nevezett latin hullám női zászlóvivője, Jennifer Lopez igazi bronxi csaj, aki iszonyatos hisztit vágott le, amikor a Mint a kámfor forgatásán kisebb mordályt kapott a kellékestől, mint George Clooney. Mégis, amikor arról énekel, mennyire gyengéden is képes szeretni, hajlamosak vagyunk elhinni neki. Persze, ehhez kell a jó barát, Puff Daddy médiagengszter segítsége is. A nagy felfordulásban aztán valakinek eszébe jutott a mester, Carlos Santana is, aki utoljára 1976-ban szerepelt a Rolling Stone magazin címlapján. Santana 1992 óta nem készített stúdióalbumot, érezni lehetett, hogy valami nagy dobásra készül. Mikor felkereste Clive Davist, aki 1968-ban tulajdonképpen felfedezte a Santana Bandet, a producerek már sikoltoztak a gyönyörtől. A két nagy öreg megegyezett abban, hogy a hatvanas évek feltámadása valószínűleg még várat magára, úgyhogy nyitni kell a fiatalság felé. Davis letett egy listát a lehetséges közreműködők neveivel Santana elé, ő pedig rábólintott. A listán olyan nevek szerepeltek, mint Wyclef Jean, Everlast vagy Lauryn Hill. Az album elkészült, és szép csöndben felmászott a slágerlisták tetejére. A Supernatural nyolc Grammyt kapott, Santana pedig tizennégy arany- és kilenc platinalemez után ismét a címlapokon vigyoroghatott. A latinók győzedelmes visszatérését 2000-ben Tito Puerte június 1-jei halála árnyékolta be. A mester hetvenhét éves korában halt meg szívrohamban. A Mambo King száz albumot és öt Grammyt hagyott örököseire. vissza a tartalomjegyzékhez
Linkek
www.santana.com www.rickymartin.com www.rhino.com www.home.earthlink.net
vissza a tartalomjegyzékhez
Irodalom
Barry Graves: Salsa-Our Latin Thing. Rock Session 1., Hamburg 1977.
2000. július 14.
| |