Trombitavarázs

„A balkáni cigányoknál a trombitának százféle jelentése van: vigasságba, táncba hív, növeli a jókedvet, energiát ad, de egy időben melankólikus is tud lenni, ha kell. Más kulturákkal ellentétben nem hív csatába. A trombitás a király, a legnépzserűbb ember a vidéken. És ha létezik még jó zenekar /köszönve a romáknak, a Balkánon még van belőlük elég/, az egész világ az övék.”

Ezekkel a felvezető szavakkal ajánlja minden zeneértő hallgató figyelmébe Bojan Dzsordevics a Kusturica zenészeiként elhíresült Boban Markovics Orkestar legújabb lemezét, amely a hegedűvirtuóz Lajkó Félix közreműködésével készült. Az album igazi ajándék a magyar rajongók számára, akiknek egyre bővülő köre azt mutatja, hogy nem csökken az érdeklődés a szerb népzenét az egykori török katonazenével egyesítő zenekar muzsikája iránt, sőt...

A körcsarnokbeli bemutató koncertet megelőzően az együttesvezető Markovics mesélt versenyekről, filmekről, sikerről és a reményteli jövőről a Unit című, egyetemistáknak és főiskolásoknak készülő lap riporterének.

Markovics: Zenészcsaládból származom, nagyapám is muzsikált már, és édesapám volt a mesterem, így nem meglepő, hogy a trombitát már akkor biztosan fogtam, amikor a járás még igencsak bizonytalanul ment. A családom Vladicsin Hanban él, igazi tanyavilági körülmények között, ahol a kiterjedt rokonságok gyakran alakítanak falusi zenekarokat. Tizenhét esztendős koromig édesapámmal zenéltem, majd megalakult tizenegy tagú önálló zenekarom, amelynek tagjai ugyan egytől egyig rokonaim, ugyanakkor profi zenészek is. Az együttes összetartó ereje nem a rokoni kötelék, hanem a zenei tudás.

- Minek köszönhető, hogy egyik pillanatról a másikra látványosan beindult a karrieretek?

Markovics: Már igen hamar komoly ismertségre tettünk szert szerb zenei körökben, számtalan meghívást kaptunk koncertekre, ünnepségekre, lakodalmakba. Ugyanakkor a gucsai fúvós fesztiválon elért sikereknek is sokat köszönhetünk. 1988-ban nyerte meg az együttes előszőr ezt a versenyt, majd további hét alkalommal sikerült díjjal távoznunk a megmérettetésről, hazavihettük többek között az Első trombita, az Arany Trombita, valamint a Legjobb Zenekar díjakat is. Ma ugyan már nem indulhatunk a gucsai erőpróbán, de nagyon jó szívvel gondolunk vissza az egykori versenyekre, hiszen nem csupán díjakat köszönhetünk nekik,de számtalan fesztiváli meghívást is, és egy fellépési lehetőséget az olaszországi Bariban, miután a Crvena Zvezda megnyerte a Bajnokok Kupáját.

- És meghívást kaptatok Emir Kusturica filmjeibe is.

Markovics: A Kusturica-filmek zenéjének többségét jegyző Goran Bregoviccsal ismerkedtem össze, és ezt követően kapott szerepet a zenénk az Arizonai álmodozók, valamint az Underground című mozikban. A filmekben szereplő dalok egy részét mi is írtuk, így ezek valóban közel állnak hozzánk.

- Minek köszönhető, hogy igen gyakran láthatunk benneteket magyar színpadon?

Markovics: A gucsai győzelmeknek és a filmeknek hála, világszerte ismerik a zenénket, végigturnéztuk egész Európát, felléptünk már Angliában és Franciaországban éppúgy, mint Olaszországban vagy Csehországban. Magyarországora minden alkalommal kivételes örömmel térünk vissza, és ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy ide nincs szükségünk vízumra. A magyar közönség elfogadta a zenénket, és képes hosszú órákon át tombolni, táncolni rá, így mi - érthetően - szívesen zenélünk nekik. A közönség szeretete és érdeklődése minden zenészre inspirálóan hat, ami másfél-két órás koncertek során különösen fontos.

A Magyarországhoz való ragaszkodásunkban fontos szerepet játszik Lajkó Félixszel való barátságunk is, akivel legutóbbi lemezünket készítettük. Számunkra rendkívüli fontosságú ez az együttműködés, hiszen Félix egészen kivételes tehetségű hegedűművész, akivel öröm a közös munka.

- Korábban is készítettetek már közös lemezt akár szerb, akárt más nációjú zenészekkel?

Markovics: A leghíresebb szerb énekesek albumain működtünk közre, és öt saját korongunk jelent már meg Szerbiában, de ez a magyar lemez valódi mérföldkőnek számít, hiszen ez az első, amelyet egy Félix kaliberű, zseniális tehetségű zenésszel közösen készítettünk. A kapcsolatunk Félixszel 1998 őszén kezdődött, amikor együtt dolgoztunk a készülő Kerekek című film zenéjén. A szimpátia már az első pillanatokban kialakult, és úgy gondoltuk, hogy érdemes szinpadon is bemutatni mindazt, amit a stúdióban rögzítettünk. Két nagy sikerű fesztiválon léptünk fel közösen,a belgrádi Sáva Központban háromezer ember előtt zenéltünk, majd a budapesti Fonó négyéves születésnapi buliján adott koncertünk hatalmas sikerét követően nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes folytatni a közös zenélést, aminek eredményeként végül megszületett ez a lemez.

- Korábban is ismertétek, kedveltétek a magyar zenét?

Markovics: Már nagyon koránm megismerkedtünk a magyar népzene világával. Félixen keresztül pedig még intenzívebbé alakult át ez a kapcsolat. A következő lemezünket mindenképp egy magyar népdalénekes közreműködésével szeretnénk elkészíteni. Az általa előadott dalok azonban nem magyar, sőt nem is szerb nóták lennének, hanem amolyan world music-dallamok, hangzás szempontjából valahol félúton a kettő között. A lemeznek szerb verziója is készülne, hiszen otthoni közönségünket sem szeretnénk cserbenhagyni.

A közeljövőben szeretnénk egy görög atmoszférájú albumot is készíteni, ennek az ideje azonban még nem érkezett el. Minden dalnak meg kell érnie, mielőtt formába lehet önteni.

- Az év folyamán milyen nagyszabású koncertre készültök?

Markovics: Ausztriában is lesznek fellépéseink és számtalan más meghívásnak is eleget kell tennünk. Az idei legnagyobb élménynek azonban kétségtelenül a Félixszel közös monte-carloi koncertünk igérkezik. Ebben az évben előreláthatólag még további három alkalommal fogunk Magyarországon koncertezni, ahova - nem győzőm hangsúlyozni - mindig nagyon szívesen jövünk. Az itteni fellépéseink soha nem unalmasak, és mi jövünk mindaddig, amig telt házak várnak. A szünet, a pihenés később is ráér.

blanka

2001. április 22.