8. Matáv - Womufe fesztivál

Idén nyolcadik alkalommal rendezték meg a Budai Parkszinpadon július 11-12.-én a Matáv-Womufe fesztivált, amelynek - folytatva a hagyományokat - idén is rangos résztvevői voltak. A korábbi években ez a fesztivál olyan sztárvendégeket köszönthetett, mint
Ravi Shankar, L.Shankar, Dead Can Dance, Rainer Brüninghaus, Eberhard Weber, Paul Motian, Bill Frisell, Zakir Hussain, Billy Cobham, Taru Africa, Michel Montanaro...
vagy a magyarok közül
Andro Drom, Kalyi Jag, Barbaro, Szabados György, Dresch Quartet, Zsarátnok, After Crying, Makám, Snétberger ferenc, Ghymes, Muzsikás, Sebestyén Márta, Binder Károly....

A fesztivál idei sztárjairól:

Fanfare Ciocarlia /Románia/

Hogy mégis legyen valami fogalma a még érintetlen érdeklődőnek arról, hogy mit is rejt a Fanfare Ciocarlia zenéje, jobban járunk, ha népszerubb mufajok irányából közelítjük meg a problémát. Nem ismeretes, hogy hány nézője volt a Latcho Dom címu filmnek, de azok kedvéért, akik még nem látták, összefoglalom egy mondatban: Indiától Andalúziáig a világ különböző pontjain élő romák, az egyes népek kulturájába oldodott zenéinek az áttekintése. Talán ebben a filmben tünhetett fel előszőr számunkra a moldáviai romák zenéjének fergeteges jellege. Később a nagyszeru Emir Kusturica emlékezetes mozidarabjában, az Undergroundban kezdett valami eddig ismeretlen zenei világ alaposan belénk hatolni, bár ott inkább a szintén zseniális Goran bregovic vitte el a pőálmát rendkivül hatásos filmzenéjével - a moldáviai romák elől. A Ciocarlia bizonyára kiemelkedőnek számít a maga nemében, hiszen már a második CD-vel rukkolnak elő. A produkció mufaját tekintve nem éppen sima ügy. Nyilván nem beszélhetünk valami ősi, folklorisztikus kulturális értékről, nem a kifinomult harmóniai és ritmikai megoldások varázsolják el a hallgatót, és persze az autentikus népzene ártatlan szépsége sem jellemző. Egyáltalán nem a kimuvelt érzékekkel megáldott muélvezőket vagy az úgynevezett „széplelkeket” célozza ez a zene, hanem inkább az ösztönök,a féktelen temperamentumok tisztelőit - tudniillik rendkivül intenzív, már-már az abszurditásig felpörgetett, fizikai értelemben is erővel ható produkcióról van szó: ahogy már a hangszerösszeállításból is sejthető: négy-négy trombita és tuba, két klarinét, egy altszaxofon és egy nagydob /néha egy-egy számban derbuka is/.Természetesen jelen van a helyi roma kultura, a román népzene amolyan „pacsirtás” szárnmyalása, az európai tánc- vagy popzene mérsékelt hatása, de mindez olyan egzotikus, balkán-keleti, homogén brass-erőbe gyúrva, hogy az emberben szinte átmeneti értelmi fogyatékosságot okoz. Talán a régi török katonazenekarok idézhettek elő hasonló meghökkenést pár száz éve, a naivan rájuk csodálkozó, decensebb nyugati lakosság körében...

Matisz László

Brave Old World /USA/

1989-ben, mikor az Amerikában újjáéledt klezmer új utakat keresett, a mufaj négy vezető egyénisége megalakította a Brave Old World zenekart. Új szinpadi előadásmódot hoztak létre. Zenéjükben ötvözték a klasszikus mufaj muvészi elemeit a jazz szabadságával és a hagyományos, vibráló, kelet-európai zsidó muzsikálással. Az eredmény egy merész, erővel teli, improvizációkkal átitatott zenei stílus lett, mely a legmélyebben gyökerező tradiciókból ered. A Brave Old Worldben négy igazi virtuóz állt össze: az énekes-hegedus Michel Alpert a mufaj jól ismert, érzelmekkel teli előadója. Alan Bern zongorista-harmonikás, Kurt Bjorling klarinétjátékos és az utánmozhatatlan Stuart Brotman bőgős-basszusgitáros, ütőhangszeres, cimbalmos. Az együttes a hagyomőánmyos falusi zenék mellett a kortárs témákban is gyakran játszik dalokat. Igy énekeltek Csernobilról és a Berlini fal leomlásáról, de az elsők között vették fel a kapcsolatot kelet-európai előadókkal, köztük a Muzsikással is. A BOW koncertről koncetre újat produkál, szenvedéllyel játszik, magához öleli közönségét. Az együttes tagjai New Yorkban, San fransiscoban, Chicagoban és Berlinben élnek. A zenekar végigkoncertezte Európát, Észak-Amerikát és Izraelt. Az 1992-es safedi Nemzetközi Klezmer Fesztiválon első díjat nyertek. Hanglemezeiket a Rounder, Flying Fish,Wergo,Ellipsis és a Pinorekk kiadóknál vették fel. 1994-ben Németországban elnyerték a lemezkritikusok díját.

Eddig megjelent nagylemezeik: 

Brave Old World - Blood Oranges, 1997
Brave Old World - Beyond The Pale, 1993
Brave Old World - Klezmer Music, 1991
A BOW az alábbi CD-ken közremükődőként hallható:
Itzhak Perlman et al., 1995, In The Fiddler’s House
Itzhak Perlman et al., 1996, Live In The Fiddler’s House
Jüdische Lebenswetten, 1993
Klezmer Music: A Marriage of Heaven and Earth,1996

Romano Kokalo /Magyarország/

Lassan egy hónapja gondolkodom azon, hogy a bombasztikus kezdés mennyire fedheti a valóságot, tehet- e a kritikus kizárólagos kijelentéseket anélkül, hogy ne illethetné bárki az elfogultság vádjával. Természetesen nem lehet, így hát minden elfogultságommal együtt állítom, hogy Balogh Kálmán a világ legjobb cimbalmosa, sőt, jóval több annál, rendkivüli tehetséggel megáldott géniusz. A lefegyverző muzikalitáson túl olyan megbízható szervezőkészségnek is birtokában van,amellyel a zenészeket a legmegfelelőbb módon képes maga köré csoportosítani, és közös munkájuk eredményeképően a hallgató egy idő után kénytelen lesz belátni, hogy az élet Balogh Kálmánék muzsikájánál sokkal nagyobb kegyben talán nem is fogja már részesíteni. Az anyag magvát az európai cigányság szerteágazó, más kulturákkal is vegyülő folklórja adja, amely származási helyét tekintve az Andalúziától Urálig meghúzott átlóra fuzhető fel, természetesen magyar középponttal. A magyar nyelv majd mindenhol megjelenik, ha csak egy-egy szó erejéig is, legtöbbször a cigány nyelvvel csusszanva át, tehát már maga a nyelvezet is összhangban áll a zenei multikulturalitással és a köznapi létformáival. A témák ugyan adottak, de beszélhetünk a szövegek alakításáról, a feldolgozásokhoz való illesztéséről és még tematikus szerkesztésről is. Ez az igazi muvészet, az eredetit úgy forgatni, hogy az eredmény másképp legyen ugyanaz: a világ kitárul és a muzsika így nyeri el az előadókon keresztül eklektikus formáját. A lemez teljes mértékben kiforrott, egyetlen felesleges hang sincsen,a játékosok teljesítménye hangszerükön utolérhetetlen. És ez nemcsak a technikai bravúrokra vonatkozik, hanem a lényeglátásra: mindenki tudja a helyét, senki nem kerül előtérbe, még Balogh Kálmán sem. Ez mindig is jellemző rá, a személyes ambiciókkal szemben az eddigi munkái során is a zenei egységet részesítette előnyben, akár a Fesztivál-zenekarral szerepelt, akár a Transglobal Undergrounddal. Az imitációs játszadozások külön csemegét jelentenek:hol a szájbőgő ritmusára felelget a cimbalom, hol cilbalmosfutamokat produkál az énekese. Berki Károly flamenco gitár-parafrázisai és fergeteges szóló kiállásai pedig nagyszeruen szervülnek a botoló ritmusával. Budai Sándor már a Gipsy Cimbalom Banddel megmutatta, hogyan kell a Pacsiertát játszani. Velem együtt több barátom egyszeruen nem tudja kivenni a cédé-játszóból Balogh Kálmánm és a Romano Kokalo lemezét. Reggel Kokalo, délben Kokalo, este Kokalo! Ez kell a magyar értelmiségnek: láthatjuk, hogy semmin túl is van élet.

Végső Zoltán

Cubanismo /Kuba/

A kubai Miles Davisként ünnepelt Jesús Almeny trombitavirtuóz alakította meg a Cubanismo zenekart a legkiválóbb havannai muzsikusokból. Előadásukban a hagyományos kubai zenei stílusok, így a cha-cha, a rumba, danzon, pa’ca és a son keverednek a modern jazz, az afrikai soukous és a new yorki salsa elemeivel, de eltérően a latin jazz híres előadóinak megszokott repertoárjától az ő zenéjükre az elsőtől az utolsó percig lehet táncolni. Az ismert kubai zenekarok közül talán az Irakere világa áll hozzájuk a legközelebb. A zenekarban olyan legendás muzsikusok játszanak, mint a világhíru bőgős Carlos del Puerto vagy az irakere egykori fuvolistája, Orlando Valle „Maracas”. Az „allstar percussion line-up” nagy öregjei „Tata Güines és Roberto Vizcanoino az eredeti és igazi konga, a tumbadora legismertebb mesterei is erősítik a fergeteges zenekart.
A Cubanismo a Rykodisc Hannibal hanglemeztársaságnál kötörtt szerződést. Első „Cubanismo!” címu CD-jük azonnal felkerült a Billboard Top Ten listájára, sőt 1996-ban az „év laton-cross-over lemeze” díjjal is jutalmazták az albumot. 1997-ben - talán elsőként a kommunista Kuba történetében - hivatalos észak-amerikai, európai és távol-keleti turnéra indulhatott a csapat meghódítva New York, Los Angeles, New Orleans, Chicago, San Fransisco, Montreal, Toronto, London, Párizs, Róma és Hong Kong közönségét. A Cubanismo- ellentétben a filmrendezők és néhány ügyes producer által felélesztett kubai nosztalgiahullám veteránjaival - valóban egy hagyományokra épülő, de erőteljes és modern zenei világot tár a lelkes közönség elé.A világszerte ünnepelt együttes elsőként a 8. Matáv-Womufe fesztiválon mutatkozik be a magyar közönségnek.
Megjelent lemezeik:

Cubanismo, 1996
Malembe,1997
Reencarnacion, 1996

2000. szeptember 25.