Rock - Machine Head Kereső: Részletes kereső! Belépés regisztrált tagoknak: Login: Jelszó: Üdvözlünk a Zene.net fórumában! Regisztráld magad most! Ezáltal Te is hozzászólhatsz a különböző témákhoz és új témát is nyithatsz! Regisztráció | Kereső | Kategóriák 1  2   stevie e-mail | 2006-03-30 10:28:15 | 71. "Burn my fist to the concrete My fear is my strength" a Burn my eyes lemeznél nem sok jobb született a 90-es években dbandris e-mail | 2004-09-26 14:10:56 | 70. már több forrásból is hallottam hogy december elején ellátogatnak kis hazánkba a srácok. de sem a roadrunner sem a MH honlapján nem találtam budapesti dátumot. ha valaki tud valamit feltétlenül jelezze, mert nagyon fasza lenne ha végre nem kellene németbe meg bécsbe flangálni csak azért hogy láthassuk őket. ha esetleg összejönne akkor kibontjuk a ház oldalát :) fugger e-mail | 2003-12-10 00:41:56 | 69. December 12-én MIND THE GAP, P.o.t Muerte stb. koncert lesz a Vöröslyukban. 21h-ig a belépés INGYENES!!!!!!!!!!!! Violent e-mail | 2003-11-26 18:11:26 | 68. Hello! Csak annyi hogy.... NINCS VALAKINEK 2 JEGYE A BÉCSI KONCERTRE AMIT ELAKAR PASSZOLNI?????????? KURVA JÓ LENNE HA LENNE!!! kertitörpekiller e-mail | 2003-11-20 17:51:36 | 67. De joo, hogy minden topicot teleszennyezünk a személyes dolgainkal:) Remélem, 1x letiltanak minket a fórumról:) Jujj de fogok örülni a levélnek:)))))))))) Köszi! Amúgy trefort.hu-n szoktunk csetelni. Chilligeci / guano_apes szobában +találhacc. Mondjuk holnap 6-7-8 körül jó neked? :* ÉLJEN BAGIRA!!!!!!!!!!!!!!!! Előzmény: bagira (66.) bagira e-mail | 2003-11-20 17:33:16 | 66. Szia kisszivem!teccet a chat!qrvára unatkoztam ma este,uh írtam neked levelet!majd holnap odadom:)!hol szoktatok chat-elni?legközelebb én is felm1ek(már úgyis hivtál a múltkor)!na pusz ÉLJEN KERTITÖRPEKILLER!!!!!!!!!!! Előzmény: kertitörpekiller (64.) szpa e-mail | 2003-11-19 19:48:04 | 65. http://www.hdpvidz.com/ Machine_Head_-_Imperium Ripped By:Corey6sic6 Download Here ! Download N. [ 823 d/s] kertitörpekiller e-mail | 2003-11-19 17:23:44 | 64. Jujj! Ezt a hozzászólást későn vettem észre... Akkor most ki akarja mutogatni, hogy ismeri Lovecraftot? Előzmény: kobrakai (59.) kertitörpekiller e-mail | 2003-11-19 17:20:11 | 63. Most erre mit mondhatnék... Így van. De kit érdekel? Amúgy ezzel nagyon okos voltál, mert már rögtön utána célzást tettem magamnak... Előzmény: dead soul (60.) kertitörpekiller e-mail | 2003-11-19 17:16:32 | 62. Akármit beírhattam volna, csak épp ez akadt a kezeim közé. Pontosan tudom, hogy Lovecraft eléggé divat és eléggé szar ahhoz képest, hogy mindenki isteníti. Na Bumm Előzmény: kobrakai (58.) Thomas e-mail | 2003-11-18 20:34:16 | 61. :))) Előzmény: dead soul (60.) dead soul e-mail | 2003-11-18 14:37:20 | 60. sztem gondolt egy nagyot, azt thomas nyomdokaiba akart lépni. álmodik a nyomor:) Előzmény: kobrakai (58.) kobrakai e-mail | 2003-11-18 12:58:38 | 59. az evil clergyman meg amúgy is szar Előzmény: kertitörpekiller (56.) kobrakai e-mail | 2003-11-18 12:57:02 | 58. te fasszívo kertitörpe azt hiszed hogy ezzel a Lovecraft szöveggel vmi kurva nagy okosságot mondtál te szerencsétlen?bazd meg azt hiszed más nem ismeri te kis köcsög?jó lenne ha ezt a fórumot nem szemetelnéd tele. Előzmény: kertitörpekiller (55.) szpa e-mail | 2003-11-16 06:33:46 | 57. EZ MI EZ A FOS? kertitörpekiller e-mail | 2003-11-15 10:20:04 | 56. najooén nem vagyok olyan ügyes :( Előzmény: kertitörpekiller (55.) kertitörpekiller e-mail | 2003-11-15 10:17:56 | 55. A Más istenek A legmagasabb földi csúcsok tetején lakoznak a más istenek, és nincsen élo ember, aki azt mondhatná, hogy akár csak egy pillantást is vetett rájuk. Valamikor alacsonyabb csúcsokat is laktak; ám eljött az ido, amikor az emberek a síkságokról megmászták a köves és magas lejtoket, és az istenek feljebb és feljebb kényszerültek, míg most már csak a végsokön tartózkodnak. Amikor elhagyták az öregebb csúcsokat, magukkal vittek mindent, ami árulkodott az ottlétükrol, egyvalamit kivéve, amint mondják, mert egy faragott képmást hagytak a hegyoldalban, amelyet Ngraneknek hívtak. De most, hogy elindultak a Ismeretlen Kadathba, a hideg pusztaságban, ahol nem jár ember, s ahol zordonná váltak, már nem voltak magasabb csúcsok, ahova menekülhettek volna az emberek jövetele elol. Zordonná váltak, és ahol valaha inkább megturték az embereket, semmint hogy kiszorítsak oket, most eltiltották az embert a letelepedéstol; máskülönben az érkezok eltávoztak. Jobb az embereknek, hogy nem ismerik Kadathot a hideg pusztaságban; másképp meggondolatlanul keresnék, hogy megtisztítsák. Néha, amikor a föld isteneinek honvágyuk volt, ellátogattak a nyugodt éjszakában a csúcsokra, ahol egykor éltek, és halkan sírtak, mintha a hajdani utakon próbáltak volna játszani, és emlékeztek a lejtokre. Az emberek, akik érezték az istenek könnyeit a fehérsapkás Thurain, így azt gondolták, esik; és hallották az istenek hangjait a panaszos lerioni hajnalszelekben. Az istenek nem akartak többé felhohajókon utazni, és bölcs földmuvelok ismernek legendákat arról, hogy biztos, magas csúcsokon orzik oket éjszaka, amikor felhos az ég, mert az istenek már nem olyan szigorúak, mint régen. Ultharban, mely a Skai folyón túl fekszik, élt valaha egy öregember, aki mohón vágyott megpillantani a föld isteneit; egy ember, mélyen járatos a föld hét kriptikus könyvében, és otthonos a távoli és fagyos Lomar Pnakotikus Kezirataiban. Az o neve Barzai, a Bölcs volt, és a városiak elbeszélték, hogyan ment fel a hegyre egy különös holdfogyatkozáskor. Barzai igen sokat tudott az istenekrol, beszélhetett az érkezésükrol és a távozasukról, és igen sok titkukat találgatta, hogy ot magát is félig istennek tartották. O volt az, aki bölcs tanácsot adott a az ulthari polgármesternek, amikor törvényt hoztak a macskák legyilkolása ellen, és aki eloször mondta a fiatal Atal papnak, hogy hová mentek azok a bizonyos fekete macskák Szt. János éjszakájának éjfelén. Barzai tanult volt a földi istenek tanában, és hajtotta a vágy, hogy megpillanthassa az arcukat. Hitte, hogy nagy tudása isteni titkaikat illetoleg pajzsul szolgálhat haragjuk elott, így elhatározta, felmegy a magas és sziklás Hatheg-Kla csúcsára egy éjszaka, amikor tudja, az istenek ott lehetnek. Hatheg-Kla messze a kavicsos Hatheg sivatagban van, melyrol nevét is kapta, és úgy emelkedik ott, mint egy koszobor egy csöndes templomban. Csúcsa körül a ködök játszanak örökké szomorúan, mert a ködök az istenek emlékezetei, és az istenek szerették Hatheg-Klát, amikor az öreg napokban rajta lakoztak. Az istenek gyakran látogattak Hatheg-Klára felhohajóikon halovány párát hintve a lejtok fölé, amint táncoltak, emlékezve a csúcson a tiszta hold alatt. A hathegi lakosok azt mondogatták, baljós, meggondolatlan dolog felmászni a Hatheg-Klára, akármely idoben, és halálos felmászni éjszaka, amikor sápadt pára borítja a csúcsot és a holdat; de Barzai nem figyelt rajuk, amikor Ulthar szomszédságába érkezett a fiatal Atal pappal, aki tanítványa volt. Atal csak egy fogadós fia volt, és gyakran félt, de Barzai apja földbirtokos volt, aki egy osi kastélyban lakott, így neki nem voltak közönséges babonák a vérében, és csak nevetett a félénk földmuveseken. Barzai és Atal kimentek Hathegbol a kavicsos sivatagba a parasztok könyörgései ellenére, s a föld isteneirol beszélgettek éjszaka a tábortuznél. Számos napon át utaztak, és a messzeségben látták a fenséges Hatheg-Klát szomorú aureólájával*. A tizenharmadik napon elérték a hegy elhagyatott lábát, és Atal megemlítette félelmét. De Barzai öreg volt és tanult, és nem voltak félelmei, így merészen nekivágtak az emelkedonek, melyet ember meg nem mászott Sansu ideje óta, aki rettegéssel írt róla az elsárgult Pnakotikus Keziratokban. Az út sziklás volt, és veszélyessé vált a szakadékok, szirtek és aláhulló kövek miatt. Késobb a hideg és a havazás erosödött; és Barzai és Atal gyakran csúsztak meg és estek el, amint felfelé csákányoztak és kapaszkodtak botjaikkal és fejszéikkel. Végül a levego ritkává vált, és az ég színesre váltott, és a mászóknak nehezére esett lélegezni; de még feljebb küszködték magukat, és csodálták a kilátás furcsaságait, és izgatottak voltak a gondolattól, mi történik majd a hegyteton, ha a hold már elment, és halvány pára terül köréjük. Négy napi mászás után elfogytak a felhok, és a hold hidegen ragyogott az ormot körülvevo, vékony, szomorúságos, ködön keresztül. Akkor, az ötödik éjszakán, mely a telihold éjszakája volt, Barzai észrevett néhány suru felhot északon, és fenn maradtak Atallal, hogy figyelhessék, amint közelebb húzódnak. Surun s méltóságteljésen sodródtak, lassan és megfontoltan haladtak elore, gyurube rendezve magukat a csúcs körül magasan a figyelok fölött, elrejtve a holdat és a hegytetot a kilátás elol. Egy hosszú órán át bámultak a figyelok, mialatt a pára kavargott, és a felhotakaró vastagabbra hízott, és még inkább nyugtalanná vált. Barzai bölcs volt a földi istenek tanában, és erosen fülelt bizonyos hangokra, de Atal érezte a pára fagyát, és az éjszakát félve tisztelte, és nagyon félt. És amikor Barzai mászni kezdett magasabbra, és buzgón hívta, hosszú ido telt el, míg Atal követni tudta. Olyan vastag lett a pára, hogy az út keményebbé vált, és habár Atal követte, csak kevéssé látta Barzai szürke alakját a ködös lejton, maga fölött, a felho borította holdfényben. Barzai nagyon messze tört elore, és úgy tunt, életkorának dacára a mászás jóval könnyebb neki, mint Atalnak; nem félve a meredektol, mely kezdett túlságosan éles lenni bármiféle biztonsághoz, az eros és rettenthetetlen férfi meg sem állt a széles, fekete szakadékoknál, melyeket Atal nehezen tudott átugrani. És ahogy csak mentek fel szakadatlan, sziklákon túl, hasadékok fölé, megcsúszva és botladozva és néha eltelve félelemmel vegyes tisztelettel a kopár jégcsúcs és a néma gránit-meredélyek mérhetetlensége és rémületes csöndje iránt. Hirtelen Barzai kitört Atal látkörébol, felmászván egy visszataszító szirtre, mely kiugorott, és úgy tunt, elzárja az ösvényt bármilyen mászni vágyó számára, akit nem a földi istenek ösztönöztek. Atal messze odalent volt, és azt tervezgette, mit tehetne, amikor kíváncsian vette észre, hogy a fény erosebbé válik, mintha a felhotlen hegycsúcs és az istenek holdvilágos találkahelye nagyon közel lennének egymáshoz. És amint négykézláb eloremászott a kidudorodó sziklaszirt és a holdsütötte ég felé, félelmet érzett, sokkolóbbat, mint amit eddig valaha is ismert azelott. Akkor a magas ködön át hallotta Barzai hangját, amint vadul kiáltott gyönyöruségében: - Hallom az isteneket! Hallom a föld isteneit énekelni méltóságukban a Hatheg-Klán! A föld isteneinek hangjai ismertek Barzai, a Próféta számára! A ködök vékonyak, és a hold ragyog, és én látni fogom az isteneket vadul táncolni a Hatheg-Klán, ahogy élvezik fiatalságukat. Barzait bölcsessége nagyobbá teszi, mint a föld istenei, és akarata ellen varázslataik és védelmeik olyanok, mint a semmi; Barzai meg fogja pillantani az isteneket, a gogös isteneket, a titkos isteneket, akik megvetéssel zárkóztak el az emberek szemei elol! Atal nem hallotta a hangokat, melyeket Barzai hallott, de most el volt zárva a kiugró sziklától, és talpalatnyi helyért tapogatott. Akkor meghallotta, hogy Barzai hangja metszové és fennhangúvá vált: - A köd nagyon vékony, és a hold árnyékot vet a lejtore; a földi istenek hangjai magasak és vadak, és félnek Barzai, a Bölcs érkezésétol, aki hatalmasabb mint ok... - A hold fénye reszket, mintha a föld istenei ellenére táncolnának; látni fogom az istenek táncoló alakjait, hogy ugrálnak és hahotáznak a holdfényben... A fény homályosabb és az istenek felnek... Mialatt Barzai ezeket a dolgokat üvöltözte, Atal szellemi változást érzett a levego egészében mindenütt, mintha a föld törvényei meghajoltak volna náluknál hatalmasabb törvények elott; merthogy az út meredekebb volt, mint valaha, a felfele vezeto ösvény félelmetesen megnövekedett, és a kiugró sziklaszirt nehezen tapinthatónak bizonyult, egy akadály - amikor elérte azt, és megcsúszott - veszélyesen feldomboruló arca. A hold fénye furcsán elmaradt, és amint Atal elore ereszkedett, át a ködön, hallotta Barzait, a Bölcset sikoltani az árnyékokban: - A hold sötét, és az istenek táncolnak az éjszakában; rémület van az égben, a holdra fogyatkozás süllyedt, amelyet sem az emberek, sem a földi istenek könyvében nem volt elore megjósolva. Ismeretlen mágia van a Hatheg-Klán, a megrettent istenek üvöltése nevetésbe fordult, és a jéglejtok csúsznak... Hé! Hé! Végre! A homályos fényben megpillantottam a földi isteneket! És most Atal szédülten felfelé csúszva az elképzelhetetlen lejtokön át, hallott a sötétben még egy utolsó nevetést, amely egy mégoly iszonytató kiáltással keveredett, amelyet ember még nem hallott, kivéve a Phlegethon kimondhatatlan rémálmaiban; egy üvöltést, amelyben visszhangzott a rémület és egy kísértet-kor gyötrelme egyetlen iszonyatos pillanatban összesurusödve: - A más istenek! A más istenek! A külso poklok istenei, akik az erotlen földi isteneket orzik! Fordulj el... Menj vissza... Ne nézd! Ne nézz! Az örökkévaló mélységek bosszúja... Az átkozott, az istenverte árok... Könyörületes földistenek, belehullok az égbe! És Atal lehunyta szemeit, és befogta a fülét, és próbált lefele ugrálni ellenállva az ismeretlen magasságokból jövo rémiszto húzásnak, amely ott visszhangzott a Hatheg-Klán, egy félelmetes mennydörej, mely felébresztette a síkságok jóravaló földmuveseit, és Hatheg meg Nir és Ulthar becsületes polgárait, és arra késztette oket, hogy kitekintsenek a felhokön át a különös holdfogyatkozásra, amelyet könyv nem jelzett elore. És amikor a hold végre elobukkant, Atal biztonságban volt a hegy alsóbb, hóborította lejtoin anélkül, hogy földi vagy más isteneket látott volna. A pernyeszáraz Pnakotikus Keziratokban az áll, hogy Snasu semmit sem talált, csak szótlan jeget és sziklát, amikor megmászta a Hatheg-Klát a földi világ fiatal korában. Meg az, hogy amikor Ulthar és Nireei meg Hathegei emberei eloszlatták félelmeiket, és fényes nappal megmászták ama kísértetjárta meredélyt Barzai, a Bölcs keresésének okán, a hegyteto csupasz kövébe faragva egy különös, hieroglif, 50 négyzetláb széles szimbólumot találtak, mintha a szikla megrepedt volna néhány titáni csapás alatt. És a szimbólum hasonlított valamire, amit tanult emberek a Pnakotikus Kéziratok rémületes részeként azonosítottak, melyek azonban túl osiek voltak, hogysem olvasni lehessen oket. Ezt találták. Barzait, a Bölcset soha nem találták meg; a szent Atal pap sem találta, akit valaha rábeszélt, a aki imádkozott a lelki üdvéért. Azonkívül e naptól Ulthar, Nir és Hatheg lakosai félték a holdfogyatkozást, és imádkoztak éjszaka, amikor halovány pára fedte a hegytetot és a holdat. És a Hatheg-Klán ködjeik fölött a föld istenei néha táncoltak emlékezve; mert tudták, hogy biztonságban vannak, és szerettek is visszatérni az Ismeretlen Kadathból felhohajóikon, és játszani a régi módokon, amint ok tettek azt, amikor a föld még új volt, és az embereknek nem volt szokásuk megmászni hozzáférhetetlen helyeket. A barlangi szörnyeteg A szörnyű végkövetkeztetés, mely fokozatosan belerágta magát zavart és vonakodó elmémbe, mostanra az ocsmány valóságnak bizonyult. Eltévedtem, teljesen reményt vesztve eltévedtem a Mammoth Barlang hatalmas labirintusrendszerében. Amennyire zavart elmém vissza tudja idézni, arra emlékszem, hogy látásom képtelen volt olyan tájékozódási pontot megragadni, mely a kifelé vezető út irányjelzőjeként szolgálhatott volna. Helyzetem eloszlatta a legcsekélyebb kétséget is afelől, hogy valaha újra megpillanthatom a Nap áldott fényét, vagy fürkészhetem a gyönyörű kinti világ kellemes hegycsúcsait és völgyeit. A remény elszállt. Józan életfelfogásom mellett egyáltalán nem élveztem szenvtelen modoromat. Bár gyakran olvastam vad delíriumokról, melyekbe hasonló helyzetek áldozatai estek, ezek közül egynek se tapasztaltam jegyeit, nyugodt maradtam, ám egy idő után ráeszméltem tűrőképességem elvesztésére. Nem is az a gondolat &#8211; hogy magánjellegű kutatásnak már korántsem nevezhető botorkálásom túllépi az elviselhető határt &#8211; okozta azt, hogy egy pillantig is elhagyjon lélekjelenlétem. Kétségbeestem, mikor belegondoltam, hogy a templomkert békés nyugalma helyett ez az ocsmány, mérhetetlen üreg lehet a sírhelyem. Abban biztos voltam, hogy az éhenhalás fogja beteljesíteni sorsomat. Tudtam, hogy néhányan már megőrültek hasonló esetekben, de éreztem, engem nem ez a végzet vár. A sorscsapást csupán saját számlálmra írhatom, mivel a vezető nem tudott róla, hogy lemaradtam a többi barlanglátogatótól. Több mint egy óra kóborlás után a barlang istenkáromló csarnokaiban azon vettem magam észre, hogy képtelen vagyok visszaidézni a tekervényes útvesztőt, melyen útitársaim elhagyása óta haladtam. A fáklyám is kezdett kialudni, így hamarosan arra számíthattam, hogy a föld gyomrának teljes, szinte kézzel tapintható feketesége fog beborítani. Amint a pislákoló fényben álltam, kétségbeesetten töprengtem végzetem bekövetkeztének feltételezett lehetőségein. Visszaemlékeztem a beszámolókra, melyeket a tüdővészes kolóniáról hallottam, amely azért települt ebbe a gigantikus föld alatti világba, hogy gyógyulást szerezzen az örök sötétség birodalmának kétségtelenül egészséges levegőjétől, és állandó hőmérsékleten tiszta levegőn és békés csendben éljen, amit meg is talált, csak épp a halál furcsa és iszonytató formájában. Láttam beteges, természetellenes viskóik szánalomra méltó romjait, ahogy a csoporttal elhaladtunk előttük, és eltöprengtem, milyen istentelen hatást válthat ki egy hosszú tartózkodás ebben a mérhetetlen és csöndes barlangban még egy olyan egészséges és életerejének teljében lévő emberben is, mint én vagyok. Ekkor elkeseredetten jegyeztem meg magamban, én is ilyen jutok, ha az éhség miatt hamarabb el nem távozom az élők sorából. Amint fáklyám utolsó fénysugarai is az örök sötétségbe vesztek, elhatároztam, minden követ megmozgatok, semmilyen menekülési lehetőséget nem mulasztok el; ennek megfelelően összeszedve tüdőm teljes erejét párszor elkiáltottam magam, azzal a hiú reménnyel, hogy lármámmal felkeltem a vezető figyelmét. Szívem mélyén hittem benne, hogy könyörgésem nem hiábavaló, hogy hangomat, melyet az engem körülvevő fekete labirintus megszámlálhatatlan bástyája felerősített és visszavert, más is meghallja rajtam kívül. Egyszer csak azon vettem észre magamat, mintha a barlang sziklás aljzatán puha, egyre közeledő lépteket hallanék. Ilyen hamar megvalósulna szabadulásom? Akkor minden szörnyű balsejtelmem felesleges volt, és a vezető megállíptva indokolatlan távollétemet a csoporttól, utánam eredt, hogy megkeressen ebben az óriási mészkőbarlangban? Ám ezek a kellemesen bizonytalan kérdések hirtelen elszálltak a fejemből, elérkezett az a pont, mikor újra kétségbeestem, mert felfedezésem egyre közeledett, és egy pillanat alatt boldogságom borzalommá vált, amint hallgatóztam. Mindig is éles hallásom most még jobban felerősödött a barlang tökéletes csendje által, és elém tárta a bénító felismerést, a váratlan és borzalmas tudatot, hogy ezek a lépések nem embertől származnak. Ebben a természetellenes régióban a bakancsot viselő vezető éles, metsző zajokat keltett volna. Ezek az ütődések puhák, óvatosak voltak, mint néhány macskaféle járása. Emellett, ahogy jobban odafigyeltem, úgy tűnt, mintha a hangokat kettő helyett négy láb keltené. Ekkorra már bizonyossággá vált, hogy én magam ébresztettem fel egy vad szörnyet jajveszékelésemmel, talán egy hegyi oroszlánt, mely véletlenül a barlangban tartózkodott. Talán &#8211; gondoltam &#8211; a Mindenható számomra egy kellemesebb halált szánt, mint az éhenhalást, de az önfenntartás ösztöne &#8211; mely sosem szunnyadt teljesen &#8211; még kavargott mellkasomban, közben elgondoltam, hogy ha meg is menekülök a közeledő veszedelem elől, azzal együtt a zordabb, hosszadalmasabb vég ér el, és így eldöntöttem, nem adom olcsón az életemet. Talán furcsán hangzik, de az agyam csak arra tudott gondolni, hogy a látogató csakis ellenséges lehet. Ennek megfelelően nagyon elcsendesedtem, abban a reményben, hogy az ismeretlen szörnyeteg az irányt adó hang hiányában eltéved, mint én, és elkerül. De ez a remény nem felelt meg a valóságnak, mert a furcsa léptek egyre erősödtek, az állatot nyilvánvalóan elérte a szagom, amely a barlang zavaró szagoktól tökéletesen mentes levegőjében kétségtelenül nagy távolságból követhető. Annak érdekében, hogy felszereljem magam védekezőeszközzel egy kimenetelét tekintse bizonytalan küzdelem esetére, kitapogattam a közelemben levő nagyobb darab köveket, melyek szétszórva hevertek a talajon, és egyet-egyet megmarkolva, hogy a kellő pillanatban használhassam, vártam beletörődötten a kényszerű eredményt. Az idő legnagyobb része alatt a lépések négylábútól származónak tűntek, egyszerűen a mellső- és a hátsó lábak közötti összhang nélkül, de a ritka szünetek alatt megfigyelhettem, hogy két láb folyamatos mozgásban van összekötve. Azon tűnődtem, miféle állat akar megtámadni; úgy gondoltam, bizonyára egy szerencsétlen pária, akinek azzal kellett fizetnie a kíváncsiságáért, ami a félelmetes barlangba kerüléséért felelős, hogy élete végéig végeláthatatlan rejtőzködésre lett ítélve. Nyilvánvalóan a barlang szem nélküli halaival, denevéreivel, patkányaival és néha a Green River áradásának sodrával idekerült közönséges halakkal tartotta fenn magát. Azzal fokoztam feszült éberségemet, hogy groteszk találgatásokba merültem, a barlangi élet hogyan formálhatta át a szörny fizikális felépítését, visszaemlékezve az ocsmány jelenésekre, melyeket a helyi közhiedelem azoknak a tüdővészeseknek tulajdonított, akik már meghaltak hosszú barlangi tartózkodás után. Emlékszem, hogy ezúttal már kezdtem érezni ellenségem közeledtét, melynek alakját sosem kellet volna meglátnom, hiszen fáklyám már régen kiadludt, gyufa pedig egyáltalán nem volt nálam. Agyamban a nyomás már félelmetessé vált. Eltorzult képzeletem rejtőző és visszataszító körvonalakat idézett fel az engem körülvevő fenyegető sötétségben, mely mintha már testemre is nyomást gyakorolt volna. Közelebb és közelebb, a léptek egyre erősödtek. Úgy tűnt, szabadjára kell engednem egy metsző sikolyt, de elég értelmetlen lett volna ilyen dologgal próbálkoznom; a hangomra aligha kaphattam volna választ. Kővé dermedtem, földbe gyökerezett a lábam. Kétségeim voltak afelől, hogy ha a kritikus pillanat elérkezik, a jobb kezem képes-e elhajítani lövedékét. A léptek erősödő dobbanásai már kézzelfoghatóan közel voltak. Már nagyon közel. Hallhattam az állat nehéz légzését, amelyből arra következtettem, hogy jelentős távolságról érkezhetett, és ezért ki van fáradva. Hirtelen az átok megtört. Jobb kezem, melyet a mindig megbízható hallásom irányított, teljes erejével elhajította tartalmát &#8211; az élesre kopott mészkődarabot &#8211; a sötétség azon pontja felé, ahonnan a légzés és a lábdobogás származott. Legnagyobb csodálatomra, nagyon közel érhetett céljához, mert hallottam, ahogyan a dolog távolabb ugrik, és nem mozdul. Újratöltve fegyveremet, elhajítottam második lövedékemet, ezúttal sokkal hatásosabban. Örömmel nyugtáztam, hogy a lény a földre zuhant, és kétségkívül mozdulatlanul feküdt. Szinte felerősödve a rajtam átfutó megkönnyebüléstől, visszatántorogtam a falhoz. A légzés folytatódott nehéz ki- és belégzések formájában, ekkor ébredtem rá, hogy csupán megsebesítettem a lényt, nem több. És immár teljesen elálltam attól, hogy megvizsgáljam a Dolgot. Legalábbis valami társult a földöntúli félelemhez, mely elmémbe költözött, ezért nem szemléltem végig a testet, és nem is folytattam a kövek dobálását, hogy végezzek vele. Ehelyett tiszta erőből futottam &#8211; már amennyire kitellett belőlem &#8211; abba az irányba, ahonnan jöttem. Hirtelen meghallottam, egy hangot, pontosabban hétköznapi hangok egymásutánját. Egyik pillanatról a másikra éles, fémes dobogássá váltak. Most nem lehetett kétséges, a vezető volt az. Ekkor üvöltöttem, kiabáltam és ordítottam örömömben, mikor megpillantottam a boltíveken a pislogó fényességet, amiről tudtam, hogy a fáklya visszavert fénye. Rohantam, hogy találkozzam a fénnyel, és mielőtt teljesen felfoghattam volna, mi történt, a földön feküdtem a vezető lábánál, a bakancsát ölelgetve, és összevissza zagyváltam, ahelyett, hogy mindent elmondtam volna sorjában, a lehető legidiótább stílusban adtam elő szörnyű történetemet, és ugyanakkor megerősítettem hallgatóm felé érzett hálámat. Lassanként visszanyertem eszméletemet. A vezető a csoport kijárathoz érkezésekor vette észre hiányzásomat, és az ösztöneire hallgatva onnan indult el, ahol utoljára beszélt velem, és négy óra keresés után megtalált. Amikorra ezt elmesélte, felbátorodva a társaságától és a fáklya fényétől, kezdtem visszaemlékezni a furcsa szörnyre, melyet a közeli sötétségben sebesítettem meg, és azt javasoltam, derítsük ki a fény védelmében, miféle lény volt az áldozatom. Ezúttal a társaság miatt megerősödött bátorsággal mentem vissza borzalmas élményem helyszínére. Hamarosan egy fehér dolgot láttunk a földön, egy dolgot, mely a fényt visszaverő mészkőnél is fehérebb volt. Egy hatalmas arányokkal rendelkező emberszabású majomhoz hasonlított, és talán egy vándorló állatseregből kóborolt el. A szőre hófehér volt, ami kétségtelenül a barlang falai közé zárt hosszú tartózkodás színtelenítő hatásának tudható be, de emellett meglepően vékony, kivéve a fejet, ahonnan a bőséges hajzat a vállakig ért. Az arc el volt tőlünk fordulva, a lény majdnem pontosan azon feküdt. A végtagok elhelyezkedése igen egyszerű volt, de használatukat korábban hibásan ítéltem meg, általában a szörnyeteg mind a négyet használta, máskor csak kettőt, hogy gyorsabban haladjon. Az ujjak vagy lábujjak patkányéhoz hasonló karmokban végződtek. A karok vagy lábak fogásra alkalmatlanok voltak, a hosszó barlangi tartózkodás következtében. Ugyanez okozta a mindenre kiterjedő szinte természetellenes fehérséget, ami annyira jellemző volt az egész kreatúra anatómiájára. A légzés már nagyon legyengült, és a vezető előhúzta pisztolyát, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy megadja a lénynek a kegyelemdöfést, de egy váratlan hang, amit a szörny kiadott, a fegyver elsülés nélküli földre zuhanását okozta. Azt a hangot képtelenség szavakba önteni. Az nem egy majomszerű lényre utaló közönséges hang volt, és elgondoltam, hogy ez a természetellenes minősége nem a hosszan tartó és tökéletes csend rovására írható, melyet a fény felfedezése hozott ki belőle, a fényé, amit a szörny azóta nem láthatott, mióta előszöt belépett a barlangba. A hang, melyet talán mély karattyoláshoz hasonlíthatnék, halványan folytatódott. Eközben egy gyorsan átvonuló görcsös erőfeszítés hullámzott végig a szörny testén. A mancsok görcsbe rándultak, a végtagok megfeszültek. Egy hirtelen rándulás alkalmával a fehér test megfordult, így az arc a mi irányunkba fordult. Annyirra lebénította érzékeimet a borzalom, hogy csak a szemeket figyeltem meg. Azok a szemek feketék voltak, koromfeketék, a hófehér szőrzettel és hússal ocsmány ellentétben. Mint a többi barlanglakóé, ezek is mélyen besüllyedtek a szemgödörbe, és egyáltlaán nem volt szivárványhártyájuk. Ahogyan közelebbről megfigyeltem, egy közönséges majomnál kevésbé előreálló arcszögű vonásokba voltak ágyazva, és kevesebb szőrzet vette őket körül. Az orr teljesen kivehető volt. Ahogyan a titokzatos lényt bámultuk, a vastag ajkak megnyíltak, és néhány hang hagyta el a száját, mielőtt a Dolog örök nyugalomba vonult. A vezető megragadta a kabátujjmat, és annyira erőszakosan rángatott, hogy a fáklya is megremegett, hátborzongató árnyakat vetve a falakra. Meg se moccantam, mereven álltam, elszörnyedt szemeimet magam elé a földre szegezve. A félelemmel vegyes bámulat, a részvét és a tisztelet együtt hatott, a hangok miatt, melyek a borzalmas igazságot jelentették számunkra. A lény, melyet megöltem, a kifürkészhetetlen barlang furcsa szörnye, valaha egy EMBER volt. A gonosz lelkész A padlásszobába egy komoly, intelligens külsejű férfi vezetett be, aki egyszerű ruhát és acélszürke szakállt viselt, és imigyen szólt hozzám: - Igen, ő itt élt, de nem tanácsolom, hogy bármit is tegyen. A kíváncsisága felelőtlenné teszi. Mi sohasem jövünk ide éjszaka, és csupán az ő akaratából őrizzük a szobát így. Ön tudja, hogy ő mit tett. Az a förtelmes társaság végül is átvette az irányítást és mi azt sem tudjuk, hogy hol van eltemetve. Sem a törvény, sem bármi más nem tudta sehogyan sem utolérni a társaságot. Remélem, hogy sötétedés után nem marad itt. És könyörgöm, azt a dolgot az asztalon, ami úgy néz ki, mint egy gyufásdoboz, hagyja békén. Nem tudjuk, mi az, de gyanítjuk, hogy valami köze van ahhoz, amit ő tett. Mi még meg sem merjük nézni alaposabban. Kis idő múltán a férfi egyedül hagyott a padlásszobában. A szoba nagyon piszkos, poros és primitíven bútorozott volt, de rendjéből látszott, hogy nem valami kültelki alak tanyája. A polcok tele voltak teológiai és klasszikus könyvekkel, egy könyvszekrény pedig a mágiáról szóló értekezésekkel - Paracelsus, Albertus Magnus, Trithemius, Hermész Triszmegisztosz, Borellus meg mások, különös betűkkel, amelyeket nem tudtam elolvasni. A berendezés igen egyszerű volt. Volt egy ajtó is, de csak egy fülkébe vezetett. Az egyetlen kijárat az a nyílás volt a padlón, amelyhez a kezdetleges, meredek lépcső vitt fel. Az ökörszemablakok és a fekete tölgyfa gerendák hihetetlen régi múltra utaltak. Egyszóval ez a ház az óvilághoz tartozott. Azt hiszem, tudtam, hogy hol vagyok, de nem vagyok képes visszaidézni, amit akkor tudtam. Az biztos, hogy a város nem London volt. Úgy emlékszem, hogy egy kis, tengeri kikötő lehetett. Az asztalon fekvő kis tárgy módfelett lebilincselt. Azt hiszem, tudtam, hogy mit kell vele tenni, mert előhúztam a zsebemből egy zseblámpát - vagy legalábbis egy zseblámpához hasonló valamit -, és izgatottan próbálgattam a sugarait. A fénye nem fehér volt, hanem ibolyaszínű, és inkább holmi radioaktív sugárzásnak látszott, mintsem igazi fénynek. Emlékszem, hogy nem tekintettem közönséges zseblámpának - valóban, volt egy közönséges zseblámpám is egy másik zsebemben. Sötétedett, és odakint az ősrégi háztetők és kéményfejek igen bizarr látványt nyújtottak az ökörszemablakok üvegén át. Végül összeszedtem a bátorságomat, és a kis tárgyat egy könyvhöz támasztottam az asztalon - azután ráirányítottam a különleges ibolyaszínű fénysugarait. A fény most inkább jégesőnek vagy apró, ibolyaszínű részecskéknek tetszett, sem mint folytonos sugárnak. Amint a részecskék elérték a különös eszköz közepének üveges felületét, sistergő hangot hallattak, mintegy elektroncső sercegése, amelyen szikrák haladnak át. A sötét, üveges felszín rózsaszínűen felparázslott, és egy elmosódott fehér alak kezdett formát ölteni a közepén. Ekkor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül a szobában - és a sugárvetítőt visszatettem a zsebembe. De a jövevény nem beszélt - egyetlen egy hangot sem hallottam a közvetlenül ezután következő percek alatt. Mintha egy árnypantomin lett volna az egész, mintha nagy távolságból valami közbenső ködön át - habár ugyanakkor a jövevény és az őt követő többi jövevény is életnagyságban és testközelben bukkant föl, mintha egyszerre lettek volna közel és távol, valami természetellenes geometria törvényeihez alkalmazkodva. A jövevény vékony, sötét bőrű, közepes termetű ember volt, és az anglikán egyház papi ruháját viselte. Szemmel láthatólag harmincéves lehetett, sápadt, olajbarna arcának vonásai meglehetősen szépek, csak a homloka volt természetellenesen magas. Fekete haja jól vágott és ápolt, látszott, hogy frissen borotválkozott, bár kéklő álla gyorsan növekvő szakállra utalt. Keret nélküli, acélszáras szemüveget viselt. Alakja és arca alsó részének vonásai mint sok más lelkészé, de a homloka hatalmasan magasabb, az arca sötétebb és intelligensebb - ugyanakkor ravaszabb és álcázottan gonosz. Ebben a pillanatban - miután meggyújtott egy gyönge fényű olajlámpát - idegesnek látszott, és mielőtt rájöhettem volna, hogy mit csinál, valamennyi mágikus könyvét behajította egy kandallóba a szoba ablak felőli részén (ahol a fal erősen lejtett), amit eddig nem vettem észre. A lángnyelvek mohón emésztették a köteteket - különös színekben csaptak föl, és leírhatatlanul útálatos szagokat bocsátottak ki, amint a furcsa, hieroglifákkal teleírt lapok és szúette borítók megadták magukat az emésztő elemnek. Hirtelen észrevettem, hogy mások is vannak a szobában - komoly tekintetű férfiak egyházi viseletben, akiknek egyike püspöki gallért és térdnadrágot viselt. Bár semmit sem hallottam, hogy valamilyen döntést hoznak, ami nagy fontosságú az elsőnek érkezett számára. Úgy tetszett, hogy gyűlölik, és félnek tőle egyidejűleg, ő pedig mintha viszonozta volna ezeket az érzelmeket. Arca vad kifejezést öltött, de láttam, hogyan reszket a jobb keze, amint megpróbálja megragadni az egyik szék támláját. A püspök rámutatott az üres könyvszekrényre és a kandallóra (ahol a lángok kialudtak egy elszenesedett, semmitmondó massza körül), és valami különös iszonyat látszott rajta. Az elsőnek érkezett ekkor savanyúan elmosolyodott, és bal kezét kinyújtotta az asztalon fekvő kis tárgy felé. Az egyházi személyek menete most vonulni kezdett lefelé a meredek lépcsőn a padló csapóajtóján keresztül, időnként megfordultak, és távozásukkor fenyegető mozdulatokat tettek. A püspök ment el utolsónak. Az elsőnek érkezett most egy szekrényhez ment a szoba belső részén, és elővett egy kötéltekercset. Egy székre állva a kötél egyik végét egy kampóhoz erősítette a nagy, szabadon álló központi fekete tölgyfa gerendán, a kötél másik végéből pedig hurkot kezdett formálni. Megértve, hogy föl akarja akasztani magát, előreléptem, hogy lebeszéljem vagy megmentsem. Meglátott, és abbahagyta az előkészületeket. Valamiféle diadallal nézett rám, ami zavarba ejtett és nyugtalanított. Lassan lelépett a székről és felém suhant, sötét farkasvigyorral.Valahogy halálos veszedelemben éreztem magam, és elővettem a különleges sugárvetítőt, mint valami védelmi fegyvert. Nem tudom, miért gondoltam, hogy ez segíthet rajtam. Bekapcsoltam a lámpát - egyenesen az arcába világítottam, és a sápadt vonások először ibolyaszínű, majd rózsaszín fényben kezdtek izzani. Ujjongó farkasnevetését szörnyű félelem kezdte kiszorítani - de nem szüntette meg teljesen. Megállt az útján, majd vadul hadonászva karjával a levegőben, hátrálni kezdett. Láttam, hogy a padló nyitott lépcsőfeljárója felé imbolyog, figyelmeztetően rákiáltottam, de nem hallott engem. Egy pillanat múlva hátratántorodott a nyíláson keresztül, és eltűnt a szemem elől. Nehezemre esett eljutni a lépcsőfeljáróig, de amikor odaértem, nem találtam összetört testet az alattam lévő szinten. Ehelyett lámpásokkal közeledő emberek zsivaját hallottam, mert a kísérteties csönd varázsa megtört, és én ismét hangokat hallottam, és rendes három dimenzióban láttam az embereket. Valami nyílván odavonzotta a tömeget ehhez a helyhez. Talán valami zaj, amit én nem hallottam? Ebben a pillanatban a csoportot vezető két ember (szemmel láthatóan egyszerű parasztok) megláttak engem, és bénultan megtorpantak. Az egyik hangosan és visszhangzóan fölkiáltott: - Ahrrh!... Megtörtént? Megint? Ekkor valamennyien megfordultak, és kétségbeesetten menekültek. Mind, egy kivételével. Mikor a tömeg elment, a komoly, szakállas férfit láttam, aki erre a helyre hozott - amint ott állt egyedül egy lámpással. Zihálva és lebilincselve nézett rám, de félelem nem látszott rajta. Azután megindult a lépcsőn felfelé, hozzám, a padlásszobába. Megszólalt: - Szóval nem hagyta békén! Sajnálom. Tudom, hogy mi történt. Egyszer már megesett, de az az ember megrémült és agyonlőtte magát. Nem lett volna szabad őt visszahoznia. Ön tudja, hogy ő mit akar. De önnek nem szabad megrémülnie, mint annak a másik embernek. Valami nagyon furcsa és rettenetes történt önnel, de nem jutott odáig, hogy kárt tegyen a tudatában és a személyiségében. Ha higgadt marad, és tudomásul veszi, hogy az életét radikálisan át kell alakítania, akkor továbbra is élvezheti a világot és tudományának gyümölcseit. De itt nem élhet, és nem hiszem, hogy vissza akarna térni Londonba. Amerikát ajánlanám. Nem szabad tovább próbálkoznia azzal a tárggyal. Már semmit sem lehet visszacsinálni. Csak tovább rontana a dolgokon, ha bármit tenne vagy felidézne. Nem olyan rossz a helyzet, mint amilyen lehetett volna, de innen azonnal el kell mennie, és soha nem szabad visszatérnie. Inkább köszönje meg az égnek, hogy a dolog nem ment tovább... Olyan nyíltan készítem fel önt a dologra, amilyen nyíltan csak tudom. Egy kis változás történt, a külső megjelenésében. Ő mindig ezt okozza. De egy új országban hozzászokhat. A szoba túlsó felében van egy tükör, most odavezetem. Meg fog rémülni, bár semmi visszataszítót nem fog látni. Reszkettem a halálos félelemtől, és a szakállas férfinak szinte vinnie kellett a szobán át a tükörhöz, szabad kezében a halvány fényű lámpával (az asztalon álló előbbivel, nem azzal a még halványabbal, amit hozott). Ezt láttam a tükörben: egy vékony, sötét bőrű, közepes termetű embert az anglikán egyház papi ruhájában, szemmel láthatólag harmincéves lehetett, és keret nélküli, acélszáras szemüveg csillogott ravasz, olajbarna, természetellenesen magas homloka alatt. A néma jövevény volt az, aki elégette könyveit. Egész hátralévő életemben, külső formámban, ennek az embernek kellett lennem! A Szörnyü Öregember Angelo Ricci, Joe Czanek és Manuel Silva elhatározták, hogy látogatást tesznek a Szörnyű Öregembernél. Ez az öregember egyedül lakott egy rendkívül régi házban a Water Streeten, a tenger közelében, és az a hír járta róla, hogy nagyon gazdag és nagyon gyenge. A vendégségbe készülő három úr nem is kívánhatott volna ennél kedvezőbb munkakörülményeket; foglalkozásukat tekintve ugyanis rablók voltak. A kingsportiak sok olyasmit beszéltek és gondoltak a Szörnyű Öregemberről, ami általában megóvta őt a Mr. Riccihez és kollégáihoz hasonló urak kitüntető figyelmétől, noha köztudomású volt róla, hogy dohos, öreg, hajlékában valahol tekintélyes pénzvagyont rejteget. Senki sem vitatta, hogy igen különös személyiség; élete virágjában állítólag hajóskapitányként kalandozott az Indiákon. Olyan öreg volt, hogy senki sem emlékezett rá fiatalon, és olyan mogorva, hogy nagyon kevesen ismerték az igazi nevét. Roskatag, vén házának kertjében, a göcsörtös fák között, furcsa gyűjteményt rendezett be nagy kövekből, amiket saját kezűleg festett ki meghökkentő mintákkal, majd addig csoportosítgatta őket, míg a végeredmény valamiféle keleti szentélyre emlékeztetett. Ez a gyűjtemény elijesztette a gyerekeket, akik szerették kicsúfolni a Szörnyű Öregembert hosszú, ősz haja és szakálla miatt, időnként pedig különböző körmönfont lövedékekkel betörték régimódi ablakait. Az érettebb korú kíváncsiskodók, akik néha óvatosan odaosontak a házhoz, hogy bekukkantsanak valamelyik poros ablakszemen, persze nem féltek már a festett kövektől; őket inkább az rémisztette el, amit odabent láttak. Ezek az emberek azt mesélték, hogy a földszinten, egy máskülönben üres szobában hosszú asztal áll, azon pedig sok-sok furcsa üvegpalack: mindegyikben egy-egy kis ólomdarab lóg zsinóron a dugasz aljáról, mint valami inga. És azt is mondták még, hogy a Szörnyű Öregember beszélni szokott ezekhez a palackokhoz, olyan neveken szólítja őket, mint Jack, Nyesettpofa, Hosszú Tom, Spanyol Joe, Peters meg Ellis hadnagy; és ilyenkor a megfelelő üvegben lógó ólominga tisztán láthatóan kileng, mintha válaszolna. Akik egyszer látták a hórihorgas, szikár Szörnyű Öregembert az ingáival társalogni, azok nem vágytak másodszori alkalomra. Csakhogy Angelo Ricci és Joe Czanek és Manuel Silva nem voltak született kingsportiak: a társadalomnak abba az új, kevert vérű, gyökértelen rétegébe tartoztak, amely kívül esik a hagyományos új-angliai életmód meghittebb körein. Ők a Szörnyű Öregemberben csak egy folyton betegeskedő, jószerivel magatehetetlen aggastyánt láttak, aki járni sem bír göcsörtös botja nélkül, és vékony, inas keze szánalmasan reszket. A maguk módján tulajdonképpen még sajnálták is a magányos, népszerűtlen, vén fickót, akit mindenki kerül, sőt a kutyák is folyton megugatják. De az üzlet az üzlet, és amelyik rabló komolyan veszi a hivatását, az nem fordít hátat a csábító kihívásnak, amit egy nagyon öreg és nagyon elesett ember jelent, akinek nincs folyószámlája a bankban, s ami kevésre szüksége van a szatócsboltból, azért spanyol arannyal és kétszáz éves ezüstdollárokkal fizet. Mr. Ricciből és munkatársaiból, mindhárman a szakma régi és elkötelezett művelői lévén, nem hiányzott a hivatástudat. Látogatásuk időpontját ápriIis tizenegyedikének éjszakájára tűzték ki. A terv az volt, hogy Mr. Ricci és Mr. Silva rábeszélik a derék öregurat, mutassa meg nekik antik érmegyűjteményét, Mr. Czanek pedig ez alatt egy védőponyvával álcázott automobilban várakozik a Ship Streeten, házigazdájuk hátsó kerítésfalánál, közvetlenül a kapu mellett. A gyors és feltűnésmentes távozás biztosítása mindig a szívügye volt ezeknek az uraknak; váratlan hatósági akadékoskodás esetén ugyanis szerették elkerülni a fölösleges és időrabló magyarázkodásokat. A három vakmerő kalandor előzetes megáIlapodásuk értelmében külön-külön indult a helyszínre, hogy elejét vegyék minden esetleges rosszhiszemű gyanúsítgatásnak, Mr. Ricci és Mr. Silva a Water Streeten, az öregúr házának főbejárata előtt találkoztak. Egyikükre sem tettek túl megnyugtató benyomást azok a különös árnyékok, amiket a vén, göcsörtös fák szélben ringó ágai vetettek a holdfényben a festett kövekre. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy kifejezetten idegesítették őket; de persze most fontosabb dolguk is volt, semhogy mindenféle babonasággal törődjenek. Attól tartottak, elég kellemetlen feladat lesz a Szörnyű Öregembert szóra bírni arany- és ezüstneműi tárgyában, elvégre a kiszolgált hajóskapitányok hírhedetten mogorvák és csökönyösek. Az ilyesmi persze hosszabb távon kisebb súllyal esik latba, mint az öregség meg a gyengeség, főleg ha a látogatók ketten vannak. Mr. Ricci és Mr. Silva bíztak kiváló rábeszélőképességükben, különösen ilyen félreeső helyen, ahol a zajra sem kell annyira odafigyelni. Egyetlen ablak mögött láttak világosságot, ezt ellenőrizték; a Szörnyű Öregember igazán gyerekesen viselkedett, az üvegbe zárt ingáihoz beszélt. Mr. Ricci és Mr. Silva álarcot húzott, majd udvariasan bezörgettek a kopott tölgyfaajtón. A Ship Streeten, a Szörnyű Öregember hátsó kapuja mellett Mr. Czanek idegesen fészkelődött a védőponyvás automobilban: úgy érezte, nagyon hosszúra nyúlik a várakozás. Ez az úr érzékeny lelkületű rabló volt, ezért egyáltalán nem tetszettek neki azok a hátborzongató ordítások, amiket úgy félórája hallott a házból. Gyanította, hogy munkatársai túlzásokra ragadtatták magukat. Hát nem kötötte ezerszer a lelkükre, hogy lehetőség szerint bánjanak kíméletesen szegény, öreg kapitánnyal? Idegesen figyelte a borostyánnal benőtt, magas kerítésfal keskeny tölgyfakapuját. Egyre sűrűbben nézegetett az órájára, és azon törte a fejét, mi lehet a késés oka. Talán hirtelen elhunyt az öregúr, mielőtt elárulhatta volna a kincs rejtekhelyét, és most az egész házat módszeresen át kell kutatni? Mr. Czanek nem szeretett egyedül ücsörögni a sötétben, különösen ilyen helyen nem. Aztán halk zörej ütötte meg a fülét a fal túloldaláról, mintha közeledő léptek neszeznének a kaviccsal felszórt sétányon; hallotta, hogy valaki óvatosan motoszkál a rozsdás kapuzárral; látta, hogy a keskeny, nehéz ajtószárny kitárul befelé. Erőltetni kezdte a szemét, hogy a sarkon árválkodó utcai lámpa halovány fényében is föl tudja mérni, miféle érdekességeket hoztak magukkal munkatársai a komor, barátságtalan épületből, mely oly kényelmetlen közelségben magasodik. Ám amikor odanézett, nem egészen azt látta, amire számított; mert a munkatársai nem voltak sehol, csak a Szörnyű Öregember állt a kapuban szótlanul, göcsörtös botjára támaszkodva, arcán iszonyú mosollyal. Mr. Czanek azelőtt sohasem figyelte meg, milyen színű az öregúr szeme; most határozottan sárgának találta. A kisvárosokban a kis dolgok is nagy izgalmat keltenek; nyilván Kingsportban is ezért maradt olyan sokáig élénk beszédtéma az a három azonosíthatatlan holttest, amit április tizenkettedikén vetett partra a reggeli dagály. A háborgó óceán igen csúnyán elbánt velük, mintha tucatnyi tengerészszablya kaszabolta volna össze őket, vagy nehéz, vasalt csizmák tiportak volna rajtuk. Másféle dolgokat is gyakran emlegettek ekkortájt az emberek, például azt az érdektelen hírt, hogy a Ship Streeten egy gazdátlan automobilt találtak. Néhány álmatlan polgár sikolyokat és ordításokat hallott éjszaka, kétségkívül ragadozómadarak és városközelben kóborló vadállatok torkából. A Szörnyű Öregember nem törődött ezzel a falusias pletykálkodással. Eleve zárkózott természetű volt, vénkorára pedig, magányosan és kiszolgáltatottan, még sokkal zárkózottabbá vált. No meg, számára ez az egész ügy bizonyára csak vihar volt egy pohár vízben; rég letűnt ifjúkorából alighanem százával hozhatna fel izgalmasabb élményeket. Erich Zann zenéje A lehető legnagyobb gonddal tanulmányoztam a város térképeit, mégsem akadtam többé a rue d'Auseil nyomára. Nem csupán modern térképekkel próbálkoztam, hisz tudom, hogy az elnevezések megváltozhatnak: átbogarásztam az antik anyagot is, személyesen néztem végig minden területet, olyan utcanevet keresve, mely a későbbi rue d'Auseilnek felelhetett meg. Minden igyekezetem ellenére azonban tény marad, zavarba ejtő tény, hogy nem lelem a házat, az utcát, de még a környéket sem, ahol néhány hónappal ezelőtt szegény, metafizikát tanuló egyetemi diákként Erich Zann muzsikáját hallottam. Nem csodálkozhatom azon, hogy emlékezetem cserbenhagyott, hisz testileg és lelkileg egyaránt megszenvedtem azt az időszakot, amelyet a rue d'Auseilben töltöttem. Tudom, kevés számú ismerősöm sosem keresett fel ott. De hogy nem lelem az utcát, mégis egyszerre különös és zavarba ejtő, hisz alig félórányi járásra lehetett az egyetemtől, és jellegzetességeinek hála, aligha feledheti a környéket az, aki akár egyszer is látta. Mégsem találkoztam senkivel, aki ismerte a rue d'Auseilt. Málladozó téglájú, bedeszkázott ablakú raktárépületek szegélyezte, sötét vizű folyó partján kezdődött az utca. A folyón fekete kőből összerótt, masszív híd ívelt át. A part mentén örökös félhomály uralkodott, mintha a közeli üzemek füstje homályosította volna el tartósan a napot. Maga a folyó gonoszul bűzlött, efféle szagot sehol másutt nem éreztem még, s meglehet, épp ez segít majd hozzá, hogy egy nap visszataláljak, mert ezt a bűzt nyomban felismerném&#8230; A hídon túl sínekkel át- meg átszőtt, szűk utcák sorakoztak, ezután következett az emelkedő, mely először szelíd kaptatónak tűnt, s csak a rue d'Auseil bejáratánál vált igazán meredekké. Sosem láttam még olyan szűk, olyan meredek utcát, amilyen ez volt. Szirtnek is beillett; egyetlen jármű sem juthatott fel rajta. Sok helyütt lépcsősorok kezdődtek, az utca legtetején pedig repkénnyel benőtt fal tornyosult. A burkolat nem volt egyenletes, emitt kőlapok, amott kockakövek sorakoztak, sok helyütt látszott a szürkészöld gyomtól felvert, csupasz föld. A házak magasak voltak, csúcsos tetejűek, hihetetlenül régiek, s őrült módon előre vagy hátrafelé, illetve oldalra dőltek. A szemközt fekvő épületek némelyike szinte összeért, amolyan boltozatot formált, napfény alig-alig jutott a kövezetig. Néhol híd kötötte össze a házakat. Különösképp mély benyomást gyakoroltak rám az utcában lakók. Az okot először abban láttam, hogy mind olyan csöndesek, visszahúzódóak, később abban, hogy mindannyian nagyon öregek. Fogalmam sincs, miért éppen ezt az utcát választottam lakhelyemül: nem lehettem egészen önmagam, amikor mellette döntöttem. Sok szegényes helyen éltem már azelőtt, s pénz híján gyakorta kényszerültem odébbállni. Ekkor választottam azt a düledező házat ott a rue d'Auseilen, a házat, amelynek tulajdonosa a béna Blandot volt. Az utca legtetejétől sorrendben harmadik épület jócskán kimagaslott a többi közül. Az ötödik emeleten kaptam szobát, magam voltam az egész emeleten: a háznak alig akadt lakója. Azon az éjszakán, amikor megérkeztem, különös muzsikát hallottam kiszűrődni az oromtető alól. Másnap kérdezősködni kezdtem a vén Blandot-nál. A tulajdonos elmondta, hogy egy öreg német hegedűs él odafent, egy különös, néma alak, akit Erich Zann néven ismernek. Esténként egy olcsó kis színház zenekarában játszik, s mert hazaérkezése után szeret tovább muzsikálni, az oromtető alatti, elhagyott szobát választotta, ennek ablakából - az utca lakói közül egyetlenként - kilátása nyílt a romladozó kőfalra és a falon túli tájra. Eztán minden éjszaka hallgattam Zann muzsikáját, s bár aludni nemigen tudtam tőle, különös volta megragadott. Magam, bár keveset konyítok a zenéhez, bizonyos voltam abban, hogy az általa felidézett harmónia egyetlen azelőtt hallott dallammal sem rokon. Zann kétségtelenül maga komponálta eredeti géniuszra valló darabjait&#8230; Minél tovább hallgattam, annál inkább növekedett elragadtatásom, s egy hét múltán elhatároztam, hogy megismerkedem vele. Egy éjjel, mikor épp hazatért a munkából, elébe toppantam a lépcsőn, elmondtam neki, hogy szeretném megismerni, szeretnék vele lenni, úgy hallgatni játékát. Zann apró termetű, görnyedt és sovány figura volt, elhanyagolt öltözékű, kék szemű, groteszk mitológiai szatírra emlékeztető képű, csaknem tar fejű öregember. Szavaim hallatán egyszerre látszott haragosnak és rémültnek, barátságos viselkedésem azonban végül megnyugtatta. Kelletlenül intett, s én a nyomába szegődtem az oromtetőre vezető meredek, recsegő lépcsősoron. Szobája - egy az oromtető alatti két helyiség közül - a nyugati oldalra nézett, az utca felső végét elzáró fal felé. Hatalmas volt, és még hatalmasabbnak tetszett ridegsége, elhanyagoltsága miatt. Mindössze egy keskeny vaságy, egy ütött-kopott mosdótál, egy kis asztal, egy jókora könyvszekrény, egy vasból való kottatartó meg három ódivatú szék akadt benne. A kottalapok rendetlen összevisszaságban hevertek a padlón. A csupasz falak tán sosem láttak vakolatot; a por meg a pókhálók miatt a szoba elhagyatottnak tűnt inkább, semmint lakottnak. Erich Zann elképzelését a kényelemről kozmosznyi messzeség választotta el a megszokottól. Intett, hogy üljek le, azután bezárta az ajtót, helyre tette a jókora fareteszt, utána még egy gyertyát gyújtott, odahelyezte amellé, amit magával hozott. Előszedte hegedűjét molyrágta tokjából, s leült vele a legkényelmetlenebb székre. Nem nyúlt a kottatartóért, hanem választást sem kínálva, emlékezetből muzsikálva bűvölt el több mint egy órán át, minden bizonnyal maga szerezte dallamokkal. A zenében járatlanok előtt hasztalan próbálnám megvilágítani e dallamok lényegét. Holmi fúgát hallhattam, a legmegkapóbb visszatérő témákat, ám e témákból hiányoztak a rémisztő zengzetek, melyeket szobámból a megelőző alkalmakkor hallani véltem. Azokat a különös dallamokat megjegyeztem, gyakorta dúdoltam, fütyörésztem kontár módjára magamban, így hát, amikor vendéglátóm letette vonóját, megkértem, idézzen fel néhányat közülük. Szavaim egyszeriben szétdúlták a ráncok szabdalta szatírarc játék közben látott nyugalmát: az unott kifejezés helyett Zann vonásairól a dühnek és rémületnek ugyanaz a fura vegyüléke sütött felém, melyet megfigyelhettem már, mikor első ízben megszólítottam. Úgy véltem, nógatással hathatok rá, kihasználhatom szenilitása szeszélyességét. Baljósabb hangulatát úgy élesztgettem, hogy elfütyültem pár taktust a múlt éjszaka emlékezetes dallamaiból. Egyetlen percnél tovább nem próbálkozhattam, mert a néma öreg, alighogy ráébredt, mit fütyülök, leírhatatlan módon eltorzult arccal kapott számhoz hosszú, vénséges, csontos jobbjával, hogy véget vessen a durva utánzásnak. Ezután, zavarodottságának újabb bizonyítékát adva, ijedten pillantott elfüggönyözött ablakára, akárha holmi betolakodótól rettegne&#8230; Abszurd gondolat volt, hisz a padlásszoba elérhetetlen magasságban maradt a szemközti háztetőktől. A ház tulajdonosa elmondotta, ez az egyetlen olyan szoba a meredek utcában, ahonnét az ember átláthat a kilátást elzáró kőfal túloldalára. Zann pillantása most eszembe juttatta Blandot szavait, s szeszélyem vágyat ébresztett bennem a dombon túli vidék, a holdsütötte háztetők, városi fények lélegzetelállító panorámája után, melyben a rue d'Auseil valamennyi lakója közt csupán a mogorva muzsikus gyönyörködhetett. Az ablakhoz indultam hát, s már-már elhúztam a meghatározhatatlan anyagú függönyt, amikor a néma bérlő még a korábbinál is nagyobb rémülettel ismét megállított. Ezúttal már az ajtó felé intett fejével, miközben két kézzel markolászva, idegesen próbált elvonszolni onnét. Megelégeltem e bánásmódot, rápirítottam, eresszen el, s közöltem vele, hogy nyomban távozom. Szorítása engedett, undoromat és felháborodásomat látva haragja is elpárolgott. Ismét karon fogott, ám ezúttal barátságosabban, s egy székre ültetett, azután elkeseredett képpel asztalához ment, ahol ceruzájával, az idegenből jöttek csapnivaló franciaságával hosszú szöveget vetett papírra. Üzenetében, melyet végül átnyújtott, türelemért, bocsánatért esdekelt. Mint írta, öreg már, magányos, ráadásul furcsa félelmek, idegi természetű nyavalyák gyötrik, melyek kialakulásában a zenén kívül egyéb dolgok is ludasak. Örül, hogy végighallgattam játékát, s szívesen Iát más alkalmakkor; ügyet se vessek különcségeire&#8230; Különös dallamait azonban képtelen eljátszani mások előtt, azt sem állhatja, ha mástól hallja őket, nem szenvedheti továbbá, ha szobájában bárki bármihez hozzányúl. Míg a folyosón elébe nem toppantam, nem sejtette, hogy szobámból hallottam zenéjét. Arra kér, állapodjak meg Blandot-val, és vegyek ki szobát az alsóbb emeletek valamelyikén, ahová már nem hallatszanak le éjszakai dallamai. A bérleti díj különbözetét, írta, kifizeti majd. Miközben a gyatra franciasággal íródott szöveget böngésztem, ellágyultam az öregember iránt. Testi és lelki nyavalyák gyötörték, akárcsak engem; metafizikai tanulmányaim könyörületességre intettek. A csöndben valami zaj támadt az ablaknál: egy zsalugáter reccsenhetett meg az éjszakai fuvallatban, valami okból azonban csaknem olyan hevesen rezzentem össze, mint Erich Zann. Miután végigolvastam üzenetét, kezet ráztam vele, s barátságban váltunk el. Másnap Blandot drágább szobát adott a harmadik emeleten, egy vén uzsorás meg egy tiszteletre méltó kárpitos lakosztálya mellett. A negyediken senki sem lakott. Egykettőre ráébredtem, Zann korántsem szomjazik annyira társaságomra, amennyire állította, mielőtt rávett, költözzem le az ötödik emeletről. Nem hívott magához, s mikor mégis felkerestem, kelletlenül bocsátott be, s lélektelenül muzsikált. E látogatások mindig az esti órákban zajlottak; Zann nappal aludt, olyankor senkit nem eresztett szobájába. Szimpátiám nem növekedett irányában, noha padlásszobája és rémisztő muzsikája egyaránt hatott rám. Különös vágy élt bennem, hogy kitekintsek a falon túlra néző ablakon, lepillantsak a dombról, le a mélybe, a csillogó tornyokra, háztetőkre. Egy ízben, míg a színházi előadások folytak, s Zann távol volt, fellopództam a szobájához vezető lépcsőn, ajtaját azonban zárva találtam. Sikerült ellenben kimódolnom, miképp hallgathatom továbbra is éjszakai muzsikáját. Előbb ötödik emeleti régi szobámba lopakodtam fel lábujjhegyen, majd, elég bátorságot gyűjtve, felóvakodtam az oromtető alá vivő, recsegő-ropogó utolsó lépcsősoron. Ott, a szűk előtérben, az elreteszelt ajtóval, letakart kulcslyukkal szemközt kuporogva gyakorta jutottak fülembe olyan hangzatok, melyek a ritka csoda és a lappangó titok nehezen meghatározható félelmével töltöttek el. Nem mintha rémületesek lettek volna - hisz nem voltak azok -, ám egyes zengzeteik e földön idegen hangulatot árasztottak, olykor pedig olyan szimfonikus hatást keltettek, melyet bajosan tulajdoníthattam egyetlen ember munkájának. Erich Zann nyilván kivételes géniusz lehetett&#8230; Ahogy múltak a hetek, mind vadabbul és vadabbul játszott, viselkedése mind ridegebb, elutasítóbb lett; olyannyira, hogy már nem szemlélhettem szánalom nélkül. Egyáltalán nem engedett be szobájába, s kitért előlem, valahányszor a lépcsőn összetalálkoztunk. Azután egy éjjel, miközben ajtajánál hallgatództam, a hegedű cincogása hangok bábeli zavarába fúlt, démoni összhangzatba torkollott. Kész lettem volna kételkedni józan eszemben, az elreteszelt ajtó mögül azonban tüstént siralmas bizonyítékot kaptam az iszonyat valódiságára: artikulátlan, borzasztó kiáltás harsant, amilyet csak egy néma hallathat, s csakis a rettegés, a megszorultság legszörnyűbb pillanatában. Kopogtattam, de nem nyitott ajtót. Ott várakoztam a sötét előtérben, reszkettem a hidegtől és a félelemtől, mígnem meghallottam a boldogtalan zenész erőtlen próbálkozásának neszét: egy székbe fogódzva igyekezett bizonyára a padlóról feltápászkodni. Azt hívén, hogy egy ájulásos roham után épp most nyerte vissza eszméletét, ismét kopogtattam, nevemet ismételgettem bátorítón. Hallottam, hogy Zann az ablakhoz támolyog, s hogy becsapja, elreteszeli. Ezután visszacsoszogott az ajtóhoz, melyet reszketegen kinyitva bebocsátott. Érkezésem ezúttal valódi örömmel töltötte el, eltorzult arca megkönnyebbülten felragyogott. Úgy kapaszkodott kabátomba, mint a gyermek anyja szoknyájába. Szánalmasan vacogott, miközben leültetett egyik székére. Ő maga egy másikra telepedett, háta mögött hegedűje és vonója félrehajítva hevert a földön. Egy ideig tétlenül ült, furcsán bólogatott; paradox módon úgy tetszett, ijedten, erősen fülel. Elégedett lehetett az eredménnyel, mert átült az asztal melletti székre, rövid üzenetet vetett papírra, átnyújtotta, azután újból az asztal fölé hajolt, és sebesen, megállás nélkül írt tovább. A levélkében az irgalmasság nevében - no meg kíváncsiságomra számítva - arra kért, maradjak a helyemen mindaddig, amíg ő elkészíti német nyelvű beszámolóját mindazon csodás és iszonytató eseményekről, melyeknek részese lett. Vártam, az öregember ceruzája pedig egyre szántotta a lapokat. Tán egy jó órával később történt - én egyre várakoztam, a vén muzsikus meg lázasan dolgozott, s a teleírt lapok halma növekedett -, hogy Zann egyszerre összerázkódott, akárha valami iszonyú megrázkódtatás érte volna. Tüstént az elfüggönyözött ablak felé tekintett, s borzongva fülelt. Aztán nekem is úgy tűnt, hangot hallok. Nem holmi rémítő neszt, inkább valami különösen halk, végtelenül távoli zenei hangot. Mintha a szemközti házak valamelyikében vagy a felmagasló fal általam sosem látott túloldalán szólaltatta volna meg egy zenész. Zannra tett hatása iszonyatos volt. Az öregember elhajította ceruzáját, felpattant, felragadta hegedűjét, s hamarosan vad dallamot indított útnak az éjszakába, a legvadabbat, amit hangszeréből valaha kicsikart, leszámítva tán az elreteszelt ajtó előtt hallottakat. Hasztalan próbálnám szavakba önteni, miképp játszott Erich Zann ezen a borzalmas éjszakán. Szörnyűbb volt ez mindannál, amit azelőtt hallottam, hisz ez alkalommal láthattam arckifejezését is, s megértettem, hogy játékára a puszta félelem sarkallja. Zajt akart csapni, hogy elűzzön valamit, esetleg hogy túlharsogjon valami egyebet. Hogy mit, elképzelni se tudtam, noha éreztem, rettentő lehet. Zann muzsikája fantasztikus, lidércálomszerű, hisztérikus volt, ám a végsőkig hű a különös vénember kimagasló géniuszához. Felismertem a számot: a színházakban oly népszerű, vad magyar tánc volt, mire eszembe ötlött, hogy Zann először játssza egy másik komponista művét. A hegedű kétségbeesetten, mind hangosabban és hangosabban, mind vadabbul és vadabbul sikongatott. Zann teste szörnyű verítékbe fürdött, s vonaglott, mint valami majomé. Tekintete iszonyodva függött az elfüggönyözött ablak négyszögén. A vad dallam hatása alatt szinte láttam a felhők, tátongó mélységek, pára és villámlás közepette őrült módján táncoló kísérteties alakokat, szatírokat, bacchánsokat&#8230; Azután, így tűnt legalábbis, egy magasabb, tisztább hang hallatszott, nem hegedűhang. Nyugodtan, megfontoltan, céltudatosan s kihívón szállt messze nyugat felől. A zsalu rázkódni kezdett a hirtelen támadt éjszakai szélviharban, melyet mintha Zann őrült dallamai kavartak volna. Az öregember még önmagán is túltett: olyan hangokat csiholt ki hangszeréből; aminőket sosem hittem hegedűből kicsiholhatónak. A zsalu egyre csattogott, elszabadult és az ablaknak ütődött. Az üveg végül betört, dermesztő szél csapott a szobába, meglebegtette a gyertyák lángját, szerteszórta az asztalon tornyosuló kéziratlapokat, melyeken Zann kezdte felfedni előttem borzalmas titkát. Az öregemberre pillantottam, s láttam, hogy magánkívül van már: két szeme kigúvadt; üvegesen, vakon meredt előre. Kétségbeesett muzsikája gépies, felismerhetetlen hangzavarba torkollt, ennek természetét írótoll aligha érzékeltetheti. Egy az eddigieknél erősebb, hirtelen széllöket felragadta a kézirat lapjait, s az ablak felé sodorta őket. Kétségbeesve utánavetettem magam a szállongó íveknek, de azok eltűntek, mire a bezúzott üvegtábláig jutottam. Ekkor ötlött eszembe régi vágyam, hogy kitekintsek ezen az ablakon, a rue d'Auseil egyetlen olyan ablakán, ahonnét megpillanthatom a falon túli lejtőt s az alant elterülő várost. Hiába volt igen sötét, hisz a város fényei mindig égtek. Arra számítottam, szélben, esőben is megláthatom őket. Mégis, mikor a tetőablakok legmagasabbikán kitekintettem, míg a gyertyalángok hajladoztak, s a nekivadult hegedű versenyt vonított az éjszakai orkánnal, nem láttam várost odalent. Nem láttam az utcalámpák fényének ismerős füzéreit, csak határtalan, fekete ürességet. Ezt a felfoghatatlan űrt most mozgás és zene töltötte be minden földi dologhoz hasonlíthatatlanul; ahogy ott álltam, rémülten bámultam, a szél kioltotta mindkét gyertyalángot az ódon oromtető alatt. Könyörtelen, áthatolhatatlan sötétségben hagyott e démoni összhangzat közepette, szemközt a káosszal, hátam mögött az éjbe vonító hegedű pokoli őrjöngésével. A sötétben hátrahőköltem, nem állt módomban világot gyújtani; az asztalnak ütköztem, felborítottam egy széket, végül elértem a feketeség azon részét, ahonnét a megrázó muzsika szállt. Meg kell próbálnom a magam életével együtt megmenteni Erich Zannét, bármilyen erők támadnak ellenünk! Egy ízben úgy éreztem, hűvös valami érint meg, felordítottam, de hangomat elnyomta a hegedű vonítása. A sötétségben egyszerre beleütköztem a vadul dolgozó vonóba, megértettem, közel járok Zannhoz. Előretapogatództam, megérintettem az öregember székének támláját, azután megleltem, s megráztam a vállát, hogy észhez térítsem. Nem értem el semmit, hegedűje szüntelenül vonított tovább. Kezem most a fejéhez ért, megfékezte a gépies bólogatást. Fülébe ordítottam, hogy menekülnünk kell az éjszaka ismeretlen teremtményei elől&#8230; Nem válaszolt, nem szüneteltette kétségbeesett, leírhatatlan muzsikáját sem, s közben különös szélörvények kavarogtak az oromtető alatti sötétségben, bábeli zűrzavarban. Mikor kezem Zann füléhez ért, magam sem tudtam, miért, összeborzadtam. Nem tudtam, miért, egészen addig, míg végig nem tapogattam merev arcát, e jéghideg, mozdulatlan, lélegzetből kifogyott arcot, melyből vakon meredtek a semmibe a szemek&#8230; S ezután, valami csoda folytán, megleltem az ajtót s a jókora fareteszt, azután vad menekülésbe fogtam, menekültem, el attól a sötétben gubbasztó, üveges szemű teremtménytől, el a sátáni vonítástól, a hegedű őrjöngésétől, melynek heve még akkor is fokozódott, mikor megiramodtam. Ugrálva, lebegve, zuhanvást távolodtam a végtelennek tetsző lépcsősoron, ott, a sötétbe borult házban. Öntudatlanul rohantam ki a meredek, szűk, ódon, csupa lépcső, csupa romladozó épületből az utcára. leszáguldottam a lépcsőkön, végignyargaltam a kőburkolat kockáin, le az alsóbb utcákig, a magas partok közt futó, szennyes folyóig. Átloholtam a roppant, sötétlő hídon, meg se álltam a túlpart egyenesebb, tisztább, mindannyiunk által jól ismert utcáiig, bulvárjaiig, de magammal cipeltem szörnyű élményemet. És, ahogy visszaemlékszem, szél se rezdült, sütött a telihold, s köröttem ott hunyorgott a város minden fénye. A leggondosabb kutatás és vizsgálódás ellenére azóta sem sikerült újra rábukkanom a rue d'Auseilre, de nem bánom igazán. Sem ezt, sem azt, hogy az elképzelhetetlen semmibe vesztek a sűrűn teleírt lapok, melyek megmagyarázhatták volna Erich Zann zenéjét. Hogyan lesz az emberb&otilde;l Hacker Miért ez az iromány? Mint a Zsargon Fájl szerkeszt&otilde;je, gyakran kapok e-maileket lelkes hálózaton kezd&otilde; újoncoktól, amikben (tulajdonképpen) az kérdezik, hogy "hogyan lehet bel&otilde;lem is nagy hacker varázsló?". Különös, de úgy t&ucirc;nik, hogy nincsen egy GyIK vagy Web oldal sem, ami ezzel a fontos kérdéssel foglakozna, úgyhogy itt van az enyém. Ha offline olvasod ezt a doksit, megtalálod a legfrissebb (angol nyelv&ucirc;) változatot a http://www.tuxedo.org/~esr/faqs/hacker-howto.html weblapon. Mi az, hogy Hacker? A Zsargon fájlban találsz egy csomó definíciót a `hacker' kifejezésre, a legtöbbjükben szerepel a jó m&ucirc;szaki érzék, a problémamegoldás és a korlátok ledöntésének élvezete. Ha viszont konkrétan az érdekel, hogy hogyan lehetsz Te is hacker, akkor csak két dolog a fontos. Van egy kultúra, a kiváló programozók és hálózati varázslók közös kultúrája, ami évtizedekre nyúlik vissza, az els&otilde; id&otilde;osztásos miniszámítógépek és a legels&otilde; ARPAnet kísérletek idejébe. Ezek az emberek honosították meg a `hacker' kifejezést. Hackerek építették az Internetet. Hackerek tették a Unix operációs rendszert azzá, ami. Hackerek üzemeltetik a Usenet hírfórumokat. Hackerek tartják m&ucirc;ködésben a Világhálót. Ha ennek a kultúrának a része vagy, ha hozzájárultál valamivel és mások a közösségb&otilde;l ismernek és hackernek titulálnak, akkor hacker vagy. A hacker beállítottság nem korlátozódik a szoftver-hacker kultúrára. Vannak olyanok, akik a hacker mentalitást más területen gyakorolják, ez lehet pl. elektronika vagy zene -- valójában ezzel a viselkedési formával találkozhatsz a tudományok vagy a m&ucirc;vészet legmagasabb szintjein. A szofver-hackerek elismerik ezeket a rokonlelkeket, néha nyíltan "hackereknek" is hívják &otilde;ket -- egyesek azt vallják, hogy a hacker természet valójában független attól, hogy mit is hackel az illet&otilde;. Ennek ellenére, e dokumentum hátralév&otilde; részében a szoftver-hackerek képességeivel és viselkedésükkel, valamint a `hacker' kifejezést létrehozó közös kultúra tradíciójával foglalkozom. Van egy másik csoport is, amely az hangoztatja magáról, hogy hackerekb&otilde;l áll, de ez nem fedi a valóságot. Ezek az emberek (f&otilde;leg serdül&otilde; fiúk) azok, akik poénosnak tartják, hogy betörnek számítógépekre, vagy szórakoznak a telefonhálózattal. Az igazi hackerek ezeket az embereket `crackereknek' hívják és hangoztatják, hogy semmi közös nincs bennük. Az igazi hackerek szerint a crackerek lusták, felel&otilde;tlenek és nem briliáns elmék, azzal érvelnek hogy a biztonsági intézkedések megsértése nem tesz hackerré, ugyanúgy, ahogy attól sem leszel közlekedésmérnök, ha el tudsz kötni egy autót. Sajnos sok író és újságíró keveri a két kifejezést, a crackereket is a `hacker' kifejezéssel írja le; ez kimondhatatlanul idegesíti az igazi hackert. Az alapvet&otilde; különbség: a hackerek építenek, míg a crackerek rombolnak. Ha hacker akarsz lenni, olvass tovább. Ha cracker akarsz lenni, olvasd el az alt.2600 hírcsoportot, és készülj fel ött&otilde;l tíz évig terjed&otilde; börtönbüntetésre, miután kiderült, hogy nem vagy olyan okos, mint hitted. Ennyit a crackerekr&otilde;l. A hacker hozzáállása A hacker problémákat old meg és dolgokat hoz létre, hisz a szabadságban és a kölcsönös önkéntes segítségnyújtásban. Ahhoz, hogy befogadjanak a hackerek, Neked is hasonló hozzáállást kell tanúsítanod. Ahhoz, hogy ennek az elvárásnak megfelel&otilde;en tudjál viselkedni, tényleg hinned kell ebben a hozzáállásban. Ha úgy gondolod, hogy csak azért viselkedsz úgy, mint a hackerek, hogy befogadjanak, akkor elsiklasz a lényeg felett. Az, hogy higgyél ennek a viselkedésnek a helyességében, nagyon fontos Neked -- ez segít a tanulásban, és ez motivál. Mint minden kreatív m&ucirc;vészetnél, nem elég a mestert csak ésszel imitálni, szívvel is kell. Tehát, ha hacker akarsz lenni, ismételgesd a következ&otilde; dolgokat, amíg el nem hiszed &otilde;ket: 1. A világ tele van lebilincsel&otilde;, megoldásra váró problémákkal Hackernek lenni szórakoztató dolog, de ez az a fajta szórakozás, ami er&otilde;feszítést igényel. Az er&otilde;feszítés nagy része a motiváció. A sikeres atlétákat az fizikailag mámorító érzés motiválja, hogy testüket tökéletesítik, és a lehet&otilde; legjobbat kihozva magukból túlszárnyalják a saját fizikai korlátjaikat. Ehhez hasonlóan, akkor lehetsz jó hacker, ha izgalomba hoznak a megoldásra váró problémák, cél és motiváló er&otilde; a képességeid fejlesztése és az elméd edzése. Ha természetednél fogva nem így érzel, meg kell változnod ahhoz, hogy sikeres hacker legyél. Máskülönben gyorsan azon kapod magad, hogy a hackelésre szánt energiád elfolyik más irányba, mint pl. szex, pénz vagy társadalmi elismerés megszerzésének irányába. (Ezek mellett meg kell tanulnod hinni a tanulási képességedben -- hinni abban, hogy ha nem is tudsz mindent, ami a probléma megoldásához kell, ha elkezded a probléma egy részét boncolgatni, megtanulsz közben annyit, amennyi a következ&otilde; részfeladat megoldásához szükséges -- és így tovább, amíg az egész problémát meg nem oldod.) 2. Soha senkinek nem kell ugyanazt a problémát kétszer megoldani A kreatív elmék értékes és korlátozott er&otilde;forrást képeznek. Nem szabad &otilde;ket a kerék újrafeltalálására pazarolni, amikor annyi új érdekes probléma vár megoldásra. A hacker magatartására jellemz&otilde;, hogy tudatában van annak, hogy a többi hacker ideje értékes -- ezért az információ megosztását majdnem erkölcsi kötelességének érzi. Az így megosztott megoldások segítségével más hackerek új problémákkal tudnak foglakozni. (Nehogy azt hidd, hogy minden kreativitásodból származó szellemi termékedet be kell dobnod a közösbe, bár minél többet adsz, annál jobban fog a többi hacker tisztelni. A hacker értékekkel összefér, ha eladsz annyit magadból, hogy kifizesd a lakbért, tudjál kaját és számítógépeket venni. Belefér, ha hackelésb&otilde;l eltartod a családodat, s&otilde;t az is, ha meggazdagszol, mindaddig, amíg nem felejted el, hogy hacker vagy.) 3. Az unalom és a robotolás rossz Hackert (és a kreatív embereket általában) nem szabad unalomra ítélni vagy ostoba, robotolás jelleg&ucirc; munkára fogni, ha ez mégis megtörténik az azt jelenti, hogy nem azt csinálja, amihez csak &otilde; ért -- megoldást keresni új problémákra. Ez a pazarlás mindenkinek rossz. Ezért az unalom és a robotolás nem csak kellemetlen, de rossz is mindenkinek. Ha hackerként akarsz viselkedni, akkor annyira kell ebben higgyél, hogy automatizáld az unalmas dolgokat, amennyire csak lehet, nem csak magad miatt, de mindenki más miatt is (f&otilde;leg a többi hackerért). (Erre a szabályra egy látszólagos kivétel van. A hackerek csinálnak néha dolgokat, amelyek unalmasnak és robotjelleg&ucirc;nek t&ucirc;nhetnek a kívülálló számára, de valójában ezekre azért van szükség, hogy egy képességet fejlesszenek, vagy gyakorlatot szerezzenek valamiben, amit másképp nem ismerhetnének meg. Ez azonban a hacker saját választása -- egy gondolkodó embert sem szabad unalomba kényszeríteni.) 4. A szabadság jó dolog A hacker természeténél fogva hatalomellenes. Bárki, aki parancsokat osztogat neki, akadályozza az éppen soron lév&otilde; érdekes probléma megoldásában -- és mivel tudjuk, hogyan m&ucirc;ködik a parancsokat osztogatók agya, ez el&otilde;bb utóbb elkerülhetetlen lesz, kitalálnak valami ostoba okot. Tehát a parancsolgató magatartás ellen küzdeni kell, bárhol ahol találkozol vele, nehogy megfojtson Téged, vagy hacker társaidat. (Ez nem jeleni azt, hogy mindennem&ucirc; hatalmat bírálni kell. A gyerekeknek szükségük van irányításra, és a b&ucirc;nöz&otilde;knek felelniük kell tetteikért. A hacker dönthet úgy, hogy elfogad bizonyos szint&ucirc; irányítást, ha valami olyasmit kap ez által, ami fontosabb Neki, mint az utasítások követésére elpazarolt id&otilde;. De ez csakis korlátozott lehet, szó nincsen arról a személyes behódolásról, amit a parancsolgató beállítottságú emberek elvárnak.) A parancsolgató ember lételeme a cenzúra és a titkolózás. Bizalmatlan mindennel szemben, ami önkéntes együttm&ucirc;ködés és információmegosztás -- csak az olyan `együttm&ucirc;ködést' szereti, amit &otilde; irányít. Tehát ha hackerként akarsz viselkedni, ki kell fejlesszél egy ösztönös ellenszenvet a cenzúra, a titkolózás és a felel&otilde;s feln&otilde;tt emberek er&otilde;szakos kényszerítése iránt. Nem csak hinned kell, hogy ez a helyes, hanem e szerint kell cselekedned. 5. A magatartás nem helyettesíti a kompetenciát Ahhoz, hogy hacker lehess, ki kell fejlesztened az el&otilde;bb felsorolt tulajdonságok közül néhányat. De kizárólag a viselkedés másolásával nem lehetsz hacker, ugyanúgy, ahogy világbajnok atléta sem, vagy rocksztár. A hackerré váláshoz intelligencia kell, gyakorlat, elhivatottság és kemény munka. Ezért meg kell tanulnod, hogy nem szabad bízni a viselkedésben, és tisztelni kell bármilyen szaktudást. A hacker nem pazarolja az idejét szimulánsokra, de értékeli a szakértelmet -- f&otilde;leg a hackeléssel kapcsolatos szakértelmet, de bármilyen más irányú szaktudás is elismerend&otilde;. Ha a szaktudásod olyan területet is lefed, amihez kevesen értenek, az jó, ha olyan terület szakért&otilde;je vagy, ami precíz logikai képességeket, szellemi er&otilde;t és koncentrációs képességet igényel, az a legjobb. Ha tiszteled a hozzáértést, örömöd telik majd a képességeid fejlesztésében -- a kemény munka és az, hogy ennek szenteled magad, egy komoly játék lesz, és nem robotolás. Ez életbevágóan fontos, ha hacker akarsz lenni. Alapvet&otilde; képességek hackeléshez A hacker hozzáállás létfontosságú, de a képességek még fontosabbak. A viselkedés nem helyettesíti a kompetenciát, van egy alapvet&otilde; képességtár, amivel rendelkezned kell, miel&otilde;tt a hackerek társuknak tartanak. Ezek a képességek lassan változnak az id&otilde;k során, ahogy a technológia fejl&otilde;dik, új területek jönnek létre, melyek új képességeket igényelnek, a régiek ezzel párhuzamosan elavulnak. Például, az alapképességek közé tartozott régebben a gépi kódban való programozás, míg a HTML ismerete csak az utóbbi id&otilde;ben vált szükségessé. Jelenleg a következ&otilde;k tartoznak a hacker alapm&ucirc;veltségéhez: 1. Tanulj meg programozni Ez, természetesen, az alapvet&otilde; tudás, minden hacker számára. Ha nem ismersz egyetlen programozási nyelvet sem, javaslom, hogy kezdjél a Pythonnal. Jól tervezett, jól dokumentált és relatíve kíméletes a kezd&otilde;kkel. Annak ellenére, hogy jó kezd&otilde; nyelv, nem csak játékszer; a python egy nagyon sokoldalú és rugalmas nyelv, amely alkalmas nagy projektek létrehozására. Legyél tisztában azzal, hogy nem fogod elérni a hacker szaktudását, vagy akárcsak egy egyszer&ucirc; programozóét sem, ha csak egy nyelvet ismersz -- meg kell tanulnod nyelvt&otilde;l függetlenül gondolni a programozási problémákra. Ahhoz, hogy igaz hacker lehess, el kell jussál arra a pontra, amikor egy új programozási nyelvet néhány nap alatt meg tudsz tanulni, a leírások alapján, abból kiindulva, amit már tudsz. Ez azt jelenti, hogy több, egymástól nagyon különböz&otilde; nyelvet kell megtanuljál. Ha komoly programozásba kezdesz, meg kell tanulnod a C nyelvet, a Unix alapnyelvét (a C-t ett&otilde;l függetlenül nem ajánlom els&otilde; nyelvnek). Az egyéb fontos nyelvek közé tartozik a Perl és a LISP. A Perlt gyakorlati okok miatt érdemes megtanulni; gyakran használják dinamikus web oldalak létrehozásához és rendszer-adminisztrációhoz, tehát ha nem is írsz soha Perlt, mindenképp érdemes megtanulnod olvasni azt. A LISP-et a megvilágosodás mély érzése miatt érdemes megtanulni, amit akkor érzel, amikor végre sikerül megérteni, hogy mir&otilde;l is van szó; ez a tapasztalat jobb programozóvá tesz a hátralév&otilde; napjaidra, még akkor is, ha nem használod majd gyakran a LISP-et. A legjobb, igazából, ha ezt a négy nyelvet (Python, C, Perl, és LISP) mind megtanulod. Amellet, hogy ezek a hacker alapnyelvei, nagyon eltér&otilde; módon közelítik meg a programozást, mindegyikb&otilde;l hasznos és értékes új ismeretekre tehetsz szert. Nem tudok kimerít&otilde; leírást adni arról, hogy hogyan tudsz megtanulni programozni -- nagyon összetett tudásról van szó. Egyet azonban elárulhatok: a könyvek és tanfolyamok nem érnek túl sokat (sok, valószín&ucirc;leg a legtöbb hacker autodidakta). Aminek van értelme: (a) kódot olvasni és kódot írni. Programozni megtanulni ugyanolyan, mint a saját anyanyelveden megtanulni írni. A legjobb módszer, ha beleolvasol abba, amit a mesterek írtak, majd írsz valamit, utána olvasol még egy jó adag kódot, írsz egy keveset, olvasol még egy adagot, írsz még egy kicsit... és mindezt addig ismétled, amíg a saját kódodban el nem kezded felfedezni a példaképek kódjainak jó vonásait. Régen nehézkes volt jó, olvasásra érdemes kódot találni, mert kevés nagy program forráskódja állt a zöldfül&ucirc; hackerfiókák rendelkezésére. Ez drasztikusan megváltozott; ma már nyílt forráskódú szoftverek, programozási eszközök és operációs rendszerek (ezeket is mind hackerek írták) könnyedén elérhet&otilde;k bárki számára. Ez át is vezet minket a következ&otilde; témához... 2. Szerezz be egy nyílt forráskódú Unixot és tanuld meg használni Abból indulok ki, hogy van egy PC-d, vagy hozzáférsz valahol egyhez (ezeknek a mai gyerekeknek olyan könny&ucirc; dolguk van :-)). Az legfontosabb lépés a hackerré válás útján: szerezz be valamilyen Linuxot vagy BSD-Unixot, telepítsd fel a gépedre, és tanuld meg használni. Igen, vannak a Unixon kívül más operációs rendszerek a világon. De azokat binárisokban terjesztik, ergo nem tudod olvasni vagy módosítani a kódot. Hackelni tanulni DOS, Windows vagy MacOS alatt olyan, mintha kényszerzubbonyban próbálnál táncolni tanulni. Mindezek mellett, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Unix az Internet operációs rendszere. Megtanulhatod ugyan az Internet használatát Unix ismeretek nélkül, de biztosan nem lehetsz Internetes hacker. Éppen ezért, manapság a hacker kultúra elég határozottan Unix-központú. (Ez nem volt mindig így, néhány régi motoros a mai napig nem tud ezzel megbékélni, de a Unix és az Internet közötti szimbiózis annyira meger&otilde;södött, hogy még a Microsoft sem tud igazán csorbát ejteni rajta.) Tehát húzzál fel egy Unixot -- én személy szerint a Linuxot szeretem, de van választék (és igen, lehet ugyanazon a gépen felváltva Linuxot és DOS / Windows-t használni). Tanuld meg használni. Játsszál vele. L&otilde;dd össze az Internetet vele. Olvasd a forrásokat. Módosítsd a forrásokat. Olyan programozási eszközökkel fogsz találkozni Linux alatt (pl. C, LISP, Python és Perl), amilyenekr&otilde;l egy Microsoft operációs rendszer alatt álmodni sem mernél, jól szórakozol, és olyan sok tudást szívsz magadba, hogy bele sem gondolsz, egészen addig, amíg már profi hackerként vissza nem emlékszel ezekre az id&otilde;kre. Ha többet akarsz tudni a Unix-ról, vess egy pillantást a Loginatakára. Információt találsz arról, hogy hogyan és honnan szerezzél be Linuxot a Honnan szedjek Linuxot? cím&ucirc; oldalról. Találhatsz BSD Unix-al kapcsolatos segítséget és linkeket a www.bsd.org címen. (Megjegyzés: Nem ajánlom, hogy Linux vagy BSD telepítésbe kezdjél egyedül, ha teljesen kezd&otilde; vagy a témában. Ha Linuxal próbálkozol, keress meg egy helyi felhasználó csoportot [ilyen Magyarországon az LME] és kérj segítséget, vagy vedd fel a kapcsolatot a Linux Internet Support Co-Operative-al. A LISC üzemeltet IRC csatornákat is, ahol [angol nyelv&ucirc;] segítséget kaphatsz.) 3. Tanuld meg használni a Világhálót (World Wide Web) és a tanulj meg HTML-t írni A hackerek által létrehozott dolgok többsége észrevétlenül a háttérben m&ucirc;ködik, segíti a gyárakban, irodákban és egyetemeken folyó munkát, látszólag nem befolyásolva a nem-hackerek életét. A Web az egyetlen nagy kivétel, a hatalmas csillogó-villogó hacker játékszer, amir&otilde;l még a politikusok is elismerik, hogy megváltoztatja a világot. Ezért (valamint egy csomó más nyomós ok miatt) meg kell tanulnod a Webbel dolgozni. Ez nem csak azt jelenti, hogy meg kell tanulnod Web-böngész&otilde;t használni (ezt bárki megteheti), hanem azt is, hogy el kell sajátítanod a HTML-t, a web nyelvét. Ha nem tudsz programozni, a HTML tanulása közben felvehetsz bizonyos jó szokásokat, amiknek hasznát veszed a kés&otilde;bbi tanulmányaid során. Tehát hozzál létre egy honlapot. Az, hogy van egy honlapod, még közelít&otilde;leg sem jelenti azt, hogy hacker vagy. A Web tele van honlapokkal. A legtöbbjük értelmetlen, nulltartalmú hulladék -- tarka hulladék, mondhatnád, de attól még ugyanúgy szemét. (err&otilde;l többet olvashatsz a A HTML Pokol oldalán). Hogy olvasásra érdemes legyen egy lap, kell legyen tartalma -- érdekes és vagy hasznos kell legyen más hackerek számára. Ez átvezet a következ&otilde; témához... Státus a Hacker kultúrában, közösségben Mint a legtöbb pénz és gazdaság nélküli kultúra, a hackerség meghatározó eleme a hírnév. Érdekes problémákat próbálsz megoldani, de azt, hogy ezek a problémák valójában mennyire érdekesek és hogy igazából a mennyire jó a megoldásod, csak azok tudják megítélni, akik szintén szakért&otilde;k a kérdéses területen. Ehhez hasonlóan, amikor a hackerek szabályai szerint játszol, megtanulod, hogy az alapján kapod a jó pontokat, hogy mások mire tartják a szakértelmedet (ezért írtam korábban, hogy addig nem vagy igazi hacker, amíg nem a többiek hívnak annak). Ezt a tényt elhomályosítja az a kép, ami a hackelést magányos munkának tünteti fel, valamint az a hacker körökben elterjedt nézet, miszerint a büszkeség vagy az, hogy mások mit gondolnak, nem lehet a motiváló tényez&otilde;k része. Egészen pontosan, a hackerség az, amit az antropológusok ajándék kultúrának neveznek. Nem az által szerzel egy ilyen társadalomban hírnevet, hogy elnyomsz másokat, azzal sem, hogy szép vagy, vagy olyan dolgokat birtokolsz, amikért mások áhítoznak, hanem azzal, hogy adsz. Másokra áldozod történetesen az id&otilde;det, a kreativitásodat és a szaktudásod gyümölcseit. Alapvet&otilde;en öt dolgot tehetsz, hogy kivívd a hackerek elismerését: 1. Írj nyílt forráskódú szoftvert Az els&otilde; (legfontosabb és legelfogadottabb) módja a bevágódásnak, ha olyan programot írsz, amir&otilde;l a hackerek úgy látják, hogy hasznos vagy jópofa, és elérhet&otilde;vé teszed a forrását, hogy az egész közösség felhasználhassa azt. (Ezeket a munkákat ``free software''-nek hívtuk, de mivel nem volt mindenki számára egyértelm&ucirc;, hogy a ``free'' a szabadra vagy az ingyenesre utal-e, sokunk inkább az ``open-source'' azaz nyílt forráskódú szoftver kifejezést részesíti el&otilde;nyben.) A hacker kultúra legelismertebb félistenei olyan emberek, akik nagy, hasznos programokat írtak, amikre széles körben volt szükség, majd a közösség rendelkezésére bocsátották ezeket, hogy mindenki szabadon felhasználhassa &otilde;ket. 2. Segíts nyílt forráskódú szoftvert tesztelni és debuggolni Azok munkája is nagyon hasznos, akik tesztelik és javítják a nyílt forráskódú szoftvereket. Ebben a tökéletlen világban elkerülhetetlen, hogy a szoftverfejlesztésre szánt id&otilde; tetemes részét hibakereséssel és javítással töltsük. Ezért minden józan esz&ucirc;, nyílt forráskódot karbantartó szerz&otilde; egyet fog velem érteni, amikor azt írom, hogy a jó béta-tesztel&otilde; (aki világosan le tudja írni a tüneteket, jól tudja lokalizálni a problémát, el bírja viselni a hibákat az összecsapott kiadásokban, hajlandó néhány egyszer&ucirc; diagnosztizáló eszközt alkalmazni) megéri a súlyát gyémántban. Egy szem ilyen béta-tesztel&otilde; eldöntheti, hogy a hibakeresés egy kétségbeejt&otilde;, kimerít&otilde; rémálom vagy csak egy hasznos kellemetlenség. Ha újonc vagy, keress egy fejlesztés alatt álló programot, ami érdekel és próbálj jó béta-tesztel&otilde; lenni. Innen már magától megy minden, a tesztelés után besegíthetsz a hibakeresésbe, utána besegíthetsz a fejlesztésbe. Sokat tanulhatsz így, és jó pontot szerezhetsz olyan embereknél, akik segíthetnek majd a kés&otilde;bbiek során. 3. Tegyél közzé hasznos információkat Még egy jó dolog, amit megtehetsz, a hasznos és érdekes információ kisz&ucirc;rése majd Web lapon, vagy GyIK (Gyakran Ismételt Kérdések listája) dokumentumokban való közzététele. A f&otilde;bb szakmai GyIK-ek karbantartói majdnem olyan elismerésben részesülnek, mint a nyílt forráskódú szoftvert író programozók. 4. Segíts m&ucirc;ködésben tartani az infrastruktúrát A hacker kultúrát (és így egyben az Internet fejlesztését is) önkéntesek tartják karban, m&ucirc;ködésben. Sok szükséges ám kevésbé látványos és vonzó munkát kell elvégezni, hogy a gépezet m&ucirc;ködjön -- levelezési listákat kell adminisztrálni, hírcsoportokat moderálni, hatalmas szoftver archívumokat fenntartani, RFC-ket és más technikai szabványokat írni. Azok az emberek, aki ezeket a feladatokat jól látják el, nagy tiszteletben állnak, mert mindenki tudja, hogy a munkájuk borzalmasan id&otilde;t rabló, és nem olyan mókás, mint a kódolás. Akik ezt a fajta munkát csinálják, elhivatottak. 5. Szolgáld a hacker társadalmat Végül, szolgálhatod és népszer&ucirc;sítheted magát a hacker kultúrát (például azzal, hogy írsz egy részletes bevezet&otilde;t arról, hogy hogyan lesz az emberb&otilde;l hacker :-)). Ez nem olyasmi, amit meg tudsz csinálni, amíg nem vagy a hacker társadalom résztvev&otilde;je egy bizonyos id&otilde;n keresztül és nem válsz ismerté az el&otilde;z&otilde; négy pont valamelyike által. A hacker társadalomnak nincsenek kimondott vezet&otilde;i, de vannak h&otilde;sei, ``vénjei'', történészei és szóviv&otilde;i. Ha már elég régóta vagy a csatasorban, ezek egyikévé n&otilde;heted ki magad. De ne feledd: a hackerek bizalmatlanok a túl nagy mellénnyel rendelkez&otilde; ``vénekkel'' szemben, tehát veszélyes ezt a stádiumot látványosan elérni. Ne törekedjél erre, inkább helyezkedj úgy, hogy az öledbe hulljon, majd legyél szerény, és ápold gondosan a kapcsolataidat. A Hacker / Kocka összefüggés A népszer&ucirc; híreszteléssel ellentétben, ahhoz, hogy hacker legyél, nem kell, hogy "kocka" légy. Ett&otilde;l függetlenül segítségedre lehet -- a valóságban sok hacker "kocka". Ha társadalmilag kirekesztett vagy, az segít abban, hogy az igazán fontos dolgokra koncentrálj, mint pl. az elmélkedés és a hackelés. Ezért sok hacker felvállalja a ``kocka'' bélyeget, s&otilde;t, büszkén használják a durvább ``geek'' kifejezést is -- így függetlenítik magukat a konvencionális társadalmi elvárásoktól. A Geek oldalon olvashatsz b&otilde;vebben a témáról. Ha meg tudod oldani, hogy elég figyelmet fordítasz a hackelésre ahhoz, hogy jó hacker legyél, és emellett normális életet is tudsz folytatni, akkor jó. Ez manapság sokkal könnyebb feladat egy újonc számára, mint az én id&otilde;mben volt, a 70-es években; napjainkban a társadalom sokkal toleránsabb a techno-megszállottakkal szemben. S&otilde;t, egyre több ember jön rá, hogy a hackerek gyakran kiváló min&otilde;ség&ucirc; szeret&otilde; és férj alapanyagok. Ha azért vonz a hackelés, mert nincs életed, az is OK -- legalább nem vonja el semmi a figyelmedet. Lehet, hogy kés&otilde;bb még az is kialakul. Pontok a stílusért Még egyszer, ahhoz, hogy hacker legyél, úgy kell gondolkodj, mint egy hacker. Vannak dolgok, amiket ez érdekében megtehetsz, ha éppen nem számítógép el&otilde;tt ülsz. Ezek nem helyettesítik a hackelést (azt semmi sem helyettesítheti), de sok hacker foglalkozik ilyen dolgokkal, így ezek is kapcsolódnak a hackelés lényegéhez. &#61623; Olvass tudományos-fantasztikus irodalmat. Járjál tudományos-fantasztikus témájú klubokba, gy&ucirc;lésekre. (Ott találkozhatsz hackerekkel és proto-hackerekkel). &#61623; Tanulmányozd a Zen-t, és/vagy tanulj harci m&ucirc;vészeteket. (A meditálás is hasonló sok szempontból.) &#61623; Tanuld meg a zenét elemz&otilde; füllel hallgatni. Tanuld meg értékelni az egyéni zenei stílusokat. Tanulj meg valamilyen hangszeren játszani vagy énekelni. &#61623; Barátkozz meg a szójátékokkal. &#61623; Tanulj meg jól és helyesen írni az anyanyelveden. (Meglep&otilde;en sok hacker, többek között a legjobbak, akiket ismerek, jó írók.) Ezek közül minél több dolog t&ucirc;nik természetesnek Neked, annál jobb hacker-alapanyag vagy. Hogy miért pont ezek a dolgok, az nem teljesen világos, de valószín&ucirc;leg összefüggés van közöttük és az agy jobb és bal féltekéjében honos képességek sora között, amelyek a hacker számára elengedhetetlenek (a hacker képes kell legyen logikusan gondolkodni, de ki is kell tudjon lépni az adott probléma látszólagos logikájából). Végül néhány kerülend&otilde; dolog: &#61623; Ne használj ostoba, nagyzoló felhasználói azonosítót vagy becenevet. &#61623; Ne keveredj felesleges vitákba (flame háborúkba) a Usenet-en (máshol sem). &#61623; Ne hívd magad `cyberpunk'-nak és vesztegesd az id&otilde;det olyanra, aki annak titulálja magát. &#61623; Ne küldjél e-mail-eket tele helyesírási és nyelvtani hibákkal. Ha ilyeneket csinálsz, legfeljebb rossz híred kel -- csak azt jegyzik meg rólad, mekkora balfácán vagy. A hackereknek jó a memóriájuk -- évekbe telhet amíg elfelejtik a kezd&otilde; botladozásaidat, és befogadnak. A becenevek problémájára külön visszatérnék. Az igazi személyed becenevek mögé rejtése gyerekes és ostoba dolog, és a crackerekre, warez d00dz-okra és más alsóbbrend&ucirc; életformákra jellemz&otilde; viselkedés. A hacker nem csinál ilyet; büszke arra amit csinál és amit elért, ezért szereti, ha az igazi nevét is ismerik. Tehát ha ilyen becenevet használsz, hagyd el, mert a hackerek között csak vesztesnek bélyegez. Egyéb források Peter Seebach karbantart egy kiváló Hacker GyIK-et menedzserek, f&otilde;nökök számára, akik nem tudják hogyan álljanak a hacker beosztottakhoz. Ha Peter lapja nem lenne elérhet&otilde;, próbáld az Excite-on keresztül megtalálni a lap egy másolatát. A Loginatakának van némi mondanivalója a Unix hacker képzettségét és hozzáállását illet&otilde;en. Írtam egy esszét A hackerség rövid története címmel. Írtam egy esszét, A Katedrális és a Bazár címmel, ami részletesem elemzi a Linux és az open-source köré épül&otilde; társadalmak m&ucirc;ködését. Még közvetlenebbül tárgyaltam ezt a témát a folytatásban a Homesteading the Noosphere-ben. Gyakran Ismételt Kérdések K: Megtanítasz hackelni? V: Amióta el&otilde;ször megjelentettem ezt a lapot, hetente (gyakran naponta) többen kérik, hogy "tanítsak meg mindent a hackelésr&otilde;l". Sajnos, erre sem id&otilde;m, sem energiám nincs; a saját hackeléssel kapcsolatos projektjeim kiteszik az id&otilde;m 110%-át. Még ha lenne is lehet&otilde;ségem arra, hogy a hackelést tanítsam, nem tehetném, mert ez egy olyan hozzáállás és képesség, amit magadnak kell egyedül elsajátítanod. Meg fogod látni, hogy az igazi hackerek örömmel segítenek neked, de nem fognak tisztelni és elismerni, ha mindent a szádba kell rágjanak. Tanulj meg el&otilde;ször néhány dolgot. Mutasd meg, hogy próbálkozol, hogy tudsz önállóan tanulni. Ezek után a hackereket már csak specifikus kérdésekkel zargasd. K: Akkor hol kezdjem? V: Valószín&ucirc;leg a legjobb módja a hackeléssel való ismerkedésnek az, ha elmész egy Linux Felhasználói Csoport gy&ucirc;lésére. Megtalálhatod ezeknek a csoportoknak a listáját az LDP General Linux Information Page weblapon; valószín&ucirc;leg van egy a közeledben, esetleg egy f&otilde;iskolán vagy egyetemen. A Linux Felhasználói Csoport tagjaitól egyszer&ucirc;en szerezhetsz Linuxot és egészen biztosan segítenek majd a telepítésnél is. K: Mikor kell kezdenem? Nem vagyok én már ehhez túl öreg? V: Legyél bármilyen id&otilde;s, a motiváció a fontos. Általában a 15 és 20 év közötti korosztály érdekl&otilde;dését kelti fel a hackelés, de ismerek kivételeket mind a két irányban. K: Mennyi ideig tart, amíg megtanulok hackelni? V: Ez attól függ, hogy mennyire vagy tehetséges és mennyire dolgozol keményen. Általában 18 hónap vagy 2 év alatt már tiszteletreméltó képességekre tehetsz szert, ha ügyes vagy. Ennek ellenére ne gondold, hogy ennyi az egész; ha igazi hackerré válsz, sohasem hagyod abba a tanulást, életed hátralev&otilde; részét a képességeid tökéletesítésével töltöd majd. K: Segítenél feltörni egy rendszert, vagy megtanítanál betörni? V: Nem. Az aki ennek a GyIK-nek az elolvasása után ilyen kérdést tesz fel, túl ostoba ahhoz, hogy bármit tanítsak neki, még ha id&otilde;m lenne is. Bármilyen ilyen témában küldött e-mail a szemetes kosárban köt ki, vagy rosszabb esetben a feladó durva válaszra számíthat. K: Betörtek hozzám. Segítesz elkerülni a jöv&otilde;beni támadásokat? V: Nem. Ezt a kérdést mindig olyanok teszik fel, akik Windows-t használnak. A Windows-os rendszereket nem lehet hatékonyan biztonságossá, a betörésekkel szemben ellenállóvá tenni; a kódban és a szoftver architektúrájában túl sok lyuk van, körülbelül olyan vállalkozás ez, mintha pohárral akarnánk egy süllyed&otilde; hajóból a vizet kimerni. Az egyetlen megbízható megoldás, ha átváltasz Linuxra vagy valamilyen másik igazi biztonságos operációs rendszerre. K: Hol találkozhatok, beszélhetek igazi hackerekkel? V: A legjobb megoldás, ha keresel egy Linux vagy Unix Felhasználói csoportot és elmész a gy&ucirc;léseikre (találsz linkeket az LDP weblapján a Metalabnál). (Régebben azt írtam volna itt, hogy IRC-n nem találkozhatsz igazi hackerrel, de úgy t&ucirc;nik ez változik. Mostanában igazi hacker csoportoknak, mint pl. a GIMP és a Perl körül serényked&otilde;knek, saját IRC csatornájuk van.) K: Tudsz ajánlani hasznos könyveket a hackeléssel kapcsolatban? V: Én tartom karban a Linuxos Irodalomlista HOGYANt , ez segítségedre lehet. A Loginataka szintén érdekes lehet. K: Mit kell el&otilde;ször megtanuljak? V: A HTML-t, ha még nem ismernéd. Sok csillogó-villogó, lényegtelen dolgokra fókuszáló rossz HTML-r&otilde;l szóló könyv van forgalomban, és kétségbeejt&otilde;en kevés jó. Személyes kedvencem az HTML: The Definitive Guide cím&ucirc; O'Reilly kiadvány. A HTML azonban nem programozási nyelv. Ha felkészültél arra, hogy elkezdjél programozni tanulni, véleményem szerint a Pythont válaszd. Sokan a Perlt ajánlják, ami igaz, hogy elterjedtebb, mint a Python, de nehezebb megtanulni és (véleményem szerint) nincs olyan jól megtervezve. Találhatsz linkgy&ucirc;jteményt a kezd&otilde; Python programozó számára a Weben. A C igazán fontos, de ugyanakkor sokkal nehezebb, mint a Python vagy a Perl. Ne próbáld els&otilde;ként megtanulni. Windows felhasználók, ne ragadjatok le a Visual Basic-nél! Rossz programozási szokásokat fogtok felvenni t&otilde;le, és nem hordozható, teljesen a Windows platformra van utalva. Kerülend&otilde;. K: Muszáj utálnom a Microsoftot? V: Nem, nem muszáj. Nem azért, mert nem érdemli meg, de léteztek hacker közösségek a Microsoft el&otilde;tt, és lesznek még akkor is, amikor a Microsoft már régen történelem lesz. A Microsoft utálata helyett szeresd inkább a saját er&otilde;det. Írjál jó kódot, ezzel többet érsz el, mint a Microsoft mocskolásával, és még a hírnevedet sem sodrod veszélybe. K: De nem veszélyezteti az open-source szoftverfejlesztés a programozók megélhetését? V: Ez valószín&ucirc;tlen -- s&otilde;t, a nyílt forráskódú szoftveripar inkább új állásokat hoz létre. Ha az, hogy egy program meg van írva, nettó nyereséggel jár, a programozót meg fogják fizetni, függetlenül attól, hogy a program nyílt lesz-e, miután elkészül. Az is mindegy, hogy mennyi "nyílt" szoftvert írnak a programozók, úgy t&ucirc;nik, hogy növekv&otilde; kereslet van az új és testre szabott alkalmazások iránt. Többet írtam err&otilde;l a témáról az Open Source lapokon. K: Hogyan fogjak neki? Honnan szerezzek szabad Unixot? V: Feljebb ezen az oldalon találsz mutatókat a legelterjedtebb szabad Unixokra. Ahhoz, hogy hacker legyen bel&otilde;led, motivációra, vállalkozó szellemre és az önálló tanulás képességére van szükséged. Vágj bele most... Eric S. Raymond <esr@snark.thyrsus.com> Fordította: Kovács Emese < emese@goliat.eik.bme.hu > 20:32:49] Névlista letöltése folyamatban... [20:32:49] Névlista letöltve. [20:34:01] ekku megváltoztatta a szoba témáját: Barbie! Gyere be Zsombihoz! Nyamnyam [20:37:51] kretivtehi (trefi-24521.39-182-adsl-pool.axelero.hu) belépett. [20:38:08] kretivtehi: Szióka!!!!!Itt vagyok.... [20:38:16] ekku: Szia! [20:38:23] ekku: A barátom vagy? [20:38:49] kretivtehi: Igen!!!Barbi vagyok...Mi volt a Katsaával??? [20:39:02] ekku: Ahhh [20:39:12] ekku: szia Barboid [20:39:29] kretivtehi: Na mi volt???? [20:39:44] ekku: Szóval semmire sem [20:39:49] ekku: válaszolt [20:39:54] ekku: normálisan [20:40:14] ekku: Lett 1 kissebb vita Oti és Reni közt [20:40:56] ekku: Mivel Reni folyton védte Katsát [20:41:30] kretivtehi: De nem tudtál meg semmit???Mi volt??? [20:41:31] kretivtehi: Komolyan???Biztos belezúgott...És nagyon összevesztek??? [20:41:43] ekku: Ne [20:41:45] ekku: m [20:41:58] ekku: inkább csak pofiágások [20:42:19] kretivtehi: pofiágások???Az mi?? [20:42:37] ekku: Mondjuk Ren tagadja, hogy védte, de elég 1értelmű volt [20:42:46] ekku: bocs: pofavágások [20:42:53] ekku: akaom mondani:) [20:43:29] kretivtehi: Ja!!!Volt valami különösebb téma,amir&otilde;l szó volt??? [20:44:23] ekku: Amiket elmondtál, mind [20:44:40] ekku: aszonta, nem jelentetek számára semmit [20:45:19] kretivtehi: Senki????? [20:45:42] ekku: kivéve persze a tengerek királynőjét [20:45:53] ekku: a hülye sügér ágit:) [20:46:10] ekku: amúgy Reni aszonta, azért csinálta ezt, mer nem szeretne újabb vitákat [20:46:24] ekku: hát asszem ez most nem jött be..... [20:46:37] kretivtehi: Ez jó!!!!!Persze!!!!!Miért nagy vita volt??? [20:46:54] ekku: Nem annyira [20:47:14] ekku: csak hülye Rnáci becsapta ajtót, mint álat [20:47:17] ekku: lol [20:47:52] kretivtehi: De most már a Katsa báró jelképes barátun lettt?? [20:48:02] kretivtehi: Miért csapta be??? [20:48:48] ekku: Mert Oti leszólta, hogy mit védi már a Kacsát [20:48:57] ekku: erre meg bummmmmmmmmm [20:49:22] ekku: de aztán mire az elágra értünk, semmi gond nem volt [20:49:35] kretivtehi: Ez jó lehetettt..Élvezted??? [20:49:46] ekku: Nagyoooooon [20:50:11] kretivtehi: Katsa báró barát lett?? [20:50:23] ekku: nem [20:50:35] ekku: kérdeztem tőle, [20:50:45] kretivtehi: A fenébe!!!! [20:50:51] ekku: vissza akar e térni majd [20:51:04] ekku: aszonta, eszegában sincs [20:51:34] kretivtehi: Hülye köcsög!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! [20:51:46] ekku: én örülök azér [20:51:56] ekku: nem lesz több kavarás [20:52:07] kretivtehi: Összejön az ágival??? [20:52:17] ekku: faszt [20:52:27] ekku: legalábbis ezt mondja [20:52:42] kretivtehi: Nem akarja??? [20:53:05] ekku: Gondolom ő akarja [20:53:42] ekku: valamint elismerte, hogy Áginak megtiltotta,hogy beszéljen 2őjükről [20:54:09] kretivtehi: De legalább a hülye sügér egyedül ül a buszon... [20:54:12] kretivtehi: Na legalább beismert valamit...Haladás. [20:54:40] kretivtehi: Mit mondott arról,hogy letiltotta ,hogy ne küldjek neki e-mailt. [20:55:17] ekku: aszonta, ne csodálkozzunk [20:55:30] ekku: hahaa! fasz hal! [20:56:28] kretivtehi: Olyan hülye!!!!Mi lez ha elveszítjük &otilde;t a tengerben???? [20:56:36] ekku: :D [20:57:01] ekku: elvegyül a konzervhalak tömegében? [20:57:19] ekku: azér szerintem nem vennék be ők sem:) [20:57:34] kretivtehi: Ja..És &otilde;t esszük vacsira.Lehet.Gondolj bele!Egy cápa leharapja a lógóját.. [20:58:01] ekku: pfffff :D [20:58:06] ekku nevet. [20:58:26] ekku: jó horgászcsali lenne:) [20:58:28] kretivtehi: Ott üvöltözne a tengerben... [20:58:45] ekku: Dóri! Segííííííííts! [20:58:55] kretivtehi: Ja jaHogy csináltál nevetést??? [20:59:38] ekku: szobára jobb katt, akciók, nevetés [21:00:11] ekku: (először az alsó gombok közül menj a 3.-ra) [21:00:45] kretivtehi: Tök jó!! [21:00:57] ekku mosolyog. [21:01:02] ekku fáradt. [21:01:07] ekku megsértődött. [21:01:16] ekku álmos. [21:01:21] ekku örül. [21:01:25] kretivtehi mosolyog. [21:01:27] ekku szomorú. :( [21:01:32] ekku cseppet ideges. [21:01:33] kretivtehi: Komolyan álmos vagy??? [21:01:39] ekku: dehogyis [21:01:48] ekku: csak hülyültM [21:01:59] Mostantól csak az opok tudják megváltoztatni a témát (ekku) [21:02:05] kretivtehi: Na hol tartottunk.. [21:02:07] kretivtehi operátor lett (adta: ekku) [21:02:18] kretivtehi örül. [21:02:23] ekku: ági gyíkját leharapják....... [21:02:53] kretivtehi: Ja.Várom a fürdést!!!!!!! [21:03:20] ekku: Én nem [21:03:35] ekku: dagi vagyok:( [21:03:42] kretivtehi: Miért?? [21:03:47] kretivtehi: Dehogy vagy!!!!! [21:04:11] ekku: Én jobban tudom és kertitörpe is vagyok! [21:04:33] ekku: *ekku kertitörpévé változott* [21:04:59] kretivtehi: Nem!!!!Én jobban tudom!!!!!!Nem vagy övér......se kertitörpe [21:05:08] ekku: :) [21:05:26] ekku: nem vagyok hajlandó vitázni ezen! [21:05:38] ekku: az vagyok és punk tum [21:05:55] kretivtehi: Húúúú!!!!Megijedtem!!! [21:06:25] ekku: " ha még egy szót szoolsz..." [21:06:40] kretivtehi: Akkor mi lesz??? [21:07:06] ekku: ez csak 1 Timi idézet volt:) [21:07:16] ekku: halálos fenyegetés:) [21:07:45] ekku megváltoztatta a szoba témáját: Barbie! Gyere be a dagi kertitörpe Zsombihoz! Nyamnyam [21:07:45] ekku megváltoztatta a szoba témáját: Barbie! Gyere be a dagi kertitörpe Zsombihoz! Nyamnyam [21:07:45] kretivtehi: Tudommmmmmm...Ja. [21:07:45] ekku megváltoztatta a szoba témáját: Barbie! Gyere be Zsombihoz! Nyamnyam [21:08:13] ekku megváltoztatta a szoba témáját: Barbie! Gyere be dagi kertitörpe Zsombihoz! Nyamnyam [21:08:47] ekku: szóval az énekóra megaállatbrutálüberkirály volt [21:09:31] ekku: wc papír dobálás, zabálás, zene, móni a sarokban, stb... [21:11:30] ekku: barbibarbibarbi! holvagyholwagy? élszmég? NEUMANN JÁNOS (Budapest, 1903, dec. 28. ­Washington, 1957.febr.8.): Teljes nevén Margittai Neumann János Lajos (későbbi angolszász változatban: John von Neumann) szabad szellemű bankár­családban Neumann Miksától és Kann Margittól kapta neveléséhez az első indíttatásokat. Amikor Miksa váratlanul meghalt, a Borsszem Jankó című lap verssel búcsúztatta Margittai Neumann Miksa doktort: &#8222;Egy munkás élet, sok szép akarat, Tegnapról mára ím ketté szakadt. Alig hogy heged, támad újra friss seb, S a régi gárda kisebb, egyre kisebb.&#8221; 1913-ban a fasori evangélikus gimnáziumba íratták be, mely a világ egyik legjobb középiskolája volt: A főgimnázium demokratikus légköre, humanista értékrendje mély hatást gyakorolt erkölcsi fejlődésére. Igen fiatalon kitűnt rendkívü­li matematikai tehetségével. Rátz László, Kürschák József, kiváló tanárok sora segítette öntörvényű tanulását. Mire 1921-ben leérettségizett, már hivatásos matematikusnak számított. Érettségi után saját vágya és apja kérése között - tudományos vagy mérnöki pálya - rendhagyó módon döntött: tanulmányait párhuzamosan folytatta mindkét vonalon. 1921-ben beiratkozott a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára. Fő tárgyul a matematikát választotta, melléktárgyul a fizikát és a kémiát. 1926-ban matematikai témával bölcsészeti doktorátust szerzett. Disszertációját Fejér Lipótnál védte meg. Fejér, Haar Alfréd, Riesz Frigyes, a magyar matematikai iskola kiváló tudósainak hatására élete végéig hálával emlékezett. Ugyancsak 1921-től folytatta tanulmányait a berlini egyetemen, majd 1924-től a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n, ahol olyan matematikusokkal került kapcsolatba, mint Pólya György és Hermann Weyl. 1926-ban vegyészmérnöki diplomát kapott. Ösztöndíjasként a német matematika fellegvárába, Göttingenbe ment és a Bolyai-díjas David Hilberttel dolgozott együtt. Majd mindössze 23 éves korában a berlini egyetem történetének legfiatalabb tanáraként habilitált, s 1927-től az ottani, 1929­től egyidejűleg a hamburgi egyetem magántanára lett matematikából. 1930-ban meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államokba, Princetonba. Hamarosan az ottani egyetem, majd az Institute for Advanced Study professzora lett. Itt a világ legkiválóbb tudósainak válogatott csapata gyűlt össze, köztük itt talált szellemi műhelyt Albert Einstein, Hermann Weyl, Wigner jenő és N. J. is. Tudományos elmélyültsége humorral és szórakoztatni tudással párosult. A princetoni Neumann-ház mindig a társasági élet egyik központja volt. Kétszer nősült. Kövesi Mariettával 1930-ban kötött első házasságából született egyetlen gyermeke, Marina. A házasság felbomlása után 1938-ban Budapestre látogatva vette feleségül Dán Klárát, aki élete végéig hű társa maradt. A II. világháború idején - princetoni tevékenysége mellett - számos más természettudóshoz hasonlóan ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Rendszeresen járt Los Alamosba, ahol részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban. Ugyancsak foglalkozott ballisztikus problémák számítási kérdéseivel. 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság (Atomic Energy Commission) tagjává nevezték ki, amely akkor a legmagasabb szintű kormánymegbízatásnak számított egy tudós számára. Számos tudományos akadémia és társaság választotta tagjának, illetve díszdoktorának, kitüntetései között az Einstein-érem, a Fermi-díj és a Szabadság-érdemérem ez utóbbit maga Eisenhower elnök adta át. Tiszteleti tagjává választotta még 1938-ban a magyar Matematikai és Fizikai Társulat is. Széleskörű alkotótevékenységének rákbetegsége vetett véget. Soraimat zárnám Neumann mondataival: "A fejlődés ellen nincs gyógymód. Szükségképpen meg kell hiúsulnia minden olyan törekvésnek, hogy az automatikus biztonsági csatornákat találjunk a haladás jelenlegi robbanékony változatai számára... Előre kész receptet kérni nem lenne észszerű. Csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia." Főbb művei: Mathematische Grundlagen der Quantenmechanik. Berlin, 1932. (magyarul: Bp., 1980.); Theory of Games and Economic Behavior. Princeton, 1944. (társszerző: MORGENSTERN, O.).; The Computer and the Brain. New Haven, 1958. (magyarul: Bp., 1964).; Continuous geo­meter. Princeton, 1960.; Collected Works. Vo1. 1-6. Oxford, 1961-63. (szerkesztő: TAUB, A. H.; rövid magyar válogatás: Bp., 1965).; Theory of Self-Reproducing Automata. Urbana, 1966. (szerk. BURKS, A. W.); Papers of John von Neumann on computing and computer theory (ed.: ASPRAY, W., BURKS, A. W.). Los Ange­les/San Francisco, 1987., Neumann Conpen­dium, szerk. BRÓDY F., VÁMOS T. Singapur, 199? Neumann elvek: Legyen soros működésű, teljesen elektronikus. A gép egyszerre csak egy műveletet vesz figyelembe és hajt végre, bár mindezt igen gyorsan. Használjon kettes számrendszert. Elektronikusan ezt sokkal könnyebb megvalósítani: van áram (1), nincs áram (0). Ez a számolási műveleteket jelentősen leegyszerűsítette a számítógép számára. Használjon belső memóriát. A számítógép gyors működése következtében nincs értelme annak, hogy minden egyes lépés után emberi beavatkozás történjen a számítás menetében. A belső memóriában a részeredmények tárolhatók, és így a gép egy bizonyos műveletsorozatot automatikusan el tud végezni. Tárolt program elve. Talán a legjelentősebb lépés. A számítások menetére vonatkozó utasítások kifejezhetők számmal, azaz adatként kezelhetők. Így ezek éppúgy a belső memóriában tárolhatók, mint bármilyen más adat. Azáltal, hogy a számítógép belső memóriájában utasításokat tárolhat, a számítógép önállóan képes dolgozni, mivel mindegyik lépés után memóriája utasítja a további teendőkre anélkül, hogy emberi beavatkozásra kellene várnia. Az ilyen utasításrendszert ma programnak hívjuk. Legyen univerzális a gép. A számítógép különféle feladatainak elvégzésére nem kell speciális gépeket készíteni. trefort.net chat - Chilligeci szoba kezdete: 2003. október 14, kedd, 21:29 [21:29:38] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [21:29:39] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [21:36:07] Happy_Girl (trefi-15904.dial.freestart.hu) belépett. [21:36:38] ekku: szia itt is:) [21:39:07] Happy_Girl: szasz itt is [22:01:14] katsa00_ducky86 (trefi-15288.dial.matav.net) belépett. [22:01:21] ekku: hiiiiii! [22:01:32] ekku: enyém az op :P [22:01:40] katsa00_ducky86: HALEEEEEE [22:02:29] ekku: szóval mit is akarsz Renitől???????? [22:02:30] Happy_Girl: csáó [22:02:45] Happy_Girl: mi van? [22:02:55] Happy_Girl: a zsombi akar v-mit renit&otilde;l, [22:02:58] Happy_Girl: ????????? [22:03:01] Happy_Girl: :( [22:03:16] Happy_Girl: na de zsombi ezt nem gondoltam volna rólad [22:03:21] ekku: én nem akarok :) [22:03:33] ekku: én maidnem utálom mostanában [22:03:44] ekku: a Katsi mit akar???? [22:03:49] Happy_Girl: na azért [22:04:06] katsa00_ducky86: ÉN semmit! [22:04:09] katsa00_ducky86: Nekem barát! [22:04:25] ekku: Nekem is, csak most tuul sok! [22:04:54] ekku: Szerintetek joo a segge? [22:05:00] katsa00_ducky86: Jó! [22:05:10] katsa00_ducky86: De a hugának jobb! [22:05:17] katsa00_ducky86: És neked is! [22:05:30] katsa00_ducky86: Mármint a Zsófinak! [22:05:37] Happy_Girl: kösszépen [22:05:46] Happy_Girl: mindjárt menek át hozzád katsa [22:05:56] Happy_Girl: aszittem a szombinak van jo segg? [22:06:06] Happy_Girl: eszembe jutott a langyi: [22:06:53] Happy_Girl: mi van gyerekek alszotok? [22:06:53] Happy_Girl: unatkozom [22:06:58] katsa00_ducky86: NEM! [22:07:05] Happy_Girl: vagy most priviztek? [22:07:08] katsa00_ducky86: Én nem unatkozok! [22:07:29] Happy_Girl: KATSA!!!!:NÉZD + A PRIVIDET LÉGYSZA [22:07:31] katsa00_ducky86: nem privizünk, én éppen most kajálok [22:07:32] Happy_Girl: KÖSSZ [22:07:42] ekku: :DDDD [22:08:08] Happy_Girl: Itt hagylak titeket magányban [22:08:10] ekku: miwa? [22:08:11] Happy_Girl: látom zavarok [22:08:14] Happy_Girl: csáó [22:08:16] ekku: mien langyi??? [22:08:21] katsa00_ducky86: Ha? [22:08:24] ekku: dehogyiiis!!! [22:08:33] ekku: nemennyél!!!!!!!!! [22:09:06] Happy_Girl (trefi-15904.dial.freestart.hu) kilépett. [22:09:06] katsa00_ducky86: kés&otilde;&otilde;&otilde; [22:09:06] katsa00_ducky86: elment: [22:09:19] ekku: baszzzzzz [22:09:26] ekku: nem yoo:(((( [22:09:46] katsa00_ducky86: ja. [22:09:56] ekku: kevés pletyit tuttam + [22:10:12] katsa00_ducky86: Miért? [22:11:00] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [22:11:35] Happy_Girl (trefi-15904.dial.freestart.hu) belépett. [22:11:40] Happy_Girl: mi van? [22:11:40] katsa00_ducky86 (trefi-15288.dial.matav.net) kilépett (Connection reset by peer). [22:11:44] ekku: REEEEEEEEEEEEE [22:11:47] ekku: hi [22:11:57] ekku: Katsilelépett:) [22:12:11] Happy_Girl: mert? [22:12:20] Happy_Girl: +bántottad bizti [22:12:24] ekku: szerintem lefagyoott [22:12:31] Happy_Girl: valószín&ucirc; [22:12:53] Happy_Girl: én is menek [22:12:53] Happy_Girl: mert anyu pattog a tel.számla miatt [22:12:53] Happy_Girl: oksa? [22:12:54] Happy_Girl: holnap dumálunk [22:12:54] katsa00_ducky86 (trefi-15288.dial.matav.net) belépett. [22:12:58] Happy_Girl: szioka [22:13:04] katsa00_ducky86: Levágott a net! [22:13:07] ekku: oké [22:13:10] katsa00_ducky86: Sziasztok! [22:13:12] ekku: bye [22:13:19] ekku: gondoltam:) [22:13:29] katsa00_ducky86: HA mivan?mész Zsombi? [22:13:34] ekku: nem [22:13:38] ekku: zsoofy megy [22:13:42] katsa00_ducky86: thx,hogy visszajöttél.&ucirc; [22:13:42] Happy_Girl: én menek [22:13:49] katsa00_ducky86: T MARADSZ! [22:13:57] katsa00_ducky86: ZSofee [22:14:02] Happy_Girl: mi van? [22:14:16] Happy_Girl: mondd kisszívem [22:14:17] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [22:14:21] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [22:14:23] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [22:14:23] ekku megváltoztatta a szoba témáját: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." [22:14:23] ekku bekapcsolta a szoba moderálását. [22:14:24] ekku kikapcsolta a szoba moderálását. [22:14:29] katsa00_ducky86: Maradsz itt!Ha már mind2etten visszajöttünk [22:15:02] katsa00_ducky86: Zsombi!Kérek operátori jogoT! [22:15:06] Happy_Girl: igenis [22:15:06] ekku: szóval miért nem jársz a Renácival, Katsa? [22:15:07] Happy_Girl: értettem [22:15:17] katsa00_ducky86 operátor lett (adta: ekku) [22:15:33] katsa00_ducky86: Mert nem szeretem!Ennyi!Tetszik,de max.barátok maradunk! [22:15:38] katsa00_ducky86: Thx. [22:15:42] ekku: nemáááááááááááár! [22:15:48] Mostantól csak az opok tudják megváltoztatni a témát (katsa00_ducky86) [22:15:50] katsa00_ducky86 bekapcsolta a szoba moderálását. [22:16:05] katsa00_ducky86: Miért? [22:16:05] ekku: tök arik lennétek 1ütt, ha nem kéjelegne:) [22:16:19] ekku: járjatok és kész!!!!!!!!!!!!!!!!! [22:16:31] katsa00_ducky86: De a huga még aranyosabb,és persze a Zsófee... [22:16:44] ekku: Zsofee nemkem is:D [22:17:02] ekku: de túl öreg :DDDDDDDD [22:17:02] katsa00_ducky86: NEM! Nem szeretem [22:17:09] katsa00_ducky86: Ok,ezt+beszéltük! [22:17:20] katsa00_ducky86: Öreg vagy Zsofee? [22:17:23] ekku: és a hugával mér nem jársz? [22:17:38] katsa00_ducky86: Mert neki nem jöök be... [22:17:46] katsa00_ducky86: Mert neki nem jövök be... [22:18:05] katsa00_ducky86: A Zsófinak se! [22:18:18] katsa00_ducky86: Az Á**nak se!?????? [22:18:24] ekku: :D [22:18:31] katsa00_ducky86: ZSOFEEE [22:18:32] katsa00_ducky86: !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! [22:19:09] katsa00_ducky86: Itt vagy, kisszivem? [22:19:10] katsa00_ducky86: Ez van! [22:19:11] katsa00_ducky86: FRESH-Utolsó Tangó [22:19:41] ekku: yoo szar [22:19:59] katsa00_ducky86: NE SZIDJAD!!!Nagyon tetszik! [22:21:05] ekku kikapcsolta a szoba moderálását. [22:21:10] katsa00_ducky86 bekapcsolta a szoba moderálását. [22:21:15] ekku: anyád! [22:21:26] ekku: így Zsófi nem tud beszélni! [22:21:32] Happy_Girl beszédjogot kapott (adta: ekku) [22:21:42] Happy_Girl: kösszépen [22:21:45] Happy_Girl: végre [22:21:50] ekku: szív:) [22:21:50] Happy_Girl: ohhhhhhhhhhh [22:21:55] katsa00_ducky86: MIVA? [22:22:00] Happy_Girl: modst be se fogom fogni egy dbig [22:22:01] Happy_Girl féloperátor lett (adta: katsa00_ducky86) [22:22:12] Happy_Girl: köszi [22:22:28] Happy_Girl: miez a féloperátor bizgenty&ucirc;? [22:22:33] katsa00_ducky86 elvette a @-od. [22:22:34] Nem vagy operátor. [22:22:39] katsa00_ducky86 jóvoltából operátor lettél. [22:22:42] ekku: faszfasz! [22:22:52] ekku: Zsoofi segíts! [22:23:04] ekku: thx:) [22:23:20] Happy_Girl: miben? [22:23:20] katsa00_ducky86: Nem tom,Zsofee!De jó. [22:23:20] katsa00_ducky86-t kirúgta ekku. [22:23:23] katsa00_ducky86 (trefi-15288.dial.matav.net) belépett. [22:23:26] ekku: :DDDDDDDDDDDDDD [22:23:27] Happy_Girl: miez a thx? [22:23:41] ekku: thx = thanks [22:24:01] Happy_Girl: naon szeretlek titeket de a felét nem értem ennek a herkenty&ucirc;nek amit csináltok [22:24:01] Happy_Girl: elveszem [22:24:02] Happy_Girl: !adom [22:24:04] Happy_Girl: beadom [22:24:11] Happy_Girl: kirugom [22:24:13] Happy_Girl: tul sok az informácio [22:24:24] Happy_Girl: értitek? [22:24:24] ekku: Katsa nem bír magával [22:25:18] Happy_Girl operátor lett (adta: ekku) [22:25:18] katsa00_ducky86 operátor lett (adta: ekku) [22:25:23] katsa00_ducky86 elvette a @-od. [22:25:31] katsa00_ducky86: Az van! [22:25:36] katsa00_ducky86 jóvoltából beszédjogot kaptál. [22:26:04] katsa00_ducky86 mosolyog. [22:26:14] katsa00_ducky86: Zsofee? [22:26:15] Happy_Girl: fejezzétek mán be!!!!!!!!!!!!!!!! [22:26:19] Happy_Girl: igen? [22:26:23] katsa00_ducky86: Jó! [22:26:26] Happy_Girl: mondd husom [22:26:28] Happy_Girl: mi jo [22:26:34] Happy_Girl: mit élvezel ennyire? [22:26:39] katsa00_ducky86: Abbahagyom, ha ö is abbahagyja! [22:26:42] katsa00_ducky86 jóvoltából operátor lettél. [22:26:47] Happy_Girl: ok [22:26:48] Happy_Girl: zsombi abbahagyod? [22:26:53] ekku: igN!!!!!!!!!!!! [22:27:20] ekku: szóval teccik a Katsa kicsi Zsoofy???????? [22:27:45] katsa00_ducky86: Szóval ott tartottunk, hogy Reni,Zsófi, Krisztee,Á** [22:28:06] ekku: jah igN [22:28:12] katsa00_ducky86: Cenzúrázva használhatom a nevét, Zsombi? [22:28:16] Happy_Girl: ezt mi már +beszéltük a Katsával [22:28:27] ekku: oké használd [22:28:31] ekku: oké [22:28:38] ekku: szóval nem:) [22:28:45] Happy_Girl: Katsának mindenki tetszik [22:28:58] ekku: szerintem mind4 csaj yoo szaar:) [22:29:23] ekku: Kriszti testre azé igN [22:29:35] ekku: hhhh :O [22:29:36] katsa00_ducky86: Ja!Nem xvolt a válasza és nekem is.Ezt tartjuk [22:29:36] katsa00_ducky86: NEMIGAZ!!!!! [22:29:37] katsa00_ducky86: BASZDMEGGGGGGGGG [22:29:42] katsa00_ducky86: Ja!A Zsófi se rossz! [22:29:43] ekku: Zsofeeeeeee! [22:29:52] katsa00_ducky86: Jók a tangái... [22:29:59] katsa00_ducky86: A Krisztinek is... [22:29:59] ekku: nem láttam, hogy te is közük vagy:) [22:30:13] katsa00_ducky86: Priviztek? [22:30:28] ekku: csak száámoltam és szidtam:)) [22:30:29] Happy_Girl: nem [22:30:37] ekku: SORRYYYYYYYYYYYYYY! [22:30:37] Happy_Girl: de ez jol esett a zsombitol [22:30:39] Happy_Girl: kössz [22:30:39] katsa00_ducky86: Ok [22:30:46] Happy_Girl: persze [22:31:08] ekku: :d [22:31:22] ekku: hát persze, hogy persze [22:31:28] Happy_Girl: ezt már ki nem dumálod [22:31:28] Happy_Girl: végülis nem akarok mindenkinak tetszeni [22:31:28] katsa00_ducky86: Nekem akkor is a Kriszti és az Á**... [22:31:39] Happy_Girl: A Katsa télleg perverz [22:31:50] ekku: nekem mondod? [22:31:52] katsa00_ducky86: FORRÓ BETONON HASALOK, TÁVOLI HANG CSAK A GYÁR... [22:31:57] katsa00_ducky86: És? [22:32:03] ekku: emléxel még a faszkarikára?:D [22:32:10] katsa00_ducky86: Ja! [22:32:31] ekku: az én dalszövegem jobban hangzik: [22:33:08] ekku: FEL AKAROM VÁGNI A TORKODAT ÉS MEGBESZNI A SEBET! MI A FASZNEK SZÓLSZ AZ ÉLETEMBE?... [22:33:26] Happy_Girl: faszkarika? [22:33:26] Happy_Girl: meséljatek csak!!!!!!! [22:33:29] ekku: MEGBASZNI (pontosabban:) [22:33:37] Happy_Girl: FORRÓ BETONON.....HASALOk.....TÁVOLI HANG CSAK A GYÁR................ [22:33:47] Happy_Girl: faszkarika? [22:33:51] ekku: Katsától & Gyuritól kaptam [22:33:56] Happy_Girl: meséljetek mán!!!!!!!!! [22:34:01] katsa00_ducky86: Anyáron jártunk sexshopban,és a Zsombornak vettünk a Gyurival egy kis szuvenirt... [22:34:02] Happy_Girl: jesszusom [22:34:04] ekku: vették nekem 1 sexshopban [22:34:12] Happy_Girl: értem [22:34:25] ekku: csak nem lehet hesználni naoon:) [22:34:28] katsa00_ducky86: Jó egy hel! [22:34:36] katsa00_ducky86: Nincs kivel! [22:34:43] katsa00_ducky86: Ez van! [22:34:50] ekku: Hát nincs [22:35:00] ekku: illetve aki lenne, azt haggyuk:) [22:35:34] katsa00_ducky86: NEKEM SE,ZSOFEENAK SE!!! [22:35:34] katsa00_ducky86: Mivan az Oti + közted? [22:35:45] ekku: semmi és kész [22:35:56] ekku: nem is lesz semmi több [22:36:02] ekku: haverbarát [22:36:19] katsa00_ducky86: Ki az a valaki? Mindkett&otilde;tökhöz! [22:36:20] Happy_Girl: Zsombi!Ki lenne? [22:36:23] Happy_Girl: kiváncsi vaok [22:36:26] katsa00_ducky86: mint nekem a Reni! [22:36:41] Happy_Girl: hm [22:36:45] Happy_Girl: kia v-ki [22:36:46] katsa00_ducky86: Ki az? Ird már le? [22:36:46] Happy_Girl: vagy mi van [22:36:47] katsa00_ducky86: !!! [22:36:55] Happy_Girl: el vaok maradva [22:37:00] Happy_Girl: mert épp randit beszélek meg 1 sráccal [22:37:06] ekku: Ilyen iszonyatok mit Fünc [22:37:22] ekku: aki meg nekem kell, nos... [22:37:53] Happy_Girl: na jo csak vicceltem [22:37:53] katsa00_ducky86: Ki? [22:38:23] katsa00_ducky86: KI? [22:38:23] katsa00_ducky86: KI? [22:38:23] katsa00_ducky86: KI? [22:38:24] katsa00_ducky86: KI? [22:38:24] katsa00_ducky86: KI? [22:38:24] katsa00_ducky86: KI? [22:38:25] katsa00_ducky86: KI? [22:38:28] katsa00_ducky86: KI? [22:38:29] katsa00_ducky86: KI? [22:38:31] katsa00_ducky86: Ki? [22:38:32] ekku: na yoo nem is kell, csak picit, de tudood már! [22:38:48] katsa00_ducky86: Nem!Ird le! [22:38:49] Happy_Girl: én viszont nem [22:38:53] ekku: reggel még örültél is nekünk:) [22:38:53] Happy_Girl: lécccccccccci [22:39:22] ekku: nemmertökgáz, mer nem hiszem, hoogy akar Ngem [22:39:36] ekku: de ez nem is olyan nagy problémó [22:39:36] Happy_Girl: Zsombor [22:39:36] katsa00_ducky86: Fekete démon társa? [22:39:36] Happy_Girl: kiváncsi vagyok [22:39:36] Happy_Girl: hm? [22:39:36] katsa00_ducky86: Barbie? [22:39:36] Happy_Girl: magyrul lécci fiuk [22:39:36] Happy_Girl: ohhhhhhhhhhh [22:39:39] Happy_Girl: asszem télleg zavrook [22:39:44] katsa00_ducky86: Nem! [22:40:01] ekku: Okké [22:40:11] ekku: ha már kell valaki, Barbie az [22:40:26] katsa00_ducky86: Na,SAzért! [22:40:35] ekku: de nem akarom hogy tuggya, mer aztán barátoom se lesz a végén [22:40:42] azigena (trefi-23424.80-182-adsl-pool.axelero.hu) belépett. [22:40:44] azigena (trefi-23424.80-182-adsl-pool.axelero.hu) kilépett. [22:41:00] katsa00_ducky86: Ez van!Nekem meg az a h**** akit Á**nak hívnak!A Kriszti csak tetszik... [22:41:27] ekku: És neked Zsoofy??? :D [22:41:30] Happy_Girl: ki az a fekete démon? [22:41:31] katsa00_ducky86: Nos?Ezt hagyjuk... [22:41:47] katsa00_ducky86: Andris? Ákos?... [22:41:51] Happy_Girl: én inkább NO COMMENT? [22:42:01] Happy_Girl: Hey:ÁKos? [22:42:02] Happy_Girl: ez most hogy jött ide? [22:42:14] ekku: oké te dolgod:) [22:42:15] Happy_Girl: az andrist +értem de az ákos? [22:42:15] katsa00_ducky86: Csak úgy. [22:42:20] katsa00_ducky86: Viktor? [22:42:26] Happy_Girl: ez most hozzám? [22:42:34] ekku: fekete démon gondolom Barbit jelent:) [22:42:35] katsa00_ducky86: Ja! [22:42:41] katsa00_ducky86: Ja! [22:42:42] Happy_Girl: a V.aranyos volt eddig a szemembe [22:42:44] Happy_Girl: de most....................... [22:42:55] Happy_Girl: Enyhén bunkó a srác [22:43:19] ekku: mit szoolnátok, ha ezt a csevit látná holnap a Barbi? [22:43:34] Happy_Girl: és ehhez nem tok mit hozzá f&ucirc;zni [22:43:34] katsa00_ducky86: Ez van4 [22:43:34] katsa00_ducky86: Ez van! [22:43:35] Happy_Girl: Andris is csak haver [22:43:35] Happy_Girl: Katsa tudja [22:43:43] katsa00_ducky86: JA! [22:43:49] Happy_Girl: fel&otilde;lem [22:43:59] Happy_Girl: de te fogsz beégni [22:44:22] ekku: mer? [22:44:32] katsa00_ducky86: lássa? [22:44:40] Happy_Girl: most mondtad hogy akkor nem lesz bn&otilde;d [22:44:44] Happy_Girl: "." [22:45:11] ekku: de azért az kalandos lenne [22:45:22] Happy_Girl: és sztem olvasás közben enyhén szivrohamot fog kapni a vallomásod alapján [22:45:23] Happy_Girl: érted? [22:45:43] ekku: nembaaj [22:45:52] ekku: mert ezt is látni fogja:) [22:46:09] ekku: annyira meg nem lesz kiborulva [22:46:10] katsa00_ducky86: Már elmentettem!Megvan! [22:46:19] katsa00_ducky86: De csak gépen. [22:46:30] ekku: AAAANYYYYÁÁÁD!!!!!!!!!!!!!!! [22:46:43] ekku: HA KINYOMTATOD MEGHALSZ! [22:46:47] Happy_Girl: én is elmentettem már [22:47:03] katsa00_ducky86: Nincs nyomtatóm! [22:47:03] Happy_Girl: és most megyek és nyomtatok [22:47:03] Happy_Girl: ........... [22:47:04] Happy_Girl: szisztok [22:47:10] ekku: akkor inkább szólj, hogy én mutassam meg! [22:47:16] ekku: :O [22:47:31] ekku: URISTENURISTEN :O [22:47:35] katsa00_ducky86: Ha? [22:47:35] Happy_Girl: nekem viszont van [22:47:35] katsa00_ducky86: Jó! [22:47:35] Happy_Girl: nem vagyok bunkó [22:47:35] katsa00_ducky86: :)))))))))))))) [22:47:35] katsa00_ducky86: Én sem. [22:47:35] Happy_Girl: és nem fogom megmutatni neki [22:47:35] Happy_Girl: oké? [22:47:42] Happy_Girl: mi van? [22:48:09] katsa00_ducky86: NemT'om. [22:48:36] ekku: énseeeeee [22:48:52] katsa00_ducky86: Jo [22:48:58] ekku: de mingyár lerágom a körmöm... [22:48:58] Happy_Girl: akkor mi volt ez a zuriisten? [22:49:08] Happy_Girl: tövig? [22:49:30] ekku: 22:47:03] Happy_Girl: és most megyek és nyomtatok [22:49:37] Happy_Girl: mit&otilde;l félsz [22:49:37] katsa00_ducky86: Tedd azt!Én hamarosan megyek... [22:49:37] Happy_Girl: és mért izgulsz? [22:49:38] ekku: ez az URISTEN [22:49:39] katsa00_ducky86: Ez lett volna a köv.kérdésem a Zsombeehoz. [22:50:11] ekku: csak uugy izgulok [22:50:13] Happy_Girl: nem vagyok bunkó [22:50:13] ekku: meg [22:50:17] ekku: fázom [22:50:17] Happy_Girl: és nem fogom megmutatni neki [22:50:23] ekku: oké kösz [22:50:24] Happy_Girl: ezt is olvastad utána? [22:50:34] Happy_Girl: mert sztem nem [22:50:38] Happy_Girl: na lépek [22:50:39] ekku: :D [22:50:40] Happy_Girl: oké? [22:50:44] ekku: okéééééééé [22:50:46] katsa00_ducky86: SZERETEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! [22:50:47] Happy_Girl: holnap dumálunk [22:50:50] ekku: ok [22:50:56] katsa00_ducky86: Szia! pussz... [22:51:02] Happy_Girl: kit is ?Á**t? [22:51:12] ekku: én is szeretem Ágit [22:51:19] ekku: csk nem annyira:) [22:51:31] ekku: bye Katsa [22:51:43] Happy_Girl: hm? [22:51:43] Happy_Girl: én + nem szeretm ágit [22:51:43] katsa00_ducky86: Azt,aki nem tör&otilde;di k velem,de én meg feltétel nélkül szeretem! [22:51:43] Happy_Girl: na most ehhez szoljatok hozzá! [22:51:49] Happy_Girl: én szeretlek [22:51:58] ekku: én is mekk mingyá [22:52:09] katsa00_ducky86: Én is! [22:52:16] Happy_Girl: engem? [22:52:24] ekku: engem. [22:52:33] ekku mosolyog. [22:52:37] Happy_Girl: jahy!!!!!!!!! [22:52:46] Happy_Girl nevet. [22:52:46] katsa00_ducky86: Téged is, de mást egy icipicit jobban.Ha nem haragszol meg! [22:52:51] Happy_Girl: nem én [22:52:55] Happy_Girl: joccakát nektek [22:53:01] katsa00_ducky86: Akkor jó! [22:53:03] katsa00_ducky86: Szia! [22:53:05] ekku: :* [22:53:11] ekku: Jóccak all [22:53:11] Happy_Girl: még annyit zsombornak hogy még csak most fogom menteni a szöveget [22:53:20] ekku: :P [22:53:29] ekku cseppet ideges. [22:53:39] katsa00_ducky86: Good night,Zsofee [22:53:43] ekku: :D [22:53:45] Happy_Girl: ohhhhhhhhh [22:53:50] Happy_Girl: during tha night [22:54:06] ekku: Gute Abend! [22:54:38] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz wit my big brother. [22:54:45] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:54:49] ekku: KIWANITTMÉG FIZIKAILAG IS? [22:54:52] katsa00_ducky86: I like it. [22:55:34] ekku: itt wan még walaki??????????????? [22:55:34] katsa00_ducky86: We don'tknow [22:55:48] katsa00_ducky86: I think [22:55:48] katsa00_ducky86: Éátz ÉN!!!!!!!!!!! [22:55:51] ekku: ahham [22:56:00] Happy_Girl: énnnn [22:56:02] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:56:09] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:56:09] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:56:09] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:56:09] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:56:18] ekku: És mér nem jársz akkor a Renácihúggal????????? [22:56:34] katsa00_ducky86: Nem szeret... [22:56:40] katsa00_ducky86: Csak,mint barátot. [22:56:48] katsa00_ducky86 szomorú. :( [22:56:54] katsa00_ducky86 L, bye mindenki! [22:57:01] katsa00_ducky86: hahahahaha [22:57:01] ekku: nekem is ezt hazudta:) [22:57:09] Happy_Girl: min röhögsz te balfék? [22:57:17] ekku: de igiből még annyira sem:) [22:57:22] katsa00_ducky86: Miwa,Zsombee? [22:57:42] ekku: Kriszti fasz [22:57:56] Happy_Girl: na menek [22:57:56] katsa00_ducky86: Hy! [22:57:56] katsa00_ducky86: I will now icipicit hancoroz with my big brother. [22:57:56] katsa00_ducky86: Nem. [22:57:58] katsa00_ducky86: Nem. [22:58:02] katsa00_ducky86: Nem. [22:58:03] ekku: bye [22:58:11] ekku: még a melle se gazi! [22:58:19] ekku: és uncsi [22:58:25] Happy_Girl: hahaha [22:58:27] ekku: és picsa [22:58:30] Happy_Girl: édesek vagytok [22:58:33] katsa00_ducky86: Nem!nekem bejön. [22:58:34] Happy_Girl: naon [22:58:48] katsa00_ducky86: Azért Te jóvagy,Zsoofi [22:58:54] katsa00_ducky86: :) [22:58:57] ekku: és ha Zsoofihoz képest nézzük például [22:59:16] ekku: még a yoo segge se menti meg a lepontozástool:) [22:59:52] Happy_Girl: imádlak titeket [22:59:56] katsa00_ducky86: Tiéd az élet,tiéd a tánc.Minden éjjel másra vágysz.Mulnak az évek s marad egy tánc,örökké tartó vad románc... KOZMIX A HÁZBAN! [22:59:59] ekku: :D [23:00:02] Happy_Girl: most veletek fogok álmodni [23:00:03] ekku: :* [23:00:09] ekku: yoo lesz! [23:00:18] Happy_Girl: azt meghiszem [23:00:27] Happy_Girl: most mán télleg lépek [23:00:27] katsa00_ducky86: Én is veled.(+a krisztivel,az ágival) [23:00:42] Happy_Girl: csak nem tok t&otilde;letek elszekedni és nem akarok kimaradni jo platyib&otilde;l [23:00:47] ekku: BELEZD KI A MARHÁT BELEZD KI A MARHÁT JUTALMAD 1 BASZÁS A POKOLBAN... [23:00:56] Happy_Girl: másrészt meg nem akarom hogy a hátam mögött beszéljate ki [23:01:00] Happy_Girl: na csá [23:01:01] katsa00_ducky86: Ha mész,én is megyek,álmos vagyok. [23:01:03] ekku: BYE [23:01:25] ekku: én maradookk a többi spanówal :P [23:01:56] katsa00_ducky86: Ok! Most mentem újra a teljes szöveget! [23:02:09] Happy_Girl: én is folyamatosan azt teszem mert annyit dumáltok [23:02:17] Happy_Girl: és ezt meg kell örökíteni [23:02:26] katsa00_ducky86: Az tuti! [23:02:26] ekku: akkor beszélek, hogy ne sikerüljön! :P [23:02:30] ekku: dklnjflknfd [23:02:30] Happy_Girl: ki a többi spanod ? [23:02:31] ekku: flnsdk [23:02:37] Happy_Girl: fejezd be [23:02:55] ekku: ők is leléptek többségben: guano apes szoba [23:03:16] ekku: úgyhoogy mégis meek minygyé [23:03:36] ekku: ott is 1edül maradtam [23:03:49] katsa00_ducky86: ZÁNKA FOREVER! [23:03:51] ekku: bye [23:03:52] Happy_Girl: sziaszitok [23:03:54] ekku: bye [23:03:57] ekku: bye [23:04:03] katsa00_ducky86: Szeretem az Á**t,tetszik a Kriszti,Zsofee... De szerelmes vagyok! [23:04:06] Happy_Girl: nem tom mán hanyadszor köszönök [23:04:08] ekku: SZERETEM AZ ÁGIIT [23:04:22] Happy_Girl: hm? [23:04:24] katsa00_ducky86: NEM!Ez az én szövegem [23:04:33] ekku: [22:24:01] Happy_Girl: naon szeretlek titeket de a felét nem értem ennek a herkenty&ucirc;nek amit csináltok [23:04:36] Happy_Girl: ugy beszéljetek elvan mentve [23:04:38] Happy_Girl: minden [23:04:40] ekku: TOM [23:04:47] katsa00_ducky86: Én is! [23:04:50] ekku: na télleg bye [23:05:03] katsa00_ducky86: Halee! [23:05:03] Happy_Girl: csá [23:05:05] katsa00_ducky86-t kirúgta ekku. [23:05:11] Happy_Girl-t kirúgta ekku. Cthulhu hívása Howard Phillips Lovecraft ( 1926) Nagyon is elképzelhető, hogy valamely roppant Hatalmak vagy Lények életben maradtak, még azokból a távoli időkből, amikor az értelem talán más formákban öltött testet, olyan formákban, amelyek eltűntek a világból az emberiség hajnala előtt, s amelyekről csupán a költészet és a mondák őriztek meg futó emlékképeket, isteneknek, szörnyeknek, mitikus lényeknek nevezve őket. Algernon Blackwood I. A dombormű A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok - melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre - mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk. A teozófusok megsejtették a kozmikus ciklus borzalmas kiterjedését, amelynek világunk és az emberi nem csupán futó véletlenjei. Utaltak különös, emberfölötti hatalmak létezésére, olyan szavakkal, melyeknek hallatán megfagyna a vér az ereinkben, ha nem rejtőznének a csalóka, hamis derűlátás leple mögé. Ámde nemcsak ők vetettek egy futó pillantást a tiltott korszakokba, amelyek megborzongatnak, ha rájuk gondolok, és megőrjítenek, ha álmodok róluk. Az ilyen hirtelen felvillanásokat (mint ahogy így van ez a valóság mind rettentő megnyilatkozásával) két teljesen különböző dolog egymás mellé helyezése hozza: az én esetemben egy régi újságcikk összevetése egy halott professzor feljegyzéseivel. Remélem, soha senki nem teszi meg utánam ezt a lépést; én a magam részéről ennek a szörnyűséges láncolatnak egyetlen szemét sem fogom kiadni a birtokomból, ha rajtam múlik. Azt hiszem, a professzor is hallgatni akart arról, amit tudott, és valamennyi feljegyzését megsemmisítette volna, ha nem lepi meg a hirtelen halál. A DOLOG-gal 1926/27 telén kerültem kapcsolatba, amikor is nagybátyám, George Gammell Angell professzor, a szemita nyelvek kiérdemesült oktatója a Rhode Island-i Providence város Brown Egyetemén, élemedett korában elhalálozott. Angell professzor nagy szaktekintélynek számított az ősi feliratok terén, s gyakran volt utolsó szalmaszála neves múzeumok igazgatóinak; sokak számára emlékezetes 92 éves korában bekövetkezett elhunyta. A haláleset sajátos jelentőségét csak fokozták különös körülményei. A szomorú vég newporti hajóútjáról hazafelé jövet érte az idős professzort; hirtelen összeroskadt, miután több szemtanú vallomása szerint nekiment egy tengerész külsejű négernek, aki a meredek domboldal egy homályos hátsó udvarából került elő, ahol le lehetett rövidíteni a kikötőből az elhunyt William Street-i házához vezető utat. Az orvosok nem találtak semmiféle külsérelmi nyomot; hosszas ötölés-hatolás után oda lyukadtak ki, hogy a halál oka valami rejtett szívkárosodás lehetett, ami a meredek kapaszkodó hatására vált kritikussá az előrehaladott korú professzorra nézve. Akkoriban nem láttam különösebb okát, miért ne elégedjek meg ezzel a magyarázattal; az utóbbi időben azonban hajlok a kételkedésre - és nemcsak arra&#8230; Mint nagybátyám örököse és végrendeletének kijelölt végrehajtója - lévén, hogy gyermektelen özvegyemberként érte a halál -, gondosan áttanulmányoztam hátrahagyott papírjait; e célból egész csomaggal hozattam belőlük bostoni lakásomra. Az anyagból később sok minden közzétételre kerül majd, az Amerikai Archeológia Társaság szíves támogatásával; volt azonban egy doboz, amit roppant titokzatosnak találtam, és valami visszatartott tőle, hogy említést tegyek róla másoknak. Zárva volt, és sehol nem leltem a kulcsát, míg, eszembe nem jutott, hogy próbát tegyek a professzor privát kulcscsomójával is, amit mindig valamelyik zsebében hordott. Ezután valóban sikerült kinyitnom, ám még nagyobb rejtéllyel találtam szemben magam. Mert ugyan miféle jelentőséggel bírhatott az a különös, összefüggéstelen, zavaros dombormű, amit találtam benne? Csak nem dőlt be nagybátyám váratlanul öregkorában valami felületes csalásnak? Szilárd elhatározást tettem, hogy felkutatom azt az egzaltált képfaragót, aki felelős agg rokonom pillanatnyi csúf elmezavaráért. A dombormű többé-kevésbé négyzet alakú volt, vastagsága kevesebb, mint egy hüvelykre, hossza és szélessége megközelítőleg öt-hat hüvelykre rúghatott; igen valószínűnek tűnt hogy a közelmúltban készítették. A rajta található jelek azonban úgy hangulatuk, mint az általuk sugallt sejtelmek alapján mindennek voltak nevezhetők, csak modernnek nem; mert jóllehet a kubisták és futuristák képei sokszínűek és kalandosak, aligha lehet föllelni bennük azt a rejtett szabályelvűséget, amely a történelem előtti feliratokban bujkál. Márpedig valami írásról volt szó, ahogy a jelek halmozódását elnéztem; ám noha jól ismertem bácsikám iratait és házi gyűjteményét, semmiféle kultúrkörbe nem sikerült besorolnom, de még csak távoli rokonságot sem megállapítani vele. Ezek fölött a hieroglifák fölött valami olyasmi volt, amit minden bizonnyal képnek szántak, ám impresszionisztikus megformálása megakadályozta, hogy pontosan megállapítsam, mit ábrázol. Valamifajta szörnyetegnek tűnt, vagy olyan szimbólumnak, ami egy szörnyeteget jelképez; alakja csak elképesztően beteges képzelőerőből fakadhatott. Ha azt mondom, hogy a látványra némiképp túlfeszített fantáziámban egyszerre merült föl egy tintahal képe, egy sárkányé, meg egy emberi karikatúráé, akkor azt hiszem, legalábbis távolról megközelítettem a dolgot. A csökevényes szárnyakkal felruházott groteszk, pikkelyes testen csápokkal ellátott, húsos fej imbolygott; de az egésznek az ÖSSZHATÁSA volt az, ami oly rettenetesen ijesztővé tette. Az alak mögött a szobrász mintha ciklopikus falakra tett volna ködös utalást. A csodaleletet kísérő mellékletek - egy nagy paksaméta kivágott újságcikken kívül - Angell professzor saját, kézírásos jegyzetei voltak, s nem tarthattak igényt különösebb irodalmi színvonalra. A fő dokumentum a CTHULHU KULTUSZ címet viselte, amit kínosan aprólékos kalligráfiával rajzoltak a sűrűn rótt sorok fölé, bizonyára azért, nehogy a döbbenetesen idegen szó helyesírásában hiba essék. A kézirat két részre volt osztva: az elsőnek a címe "1925 - Álmok és Álomelemzések, H. A. Wilcox, Thomas Street 7. Providence, Rh. I" volt, míg a másodiké "John R. Legrasse felügyelő beszámolója, Bienville St. 121., New Orleans, LA, 1908 A.R.T. konf. - Megjegyzések & Webb professzor híradása". A többi kézirat jobbára rövid feljegyzéseket tartalmazott, néhány közülük beszámoló volt különböző személyek furcsa álmairól, mások idézeteket tartalmaztak teozófus könyvekből és folyóiratokból (különösen W. Scott-Elliott ATLANTISZ ÉS AZ ELVESZETT LEMURIA c. művéből). A fennmaradó részt sietősen papírra vetett megjegyzések tették ki, bizonyos titkos kultuszokra és hosszú időkön át fennálló, rejtett kapcsolatokra nézvést, vonatkozással olyan mitológiai és antropológiai forrásmunkákra, mint Frazertől AZ ARANYÁG, vagy Miss Murray-tól a BOSZORKÁNYKULTUSZ NYUGAT-EURÓPÁBAN. Az újságkivágások legnagyobbrészt egyes személyek megtébolyodására, illetőleg az 1925 tavaszán fellépő tömegpszichózis és üldözési mánia csúfabb eseteire vonatkoztak. A nagy kézirat első oldala egy igen különös történetről számolt be. Úgy látszik, hogy 1925 március elsején Angell professzort felkereste egy sötét bőrű, vékony, meglehetősen neurotikus külsejű fiatalember; ő hozta magával a sajátos domborművet, ami még egészen friss és nedves volt. Névjegykártyáján a Henry Anthony Wilcox név állt, s bácsikám fölismerte benne egy gazdag és előkelő családnak amelyhez baráti viszony fűzte - a legifjabb gyermekét. Henry az utóbbi időben szobrászatot tanult a Rhode Island-i művészegyetemen, és az intézmény közelében lakott a Fleur-de-Lys épületben. Wilcox zseniális, de különc fiatalember volt. Gyermekkorától fogva furcsa történetekkel és különös álmokkal hívta föl magára a figyelmet. Ő pszichikailag túlérzékenynek nevezte magát; a vén kereskedőváros józan fejű lakói egyszerűen kótyagosnak titulálták. Sosem szívelte különösebben az évfolyamtársait, egyre ritkábban mutatkozott társaságban, és már csak a művészlelkeknek egy kis köre ismerte őt a közeli városokban, mivel még a konzervatív hagyományait roppantul féltő Providence Art Club is reménytelennek találta. E látogatása során, írja kéziratában a professzor, Henry Wilcox házigazdája régészeti szaktudását kívánta igénybe venni; azt szerette volna, ha megfejti neki a domborművön található hieroglifákat. Erőltetett, mesterkélt módon beszélt, ami valami pózt sejtetett, és vajmi kevéssé volt alkalmas rokonszenv keltésére; nagybátyám meglehetősen éles hangon válaszolt neki, mert a dombormű feltűnően friss mivolta mindenféle kapcsolatra utalt, csak éppen régészetire nem. Az ifjú Wilcox felelete, mely akkora hatást tett bácsikámra, hogy később szó szerint idézni tudta, fantasztikusan költőinek bizonyult (ami máskülönben - Wilcoxot ismerve - valószínűleg az egész beszélgetést jellemezte): "A dombormú valóban teljesen új, mert ma éjjel készítettem egy álmom után, amely különös, idegen városokról szólt; márpedig az álmok ősibbek a merengő Türosznál, vagy a szfinxnél, mely gondolatokba merülve ül a sivatagban, de még a kertek koszorúzta Babilonnál is!" Ezen a ponton kezdett tehát bele zavaros elbeszélésébe, mely rejtve lapuló emlékképekig nyúlt vissza, s azonnal felkeltette nagybátyám lázas érdeklődését. Előző éjjel gyenge földrengést regisztráltak, hosszú évek óta az első érzékelhető szeizmikus mozgást Új-Angliában; és Wilcox fantáziája elképesztő ingereket kapott valahonnan. Miután elaludt, soha nem tapasztalt álmot látott egy titáni sziklatömbökből és az egekből alázuhant monolitokból emelt hatalmas sziklavárosról; csöpögő, zöld iszap lepte köveit, és vészjósló borzalmakat rejtett. A falakat és oszlopokat hieroglifák borították, s valahonnan a mélyből - hogy pontosan honnan, azt nem tudta megállapítani - egy HANG döndült föl, ami nem volt hang, legfeljebb valami kaotikus érzés, melyet csak a legfantáziadúsabb őrület képes szavakba önteni; Wilcox egy már-már kiejthetetlen betűkombinációval igyekezett visszaadni: CTHULHU FHTAGN. Ez a két szó volt a kulcsa a roppant érdeklődésnek, ami a professzort váratlan és nyugtalanító módon elfogta. Nyomban nekilátott tudományos részletességgel kikérdezni a szobrászt, és szinte rettegve vetette beható vizsgálat alá a domborművet, amelynek formálásán az egy szál pizsamába öltözött, vacogó fiatalember rajtakapta magát, mikor éber tudata lassan visszatért. Bácsikám, mint Wilcox később beszámolt róla nekem, a korával mentegetőzött, amiért nem ismerte föl azonnal az ábrát és a hieroglifákat. Látogatója a professzor számos kérdését rendkívül furcsának találta, mindenekelőtt azokat, amik a szörnyalakot ősi kultuszokkal és társadalmi formákkal próbálták kapcsolatba hozni. Nem értette Wilcox nagybátyám ismételt ígéretét sem, hogy hallgatni fog, ha cserébe felvételt nyerhet valamiféle misztikus vagy pogány szektába. Mikor Angell professzor végül meggyőződött róla, hogy a szobrász valóban nem tud sem titkos kultuszokról, sem tiltott hagyományokról, nyomatékosan megkérte rá, hogy továbbra is folyamatosan tájékoztassa őt az álmairól. Ebbe Wilcox örömmel beleegyezett, s a kézirat az első konzultációt követően részletesen beszámol a fiatalember mindennapos látogatásairól, melyeknek során újabb és újabb izgalmas töredékekkel szolgált az éjszakai képsorokról; gigászi iszonyat toronylik a fekete égre, roppant monolitokról sötét iszap csepeg, földalatti hangok rágják bele magukat csikorogta az agykéregbe&#8230; A két leggyakrabban előforduló szót a "Cthulhu R'lyeh" hangsorral lehetne megközelítőleg visszaadni. Március 23-án, írja a kézirat, Wilcox nem jelent meg a szokásos időpontban, s bácsikám utánajárása kiderítette, hogy különös lázroham vett erőt rajta, mire a családjához szállították a Waterman Streetre. Éjszaka több más művészt felriasztott álmából az épületben ordításával, s azóta bizonytalan állapotban lebeg az eszméletlenség és a delírium határán. Bácsikám haladéktalanul kapcsolatba lépett a családdal, s attól fogva igen lelkiismeretesen nyomon követte Wilcox állapotának alakulását; gyakran felhívta a beteget ápoló Dr. Tobeyt Thayer Street-i rendelőjében. Az ifjú képfaragó lelke nyilván iszonyatú szörnyűségek között hánykolódott; az orvos néha megborzongott, mikor beszámolt róluk. Nemcsak a korábbi álmok ismétlődése tartozott ide, hanem egészen összefüggéstelen töredékek is fölbukkantak egy gigászi, "mérföldmagas" DOLOGGAL, továbbá valami meghatározhatatlan kaparászással és kopogással kapcsolatban. Wilcox sosem nyilatkozott lázálmai során erről a valamiről, ám egyes zavaros szófoszlányok - Dr. Tobey tolmácsolásában - meggyőzték róla a professzort, hogy azonos azzal a kimondhatatlan szörnylénnyel, amelyet a fiatalember megkísérelt képileg ábrázolni álomdomborművén. Egyébként ha az ifjú művész ezt a DOLGOT említette, fűzte hozzá a doktor, az mindig a letargiába való feltartóztathatatlan visszaesést vezette be. Különös volt, hogy a testhőmérséklete egyáltalán nem haladta meg a normális szintet, ám máskülönben egész állapota inkább igazi lázat sejtetett, mintsem elmezavart. Április 2-án, délután három óra tájt, Wilcox betegségének hirtelen minden tünete megszűnt. Döbbenten ült föl az ágyban, nem értette, miért van otthon, és a leghalványabban sem emlékezett rá, mi történt vele március 22-ének éjszakája óta, akár álmában, akár a valóságban. Miután orvosa egészségesnek találta, három nap múlva visszatért a szálláshelyére; Angell professzor számára azonban érdektelenné vált. Felépülése pillanatától kozmikus álmai nyomtalanul eltűntek, s miután nagybátyám egy hétig teljesen haszontalan értelmetlen nyilvántartást vezetett mindennapos vízióinak soráról, végül felhagyott a további vizsgálatokkal. Itt ér véget a kézirat első része; ám egyes utalások, amiket bizonyos különálló feljegyzésekre tesz, roppantul elgondolkodtattak - olyannyira, hogy már csak mélyen gyökerező bizalmatlanságom miatt (mely akkoriban életbölcseletem legfőbb alkotóelemének számított) gyanakodtam továbbra is az ifjú művészre. A kérdéses feljegyzések különféle személyek álmairól szóltak ugyanabban az időszakban, amikor a fiatal Wilcoxot éjszakai látomások gyötörték. Bácsikám a jelek szerint haladéktalanul megdöbbentően széles körű kérdéseket intézett minden olyan barátjához, akihez különösebb alkalmatlankodás nélkül fordulhatott; megkérte őket, hogy írják le neki az álmaikat, és részletesen számoljanak be róla, ha voltak esetleg különleges vízióik az utóbbi időben. Körkérdését úgy látszik, vegyes érzelmekkel fogadták; végül azonban több választ kapott, mint amennyit egy közönséges ember titkár nélkül kiértékelhetett volna. Az eredeti levelezés ugyan nem maradt fenn, ám feljegyzései alapos és valóban átfogó gyűjteményt alkotnak. A társasági és üzleti élet átlagemberei - a hagyományos "föld sója" Új-Angliában - szinte kizárólag negatív válaszokkal szolgáltak, habár egyes esetelvben fel-felbukkannak ijesztő, ám formátlan látomások, mindig március 23. és április 2. között - azaz abban az időszakban, mikor a fiatal Wilcoxot hatalmában tartotta a delírium. A tudósokat alig-alig érintette a dolog, noha négy esetben futó benyomások voltak tetten érhetők különös, idegen vidékekről, egy ízben pedig iszonyatos félelemről esik szó valami természetfölötti hatalomtól. A legfontosabb válaszok költőktől és festőktől érkeztek, s meg vagyok győződve róla, hogy ha módjukban áll összehasonlítani vallomásaikat, kitör közöttük a pánik. Az eredeti levelek hiányában felmerült bennem a gyanú, hogy az anyag összeállítója rávezető kérdéseket tett föl, vagy tudat alatt már akkor elhatározta, milyen eredményre fog jutni, amikor megkezdte vizsgálatát. Ezért nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Wilcox, jól ismervén a bácsikám birtokában lévő adatokat, tudatosan az agg kutató becsapásán fáradozott. A művészek válaszaiból ugyanis ködös, nyugtalanító história körvonalai bontakoztak ki. Február 28-a és április 1-je között jó részük rendkívül bizarr dolgokat álmodott, s az álmok intenzitása Wilcox delíriumával egyidőben a mérhetetlenségig fokozódott. Azoknak, akik adatokkal szolgáltak, több mint egynegyede számolt be a Wilcox által ecsetelthez hasonló kusza hangokról és jelenetekről. Néhányan bevallották, hogy heves félelmet éreztek a gigászi, névtelen dologtól, amely a rémálmok időszakának vége felé egyre gyakrabban bukkan föl. Egy eset, amellyel a feljegyzések nagy nyomatékkal foglalkoznak, tragikusan végződött. Az áldozaton, egy igen neves építészen, aki komoly hajlamokat árult el a teozófia és okkultizmus iránt, emésztő téboly vett erőt pontosan ugyanazon a napon, amikor Wilcox megbetegedett, s néhány hónap múlva vége-hossza nincs sikoltozás közepette, amelyben könyörgött, hogy mentsék meg őt a pokolszülte szörnyetegektől, el is halálozott. Ha bácsikám feljegyzéseiben neveket is említ, s nem csupán kódszámokat használ, magánjellegű kutatásokat folytattam volna ellenőrzés végett; így azonban csak kevés vizsgálati alanyát sikerült azonosítanom, noha ezek mindenben alátámasztották az általa leírtakat. Gyakran vetődött fel bennem a kérdés, hogy nagybátyám vizsgálatának valamennyi alanyára olyan mély hatást tettek-e a történtek, mint erre a kis csoportra. Mindenesetre jó dolog, hogy sosem fognak magyarázatot kapni élményeikre. Az újságkivágások, mint már utaltam rá, oktalan pánik, téboly és különc viselkedés eseteiről számoltak be a kérdéses időszak folyamán. Angell professzor egy egész irodát foglalkoztathatott, mert a kivágott újságcikkek mennyisége döbbenetes volt, s a Föld minden vidékét átölelték. Éjszakai öngyilkosság Londonban - egy magányos alvó iszonyatos sikoly kíséretében kiveti magát az ablakon; terjedelmes levél egy dél-amerikai lap szerkesztőségének, amelyben valami fanatikus hátborzongató jövőképet alakít ki álombeli látomásai alapján; egy kaliforniai sürgönyben egy teozófus egyesületről adnak hírt, amely fehér díszruhát ölt, hogy megünnepelje a "dicsőséges beteljesülés" óráját, ám az végül nem következik be; különféle értesülések az indiai bennszülöttek körében május vége táján tapasztalható fokozódó nyugtalanságról. Vudu-hívők őrjöngenek haiti orgiákon, s a fekete-afrikai támaszpontokról jelentések futnak be valami rejtélyes mormogásról a bozótban. Amerikai katonatisztek lázadozó törzsekkel bajlódnak a Fülöp-szigeteken; hisztérikus levanteiek terrorizálnak New York-i rendőröket a március 22-éről 23-ára virradó éjszakán. Nyugat-Írországban vad híresztelések és legendák kapnak lábra, s az Ardois-Bonnot iskola egyik festőművésze egy istenkáromló, pogány álomvidéket ábrázoló vásznat akaszt ki az 1926-os párizsi Tavaszi Kiállításon. Az ideggyógyintézetekből jelentett esetek annyira megszaporodnak, hogy kész csoda, hogy a világ orvosainak közössége nem vette észre ezeket a nyugtalanító párhuzamokat, s nem vont le sötét következtetéseket belőlük. Mindent összevetve az újságkivágások halma iszonyatos volt; s ma már alig tudom elképzelni azt a hetyke racionalizmust, amellyel először félrelöktem őket, akkortájt inkább arra gyanakodtam, hogy az ifjú Wilcox nagyon is jól tudta, milyen ősi, tiltott dolgokról beszél a professzornak. II. Legrasse felügyelő beszámolója Az ódon titkok, melyek a szobrász lidércálmait meg a domborművet oly jelentőségteljessé tették nagybátyám szemében, képezték a témáját a hosszú kézirat második felének. Úgy látszik, Angell professzornak már korábban is alkalma nyílt rá, hogy egy pillantást vessen a kimondhatatlan szörnyűségek pokoli kontúrja, s nem első ízben találkozott az ismeretlen hieroglifákkal meg a rejtélyes hangsorral, amelyet a legjobban talán "Cthulhu" alakban lehet visszaadni. Ez a régebbi eset pedig olyan izgalmas és hátborzongató összefüggésben vetődött fel, hogy nem csoda, hogy kérdésekkel kezdte ostromolni az ifjú Wilcoxot. Nagybátyám korábbi tapasztalata az 1908-as évből, tizenhét esztendővel azelőttről származott, mikor is az Amerikai Régészeti Társulat éves kongresszusát tartotta St. Louisban. Angell professzor, mint elismert szaktekintély, minden tanácskozáson fő helyet foglalt el, s egyike volt azoknak. akikhez a leggyakrabban fordult különféle kérdésekkel és problémákkal a gyűlésen megjelenő számtalan kívülálló. Ezek szóvivője - és rövid időn belül valamennyi résztvevő szemében az érdeklődés középpontja - egy átlagos külsejű, középkorú férfi lett, aki Los Angelesből utazott ide, hogy magyarázatot keressen egy olyan problémára, amellyel máshová nem fordulhatott. Az illető John Raymond Legrasse rendőrfelügyelő volt; magával hozta a tárgyat is, ami miatt jött - egy groteszk, szörnyen visszataszító és szemmel láthatólag elképesztően régi kőszobrocskát, amelynek eredetét nem tudta megállapítani. Nehogy azt higgyék, hogy Legrasse felügyelő a legcsekélyebb érdeklődést is tanúsította az archeológia iránt. Ellenkezőleg, kíváncsisága kizárólag szakmai okokból táplálkozott. A szobrot, bálványt, fétist, vagy akármi is volt az, néhány hónapja kobozta el egy rendőri akció során a New Orleans-tól délre eső sűrű, erdős mocsarakban, egy vudu összejövetel felszámolása alkalmából. A hozzá kapcsolódó szertartások olyan egyedülálló módon kegyetlenek voltak, hogy a rendőrség valami mindeddig teljesen ismeretlen, sötét kultuszra kezdet gyanakodni, amely ördögibb a legfeketébb afro-amerikai vudu-köröknél is. A szoboralak eredetét egyáltalán nem lehetett megállapítani, ha eltekintünk a foglyokból kiszedett szófukar, hihetetlen beszámolóktól; ezért fordult a rendőrség a történetbúvárokhoz magyarázatért, hátha be tudják sorolni valahová a baljós bálványt - ami talán lehetővé tenné, hogy az egész szektát mindenestül felgöngyölítsék. Legrasse felügyelő aligha számolt vele, micsoda feltűnést fog kelteni a kérése. A szobrocskára vetett egyetlen pillantás elegendő volt hozzá, hogy az összegyűlt tudósok valamennyien a legnagyobb izgalomba jönnek. Egy percnyi időt sem vesztegetve sereglettek a felügyelő köré, és bámulták az aprócska figurát, melynek különös kisugárzása valóban mindeddig ismeretlen, archaikus korokra nyitott szédítő távlatokat. Nincs az az iskolája az ismert szobrászművészetnek, amely formát adhatott volna ennek a rettenetes tárgynak; ám az ásványtanilag meghatározhatatlan fajtájú kőbe evődött porszemcsék minden jel szent évszázadokat, sőt évezredeket zártak magukba. A szobor, melyet végül körbeadtak, hogy mindenki alaposan szemügyre vehesse, hét-nyolc hüvelyk magas volt, s művészileg tökéletes. Valami szörnyeteget ábrázolt, amelynek körvonalai homályosan emlékeztettek az emberére, ám tintahalszerű feje volt, amelynek arca kusza csápok zűrzavarából állt; a test pikkelyes, nyálkásnak tűnő törzsben folytatódott, a négy végtagot undorító karmok ékesítették, a háton pedig keskeny szárnyak voltak megfigyelhetők. Ez a valami, amely mintha hajmeresztő, torz rosszindulattal egyesítette volna magában a különféle természetes alkotóelemeket, betegesen puffadtnak tűnt, s visszataszító pózban gubbasztott egy négyszögletes tuskón vagy emelvényen, amit olvashatatlan írásjelek borítottak. Szárnyának csúcsa az emelvény hátsó szélét érintette, maga a test középen terpeszkedett, míg a görbe békalábak hosszú, pengeszerű karmai az elülső peremet markolták, félig lelógva róla A puhatestű fej előrehajlott, úgyhogy az arc csápjai súrolták a hatalmas mellső mancsokat, amik a roppant térden pihentek. Az egész látványban abnormális módon nem volt semmi természetellenes, s annál is inkább titkos félelmeket ébresztett, mivel a szobor eredetét illetően senki nem tudott nyilatkozni. Mérhetetlen, években ki sem fejezhető kora nyilvánvaló volt; mégsem akadt rajta egyetlenegy olyan jegy sem, amely az antik civilizációk - vagy bármely más korszak - valamely ismert kultúrköréhez kapcsolta volna. Már az anyaga is rejtélyt jelentett, ugyanis a tapadós, zöldesfekete kőnek, amit aranyszínű és irizáló csíkok díszítettek, semmi köze nem volt az evilági ásványtanhoz és geológiához. Titokzatosak voltak a tuskón található írásjelek is; a kongresszus résztvevői közül (noha soraikba tartozott a paleográfia legnevesebb szakértőinek legalább a fele) senki sem tudta kimutatni mégoly távoli rokonságukat sem bármelyik ismert földi nyelvvel. A kő, a szoboralak és a hieroglifák mind valami olyasmire utaltak, amely hátborzongatóan idegen az általunk ismert emberiségtől, s borzalmas módon az életnek oly ősi, vészjósló összefüggéseire engedtek következtetni, melyek teljesen kívül esnek a világról általunk alkotott elképzeléseken. És mégis, miközben minden résztvevő a fejét rázta, s be kellett vallania a felügyelőnek, hogy tehetetlen, akadt egy ember a gyülekezetben, aki emlékezni vélt valami bizarr, halvány párhuzamra a szörnyalakkal meg az irásjelekkel, és némiképp bátortalanul ugyan, de elmesélte azt a keveset, amit tudott. Ez az ember néhai William Channing Webb volt, az antropológia professzora a Princeton Egyetemen, egy nem csekély hírnévnek örvendő kutató. Webb professzor negyvennyolc évvel azelőtt részt vett egy expedíción, amely rúnafeliratok után kutatott Grönlandon és Izlandon, bár végül nem járt sikerrel; ám a nyugat-grönlandi partvidék legészakibb részén egy elszigetelt, degenerált eszkimótörzsre vagy szektára bukkant, amelynek vallását - az ördögimádat egy érdekes változatát - különösen vérszomjas és visszataszító vonások jellemezték. Ez a kultusz a többi eszkimók körében teljesen ismeretlen volt, csak mély borzongással említették, s azt állították róla, hogy iszonyú, ősi időkből maradt fönn, és még a világ teremtése előtt keletkezett. A kimondhatatlan szertartásokon és a rituális emberáldozaton kívül vallási repertoárjába tartoztak bizonyos furcsa imák is, amiket a legfőbb és legöregebb ördöghöz - az eszkimók nyelvén TORNASUK-hoz intéztek, s amikről Webb professzor egy vén ANGEKOK, azaz ördöghitű sámán közreműködésével, fáradságos munka árán fonetikus másolatot készített, melyben igyekezett a szöveg szavait latin betűkkel visszaadni. Ám pillanatnyilag fontosabbnak tűnt az a fétis, amelyet a törzs tisztelt, s amely körül förtelmes táncba kezdett, ha magasan a jégszirtek fölött felizzott az északi fény. A professzor elmondása szerint egy kőből faragott, esetlen domborműről volt szó, amin egy iszonyatos ábra látszott rejtélyes írásjelek körében - és amennyire az érdemes tudós vissza tudott emlékezni rá, minden lényeges vonásában durva párhuzama volt Legrasse felügyelő bestiális bálványának. Az összegyűlt résztvevők döbbenten és izgatottan fogadták az új adatokat, Legrasse felügyelő azonban a jelek szerint még náluk is nagyobb fontosságot tulajdonított nekik, és azonnal kérdésekkel kezdte ostromolni Webb professzort. Mivel följegyzéseket készített magának az emberei által őrizetbe vett vudu-hivők egyik szertartásáról, esdekelve kérte az öreg tudóst, hogy próbáljon a lehető legpontosabban visszaemlékezni, milyen szavakat vetett papírra az ocsmány eszkimóknál. Ezután a részletek kimerítő összehasonlítása következett, majd egy pillanatra rémült, elképedt csönd állt be, mikor a detektív és az antropológus arra a következtetésre jutott, hogy a két pokoli szertartás szövege - noha szinte világok választják el őket egymástól - csaknem szóról szóra ugyanaz. Amit az eszkimó sámánok és a louisianai mocsári papok furamód hasonló bálványuknak énekeltek, azt talán az alábbi mondattal lehetne leginkább megközelíteni (a szóközök az ima kántálásában tartott rövid szüneteknek felelnek meg): PH'NGLUI MGLW'NAFH CTHULHU R'LYEH WGAH'NAGL FHTAGN. Legrasse egy ponton megelőzte Webb professzort: néhány korcs papból sikerült kiszednie ezeknek a szavaknak a jelentését, ami az idősebb szektatagok előtt még ismeretes volt. A szöveg szerintük körülbelül annyit tesz: R'LYEH HÁZÁBAN ÁLMODVA VÁR RÁNK A HALOTT CTHULHU. Ezután pedig, mivel mindenfelől kérdésekkel ostromolták. Legrasse felügyelő részletesen elmesélte kalandját a mocsárlakókkal; bácsikám e történetnek minden jel szerint nagy fontosságot tulajdonított. Az eset túlszárnyalta a mítoszteremtők és teozófusok legvadabb álmait, s megdöbbentő fokú kozmikus képzelőerőről tett tanúságot azoknak a kitaszított páriáknak a körében, ahol az ember ezt a legkevésbé várná. 1907 november 1-jén a New Orleans-tól délre eső mocsarak és lagúnák lakói kétségbeesett beadványt intéztek a hatóságokhoz. A környéken lakó telepesek, többnyire a Lafitte-emberek egyszerű, jámbor leszármazottai, szörnyen rettegtek egy titokzatos valamitől, ami csak éjszaka mutatkozott. Nyilvánvalóan vudu-mágiáról volt szó, de egy minden eddiginél ocsmányabb változatáról; és mióta a baljós tam-tam dobok megkezdték szakadatlan pufogásukat a fekete, elátkozott erdők mélyén, ahová senki emberfia nem merészkedik, több asszony és kisgyerek eltűnt közülük. Tébolyult ordítozásról, fültépő sikolyokról rebesgettek, kísérteties, vad litániákról és pusztulásba csalogató lidércfényekről szóló hírek kaptak lábra; az emberek már nem bírják tovább, tette hozzá a holtra rémült küldött, aki a beadványt hozta. Így került sor rá, hogy késő délután húsz rendőr vonult ki két lovaskocsival és egy automobillal; vezetőül a reszkető telepes ajánlkozott. Mikor a járható útnak vége szakadt, kiszálltak, és mérföldeken át szótlanul törtek utat maguknak egy hátborzongató cipruserdőben, amely alig-alig látott napfényt, mióta létezik. Visszataszító gyökerek és ellenséges spanyolmoha-indák akadályozták őket minden lépésnél, s itt-ott morbid, hajdani szálláshelyekre utaló nyálkás kőhalmok és rothadó falcsonkok erősítették bennük azt a baljós előérzetet, amit minden torzan nőtt fa, minden nedvesen csillogó gombafészek sugallt. Végül megpillantották a települést, pár nyomorúságos külsejű kunyhót, ahonnan hisztérikus telepesek özönlöttek elő, hogy a pislákoló lámpások köré tóduljanak. Hallhatóvá vált a távolban a tam-tam dobok tompa pufogása; s ha megfordult a szél, időnként velőtrázó sikolyokat sodort magával. Úgy tűnt, az éj végtelen sötétjén túl valami vörhenyes szikra csillan át a holtsápadt aljnövényzeten. Noha rettegtek tőle, hogy megint magukra maradnak, egyetlen rémült telepes sem mutatkozott hajlandónak egy lépést sem tenni annak a szörnyű kultuszhelynek az irányába, úgyhogy Legrasse felügyelőnek és tizenkilenc társának nem maradt más hátra, mint kalauz nélkül alámerülni a borzalom fekete bugyraiba, ahová előttük emberi lény még nem tette be a lábát. A terület, ahová a rendőrcsapat most behatolt, mindig is rosszhírűnek számított. Teljesen feltérképezetlen volt, fehér ember még a lábát sem tette be oda, de sötét legendák járták egy titkos tóról, amelyben egy hatalmas, formátlan, fakó, tintahalszerű valami éli életét a halandó szemek elől rejtezve; a telepesek azt rebesgették, hogy éjfélkor denevérszárnyú ördögök rajzanak elő a földmélyi barlangokból, és imádkoznak hozzá. Azt beszélték, ott volt már D'lberville, La Salle, az indiánok, de még az erdő vadjai és madarai előtt is. Maga volt a testet öltött lidércnyomás, s megpillantani őt egyet jelentett az azonnali halállal; olykor azonban fölkereste az embereket álmukban, ezért tudták, hogy óvakodni kell tőle. A jelenlegi vudu-orgiák valóban ennek az elátkozott területnek a szélén zajlottak, ami már önmagában is elég szörnyű volt: talán puszta helyszínük jobban megrémisztette a telepeseket, mint az ijesztő sikolyok meg a hátborzongató események. Csak a legiszonyúbb költészet vagy a téboly szelleme tudná leírni azokat a zajokat, amiket Legrasse emberei hallottak, miközben átküzdötték magukat a cuppogó mocsáron a vörhenyes fények meg a tompa dobszó irányába. Vannak olyan hangok, amelyek a humán lényekre jellemzők, és olyanok is, amelyek az állatokra; és az embernek végigfut a hideg a hátán, ha az utóbbiakat ROSSZ TOROKBÓL hallja felharsanni. Itt a bestiális őrjöngés találkozott az emberi kicsapongással, s ez a démoni üvöltözés rikoltó eksztázisában tetőzött, amely úgy szaggatta szét foszlányokra a visszhangos éji erdőt, mintha pestisbűzös szélvihar volna, a pokol bugyraiból. A tébolyult ordítozás időnként alábbhagyott, ilyenkor durva hangok rendezett kórusa kezdte kántálni a borzalmas, szertartásos varázsigét: "PH'NGLUI MGLW'NAFH CTHULHU R'LYEH WGAH'NAGL FHTAGN". Az emberek most az erdőnek egy olyan részébe értek, ahol a fák ritkulni kezdtek, s hirtelen szembetalálták magukat a voltaképpeni kultuszhellyel. Négyen meginogtak közülük, egy eszméletlenül roskadt össze, kettejüket pedig tébolyult sikoltógörcs kerítette hatalmába, kiabálásukat azonban szerencsére elnyomta a hagymázas kokafónia. Legrasse egy kis Kentucky bourbont erőltetett az ájult rendőr ajkai közé, aztán valamennyien reszketve, az iszonyattól szinte hipnotizáltan meredtek az eléjük táruló képre. A lápi tisztáson egy megközelítőleg egy ACRE területű, fűvel benőtt sziget emelkedett, amely fátlan volt és viszonylag száraz. Ezen egy hordára való leírhatatlan emberi torzszülött ugrált és vonaglott, akiknek külsejét csak egy Sime vagy egy Angarola ecsetje tudta volna visszaadni. Teljesen pucéran nyerítettek, bőgtek és rángatóztak egy hatalmas tűzgyűrű körül; a lángfüggönyön nyíló rések itt-ott egy gigászi gránitmonolitra engedtek betekintést középen, amelynek csúcsán groteszk kicsinységgel ott trónolt a vészterhes, faragott kőszobrocska. A lángok övezte monolitot tíz faállvány vette körül szabályos közökben, ezekről lógtak fejjel lefelé az eltűntként bejelentett, védtelen telepesek ocsmányul megcsonkított holttestei. A bitók körén belül őrjöngött és bömbölt a bálványimádók serege; a tüzes gyűrű és a tetemek gyűrűje közötti végeérhetetlen bacchanálián a mozgás főiránya balról-jobbra tartott. Az persze csak visszhang vagy képzelődés lehetett, hogy az egyik rendőr, egy könnyen felizgatható spanyol, tompa válaszokat vélt hallani a szentségtelen imádságra valahonnan a sötét messzeségből, az ősi legendák iszonyú erdejének mélyéről. Később fölkerestem és kifaggattam ezt az embert, bizonyos Joseph D. Galvezt; nyugtalanító módon képzeletdúsnak találtam, beszámolójában ugyanis olyan messzire ment, hogy célzásokat engedett meg magának távoli szárnysuhogásra, rőt szemek csillogására, és valami fakószín, hegymagasságú tömegre a fák csúcsai mögött - persze arra a következetésre jutottam, hogy a helybéli telepesek túl sokat duruzsolták a fülébe a babonáikat. Az emberek dermedtsége valójában csak rövid ideig tartott. Noha a tömeg száznál is több korcsfajzatot számlált, a rendőrök bíztak fegyvereik erejében, és elszántan az ocsmány falkára vetették magukat. Öt percig leírhatatlan káosz uralkodott, ökölcsapások zuhogtak, lövések durrantak, meghatározhatatlan torzalakok igyekeztek eltűnni az erdőben - végül azonban Legrasse negyvenhét dacos foglyot ejtett, akiket, miután felöltöztek, rendőreinek felügyelete mellett felsorakoztatott. Négy bálványimádó holtan hevert a földön, két súlyos sebesültet pedig fogolytársaik vittek rögtönzött hordágyakon. A szobrocskát nagy elővigyázatossággal eltávolították a monolit csúcsáról, és Legrasse őrizetére bízták. A nagy megerőltetéssel és fáradsággal járó menetelés után a foglyokat vizsgálatnak vetették alá az ügyészségen; valamennyiükről kiderült, hogy igen alacsony sorú emberek, kevert vérűek és szellemileg kiegyensúlyozatlanok. A legtöbben tengerészek voltak, néhány néger és mulatt pedig - többnyire az Antillákról vagy Latin-Amerikából valók - vudu elemeket vitt az eredetileg heterogén kultuszba. Ám az már a további kérdések föltevése előtt is látszott, hogy az ügynek sokkal mélyebb és ősibb háttere van az egyszerű fekete-afrikai fetisizmusnál. Bármennyire degeneráltak és tudatlanok voltak ezek a baromra emlékeztető kreatúrák, mégis megdöbbentő makacssággal ragaszkodtak visszataszító hitük központi eszméihez. Elmondásuk szerint a NAGY ÖREGEKET tisztelik, akik hosszú időkkel az ember megjelenése előtt éltek a Földön, s az űrből érkeztek, az akkor még ifjú világra. Az ÖREGEK azóta visszahúzódtak a földkéreg alá és a tenger mélyére; halott testük azonban megosztotta titkaikat egy emberrel, aki ezután máig elevenen élő kultuszt alapított. Ide tartozik az ő szektájuk is, állították a foglyok: mindig létezett és mindig létezni fog, a világ félreeső pusztaságaiban és sötét zugaiban elszórva, míg csak R'lyeh roppant, tengerfenéki városából a felszínre nem emelkedik papjai szavára a hatalmas Cthulhu, és uralma alá nem hajtja az egész földkerekséget. Egy napon, ha a csillagok állása kedvező lesz, szólítani fogja hűséges híveit, és a titkos kultusz minden pillanatban készen áll rá, hogy kiszabadítsa. Ennél többet nem szabad mondaniuk. Vannak titkok, amiket a legszörnyűbb kínzásokkal sem lehet kicsikarni belőlük. Az ember nincs egyedül a Földön az általa ismert dolgok között; az árnyékból néha különös formák bukkannak elő, hogy próbára tegyék a kishitűeket. Ezek azonban nem azonosak a NAGY ÖREGEKKEL. A NAGY ÖREGEKET halandó szem még sosem látta. A faragott bálvány a NAGY CTHULHUT ábrázolja, de senki sem tudja megmondani, hasonlítanak-e hozzá a többiek. Ma már nincs olyan pap, aki képes lenne elolvasni az írásjelek, ámde néha szó esik bizonyos dolgokról&#8230; A szertartásos dal nem tartalmazza a titkot - azt sosem mondják ki fennhangon, mindig csak suttogják. Az ima csupán azt jelenti, hogy "R'LYEH HÁZÁBAN ÁLMODVA VÁR RÁNK A HALOTT CTHULHU". Mindössze két foglyot találtak elég egészségesnek hozzá, hogy felakasszák őket; a többit különféle intézetekbe küldték. Valamennyien makacsul tagadták, hogy részt vettek volna a rituális gyilkosságokban, s azt állították, hogy ezeket a FEKETESZÁRNYÚAK követték el, akik az elátkozott erdők mélyéről keresték fel őket gyülekezőhelyükön. Ezeknek a rejtélyes valakiknek a titkos ösvényeiről azonban nem sikerült megtudni semmi közelebbit. Amit a rendőrség egyáltalán kiderített annak főleg egy vénségesen vén Castro nevű a mesztic volt a forrása, aki azt állította magáról, hogy távoli, idegen kikötőket járt be, és a kínai hegyekben beszélt a kultusz vezetőivel, akik fölülemelkedtek a halálon. Az öreg Castro homályos emlékezete olyan borzalmas legendákra terjedt ki, amelyek mellett a teozófusok legvadabb elméletei is elhalványulnak, s amelyek ijesztően ifjúnak és mulandónak tüntetik föl az egész emberi világot. Voltak korok amikor más fajok uralták a földet, roppant városaikból, melyeknek a maradványai a halhatatlan kínai szerint még mindig megtalálhatók a csendes-óceáni irdatlan monolitok képében. Ezek a lények valamennyien kihaltak, földtörténeti korokkal az ember születése előtt; vannak azonban bizonyos eljárások, amelyek segítségével, ha a csillagok állása ismét kedvezőre válik az Örökkévaló Ciklus során, új életre lehet kelteni ŐKET. Mert ŐK is a csillagokból jöttek, és magukkal hozták a képmásaikat. Ezek a NAGY ÖREGEK nem egészen hús-vér lények, folytatta Castro; van ugyan alakjuk - amit a varázserejű bálvány is bizonyít -, de testük anyaga más. Ha a csillagok állása kedvező, világról világra tudnak járni az űrben; ha azonban kedvezőtlen, akkor nem képesek élni. Ám jóllehet ilyenkor nincsenek életben, valójában nem is halnak meg. Mindannyian hatalmas városuk, R'lyeh kőépületeiben pihennek, a Nagy Cthulhu oltalmazó varázsa alatt, dicsőséges feltámadásukra várva, mikor a Föld csillagzatai ismét készek lesznek fogadni ŐKET. Ekkor azonban szükségük lesz valami külső erőre, amely kiszabadítja testüket; mert a mágia, ami védi ŐKET, egyúttal meggátolja azt is, hogy mozogjanak - így hát nem tehetnek egyebet, csak feküsznek a sötétben és gondolkoznak, miközben odakint hosszú évmilliók telnek el. Mindenről tudnak, ami a világegyetemben történik, mivel ŐK nem a szájukkal, hanem a fejükkel beszélnek. Most is egymással társalognak sírjaikban. Aztán, suttogta Castro, az emberek álmukban utasítást kaptak, hogy alapítsanak kultuszt a kis bálványképek tiszteletére, amiket a NAGY ÖREGEK mutattak meg nekik; ezeket sötét csillagokról hozták magukkal az ősidőkben. Ez a kultusz meg fog maradni mindaddig, amíg a csillagok állása ismét kedvezőre fordul, és a titkos papok előszólítják sírjából a Nagy Cthulhut, hogy új életre hívja alattvalóit, s ismét uralkodjék a világ felett. Az időpontot nem lehet eltéveszteni, mert az ember akkor hasonlatossá válik majd a NAGY ÖREGEKHEZ, szabad lesz, fölülemelkedik jón és gonoszon; minden törvény és erkölcs érvényét veszti, mindenki kedvére bömbölhet, gyilkolhat és kéjeleghet. Aztán a NAGY ÖREGEK megmutatják neki, hogyan kell más, új módokon bömbölni, gyilkolni, kéjelegni és élvezkedni, s a Föld emésztő lángra lobban a pusztító szabadság eksztázisában. A kultusznak addig is illendő szertartásokkal ébren kell tartania a NAGY ÖREGEK emlékezetét, és szakadatlanul jövendölnie visszatérésüket. A régi időkben a rejtőző ÖREGEK beszéltek álmaikban a kiválasztottakhoz, de aztán történt valami. R'lyeh hatalmas kővárosát monolitjaival és sziklasírjaival együtt elnyelte a tenger; és a titkokkal terhes mély vizek, amiken még a gondolat sem hatol át, elvágták ŐKET a híveiktől. Emlékezetük azonban tovább élt, s a főpapok azt mondják, hogy a város ismét felmerül majd az óceánból, mihelyt a csillagok állása kedvező lesz&#8230; Itt a vén Castro sietve megszakította elbeszélését, és sem fenyegetéssel, sem ígéretekkel nem sikerült semmi többet kicsalni belőle. Furcsamód az ÖREGEK méreteiről sem volt hajlandó nyilatkozni. Úgy vélte, a kultusz központja valahol Arábia járatlan pusztaságaiban lehet, ahol Irem, az Oszlopok Városa álmodik a sivatag titkairól. Az európai boszorkányhittel a kultusz semmiféle kapcsolatban nem áll, s általában véve a tagjain kívül senki nem tud róla közelebbit. Könyvekben sem esik róla említés, ám a halált lebíró kínai szerint az őrült arab, Abdul Alhazred NECRONOMICON-ja tartalmaz néhány kétértelmű célzást, amit a beavatottak sokféleképpen olvashatnak: ezzel mindenekelőtt a hírhedt, vitatott versre utalt: Meghalni nem halhat meg az, Mi öröklétig áll, Számlálatlan korok során Enyészik - a Halál. Legrasse, akire mély hatást gyakorolt ugyan a beszámoló, ám semmi esetre sem döbbentette meg, hiába kutatott a szekta gyökerei után. Az öreg Castrónak kétségkívül igaza volt, mikor azt állította, hogy ez mélységes titok. A Tulane Egyetem szaktekintélyei nem tudtak fényt deríteni az ügyre, sem a kultuszt, sem az istenszobrot illetően, ezért a detektív elhatározta, hogy a legmagasabb fórumhoz fordul, s itt nem másra bukkant, mint Webb professzor grönlandi történetére. A lázas érdeklődés, amit Legrasse beszámolója és a bizonyítékul szolgáló bálványkép a kongresszuson keltett, jól tükröződik a jelenlevők későbbi levelezésében; a nyilvánosság előtt azonban az esetet alig említették. Akik alkalomadtán ki vannak téve a csalásnak és sarlatánságnak, azoknak első gondolata az elővigyázatosság. Legrasse egy időre kölcsönadta a szobrocskát Webb professzornak, az érdemes tudós halálát követően azonban visszaszolgáltatták neki, és még ma is az ő birtokában van, ahol nemrégiben nekem is alkalmam nyílt megtekinteni. Valóban iszonyú egy tárgy, és kétségtelenül hasonlít a fiatal Wilcox álomdomborművéhez. Korántsem hökkentett meg, hogy nagybátyámat oly heves izgalom fogta el a szobrász elbeszélésének hallatára, mert - mindannak ismeretében, amit Legrasse a kultuszról kiderített - meglehetősen elképesztő gondolatok vetődhettek föl benne, miután végighallgatta az érzékeny fiatalember beszámolóját, aki nemcsak a mocsárban lelt szobornak és a sátáni grönlandi domborműnek a pontos ábráit álmodta meg, hanem látomásaiban fölbukkant legalább három ugyanazon varázsigének a szavai közül, melyet egyként használtak a korcs eszkimósámánok meg a lápi papok Louisianában. Magától értetődik, hogy Angell professzor haladéktalanul széleskörű vizsgátokba kezdett: bár én személy szerint még mindig arra gyanakodtam, hogy az ifjú Wilcox valamiképpen értesült a kultuszról, és szórakozásból kitalált egy sor álmot, tovább bonyolítva ezáltal a helyzetet nagybátyám szemében. Pedig a professzor által összegyűjtött álomleírások és újságcikkek egyértelmű tanúbizonysággal szolgáltak; engem azonban racionális világnézetem és az egész gyanús történet arra ösztönzött. hogy - mint akkor véltem - igen ésszerű következtetésekre jussak. Miután tehát még egyszer alaposan áttanulmányoztam a kéziratot, s a teozófiai és néprajzi citátumokat összevetettem Legrasse beszámolójával a kultuszról, útra keltem Providence-be, hogy fölkeressem a fiatal szobrászt, és megrójam, amiért képes volt ilyen rafinált, de éretlen tréfát űzni egy tudós öregemberrel. Wilcox még mindig a Thomas Street-i Fleur-de-Lys épületben lakott, a 17. századi breton építészetnek ebben az ízléstelen, viktoriánus utánzatában, amely néhány tetszetős, koloniál stílusú ház közé fészkelte be magát a régi dombon, egész Amerika legszebb György-korabeli templomtornyának árnyékában. Munka közben találtam őt a szobájában, és azonnal el kellett ismernem, hogy - a falak mellett sorakozó plasztikák után ítélve - egy rendkívüli szobrászzsenivel állok szemben. Idővel azt hiszem, nagy hírnévre fog még szert tenni, mint az egyik legjelentősebb DÉCADENT; mert ugyanazokat az álomképeket és fantáziákat formázza agyagba - s kerít majd sort egy szép napon a márványra is - amelyeket Arthur Machen prózája, Clark Ashton Smith versei, Goya grafikái idéznek föl az emberben. Sötét hajú volt, törékeny alkatú, és kissé elhanyagolt - fáradtan fordult oda hozzám udvarias kopogtatásomra, s fel sem állt, úgy kérdezte meg, hogy mit óhajtok. Mikor közöltem vele, ki vagyok, némi érdeklődés csillant föl a szemében, bácsikám ugyanis annak idején nem kis mértékben fölkeltette a kíváncsiságát azzal, hogy szüntelenül boncolgatta különös álmait, ám sosem indokolta meg, hogy miért. E tekintetben én sem szolgáltam neki felvilágosítással, csak igyekeztem körültekintően valami ellentmondáson kapni. Rövid idő leforgása alatt meggyőződtem teljes őszinteségéről, mert félre nem érthető színezettel beszélt az álmairól. Tudatalatti következményeik igen mélyen befolyásolták a művészetét, s mutatott nekem egy morbid szobortervet, melynek kontúrjaiból olyan sötét kisugárzás áradt, hogy szinte beleborzongtam. Biztos volt benne, hogy saját álomdomborművén kívül soha életében nem látott semmi olyasmit, ami EZT sugallhatta volna neki; a körvonalak szinte maguktól formálódtak a keze alatt. Egyértelműen a szörnyűséges óriásalakra emlékeztetett, amelyről lázálmában fantáziált. Hogy a titkos kultuszról valóban csak annyit tud, amennyit nagybátyám záporozó kérdéseiből kihámozhatott, az hamarosan világossá vált előttem, és elképedve töprengtem el rajta, miféle forrásból juthatott az iszonyú benyomásokhoz. Különös, költői módon beszélt az álmairól; hajmeresztő kifejezőerőről tett tanúbizonyságot, mikor az iszapos, zöld sziklatömbökből emelt komor, titáni árnyékvárost ecsetelte, amelynek geometriájával, mint mondotta, VALAMI NEM VOLT RENDJÉN -, s fojtó szorongással hallottam szájából az Alvilág szakadatlan, hívó szavát: "CTHULHU FHTAGN, CTHULHU FHTAGN." Ezek a szavak részei voltak annak a hátborzongató szertartásszövegnek, amely a halott Cthulhu hosszú őrségéről regél R'lyeh sziklaboltívei alatt, s az élmény minden racionalizmusom dacára mélységesen megrázott. Biztos voltam benne, hogy Wilcox egy régi beszélgetés során hallhatott valamit a kultuszról, ami utána feledésbe merült kísérteties olvasmányainak és gazdag képzelőerejének dús kavalkádjában. Később aztán, mivel olyannyira felkavaró volt, küszöb alatt mégis kifejezésre jutott az álmaiban, s ez ösztönözte őt a dombormű, majd a hátborzongató szobor megalkotására. Mindent összevetve nem tehetett róla, hogy olyan csúnyán félrevezette bácsikámat. Wilcox nem tartozott az olyasfajta emberek közé, akiket könnyen megkedvelek, kissé öntelt volt és arrogáns; de most már be tudtam látni, hogy mindvégig őszintén viselkedett, és igazi lángelme. Barátságosan elbúcsúztam tőle, s tehetségének kijáró sikert kivántam neki. Még mindig foglalkoztatott minden, ami a kultusszal összefüggésben állt, s időnként arról álmodoztam, hogy híres ember lesz belőlem, ha fényt derítek eredetére és más vallásokhoz fűződő kapcsolataira. New Orleans-ba utaztam, fölkerestem Legrasse-t és más olyan személyeket, akik annak idején részt vettek a rendőri akcióban vagy látták a szobrot, sőt még a fogságra vetett bálványimádók közül is kikérdeztem azokat, akik még életben voltak. A vén Castro sajnos néhány éve meghalt. Amit ezúttal hivatásos nyomozók szájából hallottam, méghozzá elképesztő elevenséggel - noha tulajdonképpen nem volt egyéb, mint nagybátyám följegyzéseinek minden részletre kiterjedő alátámasztása -, az ismételten megrémített; bizonyos voltam benne, hogy egy sajátos, titkos és igen ősi vallásnak bukkantam a nyomára, amelynek földerítése neves néprajztudóst csinálna belőlem. Felfogásom akkor még teljesen materialista volt BÁRCSAK ÍGY VOLNA EZ MA IS! -, és megmagyarázhatatlan makacssággal teljesen természetesnek vettem az álomleírások és az újságcikkek egyezéseit. Amire akkortájt kezdtem gyanakodni - és amiben, attól tartok, MA MÁR BIZTOS VAGYOK -, az bácsikám titokzatos halála volt. A rakpartok felől a dombra vezető szűk, keskeny sikátorban esett össze, ahol mindenféle félvér népség nyüzsgött, miután egy néger matróz durván lökött rajta. Nem felejtettem el a louisianai bálványimádók módszereit, és nem lepne meg, ha alattomos cselekről, mérgezett fákról hallanék, melyek éppoly ősiek és kegyetlenek, mint a fénytől irtózó rítusok és a babonaság. Legrasse-nak és az embereinek ugyan nem esett baja, de volt valaki Norvégiában, aki látott bizonyos dolgokat, és most halott. Nem lehetséges-e, hogy bácsikám kutatásai, miután a fiatal szobrász álma új lendületet adott nekik, fölkeltették valami sötét hatalom figyelmét? Azt hiszem, Angell professzornak azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott, és jó úton volt afelé, hogy tovább bővítse ismereteit. Hogy rám is hasonló sors vár-e, azt majd meglátjuk; most már én is sok mindent tudok. III. Őrület a tengerből Ha az ég valaha teljesítené egy fohászomat, azt kívánnám, bár el tudnám felejteni egy puszta véletlennek a következményeit, amely megakasztotta tekintetemet egy porfogónak használt régi újságlapon. Más körülmények között egyáltalán nem törődtem volna vele, hiszen egy ausztrál hírlapnak, a SYDNEY BULLETIN-nek egy régi. 1925 április. 18.-i száma volt az. Nyilván elkerülte a csoport figyelmét, amely megjelenésének idején buzgón gyűjtötte az anyagot bácsikám kutatásaihoz. Már majdnem felhagytam a vizsgálódásokkal, ami az Angell professzor által "Cthulhu-kultusznak" nevezett jelenséget illeti, s egy tudós barátomnál voltam látogatóban a New Jersey-i Patersonban; a városi múzeum ismert mineralógusánál és kurátoránál. Éppen néhány kiállított ásványt nézegettem, melyek a múzeum egyik tárlójában hevertek rendezetlenül a polcon, mikor pillantásom egy különös fényképre esett egy régi újságlapon, amit a kőzetminták alá terítettek. A már említett SYDNEY BULLETIN volt az: a fotó egy szörnyűséges kőszobrocskát ábrázolt, amely csaknem teljesen megegyezett a Legrasse által a louisianai mocsarakban talált példánnyal. Lázasan távolítottam el a lapról az értékes köveket, hogy átfuthassam a cikket; de csalódás ért, mert sok érdekeset nem tartalmazott. Amit azonban találtam benne, az végül hallatlan kihatásokkal volt akadozni kezdő kutatásaimra nézve, és gondosan kivágtam az újságból. A cikk a következőképpen hangzott: REJTÉLYES RONCS A TENGEREN A VIGILANT mozgásképtelenné vált új-zélandi jachtot vett vontatókötélre - Egy túlélő és egy halott a fedélzeten - Elkeseredett csata és emberhalál a tengeren - A második tiszt nem hajlandó részletes vallomást tenni - Rejtélyes bálvány a kabinban - A vizsgálat folyamatban van. A Morrison Company teherhajója, a VIGILANT, Valparaisóból hazatérőben ma éjszaka futott be Darling Harbourbe, s egy mozgásképtelenné vált, kismerülésű gőzöst hozott magával vontatókötélre véve: az új-zélandi Dunedinben nyilvántartott, ALERT elnevezésű jachtot. A hajót utoljára április 12-én látták a déli szélesség 34° 21' és a nyugati hosszúság 152° 12' alatt; a fedélzeten egy élő embert és egy halottat találtak. A VIGILANT március 25-én hagyta el Valparaisót, s április 2-án a szokatlanul erős széllökések és hullámverés miatt pályájától jelentős mértékben eltért déli irányban. A roncsot április 12-én pillantották meg. A fedélzeten egy félig megtébolyodott túlélőt találtak a minden jel szerint több, mint egyhetes emberi tetem mellett. A túlelő egy ismeretlen eredetű kőbálványt szorongatott a kezében, amelyre nézve a Sydney Egyetem, a Királyi Régészeti Társaság és a College Street-i múzeum semmiféle felvilágosítást nem tudott adni; saját állítása szerint a jacht egyik kabinjában találta, egy faragott szelencében. Az illető rendkívül különös, kalózkodásokkal és mészárlásokkal élénkített történetet adott elő. A neve Gustaf Johansen, származására nézve norvég, meglehetősen intelligensnek látszik, és második tisztként szolgált az EMMA elnevezésű kétárbocos aucklandi szkúneren, amely február 20-án indult útnak tizenegy fős legénységgel Callao felé. Elmondása szerint az EMMA a viharos idő miatt március 1-jén messze letért kitűzött útvonaláról, s március 22-én a déli szélesség 49° 51' és a nyugati hosszúság 128° 34' alatt találkozott az ALERT-tel, amelynek legénysége meglehetősen rossz külsejű kanakákból és félvérekből állt. Ezek kategorikusan fölszólították a szkúnert a visszafordulásra, amit Collins kapitány megtagadott, mire az ALERT figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott. Az EMMA legénysége ellentámadásba ment át, s noha a szkúner léket kapott és süllyedni kezdett. mégis sikerült nekik az ellenséges jacht mellé manőverezni, és megcsáklyázni azt. A fedélzeten harcba bonyolódtak a félvad legénységgel, és kénytelenek voltak valamennyiüket megölni - csaknem állati szintre süllyedt emberekről volt szó, akik, jóllehet túlerőben voltak, nem értettek igazán a fegyveres harchoz. A küzdelem folyamán három ember - köztük Collins kapitány és Green első tiszt - elesett. A megmaradt nyolc tengerész a rangidős Johansen parancsnoksága alatt továbbhaladt a megcsáklyázott jachttal az eredeti irányban, mivel meg szerették volna állapítani, hogy miért akarták feltartóztatni őket. Másnap kikötöttek egy szigeten (az óceánnak ezen a részén nem tudunk ismert szigetről - kiad. megj.), ahol hatan közülük rejtélyes módon életüket vesztették. Johansen azt állítja, hogy egy szakadékba zuhantak, és nem hajlandó a halálukról közelebbit mondani. Később megmaradt társával visszatért a jachthoz, és megpróbáltak ismerős vizekre jutni vele, ám az április 2.-i vihar ismét letérítette őket a pályájukról. Ettől az időponttól fogva április 12-én történt megmentéséig a túlélő semmire nem emlékszik, arra sem, mikor halt meg William Briden fedélzeti matróz. Briden halálának okát nem lehetett megállapítani: feltehetően a kimerültség végzett vele. Dunedini értesülések szerint az ALERT szigetjáró tehergőzös volt, s a partvidéken igen rossz hírnek örvendett. Egy különös félvér csoport tulajdonát képezte, amelynek gyakori összejövetelei és éjszakai kóborlásai az erdőben nem csekély kíváncsiságra adtak okot: a március elsejei nagy vihar és földrengés után azonnal sietve a tengerre szállt. Aucklandi munkatársunk megerősítette, hogy az EMMA legénysége igen megbízható hírben állt, Johansent pedig józan, egyenes jellemű embernek jellemzi. A Tengernagyi Hivatal holnap kezdi meg az ügy kivizsgálását, s minden kísérletet megtesz rá, hogy Johansent bővebb beszámolóra bírja. Ennyi volt az egész; ennyi meg az ördögi fénykép; de micsoda gondolatokat váltott ki belőlem! Új adatokra bukkantam a Cthulhu-kultuszról, amelyek bizonyítják, hogy a tengeren ugyanolyan aktív, mint a szárazföldön. Mi oka volt rá az ALERT legénységének, fedélzetükön borzalmas bálványképükkel, hogy megakadályozzák az EMMA továbbhaladását? Mit rejtett az ismeretlen sziget, ahonnan a szkúner legénységéből hatan nem tértek vissza, és mi volt az, amiről Johansen tengerésztiszt oly makacsul hallgatott? Milyen eredményt hozott a Tengernagyi Hivatal vizsgálata, és mit tudtak Dunedinben a korcs kultusz tevékenységéről? És mind közül a legizgalmasabb kérdés: mit jelentsen az időpontoknak ez a háttérben meghúzódó, távolról sem természetes láncolata, amely tagadhatatlan, baljós összefüggésbe hozza a bácsikám által feljegyzett különféle eseményeket? Március 1-jén - azaz minálunk február 28-án - kisebb földrengés történik, és vihar támad. Dunedinből teljesen váratlanul útnak indul az ALERT, mintha valami felsőbb utasítást kapott volna, miközben a földgolyó túloldalán a költők és művészek valami különös, iszappal borított monolitvárosról kezdenek álmodni, egy fiatal szobrász pedig álmában domborműbe faragja a szörnyűséges Cthulhu alakját. Március 23-án az EMMA legénysége kiköt egy ismeretlen szigeten, hátrahagy hat halottat: ugyanebben az időpontban tetőznek az érzékeny művészek rémálmai, melyben valami titáni szörnyeteg üldözésétől rettegnek: egy építész megőrül, egy szobrász delíriumba zuhan! És mit takar ez az április másodikai dátum, amikor minden álomnak egy csapásra vége szakad a nyirkos, hideg falak városáról, Wilcox pedig sértetlenül magához tér a különös lázból? Mit jelentsen mindez - és mihez kezdjek a vén Castro célozgatásával a sírjukban beszélgető, csillagszülött ÖREGEKRE és az Ő elkövetkező világuralmukra&#8230; meg arra a képességükre, hogy URALKODNAK AZ ÁLMOKON? Csak nem imbolygok olyan kozmikus rémségek szélén, melyek messze meghaladják az emberi képzelőerőt? Ha így volna, az iszonyat mégsem hatolt be, csak a tudatunkba, mert a pokoli fenyegetésnek, amely kezdte hatalmába keríteni az emberiséget, hirtelen vége szakadt. Miután elrendeztem minden szükségeset, még aznap este búcsút vettem a háziúrtól, és vonattal San Franciscóba utaztam. Alig egy hónapra rá Dunedinben voltam, de nem sokat derítettem ki a különös bálványimádókról, akik régebben a kis kikötői lebujokban őgyelegtek: egyesek azonban célzásokat tettek rá, hogy a félvér csoportok a sziget belsejébe telepedtek át, míg mások messzi dobszóról és vörhenyes fényekről számoltak be a távoli dombokon. Aucklandben megtudtam, hogy Johansen ősz hajjal tért vissza az eredmény nélkül záruló sydneyi tárgyalásról, eladta West Street-i lakását, és Oslóba költözött a feleségével együtt. Élményeiről a barátainak sem mesélt többet, mint a Tengernagyi Hivatalnak, s a legtöbb, amit tehettek értem, az volt, hogy megadták új oslói címét. Ezután Sydneybe utaztam, s terméktelen beszélgetéseket folytattam egyes matrózokkal és a Tengernagyi Hivatal bíráival. Megtekintettem az ALERT-et, amit azóta eladtak, s most kereskedelmi célokat szolgált, de nem találtam rajta semmi érdekeset. A kuporgó, tintahalfejű szobrot a Hyde Park Múzeumban őrizték: hosszan és behatóan tanulmányoztam, s úgy találtam, hogy hajmeresztően tökéletes munka, és ugyanazok a titkok lengik körül, mint Legrasse kisebb példányát: a hátborzongató kor, az ismeretlen alapanyag. A múzeum igazgatója bevallotta nekem, hogy a geológusok számára megoldhatatlan rejtélyt jelent: esküsznek rá, hogy a földön nincsen semmi ehhez hasonlítható kőzet. Borzongva idéztem emlékezetembe, mit mondott a vén Castro Legrasse-nak a NAGY ÖREGEKRŐL: "A csillagokból jöttek, és magukkal hozták a képmásaikat." Elmém úgy háborgott, mint még soha; végül elhatároztam, hogy felkeresem Oslóban Johansent. Elutaztam Londonba, ahonnan haladéktalanul a norvég fővárosba hajóztam, s egy napfényes, őszi reggelen kiléptem a díszes rakpartra, az Egeberg árnyékában. A rövid szárazföldi utat konflison tettem meg, s csakhamar bekopoghattam egy csinos kis ház ajtaján. Egy szomorú szemű, gyászruhás asszony nyitott ajtót, s én keserű csalódást éreztem, mikor megtudtam, hogy Johansen halott. Nem sokkal élte túl a hazatelepülésüket, mondta a felesége; az 1925-ös események a Csendes-óceánon nagyon megviselték. Ő sem tudott többet mondani nekem, mint mások; a férje viszont hagyott rá egy hosszú kéziratot, angol nyelven, amit ő nem ért. Johansen éppen a Göteborg-dokk közelében sétált egy szűk sikátorban, mikor valamelyik padlásablakból véletlenül rázuhant egy papírbála. Két arra járó matróz azonnal felsegítette, de mielőtt a kórházba értek volna vele, kiszenvedett. Az orvosok nem tudták okát adni hirtelen halálának; végül azt mondták, szívgyengeség okozta. Sikerült meggyőznöm róla az özvegyet, hogy közeli barátja voltam halott férjének, úgyhogy átadta nekem a kéziratot; magammal vittem, és már az angliai átkelés alatt nekiláttam elolvasni. Egyszerű, elég összefüggéstelen történet volt - naiv kísérlet az utólagos naplóírásra -, amelyben Johansen igyekezett visszaidézni a borzalmas hajóút minden egyes napját. Nem lenne értelme bemásolnom a beszámolómba, ahhoz túl homályos és terjedelmes, de megpróbálom összefoglalni a legfontosabb elemeit; akkor talán megértik, miért vált annyira elviselhetetlenné számomra a hajófalat nyaldosó hullámok zaja, hogy bedugaszoltam a fülemet. Johansen hál&#8217; istennek nem tudott mindent, noha látta a várost és a DOLGOT is; én azonban soha többé nem leszek képes nyugodtan aludni, ha a megszokott életünk színfalai mögött szüntelen ott leselkedő borzalmakra gondolok: az őscsillagokról való kimondhatatlan gyalázatosságokra, melyek az óceán mélyén alusszák álmukat, és a lidércnyomásos kultuszra, amely bármikor kész rá, hogy fölébressze és a gyanútlan világra szabadítsa ŐKET, mihelyt egy újabb földrengés ismét a hullámok fölé emeli szörnyeteg sziklavárosukat. Johansen utazása úgy kezdődött, ahogy a Tengernagyi Hivatalnak beszámolt róla. A megrakott EMMA február 20-án hagyta el Aucklandet, és egyenest belehajózott a földrengés szülte vihar legszörnyűbb tombolásába - ez volt az az erő, ami kiemelte a tengerfenékről azt az iszonyatot, amely aztán belerágta magát az emberek álmaiba. Mikor sikerült újra irányításuk alá vonniuk a hajót, új útvonalon haladtak tovább, míg március 22-én az ALERT fel nem tartóztatta őket. A kultusz sötét bőrű sátánjait a tengerésztiszt csak mélységes undorral említi. Valami irtózat lengte körül őket, mely szinte kötelességnek tüntette fel elpusztításukat, s Johansen őszinte döbbenettel fogadta, mikor a tárgyalás folyamán kegyetlenséget vetettek a szemére. Aztán, mikor a kíváncsiságtól hajtott matrózok Johansen parancsnoksága alatt tovább hajóztak a csatában elnyert jachton, előbb egy roppant kőoszlopot pillantottak meg a tengerből kimagasodni, majd a déli szélesség 47° 9' és a nyugati hosszúság 126° 43' alatt titáni méretű, rothadó iszaptól, hínártól és nyálkától bűzlő falak körvonalai sejlettek föl előttük. Ilyen gyomorkavaró szörnyűséget mióta létezik, csak egyszer hordott a hátán a Föld: R'lyeh kísérteties hullavárosa volt ez, amelyet beláthatatlan korokkal az emberi történelem kezdete előtt emeltek azok a förtelmes óriások, akik a fekete csillagokból ereszkedtek alá a mi vilagunkra. Itt, az iszapzöld boltívek alatt pihent a Nagy Cthulhu rettenetes hordáival, s innen sugárzottak szét mérhetetlen évezredek óta először azok a gondolatok, melyek rettegéssel és iszonyattal oltották be az érzékenyek álmait, s szigorú utasítással parancsba adták a hívőknek, hogy keljenek zarándokútra az ő kiszabadításukra. Minderről Johansennek sejtelme sem volt, de Isten a megmondhatója, hogy eleget látott! Azt hiszem, valójában csak egyetlen hegycsúcs emelkedett ki a hullámokból, a rettentő, monolitkoronás citadella, amelyben a Nagy Cthulhu álmodott sírja mélyébe zárva. Ha annak a kiterjedésére gondolok, ami odalent húzódhat meg a vizek rejtekén, már-már emésztő vágy támad bennem, hogy önkezemmel vessek véget az életemnek. Johansent és embereit páni félelem fogta el az ősi démonok nyálkás Bábelének kozmikus fensége láttán, és sejtették, hogy amit látnak, az nem a Földről, de nem is bármi más egészséges világról való. A rémült beszámoló minden sorából kitetszik, mennyire iszonyodtak a zöldes sziklatömbök hihetetlen méretétől, a roppant, faragott monolitok szédítő magasságától, s mindenekelőtt a meghökkentő hasonlatosságtól, amely az irdatlan szobrok és az ALERT fedélzetén talált különös bálvány között fennállott. Johansen nem tudta, mi az a futurizmus, de nagyon közel jut hozzá, mikor a városról beszél; mert ahelyett, hogy precízen leírna valamilyen struktúrát vagy épületet, csak futó benyomásokat rögzít, hajmeresztően nagy szögekről, meg a kőlapokról, melyek túl hatalmasak hozzá, hogy erről a világról származzanak, s hátborzongató ábrák és szentségtörő hieroglifák borítják őket. A szögekkel kapcsolatos megjegyzését azért említem, mert valami olyasmire utal, amire Wilcox is felfigyelt lázálmaiban. Ő azt mondta nekem, hogy az álmában látott városok geometriája abnormális volt, nem euklidészi, s olyan arányokhoz és dimenziókhoz igazodott, amelyek förtelmes módon elütöttek a számunkra ismertektől. Ugyanezt érezte aznap egy egyszerű tengerész is, csakhogy ő az idegcsikorgató valóságot látta. Johansen és emberei egy lejtős homokpadon fölkapaszkodva jutottak föl erre az ocsmány Akropoliszra, és csúszós, hullazöld hínárral benőtt titáni kőtömböket másztak meg, melyek talán lépcsőfokok voltak, de nem emberi láb számára. Még a nap is eltorzult az égen, amint küszködve igyekezett átvilágítani a fémes-sós miazmán, amely méregként szállt föl a természetellenes vizekről; rosszindulat és fenyegetés vigyorgott rútul a faragott sziklák csalóka szögeiben és sarkaiban, amik első látásra homorúnak, a következő pillanatban domborúnak tetszettek. Félelem vett erőt az összes kalandoron, pedig még nem láttak mást, csak köveket, hínárt és iszapot. Mindannyian legszívesebben elszaladtak volna, ha nem tartanak a többiek megvetésétől, és csak fél szívvel kutattak valami mozdítható tárgy után - mindhiába -, hogy magukkal vigyék emlékbe és bizonyítékul. Rodriguez, a portugál volt az, aki megmászta a monolit sarkát, és lekiáltott, hogy talált valamit. A többiek követték őt, és kíváncsian meredtek a hatalmas, faragott ajtóra, rajta a már ismert polip- vagy sárkánylény domborműves ábrázolásával. Johansen szerint úgy nézett ki, mint egy irdatlan pajta bejárata; mindnyájan érezték. hogy valami kapuféléről lehet szó, erre mutattak körülötte a küszöb és ajtófélfaszerű kőfaragások - csak abban nem tudtak egyetérteni, hogy vízszintes helyzetű-e, mint egy csapóajtó, vagy ferde síkban van, mint egy szabadba nyíló pincelejárat. Ahogy Wilcox is mondta: ennek a helynek a geometriája teljesen ki volt facsarodva. Johansenék nem tudták pontosan, hogy a tenger és a talaj, amin mozognak, valóban vízszintes-e, következésképp minden másnak fantasztikus módon bizonytalan volt a viszonyított helyzete. Briden több helyen megkopogtatta a követ, de nem járt sikerrel. Aztán Donovan gondosan végigtapogatta az ajtónyílás szélét, minden egyes pontot lelkiismeretesen megvizsgálva. Rettentő magasra mászott a groteszk kőalakzaton - persze, ha az ember akarja, mászásnak nevezi, ha akarja, nem; meglehet, hogy az a valami MÉGIS vízszintes volt -, és mindenkiben fölmerült a kérdés, hogyan létezhet egyáltalán a világon ilyen hatalmas ajtó? Ekkor hirtelen a több ACRE területű kőlap a felső végén egész halkan és finoman engedett a nyomásnak, s ők látták, hogy ki van egyensúlyozva. Donovan lecsusszant az egyik ajtófélfán, s tengerésztársaival együtt figyelte, amint a kapuszörny lassan, félelmetesen nyílni kezd. Az őrült, prízmás torzulásban teljesen természetellenes módon, átlósan mozgott, mintha a fizika és a fénytan minden törvényét a feje tetejére állították volna. A nyílás koromfekete volt, s szinte tapintható sötétség áradt belőle. Azt mondom, áradt, ÉS NEM ÁTVITT ÉRTELEMBEN; mert ez a sötétség füstfelhőként gomolygott elő évezredes börtönéből, s tisztán láthatóan elsötétítette a napot, ahogy nehézkes denevérszárnyakon emelkedni kezdett a hátrahőkölő égbolt felé. A megnyíló mélységből feltörő bűz elviselhetetlen volt. Végül a jó fülű Hawkins valami ocsmány, csosszanó zajt vélt hallani odalentről. Mindenki feszülten fülelt, még akkor is, mikor a DOLOG nyáladzva előcuppogott, s zöld, kocsonyás tömegét átpréselte a fekete nyíláson az őrült város méreggel átjárt levegőjébe. A szerencsétlen Johansen kézírása szinte olvashatatlanná vált, mikor ehhez a ponthoz ért beszámolójában. A hat ember közül, akik soha nem jutottak vissza a hajóra, kettő abban a szempillantásban szörnyethalt, valószínűleg a puszta iszonyattól. A DOLGOT lehetetlenség volt leírni - nincs az a földi nyelv, amelynek szavai lennének az elképzelhetetlen, bömbölő őrületnek ilyen mélységeire, a kozmikus rendnek és az anyag törvényeinek e gyalázatos tagadására. Egy eleven hegy mozgott itt óriás medúzaként, tekergő csápokkal imbolyogva ide-oda. Nagy Isten! Lehet-e csodálkozni rajta, hogy ugyanebben a pillanatban a világ túloldalán megőrült egy neves építész, a boldogtalan Wilcoxon pedig hagymázas lázroham tört ki? A bálványképek valósága, a csillagok iszapzöld, nyálkás szüleménye új életre kelt, hogy igényt emeljen arra, ami az övé. A bolygók állása ismét kedvező volt, s aminek előmozdításán egy évezredes kultusz hosszú időn át hiába fáradozott, azt merő véletlenségből elérte egy maroknyi mit sem sejtő tengere. A Nagy Cthulhu évmilliók óta először pillantotta meg a napvilágot&#8230; és tombolt pusztító mámorában! Három ember azonnal eltűnt az iszamos agyarak között, mielőtt akár egy mozdulatot tehettek volna. Isten legyen irgalmas hozzájuk - ha ugyan létezik az univerzumban irgalom! Donovan, Guerrera és Angström voltak azok. Miközben a megmaradt három tengerész fejvesztve menekült a végenincs, hínárlepte kőlapokon a csónak felé, Parker elcsúszott, és Johansen bármire megesküdne, hogy a pokoli falaknak egy olyan szöge nyelte el, amelynek tulajdonképpen nem lett volna szabad léteznie; hegyesszögnek látszott, ám rendelkezett a tompaszögek minden sajátosságával. Így csak Briden és Johansen érte el a csónakot, s eveztek aztán kétségbeesetten az ALERT felé vele, mikor a mérföldnyi nagy, szörnyűséges DOLOG lebukdácsolt a csúszós sziklatömbökön, és habozva a sekély vízbe gázolt. Csak néhány pillanat műve volt menetkész állapotba hozni az ALERT-et, melynek során lázasan rohantak a gőzkazántól a kormányosfülkéig; aztán a hajócsavar lassan kavarni kezdte a mérgező vizet, mialatt a nem evilági hullapart kőtömbjei között ott nyáladzott, hörgött és fröcsögött az áldatlan csillagzatokról való DOLOG, mint a menekülő Odüsszeusz hajóját elátkozó Polüphémosz. Majd a Nagy Cthulhu, vakmerőbbnek mutatkozván a hősének küklopszánál, hatalmas csobbanással belevetette magát a vízbe, s méteres hullámokat kavaró, kozmikus erejű csapásokkal üldözőbe vette őket. Briden eszét vesztette, mikor visszanézett rá, s szörnyű, hátborzongató nevetőgörcs fogta el, amelynek nem is vetett véget, csak a halál, valamelyik éjszaka a lázálomban tévelygő Johansen mellett. Johansen azonban még mindig nem adta föl. Tudta, hgy a DOLOG könnyedén utoléri az ALERT-et, akármennyire igyekezzen is a jacht; tudta, hogy csak egyetlen esélye mart; teljes sebességre kapcsolt hát, és körbeperdítette a kormánykereket. És miközben a felkavart tenger tajtékos hullámokat vetett, miközben a forró gőz kis híján szétrobbantotta a kazánt, a bátor norvég a hajó orrát egyenesen a kocsonyás, üldöző massza felé fordította, amely úgy emelkedett ki a tisztátalan habokból, akár egy rettenetes, történelem előtti hadigálya. A szörnyűséges polipfej tekergőző csápjai már-már a hajókorlátra fonódtak, ám Johansen rendíthetetlenül tartotta az irányt. Ekkor szörnyű dörej hallatszott, mintha valami titáni buborék robbant volna szét; nyúlós, epesárga váladék záporozott Johansenre, a kipukkadt holdhaléhoz hasonló; a fedélzetet olyan bűz öntötte el, akárha milliónyi sírt nyitottak volna meg körülötte; és felharsant egy hang, melyet a legvakmerőbb krónikás tolla is vonakodna visszaadni, ám leginkább valami szörnyűséges, dühös bömbölésre emlékeztetett. A hajót egy pillanatra maró szagú, zöld felhő burkolta be; aztán már csak a tat mögött gomolygott, ahol - Isten az égben! - a névtelen DOLOG szétrobbantott anyagi burka ködösen bár, de kezdte újra felölteni gyűlöletes eredeti alakját, miközben minden másodperccel nőtt a távolság, amely a lázasan dohogó kazánú ALERT-től elválasztotta. Ez volt minden. Johansen utána már csak a kabinban talált bálványt bámulta naphosszat, alig evett valamit, és nem sokat törődött a hajón kóválygó, szüntelenül kacagó őrülttel sem. A jacht kormányzásával nem is próbálkozott, mert az átéltektől megroppant benne valami. Aztán jött az április 2.-i vihar, s innentől megsűrűsödnek a homályos foltok emlékezetében. Csupán végtelen örvények kísérteties kavargásáról tud, szédítő üstököscsóvák meglovaglásáról az őrjöngve forgó világban, hisztérikus zuhanásról a hold magasságából valami pokoli szakadékba, majd gyomorkavaró emelkedésről a mélységekből a hold felé - s mindezt az újra elszabadult RÉGI ISTENEKNEK még a Tartarosz zöld, denevérszárnyú ördögeinek csúfos, bömbölő kacaja kísérte. Ezekből a látomásokból a VIGILANT mentette ki, aztán jött a Tengernagyi Hivatal ítélőszéke, a dunedini utcák ismerős arculata, s végül a hazatérés az Egeberg oldalában emelkedő kis házba. Egyszerűen nem mondhatott semmit - őrültnek tartották volna. Elhatározta, hogy leírja, amit látott, mielőtt elérné őt a halál; azt viszont nem akarta, hogy a felesége bármit is megtudjon. Nem hiszem, hogy bánta volna a halál kegyelmét; ez volt az egyetlen mód, amellyel megszabadulhatott gyötrelmes emlékeitől. Ennyi állt a kéziratban, amit elolvastam; most ott van a lezárt dobozban a dombormű és Angell professzor papírjai mellett. Oda fogom tenni ezt az írást is - mint beszámíthatóságom bizonyítékát, melyben összefoglalom mindazt, amire remélem, soha senki nem fog rádöbbeni utánam. Én láttam, miféle borzalmakat rejt az univerzum. s ez megmérgezte számomra a legszebb kék eget, a tavasz legcsodálatosabb virágait is. Persze nem hiszem, hogy még hosszú élet várna rám. Ugyanaz fog történni velem, ami a nagybátyámmal és Johansennel történt. Túl sokat tudok, a kultusz pedig távolról sem pusztult ki még. És Cthulhu, azt hiszem, még mindig él a sziklás mélységben, mely azóta a kor óta rejti ŐT, amikor még a Nap fiatal volt. Elátkozott városa ismét visszasüllyedt a tengermélyre, mert az áprilisi vihart követően a VIGILANT áthajózott a mondott hely fölött: szolgái azonban továbbra is itt üvöltenek, táncolnak és gyilkolnak a Föld félreeső erdőiben a bálványok-koronázta monolitok körül. ŐT a citadella elsüllyedtével ismét magába nyelték a fekete ősvermek, különben most rettegés és iszonyat dühöngene a világon. Ki tudhatja, mi vár ránk? Ami egyszer fölmerült, az újra alászállhat, és ami egyszer elsüllyedt, az újra a felszínre emelkedhet. Valami irtózat vár és álmodik a tenger mélyén, s romlás jő az emberek ingatag városaira. Eljön majd az idő&#8230; de erre nem szabad gondolnom, s amúgy is képtelen vagyok rá! Imádkozom érte, hogy amennyiben nem élném túl a kéziratot, végrendeletem végrehajtói kellő előrelátásról tegyenek tanúságot, és nem engedik, hogy emberi szemek elé kerüljön. olvaso.php?ut=call.htm&font=bigolvaso.php?ut=call.htm&font=bigolvaso.php?ut=call.htm&font=bigjavascript:print()javascript:print() INTRODUCTION ^ Lara Croft Tomb Raider: The Angel of Darkness asks more questions of Lara's abilities and motivations as she finds herself in nightmarish situations she has not faced before. As both hunter and hunted she must rely on her ingenuity, athleticism and a new harder edge that has arisen from her inner demons. For Lara it's no longer a clear-cut case of good versus evil, this is a more complex tale in which she will have moral choices to make for the first time. A desperate phone call from her former mentor Werner Von Croy leads Lara to Paris. Von Croy has been asked by a sinister client, Eckhardt, to track down one of the Obscura Paintings - five 14th century artworks, which he is desperate to possess. She arrives to find the Parisian streets gripped with terror following the attacks of a violent serial killer. Von Croy has been the victim of a horrific murder and framed for the crime, Lara becomes a fugitive on the run. Pursued by the police, she follows Eckhardt's trail from the back streets of Paris to the hellish depths of Prague, where plans to reawaken and exploit the powers and secrets of the Nephilim race are underway. It is up to her to defeat this unholy alliance and stop Eckhardt and a powerful group of individuals calling themselves 'The Cabal' from unleashing their incredible alchemic powers on the world. During her epic adventure Lara encounters a kindred spirit in Kurtis Trent, a hardened adventurer, who is also in pursuit of Eckhardt. In her struggle to unravel the trail left by Von Croy, Lara becomes involved in underworld deals, grotesque murders, the dark side of an advanced form of alchemy and a history of blood, betrayal and vengeance spanning across hundreds of years. PARISIAN BACKSTREETS ^ Pickups: Two health bars. Large Med pack. Strength upgrade. Crowbar. Gold Doubloons Gun Necklace The goal of this training level is to gain a strength upgrade. In order to do this, you must find a crowbar. Using the crowbar to pry off a lock will give you an upgrade in strength. The game begins with Lara in an alley of sorts. Down the alley to the right is a short hallway. Just past the entrance of the hallway is a dog. Avoid the dog as he can kill you. The only way out of the alley is upward. Standing in the position that you started the game, go forward and pick up a chocolate bar. This is a health bar and gives you an increase of 10% of health. The health pickups in the game have a green sparkle to them. Climb up on the green bin to your left. Jump up and grab the ledge. Lara will pull herself up. Jump across to the other ledge. Walk straight to the ladder. Climb up the ladder. You will be on another level of scaffolding. Don&#8217;t go in the window yet because there is a cabinet that will not open until you have a crowbar. Climb up the ladder. Pick up the gold doubloons on the left side of the wooden scaffolding. Jump across to the canopy of the other building. Climb over the railing to the left and pick up another health bar. Walk to the end of the balcony and jump across. Climb up the drainpipe. At the top of the drain pipe, begin to shimmy along the edge of the roof to your right. When you see a roof top just below you (it is yellow), drop down and regain your strength. From here, jump up and grab the edge of the roof and shimmy around to the right (and around the corner) until you see a break in the railing on the roof. Pull up at this break in the roof. You should now be standing on the roof. Go to the NW corner of the building to a barrel. Move the oil barrel and expose of the roof that is not blocked by fencing. Climb down off the roof at this area and onto a platform. There is a crowbar here. Once you have the crowbar, climb back onto the roof. Go to the small shed on the NE corner of the building (or to your left if you have just climbed back onto the roof and are facing the water tower). Use the crowbar and pry off the lock and gain a strength upgrade. There is a cabinet into which Lara can look. Open it and there will be a gun inside. You can either continue forward in the game or backtrack for more goodies. If you decide to back track, go to the opening in the roof where you first climbed up onto the roof (if you are standing facing the door of the shed, the area is to your right). Drop down and hang on the edge of the roof. Shimmy to the left and drop down onto the yellow roof canopy. From here, you can jump up, grab the edge of the roof and climb down the pipe or simply go to the far right end of the roof canopy and simply drop down onto the wooden scaffolding where you picked up the gold doubloons. There may be more doubloons there (this may be a bug or intentional). Go to the ladder that is attached to the wall and climb down. You should now be on the level where the window was. Climb into the window opening and into the room. There is health in the kitchen cabinets and a necklace in the large cabinet (you use your crowbar to open this large cabinet). There are also Doubloons on the floor. Exit the room. Face out toward the alley way. There is large med pack under an alcove across the alley. Make a running jump and you should land in the alcove. Pick up the med pack. Standing at the base of the stairs of the alcove, you should be able to jump out. If you wait too long something kills you. Return to the roof. Completing this level: Go to the NW corner of the roof and drop onto the platform on which you picked up the crowbar. Walk to the edge of the platform to your left (if you are standing with your back to the wall). If you do not, you may not have enough strength to make it across the edge of the roof to the next platform. The platform has a door to it and a ladder leading down. The door is locked and you need a key. Walk to the end of the platform away from the door and move stealthily around the corner. There is man that is standing with his back to you. Sneak up behind him, press X and break his neck. Go back and grab the key that is on the sawhorse. Go back to the door and open it and begin to climb down. A cut scene will play showing lights flashing and helicopters roaring above you. End training level. DERELICT APARTMENT ^ Pickups: Health bandages. Health bar. Strength upgrade. Bullets. Rapid power charger. Another gun The goal of this training level is to gain a strength upgrade, find a key, and get out the back door of the Apartment. In order to do this, you must find your way to the top floor of the Apartment. This is a somewhat timed event because the gendarmes break down the door to the apartment building and throw gas bombs inside. If you don&#8217;t make it to the top soon enough, you will die from the gas. Additionally, if you run back down the stairs and one of the gendarmes sees you, Lara surrenders and the game is over. When you first enter the room, a cut scene plays showing a metal bar dropping down to lock the doors. You can hear the gendarmes trying to break in. There are four floors to this apartment complex. Each floor is separated by two flights of stairs and the second and third floors have short hallways with pickups. In the beginning of this level, assuming that your back is to the door, you should see a metal locker to the left. You can pull the metal locker in front of the doors. We are not sure whether this actually allows you more time to finish the level or whether it is a waste of time. Use your own judgment. Go to the second floor of the apartment. Floor 2 of the Apartment. At the second floor, you should avoid the hallways and simply head for the third floor. You will come back down here to get pickups. To get to the third floor, you need to run and jump across the chasm and then climb the stairs to the third floor. Floor 3 of the Apartment. Follow the pathway to a hallway. There are health bandages in the hallway. (If IIRC, these give you a 20% health increase). Head out of the hallway and in front of you to your left is an armoire. Pull the armoire away from the stairs. Go upstairs. In the hallway to the left is a door. Push it open. Gain upgrade. Look through the two green cabinets. Gain bullets and power chargers for a Taser. Exit and go down the hallway to the opposite side. This hallway has more health. (I think it was a small med pack). Go upstairs. Floor 4 of the Apartment. There is a box at the top of the first flight of stairs. Move the box to edge of the stairs. Climb on. You should be to the right of the elevator and facing forward so that the stairs below you are going down. Jump forward and grab railing and pull up. To the right is a doorway. Enter the room to the right. There are two keys. One is on the floor and another is on the wall by the door. (In rewriting this, I can&#8217;t recall if there was just one key on the floor or if there were two). There is lever to your right. Pull this lever. It will provide power to the Elevator. You can leave out the back door now and end this level or return to the second floor for pickups. If you decide to go for the pickups, exit the room and enter the Elevator. Press 2. Exit the elevator and jump across the chasm. Go straight to the hallway and to the left is a room that was locked or you couldn&#8217;t open because you lacked strength. Go through the locker and pick up another gun. In the desk drawer you will find health bar and bullets. Exit. Jump across the chasm again and enter the elevator. Go to floor 4. Exit the elevator to the right and enter the room that had the power to the elevator. Exit the Elevator power room by the door in the back of the room. End of Derelict Apartment level. INDUSTRIAL ROOFTOPS ^ Note: There is more than one way to complete this level. The following recounts the manner in which we completed this level. This non linear aspect of the game provides excellent replay qualities but also hampers the effectiveness of the walkthrough. If you have completed this level in a different manner, please post to the FORUM and share your findings with the other users. Pickups: Health bar. Health bandages. Health pills. 2 Large medpack. Strength upgrade. Ammo Gold Doubloons The goal of this level is to find your way to Madame Carvier&#8217;s Apartment. The Industrial Rooftops is a bit of a maze. You will find a lot of health on this level and a lot of ammo. This is likely because gendarmes from the helicopter shoot at you. The following walkthrough was done, however, without suffering any physical damage, mostly because we didn&#8217;t spend much time on the roofs! You should have exited the Elevator power room. You will find yourself outside on a small balcony. Turn right and locate some boxes and a ladder. Climb up onto the boxes and up the ladder. Dismount the ladder onto the platform. Above you is a zip line. Take the zip line across to the industrial rooftops. After crossing to the roof via the zip line, drop down onto a flattened portion of the roof. You should now be on a rectangular portion of the roof that has a crate on it. Go straight toward the crate. You can use this box to avoid getting shot. We crouched and crawled to the health bandages that are located to the right of the box. To your left and just past the box is an opening. There is a ladder that runs along the side of the roof and downward. You can walk down this ladder. We walked down about half way and then jumped to the flattened part of the room across from us instead of merely dropping down. There is more health up here. Once you have this health, simply slid down the roof onto a platform right below you. There is a doorway here. Inside you will find gold Doubloons. Follow the hallway around and enter another room. In the corner to the right of the cabinets is more ammo. On the ledge is a health bar. Exit out the door and run across the bridge and open the door next to the ladder. Climb down the ladder. Drop onto the box and get onto the floor of the warehouse. There is a large med pack in the left corner. Crawl underneath metal door and go to the left. There is ammo on the ground. Turn the corner. There is a box at the end of the alley. Pull it underneath the ladder and you will get an upgrade in leg strength. Go to the end of the alley. Turn right. Toward the end of the alley is another small alley to the left. At the end is a big green health pack. Return to the ladder that is under the box you moved. Climb up onto the box and jump and grab the ladder. Climb to the very top of the roof. Once on the top of the roof, you should see a ladder in front of you. Climb to the top of another part of the roof and you should see ammo that is to your right. Slide down the roof and at the base will be health pills. (These give you some percent of health which I cannot recall). Straight and to the left is another ladder. Climb the ladder to yet another platform. From this platform you need to jump to the roof below you. There are gold Doubloons to the left of the small shack on the roof. Walk to the edge. There will be a cut scene showing you to Margot Carvier&#8217;s apartment. Note: There is a pick up on the other side of the interior of the building but we could not get to it. End of Industrial Rooftops level. MARGOT CARVIERS APARTMENT ^ Be nice to Margot. If you are not, she may not give you the notebook. This is a timed event. Don&#8217;t spend too much time lurking about her apartment. There are bandages in the desk drawer. There is a ring on the lamp table. A vintage bottle of wine in the kitchen. Take those and then leave by the front door. PARISIAN GHETTO (PART ONE) ^ Lara wakes up in an old Subway/Railway car. Go talk to the homeless people. Go to the left side of the railway car. There is a pipe. Climb on that to reach the top of the Railway car. Crawl under the pipe to get to the med pack. Lara will tell you she can climb. You can climb on either side of the pipe. Climb up onto the metal bridge. Jump across to the metal bridge opposite to you. Jump from the metal bridge to a small grass covered ledge. Using the walk or stealth mode, walk toward torn away fencing to get to the edge of the building. Inside the fenced in area is money and a health bar. Exit onto the grass covered ledge and jump across to the metal bridge. Jump again to the first metal bridge. It helps to run when jumping from metal bridge to metal bridge. Walk toward the edge of the building and jump onto it. Talk to the &#8222;City Guide&#8221;. Run past him to the right and pick up money at the end of an alley and down some stairs. Return to the entrance of the Ghetto which is beside the City Guide. CAFE METRO ^ Talk to Janice. Go up the stairs in front of Janice. At the top and to the left is a small park area. There is money in the park by the first bench to the left. Go straight and turn left through the cement pylons. Café Metro is to the right. The door is under an awning and has an outdoor menu to the left of the door. Enter and talk to the bartender. Exit. Go back to the park (straight and then right). There are a narrow stairs, go to the right. The last door to the right is Rennes&#8217; Pawnshop. You need to pawn your stuff before you see Bouchard. We pawned everything. You need to remember Rennes Pawnshop as you will be returning here. Head for the Serpent Rouge. Exit the pawnshop and go straight past Janice. There will be a cut scene where Kurt runs down stairs, gets on his motorcycle and speeds off. There is other life to explore here such as an herbalist, more money, but you can go straight for the Serpent Rouge. First right after Janice is a small alley. Just past a manhole cover is a small green door to the right. Enter. There is a guard to the left inside a room. You can use the stealth mode to sneak up behind him and knock him out. He will leave behind gun/ammo. Pick up candy bar, ammo, keys, and gun from the desk. Exit his office. To the left on some cardboard boxes is a cartridge of ammo. Go straight and turn left down a long hall. You can pull the switch on the wall to the left above the radiator. Go up the stairs and enter the nightclub. Be prepared to shoot someone the minute that you open the door. Pick up his gun. Go to the bar area to the left. There is another gendarme you will have to shoot. Make sure your weapon has enough bullets for this. To the left of the bar is a button for a dumb waiter. Press the button and the dumb waiter will bring up 2 cartridges of ammo. Pick up two candy bars and a bottle of vintage wine. Exit the bar area. Time to turn the music on. Head for the stage. On the right side of the stage behind large speakers is health. Return to the left side of stage and pull down the lever. The spotlight platform will begin to turn and the music will come on. Pick up a vinyl record from the table. Another gendarme appears at the base of the stage stairs. Kill him. Pick up his gun. Another gendarme will appear. Kill him and pick up his gun. Go to the stairs that are opposite of the bar. Walk up the stairs but be prepared to kill another gendarme at the top of the stairs. Continue to walk around the edge of the room. Stop about half way down. You will see a small balcony that juts out. Pull and push the small speaker box into the balcony. Climb on top and jump to the scaffolding. The end of the scaffolding will give way. Walk to the end and jump across. Pick up the medpack. Turn and shoot the gendarme. He will drop a gun. There is a medpack and another health item behind him. Turn around and head back. There is another gendarme shooting at you from across the way. Kill him and run around to where he was and pick up his gun. Go back to where the first gendarme was killed. There is break in the railing. Jump onto the square moving platform. Jump across to the other side of the platform. Climb the square framework. Jump across diagonally. When the platform is at its highest peak, jump to the platform. Scale ladder and go to the right. Go straight to where the platform slants down. Jump across. Jump to another platform. Face the scaffolding. Jump and hang. Shimmy across past the spotlight and then pull yourself up. You should be facing the control room. Jump onto the platform. Kick down the drawbridge. You will receive an upgrade. Go to the control room by kicking it open. Grab the key on the floor. Pull the left lever twice so that the light coloured spotlight is in the square closest to the small balcony. Pull right lever. Exit control room. Scamper across the drawbridge. Climb ladder. Head for the spotlight box and get the trinket box. Head down the ladder and across the drawbridge Climb down the ladder to the right of the control box. At the bottom of the ladder is a health bar and a door. Exit the door and run around to first break in the railing. Jump across to the scaffolding. Run across the scaffolding, jump to speaker box and then turn right toward the stairs. There is a gendarme. Kill him. Once on the main level, head for the small green door to the right of the entrance of the club. There is money in the room (and a cash register). Exit and head toward the small green door just to the right of the bar. Head down, open it up. Exit this room. Head back up to the main floor. Go up the stairs on the left side of the room. Head to the small speaker box. Get up and jump up to the scaffolding. Jump across and turn left away from the rotating platform. There is a door that you exited from the control room. Enter the door. Climb up the ladder and exit out the back door of Serpent Rouge. GRAVEYARD ^ Return to the Café Metro. Climb down ladder to platform. Jump down to ground below. Take stairs to another level and then drop down onto the street level. Turn left and head for Janice. Right before Janice is a small doorway to the right. There is money there. Head up the stairs to the right of Janice. Go straight past park and turn left. (You can pick up money at the park, if you like). The Café Metro will be on the right hand side. Talk with the bartender. He will give you the code to the his ex&#8217;s apartment. The code is 15328. Exit the Café Metro and turn left. Go straight, past the park, to a small brown door with a keypad entrance. Enter the code. Go straight up the stairs and enter the apartment. If you like, there is a small piazza opposite of the park that has money. It is in the right hand corner if you are facing away from the park. Talk with Francine and then exit the door to Francine&#8217;s right. You should be on a small balcony. Look to your right. Jump across to another small balcony. Use the jump and grab technique. Walk straight to the pipe. Climb up the pipe onto the ledge. The ledge will break (remember Francine&#8217;s warning) so run across it. Walk to the edge of the ledge and hang off. Shimmying around to a small platform that has a red zip line above it. Climb the zip line and drop down onto another balcony. Walk to the end of the balcony and drop down onto a tomb. [Alternative TM Jay] Instead of going to the cafe after speaking to Janice, you go to the park and speak to Bernard (ex janitor at the club). You will need 160 Euros to take this route in the story. Turn right from talking to janice and follow the road around to the left. The park is opposite the church. Enter the park and talk to the man, mention Janice to him. He will talk about retrieving his `box` at the club, and offer to give you a password to get passed the doorman. He will also give a set of keys for the garage. Head back down the way you came and enter the door with `Garage` written above it. Inside, raise the vehicle on the ramp, using the lever to the left of the vehicle. Then pull the long lever which is found on the right hand side of the garage by the workbench. You will get an upgrade. This will enable you to burst thru the door up the stairs to get the gun and the ammo. There are items to pick up in the lockers at the back of the garage (an antique flintlock, health, ammo and batteries). Make sure you pick up the wrench on the workbench! Head down the gap under the vehicle (opened by pulling the lever) and pick up the health and ammo on top of the box, before heading up the ladder. Head across the room to the broken switch, perform action on it to fix the switch with the wrench. Then use action again to flick the switch. This will alert a guard who will come down and open the door.. Arm yourself and prepare for a gun fight. Shoot the guard and walk up the stairs to enter the Serpant Rouge club. The actual Serpant rouge section is the same on both walk throughs, however instead of going back to the cafe you go back to Bernard in the park. He will give you the password, which you use on the doorman who is in the archway beside the church. This leads you to the Graveyard, where you continue the play through as already covered. [/Alternative] You are now in the graveyard. Beware of the dogs. You can shoot them. There is health behind a tomb at the end of the graveyard opposite the fenced in angel area. Now go to a tomb that is right next to a small vault area with a red door. Climb on top of it. Face toward the apartments. Jump to another tomb. Face in the direction of fenced in angel area. Jump to the top of the tomb. Look to the right. Jump into the tomb roof that is to your right inside the fenced in area. Go to the front of the building that houses the angel statute Kick in the door and gain strength. Go in and get ammo. Exit and jump up behind the angel. Push it down. Return to the top of the tomb that is farthest away from the angel. Climb on top. Jump to the tomb in front of you. Turn to the right and look up. There is a small ledge. Jump across and pick up a health bar. Walk to the left and jump into a small fenced in area. Jump off the roof of the tomb and kick in the door. Pick up ammo and health. Climb back onto the tomb. Jump off the roof onto the ground. Return to the fenced in Angel area by the jumping onto the tombs and leaping from tomb rooftop to tomb rooftop. Go to the angle and climb into the crypt. BOUCHARD'S HIDEOUT ^ As you are walking forward, the floor collapses. At the end of the hole is a vine/branch covered area. Climb out. Look up to the right. There is a pipe. Jump up and use the pipe to shimmy across. You must not hesitate because Lara has just enough strength to make it across. Be careful because the floor will give out. Walk to the edge and jump into the water. Dive deep enough to get past the rock that juts into the water. Swim to end and turn to the right. Another branch area will appear on the wall. Climb up and out onto the pathway. Go the end of the hall and pull the rocks out of the way. Go halfway back down the hall where you see a rat and a grate. Kick open the grate. Crawl through grate and pick up some ammo. Disregard the rat. It will hurt you a bit but not too much. Go through two doors. Turn left and across the rubble that you just cleared away. You will come up to some water. Swim across and climb out. Walk to the end of the hall and turn right. There is small opening in the wall. Enter a room with two crypts. Go to the door on the left. Walk through. At the end of the room is Arnaud. Gross. Next to Arnaud. is a small med pack. Exit the room. Go straight into a dark room with 2 crypts and 2 pews. At the end of the room, behind the crypt is ammo. Exit room and turn right. Enter the room at the end of the hall. You are going to talk to Bouchard. Be polite or he will kill you. After you are done talking to Bouchard, walk toward the blue door. There is a lever on your right. Pull it. Exit the room back toward Arnuad. Pass Arnaud and go straight. It is the room directly to the left of Arnaud (if you are facing Arnaud&#8217;s room). There is ammo on the floor. There is also a small crate you can move. Pull it as far as you can to the left of the room (if you are facing the door of the room). Push it toward the door of the room as far as you can. Climb up onto it and jump up and grab the ledge above. Pull the lever. This lever will open the blue door in Bouchard&#8217;s room. Head back to Bouchard&#8217;s room and exit. You will come into the top floor of the church. Do not talk to the trainer. You will always lose your money. Head to the statute and the stone crate. By pushing and pulling it, you will gain an upgrade. You can climb onto the box and onto the ledge on either side. There are goodies on top of the stone pillars. Once you are up there (the same on both sides), you can grab onto the ledge and shimmy across by hanging onto the stone molding. Drop down onto the top of the stone pillars to gain gather your strength again. Go to the front of the church to the vestibule and exit the church. You need to go to Rennes&#8217; pawnshop. RENNES' PAWNSHOP ^ Head straight down the street. You should see the truck to your left. Turn right and go past Janice. Keep going straight to the metal street barricade. Rennes pawnshop is right before the barricades. As you enter the pawnshop, you will see that it is ransacked. Go to the backroom. Rennes is on the floor. There is a symbol drawn in blood. It is a circle with an O and V interwined. Pick up his wallet. Look at it. There is a key code for the blue metal door. 14529. Enter the code. Pick up all the items. This becomes a timed event. After picking up the items, a cut scene will play. Immediately after the cut scene ends, press the yellow button which will unlock the safe door. Exit the room and head to the right. There is trap door. Open it and drop down. Run down the hallway and jump into the sewer pipe. Turn left and start running. If you do it right, there will be a cut scene wherein Lara lands in a boat and Kurt is seen smoking across the river. There is another cut scene of Eckhardt. LOUVRE STORM DRAIN ^ Lara is now in cammo pants and has a knapsack. There is a health bar to the left. Go down the long hallway straight to the room with the pouring water. Head to the left around the circle until you get to two drainpipes. To the left of the drainpipes is a vertical pipe. Climb up the vertical pipe and head around the metal ledge to a switch. Pull the switch and you will see a cut scene that stops a fan. Go back to the main floor. Go to the left to another storm drain. Go half way down and turn right. There is a small ladder. Climb up the ladder. Turn the fan blades twice. This is a power upgrade. Crawl through the opening created by the broken fan blade. Pick up an energy bar. Walk to the end and jump into the room. Turn the valve. Exit the room the same way you came in. Head to the main room. Go to the drain pipe exactly opposite the pipe you are currently in. Go down the hallway and turn left into the open door. Follow the hallway until you get in the room with another valve Turn the valve and exit. Head back to the main room. Go back up the vertical drain pipe. Walk across the caution walkway that is under the water flow. There is a valve at the end of the walkway. Walk to the end of the metal ledge. There is a ladder that is above you. Jump up and grab the ladder. Climb onto the metal ledge. Walk to the edge and climb up the ladder. Get off onto another metal ledge. At the end of the metal ledge is a pipe that Lara will climb across to another valve. Grab the horizontal pipe and go halfway across. Drop onto the caution walkway and head toward the small hallway. There is ammo in this hallway. Return to the main floor. Dive into the pool of water. Go straight down turn left, then right and then up. There should be a yellow fence. Swim to the rear of the fence and climb onto the metal ledge. Walk down slowly until Lara says &#8222;I can climb on that.&#8221; There is a horizontal metal pipe above you. Grab it and shimmy across to the caution walkway. Walk to the left and turn the valve. Return to the caution walkway and go completely across to a broken metal ledge. Climb up that ledge. Walk across the ledge until Lara says &#8222;I can jump across that one.&#8221; Jump across and turn valve. Jump back across and see a drain pipe to your left. Climb under the broken fencing. Walk to the end and slide down to the main floor. You will come out by the broken fan. Head back to the main room. Go up the vertical drainpipe to the ledge that is next to the drain pipe at the top where the water was initially pouring out. Walk down and climb up onto the raised drain pipe. Open gate. You will walk toward a large room. Drop down. Facing the pool of water, go to the right. Place your bomb on oil barrel and turn and jump into the water. Head to the left. There is drainpipe that you can swim into. Go straight into the drain pipe. Take the second left. Climb up the pipe. Turn left. You should now be overlooking the burning room. Drop down onto the cement walkway. Facing the center of the room. Go right. Climb up the ladder. Go across the cement walkway. As you go down the next ladder, go about halfway and press the jump button which will make Lara do a backflip over the fire. Run toward the next fire and jump over it. Go to the blown out area of the wall. You are now in the basement of the Louvre. Go left. ^ ^ Contact Us | http://www.tombraiderforums.com copyright &copy; 2000-2003 tombraiderchronicles.com All rights reserved UBB.classicTM 6.3.1.2 INTRODUCTION ^ Lara Croft Tomb Raider: The Angel of Darkness asks more questions of Lara's abilities and motivations as she finds herself in nightmarish situations she has not faced before. As both hunter and hunted she must rely on her ingenuity, athleticism and a new harder edge that has arisen from her inner demons. For Lara it's no longer a clear-cut case of good versus evil, this is a more complex tale in which she will have moral choices to make for the first time. A desperate phone call from her former mentor Werner Von Croy leads Lara to Paris. Von Croy has been asked by a sinister client, Eckhardt, to track down one of the Obscura Paintings - five 14th century artworks, which he is desperate to possess. She arrives to find the Parisian streets gripped with terror following the attacks of a violent serial killer. Von Croy has been the victim of a horrific murder and framed for the crime, Lara becomes a fugitive on the run. Pursued by the police, she follows Eckhardt's trail from the back streets of Paris to the hellish depths of Prague, where plans to reawaken and exploit the powers and secrets of the Nephilim race are underway. It is up to her to defeat this unholy alliance and stop Eckhardt and a powerful group of individuals calling themselves 'The Cabal' from unleashing their incredible alchemic powers on the world. During her epic adventure Lara encounters a kindred spirit in Kurtis Trent, a hardened adventurer, who is also in pursuit of Eckhardt. In her struggle to unravel the trail left by Von Croy, Lara becomes involved in underworld deals, grotesque murders, the dark side of an advanced form of alchemy and a history of blood, betrayal and vengeance spanning across hundreds of years. PARISIAN BACKSTREETS ^ Pickups: Two health bars. Large Med pack. Strength upgrade. Crowbar. Gold Doubloons Gun Necklace The goal of this training level is to gain a strength upgrade. In order to do this, you must find a crowbar. Using the crowbar to pry off a lock will give you an upgrade in strength. The game begins with Lara in an alley of sorts. Down the alley to the right is a short hallway. Just past the entrance of the hallway is a dog. Avoid the dog as he can kill you. The only way out of the alley is upward. Standing in the position that you started the game, go forward and pick up a chocolate bar. This is a health bar and gives you an increase of 10% of health. The health pickups in the game have a green sparkle to them. Climb up on the green bin to your left. Jump up and grab the ledge. Lara will pull herself up. Jump across to the other ledge. Walk straight to the ladder. Climb up the ladder. You will be on another level of scaffolding. Don&#8217;t go in the window yet because there is a cabinet that will not open until you have a crowbar. Climb up the ladder. Pick up the gold doubloons on the left side of the wooden scaffolding. Jump across to the canopy of the other building. Climb over the railing to the left and pick up another health bar. Walk to the end of the balcony and jump across. Climb up the drainpipe. At the top of the drain pipe, begin to shimmy along the edge of the roof to your right. When you see a roof top just below you (it is yellow), drop down and regain your strength. From here, jump up and grab the edge of the roof and shimmy around to the right (and around the corner) until you see a break in the railing on the roof. Pull up at this break in the roof. You should now be standing on the roof. Go to the NW corner of the building to a barrel. Move the oil barrel and expose of the roof that is not blocked by fencing. Climb down off the roof at this area and onto a platform. There is a crowbar here. Once you have the crowbar, climb back onto the roof. Go to the small shed on the NE corner of the building (or to your left if you have just climbed back onto the roof and are facing the water tower). Use the crowbar and pry off the lock and gain a strength upgrade. There is a cabinet into which Lara can look. Open it and there will be a gun inside. You can either continue forward in the game or backtrack for more goodies. If you decide to back track, go to the opening in the roof where you first climbed up onto the roof (if you are standing facing the door of the shed, the area is to your right). Drop down and hang on the edge of the roof. Shimmy to the left and drop down onto the yellow roof canopy. From here, you can jump up, grab the edge of the roof and climb down the pipe or simply go to the far right end of the roof canopy and simply drop down onto the wooden scaffolding where you picked up the gold doubloons. There may be more doubloons there (this may be a bug or intentional). Go to the ladder that is attached to the wall and climb down. You should now be on the level where the window was. Climb into the window opening and into the room. There is health in the kitchen cabinets and a necklace in the large cabinet (you use your crowbar to open this large cabinet). There are also Doubloons on the floor. Exit the room. Face out toward the alley way. There is large med pack under an alcove across the alley. Make a running jump and you should land in the alcove. Pick up the med pack. Standing at the base of the stairs of the alcove, you should be able to jump out. If you wait too long something kills you. Return to the roof. Completing this level: Go to the NW corner of the roof and drop onto the platform on which you picked up the crowbar. Walk to the edge of the platform to your left (if you are standing with your back to the wall). If you do not, you may not have enough strength to make it across the edge of the roof to the next platform. The platform has a door to it and a ladder leading down. The door is locked and you need a key. Walk to the end of the platform away from the door and move stealthily around the corner. There is man that is standing with his back to you. Sneak up behind him, press X and break his neck. Go back and grab the key that is on the sawhorse. Go back to the door and open it and begin to climb down. A cut scene will play showing lights flashing and helicopters roaring above you. End training level. DERELICT APARTMENT ^ Pickups: Health bandages. Health bar. Strength upgrade. Bullets. Rapid power charger. Another gun The goal of this training level is to gain a strength upgrade, find a key, and get out the back door of the Apartment. In order to do this, you must find your way to the top floor of the Apartment. This is a somewhat timed event because the gendarmes break down the door to the apartment building and throw gas bombs inside. If you don&#8217;t make it to the top soon enough, you will die from the gas. Additionally, if you run back down the stairs and one of the gendarmes sees you, Lara surrenders and the game is over. When you first enter the room, a cut scene plays showing a metal bar dropping down to lock the doors. You can hear the gendarmes trying to break in. There are four floors to this apartment complex. Each floor is separated by two flights of stairs and the second and third floors have short hallways with pickups. In the beginning of this level, assuming that your back is to the door, you should see a metal locker to the left. You can pull the metal locker in front of the doors. We are not sure whether this actually allows you more time to finish the level or whether it is a waste of time. Use your own judgment. Go to the second floor of the apartment. Floor 2 of the Apartment. At the second floor, you should avoid the hallways and simply head for the third floor. You will come back down here to get pickups. To get to the third floor, you need to run and jump across the chasm and then climb the stairs to the third floor. Floor 3 of the Apartment. Follow the pathway to a hallway. There are health bandages in the hallway. (If IIRC, these give you a 20% health increase). Head out of the hallway and in front of you to your left is an armoire. Pull the armoire away from the stairs. Go upstairs. In the hallway to the left is a door. Push it open. Gain upgrade. Look through the two green cabinets. Gain bullets and power chargers for a Taser. Exit and go down the hallway to the opposite side. This hallway has more health. (I think it was a small med pack). Go upstairs. Floor 4 of the Apartment. There is a box at the top of the first flight of stairs. Move the box to edge of the stairs. Climb on. You should be to the right of the elevator and facing forward so that the stairs below you are going down. Jump forward and grab railing and pull up. To the right is a doorway. Enter the room to the right. There are two keys. One is on the floor and another is on the wall by the door. (In rewriting this, I can&#8217;t recall if there was just one key on the floor or if there were two). There is lever to your right. Pull this lever. It will provide power to the Elevator. You can leave out the back door now and end this level or return to the second floor for pickups. If you decide to go for the pickups, exit the room and enter the Elevator. Press 2. Exit the elevator and jump across the chasm. Go straight to the hallway and to the left is a room that was locked or you couldn&#8217;t open because you lacked strength. Go through the locker and pick up another gun. In the desk drawer you will find health bar and bullets. Exit. Jump across the chasm again and enter the elevator. Go to floor 4. Exit the elevator to the right and enter the room that had the power to the elevator. Exit the Elevator power room by the door in the back of the room. End of Derelict Apartment level. INDUSTRIAL ROOFTOPS ^ Note: There is more than one way to complete this level. The following recounts the manner in which we completed this level. This non linear aspect of the game provides excellent replay qualities but also hampers the effectiveness of the walkthrough. If you have completed this level in a different manner, please post to the FORUM and share your findings with the other users. Pickups: Health bar. Health bandages. Health pills. 2 Large medpack. Strength upgrade. Ammo Gold Doubloons The goal of this level is to find your way to Madame Carvier&#8217;s Apartment. The Industrial Rooftops is a bit of a maze. You will find a lot of health on this level and a lot of ammo. This is likely because gendarmes from the helicopter shoot at you. The following walkthrough was done, however, without suffering any physical damage, mostly because we didn&#8217;t spend much time on the roofs! You should have exited the Elevator power room. You will find yourself outside on a small balcony. Turn right and locate some boxes and a ladder. Climb up onto the boxes and up the ladder. Dismount the ladder onto the platform. Above you is a zip line. Take the zip line across to the industrial rooftops. After crossing to the roof via the zip line, drop down onto a flattened portion of the roof. You should now be on a rectangular portion of the roof that has a crate on it. Go straight toward the crate. You can use this box to avoid getting shot. We crouched and crawled to the health bandages that are located to the right of the box. To your left and just past the box is an opening. There is a ladder that runs along the side of the roof and downward. You can walk down this ladder. We walked down about half way and then jumped to the flattened part of the room across from us instead of merely dropping down. There is more health up here. Once you have this health, simply slid down the roof onto a platform right below you. There is a doorway here. Inside you will find gold Doubloons. Follow the hallway around and enter another room. In the corner to the right of the cabinets is more ammo. On the ledge is a health bar. Exit out the door and run across the bridge and open the door next to the ladder. Climb down the ladder. Drop onto the box and get onto the floor of the warehouse. There is a large med pack in the left corner. Crawl underneath metal door and go to the left. There is ammo on the ground. Turn the corner. There is a box at the end of the alley. Pull it underneath the ladder and you will get an upgrade in leg strength. Go to the end of the alley. Turn right. Toward the end of the alley is another small alley to the left. At the end is a big green health pack. Return to the ladder that is under the box you moved. Climb up onto the box and jump and grab the ladder. Climb to the very top of the roof. Once on the top of the roof, you should see a ladder in front of you. Climb to the top of another part of the roof and you should see ammo that is to your right. Slide down the roof and at the base will be health pills. (These give you some percent of health which I cannot recall). Straight and to the left is another ladder. Climb the ladder to yet another platform. From this platform you need to jump to the roof below you. There are gold Doubloons to the left of the small shack on the roof. Walk to the edge. There will be a cut scene showing you to Margot Carvier&#8217;s apartment. Note: There is a pick up on the other side of the interior of the building but we could not get to it. End of Industrial Rooftops level. MARGOT CARVIERS APARTMENT ^ Be nice to Margot. If you are not, she may not give you the notebook. This is a timed event. Don&#8217;t spend too much time lurking about her apartment. There are bandages in the desk drawer. There is a ring on the lamp table. A vintage bottle of wine in the kitchen. Take those and then leave by the front door. PARISIAN GHETTO (PART ONE) ^ Lara wakes up in an old Subway/Railway car. Go talk to the homeless people. Go to the left side of the railway car. There is a pipe. Climb on that to reach the top of the Railway car. Crawl under the pipe to get to the med pack. Lara will tell you she can climb. You can climb on either side of the pipe. Climb up onto the metal bridge. Jump across to the metal bridge opposite to you. Jump from the metal bridge to a small grass covered ledge. Using the walk or stealth mode, walk toward torn away fencing to get to the edge of the building. Inside the fenced in area is money and a health bar. Exit onto the grass covered ledge and jump across to the metal bridge. Jump again to the first metal bridge. It helps to run when jumping from metal bridge to metal bridge. Walk toward the edge of the building and jump onto it. Talk to the &#8222;City Guide&#8221;. Run past him to the right and pick up money at the end of an alley and down some stairs. Return to the entrance of the Ghetto which is beside the City Guide. CAFE METRO ^ Talk to Janice. Go up the stairs in front of Janice. At the top and to the left is a small park area. There is money in the park by the first bench to the left. Go straight and turn left through the cement pylons. Café Metro is to the right. The door is under an awning and has an outdoor menu to the left of the door. Enter and talk to the bartender. Exit. Go back to the park (straight and then right). There are a narrow stairs, go to the right. The last door to the right is Rennes&#8217; Pawnshop. You need to pawn your stuff before you see Bouchard. We pawned everything. You need to remember Rennes Pawnshop as you will be returning here. Head for the Serpent Rouge. Exit the pawnshop and go straight past Janice. There will be a cut scene where Kurt runs down stairs, gets on his motorcycle and speeds off. There is other life to explore here such as an herbalist, more money, but you can go straight for the Serpent Rouge. First right after Janice is a small alley. Just past a manhole cover is a small green door to the right. Enter. There is a guard to the left inside a room. You can use the stealth mode to sneak up behind him and knock him out. He will leave behind gun/ammo. Pick up candy bar, ammo, keys, and gun from the desk. Exit his office. To the left on some cardboard boxes is a cartridge of ammo. Go straight and turn left down a long hall. You can pull the switch on the wall to the left above the radiator. Go up the stairs and enter the nightclub. Be prepared to shoot someone the minute that you open the door. Pick up his gun. Go to the bar area to the left. There is another gendarme you will have to shoot. Make sure your weapon has enough bullets for this. To the left of the bar is a button for a dumb waiter. Press the button and the dumb waiter will bring up 2 cartridges of ammo. Pick up two candy bars and a bottle of vintage wine. Exit the bar area. Time to turn the music on. H copyright &copy; 2000-2003 tombraiderchronicles.com All rights reserved UBB.classicTM 6.3.1.2 szpa e-mail | 2003-11-13 19:32:04 | 54. Nekem az elején nem nagyon teccett, de alakul ... Bázel az Imperium 4:10 percétől levő riff ...JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉZUS !!! Thomas e-mail | 2003-11-13 16:19:14 | 53. Érdemes megvenni az új MH lemezt, mert egyrészt iszonyat jó, másrészt dupla CD bónusz demo-felvételekkel, a The Blood, The Sweat... koncertvideojával és egy videóval az új album készüléséről. Ja, és abszolút igényes a külső! Bill e-mail | 2003-11-06 20:00:03 | 52. Aztkurva izomállatkibaszotthatalmas az új album!!! Olyan ez a zene,h az ember komolyan más dimenziókba repül vagy mifene.Változatos,elvisz ide oda amoda,zúz,belassul,pörög stbstbstb. Pont azon gondolokoztam,h a idén a kedvenc előadóim sorban izomütős anyagokkal jöttek ki idén. (Bio,Sepu,DMX,SOIA,MH)És még az új Hatebreed van hátra ebből a sorból,azt még nem hallottam nemsoká meglesz.De van 1 tippem,h abban sem fogok csalódni.. spine e-mail | 2003-11-05 20:36:09 | 51. Sajnos még nem volt szerencsém a Vio-lenchez, de pont ilyen bandákkal (is) szeretnék megismerkedni [ezzel kapcsolatban már bepofátlankodtam a Thrash Metal témájú fórumba, de azóta arrafelé nem volt semmi reag...]. Robb meg énekeljen vagy ordítson, nekem mindegyik bejön - jó hangja van a csákónak. Tőlem ez nagy dícséret, mert a legtöbb bandában az énekessel szokott bajom lenni. :) Előzmény: Thomas (50.) Thomas e-mail | 2003-11-05 01:25:54 | 50. Ez a "valami" Phil Demmel a legendás Vio-lence -ben gitározott és az új MH lemezen már ő penget. Szerencsére! Az az Ahrue gyerek csak gyengítette a zenekart, most tényleg visszatértek az eredeti kerékvágásba, de ezt ne úgy értsd, hogy lemásolták az első 2 lemezt. Végre ismét ütős a hangzás, Dave ismét dobol stb., ugyanakkor Robb hozza az utóbbi idők popos énektémáit is, ami egyáltalán nem negatívum. Előzmény: spine (49.) spine e-mail | 2003-11-04 20:15:31 | 49. Ne sorvasszátok már az agyam! Nem is tudtam, hogy már megjelent az új lemez! (Miért nem hallottam róla sehol ennyi ideje!?) A Hellalive-ot is tegnap hallottam először... Ha tényleg visszamentek az első két albumhoz zeneileg, akkor örömtáncot lejtek! :) A Burning Red-et egyszer is alig tudtam végighallgatni (talán az egyetlen jó szám rajta From This Day), és a Supercharger se kapott egyenlőre több esélyt. Amúgy a Hellaliveon Ahrue játszik, két számot kivéve, azokban valami Phil Dammel. Előzmény: dbandris (47.) kobrakai e-mail | 2003-11-03 18:19:55 | 48. egyetértek kib@szott jó az új album!!!!nem jöttöka bécsi koncertre?dec.18!!! Előzmény: dbandris (47.) dbandris e-mail | 2003-10-26 19:59:14 | 47. azt a szájbatekert rohadt qrva életbe de jó ez az új album. megmondom őszintén nem sokat vártam a srácoktól egy ilyen alávaló supercharger után de most megtört a jég! isten hozott régi machine head! az album visszatér a régi 1.-2. albumos gyökereihez egy kis new behatással de az még belefér. lényeg az hogy 1-1.5 hetes hallgatás után (megjegyzem azonnal) átvette a no.1 helyet a listámon. a számok kellően brutálisak és elég jók ahhoz hogy meggyőződjek róla ez a banda még mindig tud újat mutatni! aki nem hiszi járjon utána:) elég csak az imperium c. szám utolsó 1 percében felbukkanó quadro:) lábdobot meghallgatni. na, de lényeg a lényeg akik a régi machine headet kedvelték és vágynak vmi jó kis szaftos muzsikára feltétlenül szerezzék be a korongot! na üdv mindenkinek fearzone1 e-mail | 2003-10-23 22:46:56 | 46. Naaaaaaa most felvidítottál ám:)) Előzmény: szpa (44.) Bill e-mail | 2003-10-23 20:03:14 | 45. Én már eléggé kiváncsi vagyok az új albumra. Ha minden jól megy,jövőhéten meglesz. szpa e-mail | 2003-10-23 10:15:00 | 44. nekem is bejön a scharger, meg az elözö 3 is,ez a new 1 kicsit ... fura. hoszú számok, kicsit elvontak. nincs rajta iszonyt zúzós szám (pl davidian, bulldozer, exhale the vilr, hammer stb), viszont van harang, zongora, stb ... lehet elhamarkodottan irtam, most hallgatom orrba-szájba hátha lassan bejön ... fearzone1 e-mail | 2003-10-21 23:12:34 | 43. Nekem pl. a Supercharger tetszik a legjobban, tehát meséljetek nekem az új albumról, mert kezdek bekavarodni:) Előzmény: dead soul (42.) dead soul e-mail | 2003-10-21 15:58:10 | 42. nekem spec. tetszik a Supercharger, azon belül is kedvenc a Kick You When You're Down,de favorizálom még a Bulldozer-t és a Trephination-t is. az új album se kutya, bár még nemigen ásódtam bele. viszont van egy agyonhasznált superchargeres pulcsim, amit már nem hordok, nem kell vkinek? fearzone1 e-mail | 2003-10-21 10:44:25 | 41. Akkor írassam át, és ne vegyem meg? Előzmény: szpa (40.) szpa e-mail | 2003-10-21 06:35:06 | 40. hát szerintem a leggyengébb az összes album közül. Rolchi e-mail | 2003-10-06 09:42:08 | 39. Úgy egy hónapja már páran megvitattuk ezt a KoRn topicban:) Előzmény: szpa (37.) fearzone1 e-mail | 2003-10-05 15:58:37 | 38. Pénteken jön az ösztöndíj, majd azután nyilatkozom:) Előzmény: szpa (37.) szpa e-mail | 2003-10-05 14:41:58 | 37. bammeg itt a new album oszt annyit se mondtok bakfitty? csak 2 számot hallottam róla, de azok istenek. szpa e-mail | 2003-08-09 19:08:49 | 36. ez a new album azon kevés külföldi albumok 1ike lesz, melyet +veszek oridzsibe. Előzmény: Thomas (35.) Thomas e-mail | 2003-08-07 20:18:25 | 35. 07.22.03 | 10:56AM | Robert Flynn "WOO-HOO!!!!!!!! Motherfuck, motherfuck, Noich, Noich, Noich..... Smoking weed, doing coke, smoking blunts, who smokes the blunts, we smokes the blunts, who drinks the Brown Eyes, we drinks the Brown Eyes.... And we are done. With the recording that is. Yesterday was our last official day in the studio. And everything went fucking excellent. We go to mix for 12 days on Aug. 2nd over in England with Colin. Master Aug 15th with George Marino at Sterling Sound. Doing photos this Friday with Alex Sulca. Mr. Duce -aka- the Lord Of The Low End Frequency, threw down some Bad Ass Bass tracks, and vocals over the last few days, you heard right!! We have The Duce-ter back on the trade off vocals, and harmonies, and you're all gonna be jaw dropping-ly shocked at how good his voice sounds. Demmel came in and threw down solos the other day as well, and without a doubt, it is his best solo work the guy has done since I've known him, just fucking slaying the Metal dragon. I've always felt the best solo we ever had on an album was Logan's solo in "Spine". Just a really cool, unique solo. Phil has thrown down a solo in Egypt II, now called "In The Presence Of My Enemies" that is now my favorite solo EVER. KK Downing eat your heart out. I'm gonna be throwing some lyrics up in a minute, and will be writing a diary that goes into more detail about everything soon. Apologies for the laggin' on updates.......... but you know.... I been havin' to Pra-doos results." ----------------------------------------------- Na jó, csak hogy ne anyázzatok, itt az ungárishe hír is :)) A Machine Head befejezte a Through The Ashes Of Empires című ötödik stúdió albuma felvételét a kaliforniai Oakland-ben található Sharkbite stúdióban, és jelenleg az anyag keverésének elkezdésére készülődnek, amelynek európai megjelenése október 13-án várható a Roadrunner-en keresztül. "Tegnap volt az utolsó munkanapunk a stúdióban, és minden kib.......tt jól ment" - írta Robert Flynn gitáros/énekes egy tájékoztatóban, a banda hivatalos fórumán. "A keverés végett Angliába megyünk 12 napra Colin-nal, augusztus 2.-tól. A maszterizálás augusztus 15.-től zajlik a Sterling Sound-ban (New York), George Marino-val. Mr. Duce (basszusgitáros Adam Duce), az alacsony frekvenciák ura, az elmúlt néhány napban a basszussal volt elfoglalva és énekelt is, majd meghalljátok! Én és Duce felváltva vokáloztunk, és mindnyájatoknak le fog esni az állkapcsa, hogy milyen jó énekhangja van. Demmel (gitáros) is a minap jött, és lenyomta a szólókat, és kétségkívül ez a legjobb szólómunkája, amióta ismerem a fiút. Mindig úgy éreztem, hogy a legjobb szóló, ami valaha szerepelt albumunkon, Logan (előző gitáros) szólója a Spine-ban. Ez valóban egy frankó, egyedi szóló. Phil az Egypt II. -ben szólózott, amelynek most &#8217;In The Presence Of My Enemies&#8217; a címe, és immár ez a kedvenc szólóm. KK Downing emészti magát. -subdobos- e-mail | 2003-05-21 18:03:41 | 34. Tsákány! Koncert ajánló: Május 27.(Kedd) MarcoPolo (BP. VII.ker Nyár u.6) -Subscribe: -Locomotive (Cseh banda,betonkemény metál durvulat,olyan Soulfly/MachineHead féle vonalon,A 2000-re Soulfly és MachineHead turnén előzenekar) -Cancelled (Holland banda,Snot/System/Tool hatásokkal) -Dimension7 (Szintén Holland,nehezen behatárolható,extreme,progresszív,ritmus/téma forgós metál zene,valahol a CoalChamber és a Mesuggah sötét zenéje között!Szintén Soulfy és MachineHead előzenekar!Iszonyat!!!:D ) Start:18h End:23h beugrós:1000ft Minden metál fanatikusnak kötelező! Subcrew: Bill e-mail | 2003-05-20 17:29:56 | 33. Na megvettem a Hellalive-ot.Megérte.Kibaszott jó.Legszivesebben ott lettem volna én is a koncerten. szpa e-mail | 2003-04-29 22:13:00 | 32. LET FREEDOM RING WITH A SHOTGUN BLAST !!! Előzmény: Máté1 (31.) Máté1 e-mail | 2003-04-29 20:31:15 | 31. ashtrey:)) Ahrue Luster.Milyen Machine Head fan vagy te? Előzmény: szpa (30.) szpa e-mail | 2003-04-28 18:17:23 | 30. isten, nekem megvan, stzeriontem érdemes +venni. még az a gitáros van a koncerten mint 3. ill. 4. lemezen, ashtrey vagy ki. tudtommal nincs még new gitáros sanszos hogy a turnén vmi session zenésszel nyomulnak. Előzmény: Bill (29.) Bill e-mail | 2003-04-27 08:27:22 | 29. A Hellalive-ot még nem hallottam.Aki már hallotta,attól kérdezném,h megéri-e megvenni? Meg azt,h Robb mellet ki a másik gitáros a lemezen?Egyáltalán van másik gitáros? szpa e-mail | 2003-04-08 19:03:38 | 28. ya most szedtem le fullra. KIB NAGY !!! remélem végrevalahára MOn is láthattyuk öket ... MACHINE HEAD - HELLALIVE 1. Bulldozer 2. The Blood, The Sweat, The Tears 3. Ten Ton Hammer 4. Old 5. Crashing Around You 6. Take My Scars 7. I'm Your God Now 8. None But My Own 9. From This Day 10. American High 11. Nothing Left 12. The Burning Red 13. Davidian Előzmény: lzsolt (26.) kati e-mail | 2003-01-26 16:48:53 | 27. KOSSZ HA TETSZIK A STILUSOM. IMADOK FIUS LENNI, PEDIG MINDENKI AZZAL BUZERAL, HOGY NELEGYEK MAR ILYEN CSAVOS, A CSAJOS CUCCOK JOBBAN ILLENENEK HOZZAM! PEDIG NEM. Előzmény: Máté1 (24.) lzsolt e-mail | 2003-01-26 15:33:58 | 26. A Hellalive-ot hallottátok már? Jó kis koncertlemez lett. szpa e-mail | 2003-01-26 15:33:08 | 25. pedig jó ... " Bulldozer feeds upon the weaker as they fall Bulldozer crushes all !!! " Előzmény: Máté1 (24.) Máté1 e-mail | 2003-01-26 15:09:51 | 24. jó stílusod kicsi.A supercharger nekem nem tetszik. Előzmény: kati (23.) kati e-mail | 2003-01-25 20:52:53 | 23. Nekem 3 CDjuk is megvan a Burn my eyes, more things change és a the burning red. Király mind, a kemény metál zenéuk az egész banda foleg a klippek, mind felvan véve videon. Fasza az egész!! szpa e-mail | 2002-05-13 19:41:07 | 22. érdekes mindenki lefikázza a burning redet pedig szerintem isten, ahogy az összes albumuk az. nekem pl az első nem annyira jön be, persze a davidian egy isten ... komolytalanok ezek az összevetések a linkinnel meg pap roach-al ... röhej. az MH a legnagyob "tiszta" metál 1üttes, és ettől az új trendektől kib messze van ... (nem a drogra gondoltam) 1  2

Az itt olvasható hozzászólásokért a szerkesztőség nem vállal felelőséget.