| Cone
|
e-mail |
2004-07-25 14:12:53 | 5. |
|
nálunk még suli rádió sincsen nem ám h rock!:D
azért ahogy halllom egész népszerű követelem a következő parlamenti ülés tárgyává az oktatási minisztériumnál!:D
|
| Gonosz Manó
|
e-mail |
2004-07-24 16:38:44 | 4. |
|
valamelyi knap azt álmodtam ,h. az előző sulimban vagyok és a sulirádióban csak rck+metál megy (Metallica, Nirvana, Static-X).
Szép álom...
Előzmény: stevie (3.)
|
| stevie
|
e-mail |
2004-07-23 12:50:51 | 3. |
|
Nálunk volt nagyszünetekben sulirádió. Az esetek 30-40%ában techno, 20-30%-ában alter, 10-20% hip-hop, pop, klasszikus stb. zenék mentek - de ott volt az a 20-30% rock és Metál!!! Pl. Deep Purple, Black Sabbath, Sepultura, Iron Maiden, Bikini, P. Mobil néha húzósabb death metalok, illetve általam Alice Cooper, Mötley Crüe, Judas Priest stb...
|
| Gonosz Manó
|
e-mail |
2004-07-23 12:15:43 | 2. |
|
Nnnna, te is túl sok Rocksulit néztél.
Szép lenne, de ahhoz történelemmé kéne válnia a rocknak. Ma 1% szereti a klasszikus zenét? Ezért tanítják, különben le se lenne szarva. Ha ez így lesz a rokkal, akkor fogják tanítani.
Előzmény: papírszobrász (1.)
|
| papírszobrász
|
e-mail |
2004-07-18 17:01:03 | 1. |
|
Mindannyiunk életében fontos helyet foglal el a zene. A gyerekek esetében ez az állítás még inkább igaz, hiszen sokan közülük ezzel a művészettel összekötve képzelik el a jövőjüket. tíz közül legalább kilenc sztár akar lenni, jó részük zenei pályán. Ha viszont kedvenc tantárgyaikról kérdeznénk őket, kevesen választanák az ének-zenét, s azok többsége is csak azért, mert ettől nem tartanak. Ennek az abszurd állapotnak az az oka, hogy más zenét szeretnek, más zenét hallgatnak, mint amit az iskolában tanítanak nekik. Zenetanárok felmérése szerint az embereknek mindössze 1 %-át érdekli a klasszikus műfaj. Milyen alapon biztosítanak tehát előjogokat a komolyzenének az oktatásban és a kultúrpolitikában? Mi köze a demokráciához annak, hogy egy kis létszámú csoport próbálja rákényszeríteni ízlését, értékítéletét a társadalomra? A művészetek alakulását, fejlődését nem kritikusok, esztéták, filozófusok szabták meg - még csak nem is a művészek -, hanem az emberek igényei, és az ezek kielégítésére rendelkezésre álló technikai lehetőségek. A klasszikus zene háttérbe szorulása nem műveltségi probléma, hiszen egyre több az iskolázott, diplomás ember. Térben és időben is megnőttek az igények a zenével szemben, amelyeknek ez a műfaj nem tudott eleget tenni, megnőttek a lehetőségek, amelyeket nem volt képes kihasználni. Nem erre a célra jött létre az ipari forradalom idején, amely megteremtette kialakulásának feltételeit. Egy szűk réteg (vagyonos polgárság, nemesség) igényeinek kiszolgálására született meg, soha nem volt egyetemes sem földrajzi, sem társadalmi, sem zenei értelemben. Kötöttségei miatt nem tudta integrálni Európa perifériáin élő, vagy nem európai népek zenéit (latin zene, néger zene, stb.), képtelen volt élni később kifejlesztett, vagy elterjedt hangszerek (ütő-,elektromos hangszerek, gitár, szaxofon, stb.) által nyújtott új lehetőségekkel. Művelőinek tevékenysége vagy 100 éve interpretálásra szorítkozik, azok lettek a sztárok (karmesterek, énekes és hangszeres szólisták), akik a komolyzene termékeny időszakában epizodistáknak számítottak. Ilyen intervallum soha nem volt a műfaj történetében. Valójában ez nem is intervallum, hanem végleges állapot. A klasszikus zene alkotóereje megmásíthatatlanul kiapadt, szerepe a jövőben a hagyományőrzés. Ne tévesszen meg senkit az, hogy időközben intézményes jelleget öltött, hogy kiváltságos helyzetet élvez az oktatásban és a művészetpolitikában, hogy ismérveit rendszerbe foglalták, amelyet hívei valóságos (s ezen a téren kizárólagos) tudománynak tartanak. Számos olyan rendszer létezett már ezen a világon, melyet biztos alapokon állónak hittek, a körülmények változása mégis pillanatok alatt lerombolta őket. Az osztályalapon létrejött műfajok (ideértve a színházat, az önálló költészetet, stb. is) nem képesek a demokratikus követelményeknek eleget tenni. Egyetlen műfaj van, amely megfelel mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket a zenével szemben támasztunk. Ebből következik, hogy az ének-zene megújításának is egyetlen útja van: a tárgy oktatását a rockzenére kell alapozni. Erre az útra pedig mielőbb rá kell lépnünk, mert ezt most még elsőként tehetjük meg, s az elsőségből mindig hasznot lehet kovácsolni.
*a rockzene kifejezés nem egy stílusra, irányzatra, hanem az egész műfajra vonatkozik
|
|
