Saját a sajnálat mindig is utálat.
Jó lenne szerinted még egyszer felismerni apádat. Ki nyitják a szánkat húznak fogat.
Senki se enyitse mert nincs gyógyszere,
Tisztázott élete hol a kétkezem nézűnk egymásra mérgesen. Mégnem mit sem köszőnésem köhőgésem depresszió bá marad a rőhőgésem nincs több lelkem elfogyott a saját ja meg ha sajnálja hibába vársz a csodára az élete a sajátja és másét kapja ez már nagyon az alja húzódik meg az ember homlok ránca nincs barátja mert elfogyott a tárca sajátos sajnálatos belénk belé harapós.
|
