Farkasok Törvénye
[Verze 1]
A város alszik, de a gondok nem mennek haza, A hold rám néz, mintha tudná, mi van a szavak alatt. Aki mosolygott nappal, este könnyeket nyel, Sok ember él körülöttem, mégis egyedül leszel.
Láttam testvéreket pénzért hátat fordítani, Láttam álmokat pár perc alatt porrá omlani. A farkas nem kérdez, mikor jön a hideg tél, Csak összeszorítja fogát, és túléli, amig él.
Anyám azt mondta: „Fiam, maradj mindig ember.” De a világ azt üvölti: „Taposs, különben elnyel!” Így állok a két part között egy rozoga hídon, Miközben száz seb ég még mindig a szívem falán.
Akik tegnap mellettem voltak, ma messze járnak, Nevüket néha még a régi utcák visszakiáltják. De az idő nem alkuszik, nem ad vissza semmit, A múlt csak egy árnyék, ami mögötted lépked mindig.
[Refrén]
Farkasok törvénye, itt nincs kegyelem, Ha elesel, sokan nézik, de nem nyújtanak kezet. A hold alatt minden titok hangosabb lesz, És a legerősebb szív is néha darabokra reped.
Farkasok törvénye, így tanított az élet, Aki túl sokszor bízik, annak mélyebbek a sebek. De amíg dobban bennem ez a makacs szív, Addig a sötétség sem tudja elvenni a hitet.
[Verze 2]
A sikátorok emlékeznek minden kimondott szóra, A falakon ott maradt sok elveszett ember nyoma. Valaki király akart lenni, más csak nyugodt életet, A végén ugyanaz a föld őrzi majd a lépteket.
Nem érdekel már a csillogás, a hamis dicsőség, Láttam gazdag embereket belül teljes sötétségben. Hiába ragyog az óra a csuklódon száz karáttal, Ha nincs ki őszintén sírjon majd a ravatalnál.
A farkasfalka együtt fut, de egyedül vérzik, Mikor a világ hátat fordít, azt senki nem érzi. Minden mosoly mögött lehet egy összetört történet, Minden erős ember mögött ezer elfojtott könnycsepp.
Volt hogy padlóra küldött az élet egy ütéssel, De a porból álltam fel újra összeszorított ököllel. Nem azért mert könnyű volt, hanem mert muszáj, Mert a remény néha csak egy parázs, ami még világít.
[Refrén]
Farkasok törvénye, itt nincs kegyelem, Ha elesel, sokan nézik, de nem nyújtanak kezet. A hold alatt minden titok hangosabb lesz, És a legerősebb szív is néha darabokra reped.
Farkasok törvénye, így tanított az élet, Aki túl sokszor bízik, annak mélyebbek a sebek. De amíg dobban bennem ez a makacs szív, Addig a sötétség sem tudja elvenni a hitet.
[Verze 3]
Sok farkas vonyít hangosan, hogy féljen tőle a világ, De mikor jön a vihar, az első szélben odébbáll. A valódi erő csendes, nem kér tapsot érte, Csak megy előre akkor is, ha vérzik minden lépte.
Nem egyszer kérdeztem az égtől, miért ilyen nehéz, Miért veszít el annyi jó embert ez a földi rész. De választ nem kaptam, csak hosszú néma éveket, Amikből megtanultam olvasni a sebeket.
Ma már tudom, a fájdalom is tanár lehet, A legmélyebb gödörből nőnek ki a legerősebb gyökerek. Aki túlélte a poklot, annak más a tekintete, Mintha a tűz örökre beleégett volna a lelkébe.
És ha egyszer majd eljön az utolsó éjszaka, Nem a pénzem számít majd, nem a házak ablaka. Csak az, hogy volt-e valaki, aki őszintén szeretett, És hogy hagytam-e magam után emberséget.
[Záró]
Farkasok törvénye... A hold ma is ugyanúgy világít ránk. Jönnek új arcok, mennek régi barátok, De a nyomok ott maradnak a porban.
Mert ebben a világban nem az győz, Aki a leghangosabban üvölt. Hanem az, Aki a legnagyobb vihar után is képes továbbmenni.
|
