ANEKDÓTÁK

- Incidens a Beatrice-koncerten
- Punk igényesség
- Fészket rakott a Baksa
- Koncertpódium és pénztár
- Tolmács
- A Dinamit nagy fogása  

Incidens a Beatrice-koncerten

Heilig Gábor basszusgitárost és zeneszerzőt a lágy, dallamos muzsika kedvelőjeként ismerik rockkörökben, aki meglehetősen idegenkedik a lüktető, kemény ütemektől. Egy alkalommal - kikapcsolódásként - Beatrice-koncertet hallgatott. A zenekar tagjai kiszúrták, hogy ott van a közönség soraiban, s az új nóta előtt bekonferálták.

-Ezt a számot Heilig Gábor barátunknak küldjük - s a marcona csövesek legnagyobb döbbenetére rázendítettek egy nyávogós, édes-bús keringőre.

A kigúnyolt barát utat tört magának a színpadhoz, és a dal végén felugrott a dobogóra. Mindenki el volt készülve a legjobbra, egy kiadós verekedésre. Heilig azonban villámgyorsan előrántott a zsebéből egy százforintost, és az énekes, Nagy Feró homlokára ragasztotta, a következő szöveg kiséretében:

Köszönöm fiúk, szép volt! Csak így tovább!

Majd lement a színpadról.

Punk igényesség

A punk szó jelentése köztudottan: piszkos, szennyes, mocskos vagy ehhez hasonló. Az efajta muzsika művelői nem véletlenül kötöttek ki a szó mellett, hiszen a jelentése nemcsak a viseletükre, de társalgási módjukra és szinpadi produkciójukra is vonatkozott.

Számukra - anno - a csúnya volt a szép, a rossz a jó, a piszkos a tiszta, és fordítva is, természetesen. Szóval, kissé a feje tetejére állították az értékrendet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a punkzenészekből kihalt volna az igényesség!

Hazai példával is igazolható ez. Az egyik budapesti zenekar is a szabványnak megfelelően sokkoló nevet igyekezett választani magának, s végül a Sokk mellett döntöttek. Az idegen írásmódhoz szokott rajongóik azonban, nem tudva, hogy evvel rosszat tesznek, angolosan Sock-ként pingálták tele a fővárost a névvel. Az együttes tagjai később utánanéztak a szó jelentésének a szótárban, s a legnagyobb megdöbbenésükre ez a szó angolul egyszerűen csak zoknit jelent. Úgy elkeseredtek, hogy azonnal megváltoztatták a nevüket. Utána Elhárításként voltak rövid ideig hallhatók.

Fészket rakott a Baksa

1973-ban a nyár végén már új felállásban játszott a Kex együttes. Ez nem sokkal a feloszlásuk előtt történt. Nyári klubjuk a Párizsi kertben volt, ahol a zenekar hétről-hétre fellépett, de ekkor már sok minden megváltozott már a Kex körül, csak Baksa Soós János énekes és showman mókázó kedve maradt a régi. A zenekar műsora húszperces funky-improvizációval kezdődött, de a hangulatot Baksa sziporkázása még csak fokozta. A műsor vége felé aztán felmászott a színpad melletti hatalmas fára, s levelekkel bombázta a közönséget. Majd a fa tetejéről így konferálta le a produkciót: "A Kex tánczenekart hallottátok. Most pedig mindenki menjen haza. Én fészket rakok, mert kirúgtak otthonról. De lehet, hogy a zenekarból is."

Koncertpódium és pénztár

A szórakoztató muzsika három nemzedékét képviselő zenészeket eresztett össze a rádió az egyik ifjúsági műsorában. A rockutánpótlásként számításba jövő legifjabbakat Nagy Attila, a Lobogó együttes basszusgitárosa képviselte, s alaposan megvádolta az öreg rockerek képviselőjét, Som Lajost, hogy már a protéziseiket csattogtatják, s a gitárt csak a "dohányszagra" emelik fel. Som hősiesen védekett, s bizonygatta, hogy például a Piramis legénységét a belülről jövő önkifejezési vágy hajtotta, nem pedig Ady Endre lilás ábrázata. S hozzátette még, hogy bezzeg az újhullámosoknak nem is juthat eszükbe a pénz, mert zenélő sarki koldusokként is éhen halnának, mert ahol megszólalnak, onnan menekül a jobbérzésű közönség. A vitának a régi nagy öregeket képviselő Beamter Bubi vetett véget, aki helyére tette az önkifejezési vágy kontra profitzene vitát. Ő azt mondta:" Én gyerekek, ha a színpadon vagyok, nem gondolok a pénzre. Ha viszont a pénztárhoz megyek, nem jut eszembe a zene...."

Tolmács

A Metró együttes 1970-ben utazott első jelentősebb külföldi vendégszereplésére, a finnországi Turkuba. A zenekar tagjai hosszú, fárasztó út után komppal érkeztek meg a fesztivál színhelyére, ahol egy fiú fogadta őket a szervezők részéről. Integetett nekik, odament hozzájuk, és közölte velük érdekes angol kiejtéssel, hogy ő lesz a tolmács. Ennek - érthetően - nagyon megőrültek a zenekar tagjai, mert közülük senki nem beszélt finnül, az angol nyelvet viszont többé-kevésbé ismerték. Útközben bizalommal érdeklődtek hát a fiútól:

- Holnap hány órakor kezdődik a koncert?

- Igen. - felelte mosolyogva a tolmács, s a Metró tagjai abban a pillanatban rájöttek, hogy inkább nekik kellett volna finnül megtanulni.

A Dinamit nagy fogása

Szinte minden vezető rockegyüttesünk turnézott a szomszédos Szovjetunióban. Köztudott, hogy a hatalmas távolságok miatt ezek a turnék meglehetősen hosszúak voltak, nem ritkán egy teljes hónapig is kinn tartózkodott egy-egy zenekar vagy előadó. A nagy városok mellett ugyanis számtalan koncertet adtak a kisebb településeken és falvakban is.

A Dinamit együttes 1980-ban járt ebben az óriási országban, s az egy hónapos turné során sok szép helyre eljutottak, s mindenhol a vendéglátás szép hagyományával fogadták őket. Néha azonban az örömbe egy kis üröm is vegyült, ugyanis gyakran olyan étellel kínálták meg a zenekar tagjait, mely már az első pillanatban is erős ellenszenvre talált az öt legénynél: ilyen volt például a szárított hal is. Ahol csak tudták, szeretetük jeléül mindenhol halat dugdostak a zsebükbe, de volt olyan is, hogy nem volt mese, enni kellett. Az utolsó három-négy előadás előtt egy igen lelkes fiatal csapódott az együtteshez, aki mindig valamilyen kedvességgel hálálta meg a koncertet. Elérkezett a búcsú este, amikor is egy hatalmas csomag várta az együttest az öltözőben. A csomagot felbontva megdöbbenve látták, hogy közel húsz kiló szárított hal van benne. Semmiképpen sem akarták hazavinni, s arra hivatkoztak, hogy nem fogadhatnak el ilyen értékes ajándékot. Mire a lelkes koncertrajongó:

- Nyugodtan fogadják csak el. Van még otthon vagy két tonna!

2000. október 28.