|
Azok a legendás hatvanas évek
A garabonciás évtized
Sorozatunkban a hatvanas éveket idézzük fel olvasóinknak: azokat az éveket, amikor a Beatles, a Rolling Stones kezdte pályáját, Londonban beat-hullám söpörte el a tradicionális szórakoztatás formáit, majd néhány évvel később az Egyesült Államokban megjelentek az első hippik, s megszületett „Amerika zöld reménye” az az új generáció, amely Woodstockban ünnepelte egy szebb kor eljövetelét, hogy aztán néhány hónappal később, az évtized végén, Altamontban már eltemesse az álmait.
Összeállításunk ezeknek a legendás éveknek a történéseit, érdekességeit, kulcsszereplőit mutatja be- remélhetőleg sokak tetszését elnyerve.
1. Liverpool és a beat születése
1962 október 24. – új időszámítás kezdete a rockzenében. Ezen a napont tűnt fel az angol sikerlistán a Beatles első felvétele, a Love me Do. S bár még ebben az évben is elsősorban Amerikára figyelt a rádióállomások hullámhosszán új hangokat keresők tábora: a twist, a surf, vagy a Tamla Motown-soul hangjait hamarosan elsöpörte a „liverpooli hang”.
1962-ben az amerikai Top 10-re kerülő 100 slágerből 98-t amerikai előadók énekeltek. A „beatle-mánia” kitörése és az angol beatzenekarok (Beatles, Rolling Stones, Kinks, Searchers, Animals, Hollies, Shadows, Gerry and the Pacemakers, Swinging Blue Jeans, Manfred Mann, stb) népszerűvé válása után két évvel viszont már Amerikában is minden 100 slágerból 32-t angol előadók énekeltek, végképp visszaszorítva a tengeretúli hegemóniát.
Ennek a példátlan sikernek egyetlen szó a magyarázata: a Beatles. Az ötvenes években a rock and roll és Elvis Presley, a hatvanas években pedig a beat és a Beatles állt az új ifjúsági lázadás és a köréje szerveződő szubkultura (öltözködés, haj, magatartásfoprmák, stb) középpontjában.
S ahogy Amerikában is a „vidéki” nagyvárosokban,a country and western vagy a rhythm and blues szülővárosaiban (Nashville, Memphis, New Orleans) született meg a rock and roll, hasonlóképpen Angliában is a nagy vidéki iparvárosokbl (Liverpool, Manchester, Birmingham) indult hódító útjára a beatzene.
S hogy miért éppen Liverpoolból?
John Lennon egyik interjújában így válaszolt a kérdésre. „Mint az állatorak, úgy néztek le ránk a délvidékiek és a londoniak. Az Egyesült Államokban is azt hiszik az északiak, hogy lent délen az emberek csak disznók, a New York-iak pedig azt képzelik, hogy istálló az egész nyugati partvidék. Mi voltunk tehát Liverpoolban az istállóvidék. S amellett köztünk nagyon sok volt az írországi származású, meg a néger, meg a kínai. Akárcsak San Fransisco-ban. Mert San Fransisco az mindig más volt. Miért történt ott a hippi-dolog, miért pontosan ott. Miért nem Los Angelesben történt? Mert a nép San Fransiscoba áramlik… De ha már Liverpool, hát akkor az aztán tényleg kozmopolita volt, oda hozták a tengerészek Amerikából a blues lemezeket, hajókon. Angliában itt volt a legtöbb követője a country and westernnek…Én előbb hallottam Liverpoolban country and western zenét, mint rock and rollt. Ez a nép – akárcsak az írek Írországban – nagyon komolyan veszi a saját country and western muzsikáját.”
Lennon szavai találóak.Liverpool „nyitott város” volt. A kereskedelmi forgalom révén az új zene is itt vált előszőr ismertté, s a háború után az felnövekvő nemzedék tagjai az így megismert mintát utánozták, s nem a tradicionális angol zenés szinház és kabaré produkcióit követték. A Beatles előtt Angliában Tommy Steele, Fank Ifield, és Cliff Richard volt a nagy sztár. Akárcsak Elvis és a rock and roll „királyai”, megannyi szólista.
Nemzedéki üvöltés:yeah, yeah, yeah
De a bandákba szerveződő osztálytársak, haverok az amatőr skiffle zenekarokban már nem ezt a tradicionális szórakoztató zenét, hanem rockabillyt, bluest vagy éppen country zenét játszottak, sokszor maguk fabrikálta gitárokon. S apincékben, garázsokban, iskolai,utcai ünnepségeken megszólaló, bizonytalan „mutáló” hangokból a hatvanas évekre megszületett a még artikulálatlna, de már nemzedéki üzenetet továbbitó „üvöltés”,a yeah, yeah yeah. A beat.
Liverpoolban a hatvanas évek elején a háború után született tizenéves diákok,munkásfiatalok százával alakítottak zenekarokat, amelyek kis klubokban, kocsmákban játszották az új idők, új dalait. Kezdetben ezek között csupán egy volt a Beatles, amely első kislemeze megjelenése előtt többször vendégszerepelt Németországban, a hamburgi Star klubban és más szórakozóhelyeken, ahol a rock and roll-példaképek másolása után saját stílusukat kialakíthatták.
Innen hazatérve, a liverpooli Cavern klubban kezdődik az igazi karrierjük, amelyet az első liverpooli beatújság, a Mersey beat jóvoltából pontosan dokumentálhatunk.
A lapot Bill Harry, John Lennon egykori iskolatársa szerkesztette, aki később könyv alakban is megjelentette az időközben kulturtörténeti érdekességű lapszámokat. Ime néhány érdekesebb részlet ezekből az évekből:
1961 augusztus 17-32. Olvasói levél: „Mindenhol próbálkoztam már és Önök az utolsó reményem. Szeretnék információkat kapni George Harrisonról, a Beatles gitárosáról. Július 21-én délben láttam a Beatlest a Cavernben, és úgy gondolom,hogy George a legjobb, legnagyobb, legőrültebb fazon, akit valaha láttam…”
1961 augusztus 31.-szeptember 14. Cavern-naptár
1. Ebéd: Karl Terry and the Cruisers, The Beatles –este: Dizzy Burtons Jazz Band, The Beatles…
1961 október 5-19. Egy rádiós DJ kommentárja: „ Úgy gondolon, jelenleg a Beatles a legjobb banda Liverpoolban, mert a rock and roll sajátos, eredeti változatát játsszák, azt a zenét, amelyet eddig csak amerikai néger zenészektől hallottunk….”
1962 januűár 4-18. A Mersey Beat toplistája:1.- The Beatles, 2. Gerry and the Pacemakers, 3. The Remo, 4. Rory Storme and the Hurricanes, 5. Johnny Sandon and the Searchers, 6. King Size Taylor and the Dominoes, 7. The Big Three,8. The Strangers, 9. Faron and the Flamingos, 10. The Four Jays
1962 május 31.-június 14. A The Beatles nagy hírei: „Előző számunkban megígértük, hogy izgalmas, új híreket közlünk a Beatlesről. Ime: Brian Epstein impresszárió közölte, hogy a Beatles szerződést köt az EMI-jal és a zenekar a Parlophone lemeztársaságnál készít felvételeket. Az olvasók segíthetnek, melyik az a két dal, amelyet leginkább hallani szeretnének az első Beatles-lemezene?”
Folyt.köv.
2001. október 30.
| |