John Lennon

Egy gyilkosság anatómiája

"Bárki,aki azt hiszi,hogy az elítélt gyilkos, Mark Chapman csak egy őrült srác volt, aki személyes okból gyűlölte az apámat, az vagy elmebeteg, vagy nagyon naív, vagy pedig nem képes tisztán látni a dolgokat." Sean Lennon, New Yorker Magazine, l998.április 29. "Figyelj,ha bármi történik velem és Yokoval, az nem baleset volt." John Lennon Paul Krassernek, l972

l980 november l0-én John Lennon - eredeti programját megváltoztatva - felhívta a producerét, Jack Douglast, aki akkor már 230 napja nem hallott felőle. Meg volt lepve, mert azt hitte, hogy Lennon a családjával Palm Beachen sütteti a hasát, s élvezi a milliomosok léha, gondtalan életét.Ehelyett egy munkára éhes, stúdióba vágyó, türelmetlen ember hangját hallotta a vonalban.-"Rengeteg munkánk van még.Teljes gőzzel haladok előre.Nem is lehetne leállítani" - lelkesedett Lennon, s legujabb lemezével kapcsolatos elképzeléseiről kezdett el beszélni, majd közreműködésre kérte fel barátját, aki - bár elvállalt egy másik munkát -, mégis úgy döntött, hogy - délutánonként és este - Lennonnal is együtt dolgozik.

Lennon ezekben a napokban tele volt energiával, ötletekkel, tervekkel, tettvággyal. A következő hetekben a délutánokat és az estéket rendszeresen a stúdióban töltötte,s a Double Fantasy után már gőzerővel dolgozott a következő, Milk and Honey című album felvételein,valamint Yoko Ono Kiss,Kiss,Kiss című kislemezén.Az új év elején pedig át akart menni a nyugati partra, Kaliforniába, hogy Ringo Starral is készítsenek közös felvételeket.Ezek közül az első - Nobody Told Me,There'd Be Days Like This /This Song Is For Richard Starkey,formerly of The Beatles címmel - el is készült, s Lennon halála után Yoko Ono a dalt a Milk and Honey című album első kislemezének B oldalaként jelenttette meg.Lennon ezenkivül még egy saját stúdiót is be akart rendezni a Riverside Drive-on, ahol a vendégek ott is aludhattak volna.- " El tudod képzelni, hányan jelentkeznek majd, ha az én nevem lesz a bejárat felett?” - kérdezte a barátait.Tervei között szerepelt továbbá még az is, hogy a régi nagy Beatles-slágereket /Help,Strawberry Fields,I'm The Walrus/ ujra felveszi, mert George Martin korai hangszerelései ritkán egyeztek az ő elképzeléseivel. A Strawberry Fields hangszereléséről például egyenesen lesújtó volt a véleménye:"ostoba tévedésnek" mondta a végeredményt.

De nemcsak zeneileg aktivizálta magát az egykori beatle.Lennonnak ismét voltak politikai ambiciói! John Lennon l972 májusa óta nem vett részt politikai indíttatású megmozdulásokban,de most valami szokatlan lépéssel akarta meglepni a világot.l980 decemberének első hetében a házaspár már meg is vásárolta magának és Seannek a repülőjegyeket, hogy San Fransiscoba repüljenek, s részt vegyenek a Teamster Union megmozdulásán. Lennonék élére akartak állni annak a szakszervezeti tüntetésnek, amely a japán-amerikai munkások bérkövetelései érdekében akarta utcára vinni az embereket.Több japán érdekeltségű amerikai vállalat japán munkásai - egyenlő munkáért egyenlő bért követelve - már november l3.óta sztrájkoltak Los Angelesben és San Fransiscoban, s a megmozdulás szervezői azt remélték, hogy Lennon közreműködésével akár százezreket is ki tudnak vinni az utcára.John és Yoko előzetesen már üzeneteket küldött, hogy támogatásukról biztosítsák a Los Angeles-i sztrájkolókat,de úgy gondolták, hogy személyes jelenlétükkel még nagyobb nyomatékot adhatnak a követeléseknek.

Lennon tehát zenei és politikai vonatkozásban egyaránt nagyon hitt a régi énje "feltámadásában",s ezt a régóta várt újjászületést környezete is igyekezett minden eszközzel támogatni.Yoko Ono annyira elszánt volt, hogy elhatározta, amennyiben a karácsonyi piacra szánt új album, a Double Fantasy iránt mégsem mutatkozna a remélt kereslet, akkor titkárát, Sam Havadtoy-t átküldi Nagy-Britanniába, hogy l00000 fontért vásároljon fel lemezeket,mert így az album biztosan a sikerlista élvonalába került volna.Vagyis pontosan azt tegye,amit l962-ben Brian Epstein tett a Beatles első kislemeze, a Love Me Do megjelenése alkalmával. Szerencsére,erre a piaci manipulációra végül nem volt szükség,mert Lennon újbóli színrelépése önmagában is elég hajtó-és húzóerőnek bizonyult a lemez sikeréhez.

A gyilkos színrelép

December 6-án, délután a United Airlines Chicagoból érkező 9o4-es menetrend szerinti járatával egy Mark David Chapman nevezetű fiatalember is megérkezett New Yorkba, a La Guardia repülőtérre.Taxival a nyugati 63. utcába hajtatott,ahol a Dakota-házhoz közel, a YMCA egyik szállóján három napra szobát bérelt.Kipakolta a holmiját,majd útnak indult, de a 72.utca sarkán, Dakota-ház előtt ezuttal is hiába várakozott.Chapman csalódottan és dühösen téblábolt egy ideig, majd visszatért a szállóba ahonnan este l9.l5-kor elindult a városba.Egy Mark Snyder nevezetű taxisofőr vette fel a kocsijába, a 8. és 55. utca sarkán, aki szerint Chapman egy nagy táskát cipelt, s nagyon beszédesnek tűnt.Induláskor közölte a sofőrrel, hogy hosszabb útra indulnak, s útközben több helyen is kell majd hoszabb-rövidebb ideig várakoznia.Az első cím, ahol megálltak, a Century volt, egy art deco stílusú apartmant-ház a Central Park nyugati oldalánál.Chapman a ház főbejáratán ment be, majd kb.öt perc múlva visszatért, s egy ujabb címet adott meg a Keleti 65. utca és a Második sugárút találkozásánál.A második címen már csak két percig tartózkodott, majd amikor visszaszállt a taxiba, közölte a sofőrrel."Oda kellett adnom valakinek annak az albumnak a szalagjait, amelyet John Lennon és Paul McCartney ma készítettek.Én voltam a hangmérnök, s három óra hosszat játszottak együtt." Chapman nagyon feldobott volt, megkérdezte a taxist, nem kér-e egy szippantás kokaint? Snyder mindvégig bizalmatlanul méregette furcsa utasát, s fenntartással hallgatta Chapman szövegeit is,majd látta, hogy utasa csóválni kezdi a fejét,s maga elé mosolyog,mintha valami járna a fejében. A "fuvar" utolsó állomása a Bleecker utca és a Hatodik sugárút sarkán volt, ahol több hanglemezbolt is van egymás mellett. Chapman hangulata itt hirtelen megváltozott.Dühösen kezdett el beszélni az olyan sikeres emberekről, mint a rocksztárok.Aztán fizetett, s kiszállt, Snyder többé nem látta.Chapman betért az egyik hanglemezboltba, s megvásárolta John Lennon új Double Fantasy című albumát, majd gyalogosan visszament a szállására és nyugovóra tért.

Másnap, 7-én Chapman korán kelt, rendbeszedte magát, s már l0.30-kor másokkal együtt a Dakota-háznál "dekkolt"abban reménykedve,hogy a nagy jövés-menésben a ház egyik lakója, John Lennon is felbukkan a tömegben.Chapman türelmesen várakozott, de ebédidőben meggondolta magát, s eltávozott.Visszament a YMCA szállására, ahol összecsomagolt, s átköltözött Manhattan szívébe, a Sheraton szállóba, az 52. utca és a Hetedik sugárút sarkára. Később azt mondta vallatóinak, hogy tulságosan picinek találta a szobáját, s a szállóban látott homoszexuálisok is nagyon idegesítették.

A Sheratonban a hetedik emeleten a 2730-as szobát vette ki hét /!/ napra, éjszakánként 82 dollárért. A recepción a Bank of Hawaii Visa-kártyájával fizetett,mintha takarékoskodni akart volna a nála lévő készpénzzel! A szobába felérve itt is kipakolta útitáskáját, kitette az asztalra zseb-Bibliáját, az útlevelét, valamint kedvencének,Todd Rundgrennek a kazettáját. Rendbeszedte magát, majd városnézésre indult. Ezuttal egy könyvesbolthoz vitette magát, ahol kedvenc és már számos alkalommal olvasott könyvét, Salinger Zabhegyező című regényét szerette volna megvásárolni,de az eladók sajnálkozva közölték,hogy pillanatnyilag nincs raktáron a keresett mű.Chapman azonban nem távozott üres kézzel.A szeme megakadt egy képeslapon,amely az Ózból Dorothy-t ábrázolta.Gyorsan megvette,akárcsak a Playboy januári számát, amelyben egy hosszú Lennon-interjút talált.Visszatérve a szállóba, a csaknem üres étteremben megvacsorázott, majd sörözgetés közben elolvasta az interjút. Aztán a lap közepén nézegetni kezdte a meztelen nőt ábrázoló posztert, s úgy döntött a Zabhegyező hősének,Holden Caulfieldnak a példáját követve,hogy ő is felhív a szobájába egy prostituáltat.A Manhattan-i Yellow Pagesből kikeresett egy callgirl szolgálatot, s telefonon külföldi származású,egzotikus nőt kért magának a szobájába.

A nő néhány perc múlva meg is érkezett, és Chapman pontosan úgy viselkedett vele,mint kedvenc regényhőse.Előbb csak beszélgetett vele, majd kölcsönösen megmaszirozták egymást, de nem szeretkeztek.A nő nem leplezett csodálkozással,hajnali háromkor l90 dollárral a zsebében távozott a szobából, Chapman pedig lelkiismeretfurdalástól gyötörve felhívta a feleségét Honoluluban, aki - helyi idő szerint 22 órakor - éppen befejezte a korábban Chapmantől kapott Zabhegyező kötet olvasását.Férje azzal adta oda neki a könyvet, hogy elolvasása után bizonyára jobban megérti majd őt.A könyvbe dedikációt is írt Holden Caulfield aláírással.

Telefonálás után elővette a Bibliáját, s a The Gospel According To John című fejezetnél nyitotta ki,ahová a John szó után beírta "Lennon".Aztán kilenc órára felhúzta az ébresztőóráját, s lekapcsolta a villanyt.

December 8-án Chapman délelőtt l0-kor kelt fel, lezuhanyozott, s úgy döntött, hogy ezuttal bármeddig hajlandó lesz várni, hogy találkozhasson Lennonnal. Jó melegen felöltözött, majd a nála lévő kincseket -Dorothy fényképét,Todd Rundgren kazettáját, a zseb-Bibliáját /amelybe a Holden Caulfield nevet írta bele/, útlevelét, a YMCA egyik tisztségviselőjének ajánlólevelét, egy magáról készült fényképet, egy l965-ös "Chevit" ábrázoló fotót a középiskolai évekből, valamint egy Honolulu-Chicago-Honolulu repülőjegyet, s a hozzátartozó csomagjegyet -gondosan aféle oltárképként elrendezte az asztalon. Amikor elkészült, a megtöltött pisztolyát a kabátzsebébe tette,a Double Fantasy albumot a hóna alá vágta,s lifttel lement a földszintre.A szállodából a legközelebbi könyvesbolt felé vette az irányt, ahol megvásárolta Salinger könyvének egy piros fedelű,papirborítójú kiadását.A könyv címoldalára ráírta:"Holden Caulfieldtól Holden Caulfieldnak",alá pedig "Ez az én vallomásom".Aztán elindult a Nyugati 72. utcán a Dakota-épület felé....

Az épület elé érve megkérdezte a portást, Patrick O'Loughlint, látta-e aznap reggel elmenni Lennont? A nemleges választ hallva úgy döntött, hogy akkor megebédel, s a Dakota kávézójába meghívta azt a két lányt is, akik Lennonra várva szintén ott álldogáltak a bejáratnál. Ebéd után visszatértek őrhelyükre, ahol Cahpman megismerkedett Paul Goresh-sel, egy New Jersey-be való amatőr fotóssal, akit a ház alkalmazottai Fat Dave néven már jól ismertek.Rendszeresen ott lebzselt a ház előtt,s megpróbálta a távozó vagy érkező hírességeket lefotózni, hogy valamelyik ujságnak eladhassa a képeket.Aznap szerencséje volt, mert délután lencsevégre kaphatta Lauren Bacallt, Paul Simont és Mia Farrow-t is,de az igazi nagyvad, John Lennon még mindig nem mutatkozott.Igy Goreshnek volt ideje kikérdezni a barátját,akiről azt is megállapíthatta, hogy Chapman nem lehet valami nagy Beatles-rajongó,mert nem ismerte fel Allen Kleint, a Beatles egykori menedzserét, aki szintén felkereste valamiért az épületet. De azért a délután mégsem telt el teljesen eseménytelenül Chapman számára,mert hamarosan egy Chevrolet dzsippel a kis Sean érkezett meg, nevelőnője társaságában.Goresh lelkesen üdvözölte őket, s Chapmant is bemutatta nekik, mint olyan rajongót, aki Hawaiiból érkezett a tiszteletét tenni.Chapman barátságosan kezet rázott Seannal, néhány protokoláris mondatot is váltottak, majd a fiú kisérőjével együtt eltünt a bejárati ajtó mögött. Ezt követően sokáig nem történt semmi, ezért Chapman kabátja zsebéből elővette a könyvét, s elkezdett olvasni.

Dedikálás a Dakota-ház előtt

John Lennonnak december 8-án zsúfolt és hajszás napja volt. Délelőtt Annie Leibovitz-cal, az ismert fotóssal dolgoztak az épület hetedik emeletén John és Yoko bérelt lakásában.A sztárfotós a Rolling Stone-ban megjelenő cikkhez készített felvételeket.Többek között ekkor készült az a híres,felülről fényképezett fotó is, amelyen Lennon meztelenül simul, fonódik a mellette fekvő,talpig feketébe öltözött Yokora. Amikor Lennon meglátta a polaroid kamerával készült próbafelvételt, szinte könyörgött Leibovitznak:"Ugye megigéri,hogy ez lesz a címlapon!" A fotózás délben ért véget,majd ebéd után Lennon Dave Sholint, egy San Fransisco-i rádiós DJ-t fogadott az első emeleten lévő Studio One-ban, hogy élete utolsó interjúját adja.

Sholin és a stábja délután ötkor hagyta el az épületet, hogy a repülőtérre induljanak.Velük együtt John és Yoko is megjelent a Dakota-ház kapujában,hogy limuzinjukkal a Record Plant stúdióba menjenek.Az autó azonban késett, ezért várakozniuk kellett a járdán, ahol azonnal kisebb csoportosulás vette körül őket. Lennon autogramokat osztott, s Chapman is odatartotta elé a Double Fantasy albumot, aminek a borítójára Lennon rákanyarította a nevét:"John Lennon, l980 december."

Miközben írt,Goresh vadul kattogtatott, s így készült az a világsajtót később bejárt fotó, amelyen a gyilkos és áldozata egy fényképen látható.-"Tessék, ezt szeretted volna?"-kérdezte Lennon Chapmantől,amikor visszaadta neki a lemezt. Chapman nem válaszolt. Zavarban volt, Lennon jelenlétében valósággal lebénult.Csak akkor tudott megszólalni, amikor Lennonék autója már eltünt a forgalomban.-"A kalapom rajtam volt-e a fotón,vagy sem? - kérdezte Goresht.- Azt szeretném, ha nem lett volna rajtam." - mondta. Majd hozzátette:_"Ezt senki nem fogja nekem elhinni Hawaii-on!"

Lennonék távozása után a ház előtt összeverődött rajongók is elmentek, s már csak Goresh illetve Chapman maradt az épület előtt.Goresh fél kilencig kitartott, aztán búcsúzni készült,de Chapman figyelmeztette:"Én a helyedben várnék még.Soha nem tudhatod,hogy látod-e még valaha.Történhet valami...."

Goresh azonban hajthatatlan volt, s távozott,Chapman pedig beszélgetni kezdett Jose Perdomo-val - egy fehérhaju, idősebb kubaival,az ügyeletes kapussal - a Disznó-öbölről,a Kennedy-gyilkosságról.

"Johnt lelőtték!"

A Record Plant stúdióban aznap remek volt a hangulat.Nem sokkal Lennonék megérkezése után David Geffen a Double Fantasy kiadója azzal a hírrel érkezett, hogy az album Angliában aranylemez lett, az amerikai listán pedig már a l2. helyen szerepel.A stáb természetesen szerette volna megünnepelni a nagy sikert, de Lennonék ehhez túlságosan fáradtnak érezték magukat, s úgy döntöttek, inkább hazamennek, hogy másnap korán reggel folytathassák a munkát.

Lennon csaknem öt évi szünet után l98o augusztusában kezdett el újra dolgozni, miután előzőleg "háziasszonyként" csak a kisfiával, Seannal foglalkozott.A házaspár eleinte csak saját kedvtelésére kezdett el dalokat írni,s úgy döntöttek - miután Lennon szerződése l976-ban az EMI/Capitolnál lejárt-, hogy ezuttal előbb készre csinálnak egy teljes lemezanyagot, s csak utána választanak hozzá kiadót.Az 54. utcában kibérelték a Hit Factory stúdiót és néhány alatt elkészítették a később Double Fantasy címmel megjelent albumot,amelyen Johnnak és Yokonak is 7-7- felvétele hallható.A dalokat később megmutatták Geffennek,aki előnyös feltételek mellett örömmel vállalta a lemez kiadását, sőt annak folytatására is szívesen szerződött.Lennonék ezen az estén is már ennek az új albumnak a felvételein dolgoztak,amikor "bulizás" helyett l0 óra után hazafelé indultak.

Chapman ekkor már csaknem öt órája várt Lennonék visszatérésére.Hogy miért nem ölte meg kiszemelt áldozatát délután? Talán,mert túlságosan sokan verődtek össze John körül, s félt, hogyha előveszi a fegyverét, akkor dulakodni kezdenek vele,s elhibázza a célt? Vagy az utolsó pillanatban megijedt "küldetése" következményeitől? Esetleg megszólalt a lelkiismerete? Nem tudni!Az viszont tény,hogy késő éjjel a néptelen utcán a hazatérő házaspár sokkal jobb célpontot kínált,mint délután!

Lennonék limuzinja 22.50-kor érkezett vissza a Dakota-ház elé.Elsőként Yoko szállt ki,majd John következett, kezében egy kazettásmagnóval, és több, az esti próbák alkalmával készült demo-kazettával. Amikor Yoko elhaladt Chapman mellett, a fiú odaköszönt neki:"-Hello!"-Aztán Lennon is odaért mellé, és alaposan szemügyre vette a szemüveges fiút, akinek -ahogy azt l98l áprilisában Dr. Richard Bloom pszichiáternek elmondta -a kritikus pillanatban egy titokzatos belső hang azt kezdte mondani:”Tedd meg! tedd meg! tedd meg!”

Chapman ekkor két lépést tett előre, kabátzsebéből elővette a pisztolyt, s tüzelőállásba helyezkedett, majd halkan megszólalt:-"Mr Lennon?!" John néhány lépésnyire a bejárattól félig megfordult, amikor a háta mögött 7-8 méterre álló Chapman tüzelni kezdett.Az első két lövés hátulról, mellmagasságból érte és megpördítette az áldozatot. Aztán a következő két lövedék a vállán találta el, az ötödik pedig célt tévesztett.Chapman, miután kilőtte a tárat, leeresztette a kezét, és kisérletet sem tett a menekülésre. Pedig alig néhány méterre a helyszíntől, az út másik oldalán a közeli metróállomás labirintusában könnyen eltünhetett volna. De Chapman nem mozdult, nem menekült.Csak állt, s várt. Mintha megszünt volna körülötte a világ! Észre sem vette,hogy Lennon a golyókkal a testében még néhány lépést halad előre, kinyitja a bejárati ajtót,elbotorkál a közeli irodáig, ahol arcra borulva a földre rogy.

Az épületben Jay Hastings volt az éjszakai portás. A fiatal férfi éppen ujságot olvasott, amikor meghallotta a lövéseket, majd a betört ablaküvegek csörömpölését.Aztán felbukkant előtte a tántorgó John, s háta mögött a halálravált,sikoltozó Yoko.-"John lelőtték!"-kiabált hisztérikusan a nő, aki letérdelt a férje mellé, s kézbe vette a fejét. Hastings előszőr nem akart hinni a szemének.Azt gondolta,hogy megrendezett jelenet szemtanúja.De amikor a magnetofon a földnek csapódott, s a kazetták zörögve szétszóródtak, felfogta,mi történik körülötte. Reflexszerűen megnyomta az asztala alá beszerelt vészjelző gombot, amely automatikusan a legközelebbi rendőrörsöt riasztotta. Aztán rohant, hogy segíthessen.Kabátjával betakarta a remegő Lennont, a sebek elkötözéséhez pedig valósággal letépte a nyakából a nyakkendőjét. De nem sokat segíthetett, mert az áldozatnak a szájából és a melléből is bugyogott a vére. A szemei nyitva voltak, de már üvegesedtek.Aztán hirtelen hányni kezdett: még több vért és húsra emlékeztető pépes anyagot öklendezett, miközben Yoko eszelősen orvosért kiabált. Hastings felugrott, s a 9ll-es segélyhivót kezdte hívni.Amikor visszaguggolt Lennon mellé, folyamatosan ezt motyogta:-"Minden rendben van, John. Meglátod, rendbe jössz!"

Jose Perdomo eközben az épület előtt odalépett Chapmanhez,és rárivallt.-"Lelőtted ezt az embert!" Chapman halkan csak ennyit szólt:-"Ne aggódj,Jose! - "Tudod te,hogy mit csináltál?" folytatta az öreg.-"Ne aggódj!- felelte ismét Chapman, aztán a Zabhegyező főhőséhez,Holden Caulfieldhez hasonlóan ő is ledobta a földre a fegyvert,majd levette a kabátját, s a lábához tette, hogy az érkező rendőrök láthassák, fegyvertelen.Aztán már csak állt, és várt. Nem mozdult akkor sem, amikor Jay Hastings is kirohant az épület elé, hogy megnézze magának, ki ez az ember?Egy kövérkés, szemüveges srácot látott, aki az egyik lámpa alatt állt blazirt nyugalommal egy könyvet olvasott. A közeli utcából már hallatszottak a rendőrautók szirénái.

Elsőként a Tony Palma-Herb Frauenberg és a Steve Piro-Peter Cullen járőrpáros érkezett a helyszínre.A rendőröket Perdomo vezette oda Chapmanhez, aki továbbra is nyugodtan várt. Semmi ellenállást nem tanusított, amikor megbilincselték. Csupán készer szólalt meg:-„Kérem,ne bántsanak.Kérem...." Majd kicsit később:"Egyedül tettem.Kérem,ne bántsanak!"

Bent az épületben Lennon már a vérébe fagyva feküdt a földön.A rendőrök felfelé fordították a testet, s amikor látták, milyen súlyosak a sérülések,úgy döntöttek, hogy kiviszik a rendőrautóhoz, s megpróbálják kórházba szállítani. A sebesültet az időközben megérkező harmadik járőrkocsi hátsó ülésére tették be. Palma közölte a sofőrrel, hogy hajtson, ahogy tud, mert John Lennont kell kórházba vinnie.Ő volt az egyedüli, aki felismerte, ki az áldozat?

Amikor a járőrkocsi szirénázva elindult, az első ülésről hátrafordulva James Moran megkérdezte a még mindig vérző Lennont:-„Meg tudja mondani,ki maga?...Maga John Lennon?" - "Igen."-hallatszott az alig érthető hörgés a háttérből.Lennon már nem tudott értelmesen beszélni.Ez volt az utolsó életjel,ami adott.

A járőrkocsi a Columbus sugárúton őrült sebességgel,villogva,szirénázva hajtott át a pirosokon,majd az 58.utcáról bekanyarodott a Roosevelt kórház elé,ahol az ügyeleti osztály sebészteamje már a bejáratnál megkezdte a sebesült újraélesztését.De amikor meglátták a sebeket, tudták, hogy semmi esélyt nem hagyott számukra a szeszélyes és kiszámíthatatlan sors!

A halál oka: vérzéses sokk

A Dakota-ház előtt Steve Piro ültette be járőrkocsijának hátsó ülésére a megbilincselt Chapmant,akire keserű dühében ő is ráordított.-"Tudja maga, hogy mit csinált? Tudja?" Chapman komolyan válaszolt. -"Figyeljen!...Nagyon sajnálom.Én nem tudtam,hogy ő a maguk barátja volt."A szóhoz sem jutó rendőrök Chapmant a legközelebbi rendőrörsre vitték be, ahol azonnal megkezdték a kihallgatását.

A kórházban ezalatt Lennont felfektették a műtőasztalra,de már nem volt pulzusa.A hátulról érkező két lövedék áthatolt a tüdején,és elől, a mellkason keresztül távozott, öklömnyi sebeket hagyva hátra. Ezek közül az egyiket az orvosok Lennon fekete bőrdzsekijébe fennakadva találták meg.A harmadik lövedék eltörte a bal oldali vállcsontját, a negyedik pedig ugyancsak a vállat érte, de olyan szerencsétlenül, hogy a gellert kapott golyó megsértette a nyaki ütőeret, és hosszan felhasította a légcsövet is. A lövések tehát egyenként is rendkivül súlyosak,s valószínűleg halálosak lettek volna,de így együtt a négy találat végzetesnek bizonyult.Az orvosok hiába próbáltak ki minden rendelkezésükre álló eszközt, Lennont nem tudták visszahozni az életbe.Utóbb azt nyilatkozták, talán több esélyük lett volna, ha az áldozatot a helyszínen hagyják feküdni, s ott kap orvosi ellátást, mert a mozgatással és a szállitással valósággal kipumpálták a vért az öklömnyi sebekből.Lennon vérének így 8o százaléka elfolyt, s végső diagnózisként, a halála okaként vérzéses sokkot állapítottak meg.

Yoko Onot járőrkocsijában Tony Palma vitte be a kórházba.Yoko már a kórházból hívta fel David Geffent, aki percek múlva megérkezett, de már ő sem tehetett semmit. - "Valaki lelőtte Johnt!"-siránkozott neki Yoko, akivel az orvosok még nem közölték, hogy a férjét nem tudták megmenteni.-„El tudod te ezt hinni? - motyogta. - Valaki lelőtte..."

Dr Stephen Lynnek,a Roosevelt kórház ügyeleti osztálya igazgatójának jutott az a hálátlan feladat, hogy Yokoval közölje a rossz hírt, Lennon minden újraélesztési kisérlet ellenére,a műtőasztalon meghalt.Yoko csak bambán nézett rá, és szinte önkivületi állapotban kérdezte tőle:-"Ugye,csak azt mondja,hogy alszik?"

Az özvegyet később Palma és Frauenberger vitte vissza a Dakota-házba, ahol ekkor már ezrek várakoztak, virrasztottak az utcán. Voltak, akik énekeltek, még többen sírtak, de a nagy többség - gyertyával a kezében - némán állt, s gyászolt.New Yorkban éjfélkor már szinte mindenki tudta, hogy mi történt.A rádió-és televizióműsorokban - az adásokat megszakítva - mondták be a tragédia ismertté vált részleteit.

A tömeget látva a rendőrök Yokot és Geffent az épület hátsó ajtaján csempészték be.Az özvegy egyelőre nem volt kihallgatható állapotban. Csak annyit intézett, hogy megkérte Rick De Palma-t,a Lenono Company irodavezetőjét, hogy hívjon fel három embert: Mimi nagynénit, Juliant és Paul McCartney-t. De Palma-nak azonban az ötórás időeltolódás és a zsúfolt vonalak miatt nem sikerült közvetlenül értesítenie a Johnhoz legközelebb álló embereket.

Sebők János
(Részlet a szerző rock összeesküvéselméletekkel foglalkozó kéziratából)

2001. december 12.