A Jó, a Rossz és az Ocsmány

A "mocskos" rock legpiszkosabb pillanatai

A legidőtállóbb rock and roll hagyomány nem a gitárok szétverése a színpadon, vagy a zenekarok feloszlatása a "kreatív különbségek" miatt, hanem a piszkosság. Különösen napjainkban, amikor a pornósztárok és a sztriptíztáncosok a rock és a rap legkedveltebb kellékeivé váltak.

Ez az áttekintés a pop történelmének kicsapongásai között dagonyázik néhány ismert és kevésbé ismert epizódot bemutatva. Magában foglalja a hét fő bűnt, és még néhány másikat is. Kapzsiság? Nézd csak meg a Woodstock '99 szervezőit. Hiúság? Mit szólnál mondjuk OI' Dirty Bastard-hoz, ahogy magával viszi az MTVkameráit a limójához, ahol bevált egy csekket? Testi vágy? A Papa Roach nem csupán nézi a pornót, hanem részese is. De a piszkosság több, mint rossz viselkedés - hősködéssel fűszerezve. Bármelyik punk be tudja magát lőni, megdughat egy rajongót, vagy elhalálozhat fiatalon. Viszont egy kicsivel több romlottság kell ahhoz, hogy csupán rosszindulatból feleségül vedd a zenésztársad tinédzserkorú lányát. Vagy, hogy ráved a testőröd (vagy éppen a barátnőd), hogy vállalja helyetted a fegyver, vagy drog miatti vádakat. Netán kiszivárogtasd saját szex videód, hogy lépést tarthass dobosod rossz hírnevével.

Így, ami itt következik, az a legnagyobb piszkosságok gyűjteménye - a jó, a rossz és az ocsmány; a lenyűgözően visszataszító és a szimplán kriminális. Rock and roll sztár szeretnél lenni? Akkor ülj le és jegyzetelj, és próbálj meg nem elaludni a saját hányásodban. Mert bizony, nem könnyű manapság a piszkosság...

Cápatámadás

A Led Zeppelin esete a tengeri hallal

A Led Zeppelin vitathatatlanul a rock and roll perverzió istene volt. Az Aleister Crowley-féle hitvallás volt anarchikus harci kiáltásuk "Tégy, amit akarsz, ez majdan a törvény lesz!", amely magába foglalt mindent, az erőszakos szervezőktől egészen az angyalporig. Bár az énekes Robert Plant, a basszusgitáros John Paul Jones és a dobos John "Bonzo" Bonham házasok voltak (Jimmy Page, a gitáros, az olyan fiatal lányokat kedvelte, mint például a 14 éves rajongó, Lori Maddox) minden várost megszálltak a nők - akik képesek voltak bármire, akármennyire is erkölcstelen volt -, hogy közel kerülhessenek a zenekarhoz. Ez a Zep leghírhedtebb kaladjában egyet jelentett azzal, hogy valakit friss tengeri hallal dugnak meg.

A gusztustalan eset 1969-ben történt a seattle-i Edgewater Inn-ben, s mérvadója lett az összes ezt követő züllöttségnek a rock történelemben. Egy délután a Zeppelin csapat horgászni indult Puget Soundba. A zsákmány néhány kar hosszúságú cápa volt, amiket a horgászás után a szállodai szoba szekrényébe akasztottak föl! Aznap éjjel a zenekar egy kis partit rendezett, hogy megünnepeljék a fogást. "Nagyon vad volt," - emlékszik vissza a turné fotósa, Michael Zagaris. - "Mindenki füvet és hasist szívott. Valaki nyitva felejtette a vízcsapot, aminek következményeként a fürdőkádból és a mosdóból kiömlött a víz. Egy vendég néhány élő tyúkot hozott ajándékba. Valaki rálépett az egyikre, és az csak bicegett tovább a szobában. "Ahogy egy lány sikoltozva rohant ki, úgy sétált be a következő szőke San Francisco-ból rajongó, akit azonnal meztelenre vetkőztettek. A Zep-turné menedzsere, Richard Cole kezdett foglalkozni vele, majd a mindenre kapható Bonzo is rögtön beszállt. Egy izgatott vendég, Zagaris szerint, "előkapott egy zacskó halbelsőséget, amit korábban a Pike utcai halpiacon szedett össze, és ráöntötte a 'rajongóra' és rámászott. Aztán valaki - azt hiszem Bonzo - megfogta az egyik cápát és elkezdte vele kefélni a nőt."

A "cápatámadás" azonnal híressé vált (néhány pletykás azt is suttogta, hogy a halbelsőség nem volt más, mint feldarabolt rajongók húsa), de több mint 30 év távlatában már senki sem tudja, hogy mi történt valójában. Cole ragaszkodik hozzá, hogy ő volt a szörnyeteg hal. A Zeppelinről készült életrajzban azt is kijelentik, hogy az áldozat nem egy cápa és egy szőkeség volt, hanem egy vörös hal és egy vörös hajú nő. "Így történt. Szeretnél egy kis dugást, hm? Nézzük csak, hogy tetszik a vörösnek a TE vörösöd?' A lány legalább hússzor elment." Aligha - állítja Zagaris, aki szerint a nő egyszerűen megőrült. S a következő 11 évben, egészen addig, míg Bonzo megfulladt a saját hányásában, senki sem merte feltenni ezt a kérdést: mi is történt valójában?

Elegáns gyilkosság

Sid leszúrja Nancy-t, és mindenki jól jár

Amikor Sid Vicious-t 1978-ban letartóztatták barátnője, Nancy Spungen, állítólagos leszúrása miatt a manhattani Chelsea szállodában, Sid pillanatok alatt drogos punk alakból a világ egyik leghírhedtebb sztárjává vált. Miután Spungen kényelmesen eltávozott a való világból (Nancy foglalkozott Vicious karrierjével a Sex Pistols berobbanása óta), a csúszómászó ex-menedzser, Malcolm McLaren "visszakúszott". Letette Viciousért az 50.000 dollár óvadékot (az anyagiakat nagyrészt a Virgin Records állta, mely még szerződésben állt a megzavarodott sztárral) és azt tervezte, hogy amíg szabadlábon van, felvesz vele egy albumot.

"(Vicious) ezt produktív és optimista módon fogja megcsinálni" - jelentette be Al Clark, a Virgin PR-főnöke. Öngyilkos hangulatban és a fájdalmas heroin detoxikálóban Vicious azonban minden volt, csak nem "optimista". McLaren és a Seditionaries butikban társa, Vivienne Westwood, mégis elkezdték olyan pólók árusítását, amelyek Vicioust katonaruhában ábrázolták a következő felirattal: ÉLEK, A LÁNY HALOTT, ÉS A TIETEK VAGYOK.

Mindenki behajtotta tehát a "vérdíjat", beleértve Vicious anyját, Anne Beverley-t is, aki egy New York-i bulvárlapnak 10.000 dollárért adta el saját verzióját a történtekről. Nem sokkal később, 1978 decemberében Vicious egy kocsmában összeverekedett Ratti Smith testvérével és visszakerült a börtönbe. Szabadlábra helyezése után belőtt magának egy ünnepi adagot (anyuci ajándéka) és csatlakozott Spungenhez az égi metadon klinikán. Halálát követően három hétre Vicious visszakerült a brit slágerlistákra a Sid Sings című sikerrel. Nehogy lekörözzék, Spungen anyja is kiadta lánya életrajzát És én nem akarom ezt az életet élni címmel. Vajon egy halottról hány bőrt lehet lenyúzni?

Ki az Úr?

Tom Parker, az "Ezredes" elpusztítja a királyt

Elvis, a "király" egy embernek köszönhető: Andreas van Kuijknek, azaz az "Ezredes" Tom Parkernek. A korábban cirkuszi mutatványos Parker 1955-ben lett Presley menedzsere és egyetlen kliensének egy akkor meghökkentő összegű, 35.000 dolláros lemezszerződést hozott össze az RCA-val. 1967-re, miután segített a "királyt" minden idők legnagyobb sztárjává alakítani, Parker részesedése a bevételek 50%-a volt, beleértve azt a bevételt is, amely a különböző obszcén Elvis áruk egész seregéből származott: a farmerből, a rúzsból, és a háztartási kellékekből. Parker kontrollja mindenre kiterjedt, Presley szövevényes társasági életétől egészen a nagymértékű drog fogyasztásáig. Parker igazi puccsa azonban az énekes filmes karrierje volt: szétrombolta vele Elvis minden zenei ambícióját, brutális menetrendet diktált- három film évente (melyet élénkítő és ellazító drogok szabályoztak)-, ráadásul ezek a filmek a világ legrosszabb "alkotásai" közé tartoznak. Sajnos, a "király" lemezkiadásait is az ocsmány filmzenékre limitálta. A 70-es években, az állandó turnék és a kábítószer függőség Presley-t lassan fizikai és érzelmi ronccsá változtatta, mégis úgy tűnt, hogy Parkert ez teljesen hidegen hagyja. Az egyre gyanakvóbb Presley persze megpróbálta elbocsátani, de cserébe egy számlát kapott, amin a híresztelések szerint 5 milló dollár követelés szerepelt. Így letett szándékáról. Presley 1977-es halálára Parker a következő, megrázóan haszonleső megjegyzéssel reagált: "Semmi sem változott."

Bemutatjuk a 4 dolláros vizet

A Woodstock III mindenkit bemocskol

A ‘94-es Woodstock kitörölhetetlen képe a sáros csizma volt. Öt évvel később viszont már mindenki szarosan távozott a "legendás" helyről. A pénzsóvár rendezők a rendezvényt egy használaton kívüli légierős bázison (korábbi vegyianyag lerakóhely) tartották. Megbotránkoztató összeget kértek a belépőkért (+ 4 dollárt egy üveg vízért, 12 egy rossz pizzáért), nem alkalmaztak megfelelő biztonsági személyzetet és csak néztek bután, amikor a hordozható WC-k ontották magukból a kakát a kempingező területre. Eközben a Limp Bizkit a már amúgyis kontrollálhatatlan tömeget tovább bíztatta, hogy törjenek-zúzzanak, s aláfestő zeneként a Red Hot Chilli Peppers Jimi Hendrix "Fire" c. dalát játszotta. Csoda, ha a lázadók minden elérhető dolgot felgyújtottak. És számtalan balfácán, aki valószínűleg azért ment el, mert "kell három nap együttlét", ennek láttán egész egyszerűen elvesztette az önuralmát. Végül 44 embert letartóztattak, közel 10.000-en részesültek orvosi ellátásban, a nők pedig nyolc nemi erőszakot és szexuális zaklatást jelentettek. Üzenet a szervezőknek: Még csak eszükbe se jusson a 2004-es évforduló!

A rajongók királynője,

avagy a kurva múzsa

Captain Beefheart volt az első, Jim Morrison a második, Ray Davies a harmadik, de volt néhány hazafutása Jimmy Page-dzsel, Mick Jaggerrel és Don "Heartbeat" Johnsonnal. Bár Pamela Des Barres-t, a rock leghíresebb groupieját úgy adogatták körbe, mint egy jointot egy laza összejövetelen, ő a következőt állítja: "Nem létezett semmiféle hierarchia. A rajongókat nem tekintették kevesebbnek, mint a zenészeket. Múzsák voltunk." Hát, csak olyan múzsák, akikkel hancúroztak egyet, aztán moshatták a pasi szennyesét. "Egy rocksztárt szerettem volna kifogni," -mondja Des Barres. "Ez volt a cél. Megosztani az életemet valakivel, aki inspirál. Ha Van Gogh idejében éltem volna, akkor valószínűleg vele lógtam volna." És talán steppelt volna neki egy király foltos köpenyt.

1987-ben Des Barres kiadta erotikus, de furcsán kislányos emlékiratát, A zenekarral vagyok címmel, melynek egyébként éppen a forgatókönyv változatán dolgozik. Két felfedezés: Mick Jagger nagyszerűen bánt a nyelvével (puffadt ajkak, ez igen) és Jimmy Page csak Pantene hajápolási cikkeket használt. Persze korántsem meglepő, hogy a könyv a rajongók újabb generációjának bibliájává vált. "Most megkeresnek azok, akik a Kornnal, vagy a Limp Bizkittel lógnak." - mondja Des Barres. - "Sokkal bátrabbak manapság, sokkal több az önbecsülésük. Én az ‘50-es évek mentalitásával küszködtem, a nőknek akkor otthon volt a helyük." Des Barres, a most 52 éves és elvált, mégis sikeres rock író, megváltoztatta a hódítási technikáit. "Még mindig járok koncertekre, de már nem csinálom azt, amit régebben. Ha manapság találkozni szeretnék egy olyan rocksztárral, akihez vonzódom, csupán interjút készítek vele!"

Pokol a gyerekeknek

Michael Jackson problémái

Emlékszünk még arra, amikor a Michael Jacksonról készült bulvárlap-tudósítások még örömteljesek voltak? Az egzotikus állatok! Az oxigén tartályok! Az Elefánt Ember! De amikor egy gyermek szexuális zaklatásával vádolták a fekete/fehér, elnőiesített multimilliost, a média hatására a közvélemény teljesen Jacko ellen hangolódott. Jackson viselkedése pedig erre rátett egy lapáttal. Eltünése a turnéról, valamint a fiú szüleivel kötött bíróságon kívüli megegyezés (a hírek szerint Johnnie Cochran, Jr.-ral 26 millióról tárgyaltak) bizonyíték erejű volt. Folyamatos, erőltetett nyilvános szereplései a gyerekekkel ugyancsak zavaróak voltak (pl. egy gyerekkórus közepén állva énekelt az 1995-ös MTV Video Music Awards-on). Látszólagos családalapításai, először a Lisa Marie Presley-vel kötött házassága, majd később Debbie Rowe-val nemzett gyermekei, ugyancsak nagyon zavarbaejtőek voltak. Eközben testvérétől LaToya-tól, egészen a testőréig mindenki eladta a maga mondanivalóját a történetről, persze annak, aki a legjobb ajánlatot tette. Egy Victor Guiterrez nevű firkász kiadta a Michael Jackson a szeretőm volt című ál-elbeszélését. Még Jackson szülei is 100.000 dollárért árulták az interjúkat. A végére már senkiben sem maradt egy cseppnyi méltóság sem - sem Jacksonban, sem a médiában, sem a közvéleményben, amely élvezte az elétárt sok mocskot. Sőt, ami rosszabb, a történet csupán alátámasztotta a gyermekzaklatás közhelyszerű nyomorát. Szenvedjenek csak a gyerekek.

Hol van az ólomcsövem?

Suge Knight újszerű menedzser stílusa

A korábban UNLV-s futball sztár, Bobby Brown testőre, a mindvégig brutális Marion "Suge" Knight menedzsment tippjeit Corleonétól leste el, s alkalmazta is ezeket, hogy megszilárdíthassa a Death Row (Halál Ösvény) hip-hop birodalmát. Nem semmi filmsztori lenne belőle! Olyan jelenetekkel, ahogy Suge egy ólomcsővel Eazy-E-t fenyegeti, amíg Dr. Dre szabad nem lesz a konkurens N.W.A.-vel kötött szerződés alól. Láthatnánk azt is, ahogy Suge (állítólag) Vanilla Ice-t egy hotel ablakából lógatja ki, míg a ‘Fagyos’ aláírja a To the Extrem-mel a szerződést. Szemtanúi lehetnénk, ahogy Suge egy szervezőt arra kényszerít, hogy megigya saját vizeletét! Jellemző ennek az embernek a brutalitására, hogy a "kiszabadított" Dre-nek is elege lett, s 1996-ban szakított a kiadóval, miután túl sokszor tapasztalta Knight vadságát (pl. hogy véresre vert egy mérnököt, mert az túl előre tekert egy kazettát). 1997-ben Knight börtönbe került, mikor a Los Angeles-i bíróság bűnösnek találta egy Las Vegas-i balhéban, ami azon az estén robbant ki, amikor 1995-ben mellette az autójában lelőtték Tupac Shakurt. A golyókat állítólag neki is szánták, de ő megúszta. Nem úgy a kiadója,mert a Death Row-ban káosz uralkodik, amióta Knight kilenc éves börtönbüntetését tölti. Szabadulása sok embernek gyásznap lesz.

Peep Show

Fred Durst, Papa Roach és a pornó

Afro-parókában, műbajusszal Fred Durst egy meztelen, teljesen borotvált szőkeség előttguggol, hüvelyk- és mutatóujjával szétnyitja a szeméremajkait, grimaszol a kamerának, és a nő vagináját "bombának" nyilvánítja. Az üveges és üres tekintetű nő Durst nadrágjába teszi a kezét, majd Durst megszólal: "Agyon fogom dugni ezt a nőt." Üdvözlünk a Backstage Sluts (Szajhák a kulisszák mögött) 1 és 2 világában, amely hamarosan trilógia lesz. A szereplők között találjuk Jonathan Davist (Korn), Mark McGrath-t (Sugar Ray) és Lemmy-t (Motörhead). A rocksztárok hódításaik sorát bővítik éppen, trágár történeteiket pornó sztárokkal vegyítik. Például a Papa Roach terebélyes srácai löncshúst dobálnak egy backstage cicababára. Insane Clown Violent J komplett őrültnek van sminkelve. Éppen egy megrázó egyéjszakás kalandra emlékszik vissza, mikor is egy nő felfalta kondomja krémes töltetét, hogy a gumit megőrizhesse emlékként. Ez, sajnos, hardcore.

Jó vizelést Johnny

Chuck Berry sárgaláza

Néhány évvel ezetőtt egy homályos videó keringett, mely a rock and roll úttörőjét, Chuck Berryt ábrázolta, amint éppen egy szőke nő arcára vizel (Szövegminta: "Megittad a pisimet? Nagyon jó ízű, nem? Sós!") A Berry a rock első számú (néha csak második) perverze címet 1990-ben érdemelte ki véglegesen, amikor Missouri-béli Southern Air étterem hölgy dolgozói és vendégei egy pert akasztottak a nyakába. Azzal vádolták, hogy a rocker rejtett kamerákat telepített az étterem női illemhelyére. Berryt azzal is vádolták, hogy saját rezidenciája mellékhelységeinek látogatóit is filmezte. A CBS kukkoló showja szerint még mindig úttörőnek számít.

A striciknek könnyű

Diamond Dave bónusz programja

Nincs jobb inspiráció, mint a szex és a pénz, így 1979-ben a Van Halen frontembere, David Lee Roth a zenekar túlhajtott dolgozóinak szórakoztatására egy "ösztönző programot" talált ki. A csapat minden tagja koncertenként öt külön belépőt kapott, melyet kézjegyükkel láttak el, mielőtt kiosztották volna a választott partnereiknek. A fickónak, aki kiosztotta a belépőket, meg kellett ígérnie, hogy a lányok mindig készen állnak az adott helyszínen, mire a kamionok be lesznek pakolva. A program remekül működött: a pakolási idő a felére csökkent. Sőt, olyan jól működött, hogy Roth azt kérdezte az ügyvédeitől, lehetséges volna-e "biztosítást kötni a farkamra", azaz, kivédeni az apasági pereket. (Végül semmiféle biztosítást nem kötöttek. Roth pedig később ezt írta: "Hogy jönnék én ahhoz, hogy kihagyjak egy jó poént?")

2001. július 27.