Rock'N'Sex

"Hadd rázza a hangerő a hátsómat!"

A szex szerepe a zenében. Itt az ideje, hogy hegyezzétek a fületeket! Megérkezik egy lemez. Feltesszük. Hátradőlünk, hallgatjuk, és egyszer csak emelkedni kezd a vérnyomásunk, majd hirtelen felrobbanunk. "Oooh" kiáltja a hang a lemezen, - oh, yeah, hmmm, oooh. That's right baby. Mmm, it feels so good!"

És ahogy a basszus megrenget, és a finoman leszűrt beat-ek körbehálóznak, megkérdezzük magunktól: "Hát soha nem lesz ennek a diszkómocsoknak vége?"

A jó hír az, hogy főleg idén sok olyan lemez áll a rendelkezésünkre, amely kihozza belőlünk a ballonkabátos perverzet. A naptár szerint Armand Van Helden "Koochy" című számával kezdődött az egész, amelyben a fő sample, Gary Numan Top Five című ódája, amely a hús konvencionálisabb bűneiről szól, (a koochy kifejezés az amerikai utcai szleng-ben vaginát jelent). A lemez utat nyitott Josh Wink "So How's Your Evening So Far" című számának, amely Lil' Louis eredeti orgazmus-keltő house dalának, a French Kiss-nek, hyper-érzelmes feldolgozása. Majd jöttek a kisebb előadók, azok, akik nem érik be csak a szemtelen, kvázi-pornográf dolgokkal, mert tényleg tudják, hogy milyen is az: a Peaches a "Lovertits"-szel a "Teaches Of The Peaches" című albumról, az "Add N to (X)" a robot-szex fantáziákkal és egy új együttes, a Playgroup, amelynek a "Make It Happen" című száma azonnal vonaglásra kényszerít. Na,jó, csak akkor, ha 20 másodpercnél tovább hallgatjuk.

Gainsbourg és a Je T’Aime

A rockzene és a szex egészséges kapcsolatát már számtalan alkalommal dokumentálták. Valamilyen okból azonban a lemezhallgatás alatt történő nyögdécselés története sosem keltette fel az emberek figyelmét annyira, amennyire tényleg megérdemelte volna. Bárhogyan is, mindkét illusztris kánon, a piszkosság vitathatatlan mesterével, Serge Gainsbourg-gal kell hogy kezdődjön, a franciák franciájával, akinek számos kéj-ihletett, alkohol-telített balladája között van kettő, amely illusztrálja, hogy pontosan miről is beszélünk: ezek a "Je T'Aime. Moi Non Plus" és "Soixante Neuf Année Érotique" (69: Az erotika éve). Az 1969-ben kiadott kissé vitatott művekben, Gainsbourg mellett feltűnt akkori szerelme, az angol szex-szimbólum Jane Birkin, akinek komoly nehézségei voltak a francia szavak kiejtésével. Ez azonban nem számított, mert a "Soixante." egy kicsit több volt, mint az orális szex ünneplése, amiben Birkin "Lolitás" jelleméhez jól passzolt az aranyos kiejtése. Az előbbieknél kevesebb szó esik a "Les Sucettes" című számról, amelyben Serge a "nyalókák szopogatásának" élvezetéről mormog. Ilyen téren talán legjobban emlékezhetünk arra a pillanatra, amikor egy élő TV-s show-ban, ezt ordította a kissé meghökkent Whitney Houston-nak: "I wanna fuck you!" (mindenki tudja, ez mit jelent). Nemsokkal ezután elhunyt.

Mély torok

Nagyon ritka az az eset, mikor a hardcore-pornó pillanatok emlékezetes zenékkel is társulnak. Annyira ritka, hogy elő sem fordul. De az 1972-es amerikai "Deep Throat" (Mély Torok) című filmet, mindenesetre meg kell említeni. A film zenéjét nemrégen kiadta a Bonk Music kiadó. Igaz, a pornófilmekben, legyen az soft vagy hard, legtöbbször instrumentális easy-listening zenéket játszanak. A Deep Throat-ban azonban vannak funky és rock számok is, szöveggel, beleértve a Coca-Cola reklámok zenéjét is, igaz kissé átírva, imigyen: "I'd like to teach you all to screw" (Mindannyiotokat meg szeretném tanítani dugni). Emellett a Bonk kiadó megjelentetett egy kislemezt is, amelyen a 70-es évek tragikusan elhunyt brit pornó színésznője, Mary Millington, a "Come Play With Me - Mary Millington Talks Dirty" című számban - igaz nincs zene alatta - tényleg csúnyán beszél hozzánk.

A nadrágba nyúlkálók kultuszdalai

Valószínűleg a diszkó 70-es évekbeli újrafeltámadásával jött az is, hogy a dolgok egy kicsit rázósak lettek, mivel ez a zene főként a tánc és a szex erős kapcsolatáról szól. Csak gondoljanak Donna Summer "I Feel Love"-járe, vagy a The Andrea True Connection "More, more, more"-jára és a kívánt stimuláció nincs is olyan távol. A Soft Cell korai lemezein kívül, a kéjes évtized hangzásának alapját, joggal lehet, a Minneapolis-i Paisley Park egyik házának lépcsőire rakni, amely véletlenül Prince tulajdona. Korai szexuális kettősségét hamar megkérdőjelezi a Dirty Mind című album, amelyben nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy Prince csak a hölgyekért rajong, de értük aztán nagyon, mégpedig egyfajta sötét, szadisztikus odaadással. Míg a "Sign O' The Times", a "The Black Album" és a "Lovesexy" még kimondottan élvezhetőek, a 90-es években Prince gyorsan átváltott az önparódizálásra, a hallhatóan onanizálós "Sexy MF" és a "Scarlet Pussy" című számaiban. Csupán Madonna múlta felül a Bíbor-király "önizgatását" a Sex című lemezének kiadásával, habár hamar felszólították, hogy a Justify My Love című számában túl hangosan szuszog. Kijár a tisztelet a kemény-balladás Berlin zenekarnak is, akiknek a "Sex (I'm A .) című száma a nadrágba nyúlkálók kultusz száma lett.

Tánczene és trágárság

A 80-as évek chicagói house zenéjével is közeli kapcsolatban állt a szex. A Hercules "7 Ways To Jack" (to jack = erősen felizgatni) című száma arra késztette a táncost, hogy 'mutassa ki, mit csinálna a vele táncoló testével'. Julian "Jumping" Perez "Jack Me Till I Scream" című száma már egy kicsit hangosabb variáció volt ugyanerre a témára. Az egyre irrelevánsabbá váló szavakkal, Maurice Joshua "I've Got A Big Dick", és a Phuture "Spank, Spank" című számai már a címűkben is a kelletténél többet mondtak. A detroiti Blake Baxter megjelentette a "Ride 'Em Boy" és a "Horny" című számait, amelyben a főalkatrész a női nyögdécselés volt, miközben Lil' Louis "French Kiss"-sze az orgazmus hangját egészen a slágerlisták élére röpítette. Ettől kezdve a tánczene és a trágárság egysége megállíthatatlan. Úgy tűnik, hogy ez a tradíció folytatódott a 90-es években is. A hip-hop bőven adott témát - szexuálisan elbeszélve - amin elfilózhatnánk, de ezt a műfajt ki kell hagynunk, mivel a szövegek már túlságosan szókimondók. Semmi sem marad a képzelőerőre, és ez olyan tényező amely fontos ahhoz, hogy megállapíthassuk egy lemez trágár értékét.

Számítógépes orgazmus

Van azonban egy együttes, amely a zene és a pornográfia kapcsolatát szintén egy teljesen új szintre helyezte - az "Add N To(X), amely a kezdettől fogva arra alapoz, hogy egy nap az emberek robotokkal fogják élvezni a szexet. Új albumuk, az "Add Insult To Injury" már teljesen követi ezt az elvet, s ahelyett, hogy ők adnának hangot az extremitásuknak, hagyták, hogy a komputerjeik vegyék át az irányítást.

Barry Smith az együttes tagja így magyarázza ezt: "Találtunk egy programot az Interneten, ahol komputerhangok énekelnek. Szereztünk ezekből néhányat, amelyek bármit meg tudnak csinálni. Az előző albumunk utolsó számának, a "Machine Is Bored With Love"-nek, amelyben egy robot nagyon szeret ke...lni, van folytatása az új albumon. És a hang is nagyon édes. Egy női hang azt mondja, hogy szeretne d.ni, majd átmegy abba, hogy "I want to do it 10.000 times". Tehát azt akarja, hogy 10.000-szer megd.ják, és szerintem jó ötlet, hogy a számítógépnek nem elég egy elektromos orgazmus, neki ezerszer több kell." Tavaly, a "Metal Fingers In My Body" című számhoz készült egy klip, amelyben egy nő szétesésig k.él egy robottal. A mostani kislemezhez, a "Plug Me In"-hez, Barry Smith írt és rendezett egy igazi pornófilmet. Nem játszik benne, de még nem is jelent meg hivatalosan.

A meztelen nőkben ugyanilyen érdekelt a Pussyfoot Records főnöke Howie B. is, aki tavaly készített egy softcore pornó DVD-t a kiadó "Suck It And See" című válogatásához. De vajon hányan látták a Pussyfoot-on kívül?

A média szatíra Chris Morris együttmüködése a Ninja teknőcöket elkövető jazz-jungle-es Amon Tobin-nal - "Bad Sex" címmel - talán az idei év egyetlen olyan példája, amely kereskedelmileg kiadott trágárság, s amely inkább szórakoztat, mint elborzaszt.

Végül is a szex és a zene legjobban a táncparketten passzolnak össze. Bree McMasters, telefon szex-es és alkalmi exotica DJ Los Angeles-ből így magyarázza: "A szex mindig reakcióba lép valamivel, és az csak jó lehet. A szexről szóló számokat mindig észreveszik az emberek, ezek mindig feltűnnek. A legtöbb ember ugyanis szexre gondol, szexre akar gondolni vagy érdeklődik a szex iránt. Tehát eléggé nyerő vagy, ha a szexről beszélsz. Ami pedig a zenét illeti, én mindig azt szoktam mondani, hogy a mennyben csak jó diszkó zenére lenne szükség. Mi másra? Tehát csak szexre és jó zenére."

Nekünk pedig, amire ezek után szükségük van, az egy jó hideg tusolás!

Brave Captain

A Boo Radleys elsüllyedt hajójából kilövik Bátor kapitány lo-fi elnevezésű pop mini-tengeralattjáróját

A küldetés reménytelenné vált. A morál a legalacsonyabb szinten, a tartalékok elfogytak, a nyilvános egyetnemértés hóviharai leállították a pörgést. A fiúk 12 évig törték az utat a különböző zenei területek felé, de az iránytűk sorra elromlottak, így szem elől vesztették a kitűzött célt és elmaradt a dicsőség is. A legrosszabb ami jöhetett, valami idegen expedíció, Super Furry Animals néven megelőzte őket,és kitűzték zászlójukat az Eklektikus Délen.

A továbbhaladás ezért nehéznek és bolondságnak is tűnt, a visszafordulás viszont öngyilkosság lett volna. Bátor kapitánynak tehát egy lehetősége maradt, a könyörület. Felhúzta a saját zászlaját és kijelentette: "Lelépek. Lehet, hogy sokáig leszek távol". S azzal kilépett a Boo Radleys-ből, és nekiindult az ismeretlen, vad hidegnek.

"Az lenne az igazi, ha azt mondhatnám, hogy bazi nagy lövöldözés volt." - mondja Martin Carr arról a napról, mikor kiszállt a 90-es évek egyik legtalálékonyabb együtteséből.- "De nem volt az csak, szólóban akartam folytatni. Már nem érdekelt a banda. Alig csináltam valamit az utolsó albumon (Kingsize). De akkor is az egyik legkeményebb döntésem volt egész életemben." Így lett vége a Boo Radleys-nek, egy vállveregetéssel és egy bűnbánó vállrándítással.

Pedig Boo Radleys volt a Lancashire-i kopaszemberek bandája, akiket mindenki szeretett, akik mesterművet alkottak (Giant Steps) miközben mindenki a Blur-t figyelte. Akik soha nem lettek obszcének és gazdagok, de készítettek egy nagyszerű pop albumot (Wake Up!). Akik utána unatkoztak, majd ismét készítettek egy mesterművet ( C'mon Kids ), miközben mindenki a The Seahorses-t figyelte. S akiket végül beszippantott egy bizarr lyuk a tehetségek és a lemezeladások végtelenségébe.

Tragikus módon. 1998 végére Madame Invention és Monsieur "Szarok Rá" már nem volt hivatalos a Cháteau Radley-be. Ráadásul a rock'n'roll hullámvasút Martin Carr lelkét is lefárasztotta. "Nem csinálhatsz valamit hosszú ideig, mert aztán simán váltani kell valami más dologba. Például egy évig ágyban kell maradnod, és a TV-t kell nézned. Én megpróbáltam mindennel szakítani. Kilépni a bandából, abbahagyni az ivást, és a kib.ott drogozást. Nem igazán működött, de egész idő alatt számokat írtam. Sok időbe telt, amíg túl voltam rajta és az is, amíg minden úgy működött, ahogyan én akartam."

Mikor Martin végül felébredt, rájött, hogy bezárja magát egy kis szobába Angeley-ben egy wales-i emberrel akivel 18 hónapon keresztül lo-hi pop számokat játszottak mindenféle kütyüréken, amit Gorwel a különböző hétvégi kiárusításokon vett. Bement egy ideges Martin Carr és kijött Brave Captain, a The Fingertip Saint Sessions Volume 1 és a Go With Yourself című álkapocs-csattogtató számok szerzője, és egy egyféle Hintaszék Anarchista, aki olyan Blair-fikázó episztolákat írt, mint a "The Tragic Story Of The Working People vagy a Big Red Control Machine.

"Az egész új szisztéma felébresztett valamilyen társadalmi lelkiismeretet. Mindenkit felemelt, de én más irányba mentem. Nagyon egyszerű: van elég energia és pénz arra, hogy mindenkinek jusson, és mégis kevés ember gyűjti be az egészet. Ez a mi esélyünk, eljött az Éden ideje, és mi mégis veszetten rohangálunk valami fényes gombok után, és azon versengünk, hogy ki tud többet összegyűjteni."

Tehát azt mondod, hogy kellene egy forrrrradalllooom?

"Beszoríthatnánk egyet. Adj egy puskát, és tegyél ki a dombon. Nem kell összetörni a McDonald's-szet, az csak visszafele viszi az egészet. Nem. A McDonald's-szet csak úgy lehet megállítani, ha nem mész oda két hétig. Annyira nehéz ez?? Én kibírtam 31 évig, hogy ne menjek oda. Ki kell gondolni intellektuálisan vagy pedig erőszakosan. De nem én egyedül fogom csinálni. Én és egy pár haverom."

Politika, pop kultúra, Internet: ezek mind Bátor Kapitány ellenségei. Szerinte a Big Brother "ördögi ház, tele 10 Robbie Williams-szel." Azt állítja magáról, hogy nem elég gazdag ahhoz, hogy támogassa a Napster-t. A "Third Unattented Bag On The Right" című számhoz hasonló paranoiás számok hallatán el lehet képzelni Martint, amint épp veszi fel a számot egy fóliával takart ablakos szobában, hogy nehogy megártson neki az ördögi agy lézersugara." Nem vagyok paranoiás. De tetszik minden összeesküvés-elmélet. És el is hiszem mindet. Tetszik a sztori Clinton-ról, miszerint első két kérdése az elnökségi poszt átvétele után az volt, hogy "Ti öltétek meg Kennedy-t?" és az, hogy "Vannak földönkívűliek a Roswell-központban?" Úgysem mondanák el neki sem.

2001. július 27.