A csirkedarálás hiteles története

A nyolcvanas évek elején - amikor még csak egyszerű rémmesékkel akarták a magyar átlagpolgárt a műfaj renitensei ellen hangolni, a csirkedarálás volt a legdrámaibb, elrettentő sztori. Legmakacsabbul Nagy Feró nevével kapcsolatban bukkant fel, akit így (is) megpróbáltak lehetetlenné tenni. (Egy szadista, vérengző vadállat hogyan énekelhetne a középosztály izgalmakra vágyó gyerekeinek?)

Később ugyancsak megbélyegzés céljából a csirkedarálást összefüggésbe hozták más ellenzékieskedő rocksztárok és együttesek nevével is.

Valójában azonban - mint az a Pol Pot megye punkjai című filmben is elhangzik, a szerencsétlen csirkét - amit előző nap loptak el a háziaktól az albérlők - a CPG tagjai vitték fel a szinpadra a Kozák téri Ifjúsági Klubban, s kikötötték a mikrofonállványhoz. A stresszelt, mindent összeszaró szárnyas azonban nem kerülhette el a sorsát. A pogózó, beindult közönség - némi zenészi közreműködéssel - brahiból szétszaggatta, s a performance-ról fotósorozat is készült, amely később bizonyítékul szolgált. Erdős doktor nagy feljelentői buzgalmában - hozzá képest a jezsuita inkvizició Loyola Ignáca pancser volt - hallomások alapján előszőr ősellensége, Nagy Feró ellen játszotta ki ezt a kártyát (CPG-ről még szó nem volt!), majd amikor "fokozódott a helyzet", akkor a vád megállt a CPG ellen is.

Úgy tűnik a baromfiaknak (lásd még kakas!) előkelő szerep jut a hazai pop-rock műfaj történetében.

2001. január 27.