Brian Jones

Az "aranyhalacska" vízbefolytása

1969 július 3-án szenzációt röpítettek világgá a hírügynökségek. Vidéki házának úszómedencéjében holtan találták meg Brian Jonest,a Rolling Stones gitárosát, a botrányos ügyeiről, tékozló életmódjáról elhíresült popsztárt, akit életének utolsó hónapjaiban sokan önpusztító életmódjára és egykori babaarcára utalva csak a "halál angyalaként" emlegettek.

A léha életet élő, kábítószerező, italozó zenészt egy alkalmi parti kellős közepén érte utol a végzete. A hivatalos jelentés a halál okaként vízbefulladást állapított meg, s a történteket összefüggésbe hozták a Jones szervezetében talált nagy mennyiségű alkohollal, drogokkal és súlyos szervi problémáival /májkárosodás, szívzsírosodás, asztma/ is. A rendőrség vizsgálatot rendelt el az ügyben,de nem találtak bűncselekményre utaló nyomokat. A július 7-én kiállított halottkémi jelentés is leszögezte, hogy baleset történt, a bűntény kizárható.

Brian Jones halálának története az elmúlt évtizedekben így "legendásodott", az egymást követő generációk azóta is így örökítik át egymásnak. A kilencvenes évektől kezdve azonban egyre több tény utalt arra, hogy valójában egészen másképpen zajlott le a kérdéses este, mint ahogy a hivatalos vizsgálat megállapította. S a haláleset mögött is olyan motivációk húzódnak meg, amelyeknek korábban - érthetetlen módon - meglepően kevés figyelmet szenteltek. Az alábbi változat -interjúk, vallomások, hivatalos jegyzőkönyvek és könyvrészletek mozaikjaiból összerakva - feltételezhetően a "legendánál" sokkal közelebb áll az igazsághoz.

Micimackó házában

Cotchford Farm egy l6.századi, régi, vidéki udvarház alig egy mérföldre keletre Hartfieldtől, a Sussex-i grófságban. A házat l924-ben a Milne -család vásárolta meg előző tulajdonosától, s az az író lakott benne, akinek Micimackóról szóló meséje itt, a Cotchford Lane-en játszódik, világhírűvé téve nemcsak a képzeletbeli mackót, de az író Christopher Robin nevezetű fiát is. Milne 1950-ig élt az öreg házban, amelyet a halála után fia azonnal árulni kezdett, de csak egy évvel később akadt rá vevő. Egy spanyol-amerikai házaspár, Margaret és Stewart Taylor költözött be az ódon falak közé, s azonnal számos átalakítást végeztettek a házon, ám ezek közül csak a kerti úszómedence maradt az utókorra.A szigetországban uralkodó időjárási viszonyok mellett meglehetősen szokatlan beruházás volt ez errefelé, de a fiatal amerikai férj ragaszkodott hozzá, mert mindennapi életviteléhez hozzátartozott a rendszeres úszás.Taylorék 13 évig laktak a házban, majd amikor elváltak, 1968-ban a feleség eladta a birtokot, mert vissza akart költözni Spanyolországba.

Brian Jones 1968 novemberében vásárolta meg tőle 35000 fontért a Cotchford Farmot, amit eleinte csak hétvégi háznak használt, ahol kipihenhette a londoni nyüzsgés heti fáradalmait. Később azonban, egy hétvégi látogatást követően elhatározta, hogy a belvárosi bérlakásából kiköltözik ide. A békés, nyugodt vidéki élet cheltenhami gyerekkorára emlékeztette,az idilli napokra, az ártatlanság korára. De Jones számára egészsége szempontjából is egyre fontosabb lett a "harapnivaló", tiszta vidéki levegő, mert 1968 végére az előző évek túlpörgetett életvitele után már csak árnyéka volt egykori önmagának. Az alkohol, a kábítószerek, az állandó éjszakázás jól látható jeleket véstek az arcára, asztmatikus eredetű rohamai is állandósultak, de problémái adódtak már a májával, a szívével és a hasnyálmirigyével is. Ráadásul ő volt - alapító és zenekarvezető létére - az egyetlen Stones-tag, akinek még nem volt saját otthona. Az előző években zenésztársai sorra vásároltak maguknak egy-egy patinás kastélyt vagy épületet - Jagger megszerezte Stargrovest, az Erzsébet korabeli kastélyt Berkshire-ben, ahol egykor Oliver Cromwell is lakott, Bill Wyman beköltözött Gedding Hallba, egy reprezentativ suffolki házba, Charlie Watts egy középkori sussexi kastélyt vásárolt meg magának Lord Shawcrosstól, míg Keith Richard Redland birtokosa lett - ,s végül, utolsóként Jones is feladta a City-ben fenntartott lakását.

Brian az első naptól kezdve nagyon jól érezte magát Cotchford Farmon, s nagyon imponált neki, hogy a világhírű író-előd házában lakhat. A helyi pletykákból azt is megtudta, hogy Milne a híres-nevezetes könyv kéziratát állítólag a kertben lévő napóra alá rejtette el, ezért, ha a kelleténél többet ivott, mindig ennek a kéziratnak a keresésére akart indulni.Ugy kellett lebeszélni róla, nehogy kalapácsot fogjon, s a követ feltörve győzödjön meg a pletykák igazáról.

Elődeihez hasonlóan - egy idő után - Brian Jones is bizonyos változtatásokat tervezett a házon, hogy kényelmesebbé tegye, illetve a maga stílusára formálja át, ahogy Keith Richard is teljesen a maga képére formálta Redlandet. Keith korábban az elképzeléseit a zenekar turnémenedzsere, Tom Keylock javaslatára, annak egyik régi iskolatársával, Frank Thorogood építési vállalkozóval valósíttatta meg, s bár kiderült,hogy Thorogood - nem is keveset! - lopott, mégis ő kapta a megbízatást az átalakításokra Brian házában is.

Thorogood néhány nap alatt el is készítette a terveket, s előzetesen kb 10000 fontnyi költséggel számolt. Brian Jones elfogadta a kalkulációját, s így elkezdődhettek a munkák.Thorogood két építőmestert hozott Witteringből, s melléjük további két segédmunkást szerződtetett a közeli Hartfieldből. Ő maga eleinte Londonból járt ki az építkezésre, de aztán megkérte Briant, hogy hétközben a házban lakhasson, s csak hétvégén kelljen visszautaznia Londonba. Brian beleegyezett a kérésbe, s mivel a főépület mögötti garázs emeletén volt egy pici lakás - ahol korábban Milne kertésze lakott -, Thorogood ide beköltözhetett. Brian Jonest azonban meglepte, hogy a nős Thorogood a lakást egy barátnőjével, Janet Lawsonnal közösen foglalta el. Néhányszor szóvá is tette neki a dolgot, félve, hogy a falu a szeretőt tartó építész miatt a szájára veszi, de aztán a popsztár szemet hunyt a történtek felett, mert ezekben a hetekben csak ritkán tartózkodott otthon.

Pénzügyi csőd a Rolling Stonesnál

Brian Jones 1968 decemberében, a Rock' n"Roll Circus című film felvételein szerepelt együtt utoljára a Rolling Stones tagjaival, majd kapcsolata Jaggerékkel végleg megszakadt. Január elején barátnőjével Sukival Ceylonba utazott, ahonnan 12-én vissza kellett térnie Nagy-Britanniába, hogy korábbi kábítószeres ügyei miatt ismét megjelenjen a bíróság előtt. Brian Jones ekkor már tudta, hogy a Stones-szal elváltak az útjaik, de azt még nem, hogy a szakítás után mihez is kezdjen az életével? Megoldást az ital, a drogok sem hoztak számára. Hiába lett ismét törzsvendég a londoni éjszakában, a válságból nem találta a kiutat.Önpusztitó életformája csak tovább lökte lefelé a lejtőn. Arca felpuffadt, szeme táskás lett, bőre szederjessé vált, teste meghízott. Szinte éjjel-nappal "utazott","lebegett" vagy részeg volt. Ha időnként kilátogatott Cotchfordba, az ott dolgozó melósok is látták, hogy a "gazda" többnyire alig van magánál. Szemükben Jones egyébként is csak egy pumpolnivaló, elhízott, beképzelt, nevetségesen öltözködő újgazdag "majom" volt, akit korábban sem volt bűn számukra átverni, becsapni, lenyúlni.Ettől kezdve viszont megpróbálták módszeresen megszabadítani a pénzétől.De Jones még ebben az állapotában sem volt teljesen hülye! Látta, amit látott, s hamar észrevette, hogy bár a munkának alig van látszata, a számlák mégis egyre borsosabbak. Thorogood a végén már annyira elszemtelenedett, hogy a házba vásárolt új bútort két példányban rendelte meg, egyet Jonesnak, egyet pedig magának. Amikor Jones ezért kérdőre vonta, a vállalkozó zavaros magyarázatokal próbálta mentegetni magát. - "Ezek azt hiszik, hogy én milliomos vagyok!" -panaszkodott később Jones a zenekar egyik mindenesének, Tony Sancheznek. - Dehát én nem vagyok az! És nem vagyok még vak sem...."

1969-ben azonban már nemcsak Brian Jonesnak, hanem a Rolling Stones többi tagjának is komoly pénzügyi gondjai voltak. Mondhatnánk azt is, hogy csaknem a csőd szélén álltak. A botrányok és bírósági ügyek miatt a zenekar számos országba nem kapott beutazási engedélyt, illetve nem hagyhatták el Angliát, s emiatt a koncertezésből eredő bevételeik elmaradtak. Különösen Brian Jones került reménytelen helyzetbe. Őt 1967 óta öt alkalommal idézték kábítószerek fogyasztása illetve birtoklása miatt különböző bíróságok elé, s időközben börtönbüntetést is kapott, amit orvosi javaslatra, a popsztár egészségügyi problémái miatt felfüggesztettek, de Jonesnak rendszeresen, hetente egyszer jelentkeznie kellett a hatóságoknál. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy az 1967 áprilisa után két évig a Rolling Stones csak egyszer lépett fel Angliában, egy Wembley-stadionban rendezett gálán, s akkor is csak egy számukat, a Jumping Jack Flasht játszották el. Ennek a hosszú szünetnek a következményeként aztán anyagilag teljesen "leégtek", és a bankszámláik vészesen kiürültek. Még Keith Richardnak - aki pedig a szerzői jogdíjak miatt társainál jobban keresett - is táviratoznia kellett New Yorkba a zenekar akkori menedzserének, Allen Kleinnak, hogy 372o fonttal túlköltekezett és szüksége volna egy kis gyorssegélyre.

A katasztrófálisra fordult pénzügyi helyzetük miatt 1969 elejére a Rolling Stones tagjainak már nem sok választásuk maradt. Különösen azután, hogy még az adóhivatal is rájuk szállt, s elmaradt befizetéseket követelt rajtuk. A többieknek- ha akarták, ha nem -meg kellett szabadulniuk a teherré vált Briantől, hogy szinte a nulláról ujrakezdve mindent, ismét a csúcsra kapaszkodhassanak. Az új, Bequar' s Banquet című albumukat már ennek az új célnak a jegyében készítették el, s a lemez megjelenése után turnét is terveztek, amihez a gitáros helyettesítéséről is gondoskodniuk kellett.

A szétválást bejelentő kínos beszélgetésre 1969 januárjában került sor. Mick Jagger, Keith Richard és Charlie Watts ellátogatott Cotchford Farmra, ahol közölték Briannel a végleges döntést. Amikor távoztak, Brian Jones egyszerre volt feldobott és tanácstalan. Úgy tünt, hogy pénzügyi problémái megoldódtak ,mert Jaggerék végkielégítésként felajánlottak neki 100000 fontot, s évente további 20-20 ezer fontot, amig a zenekar létezik. Cserébe Jonesnak le kellett mondania minden zenekarral kapcsolatos jogáról, s a zenekar tagjai is megszakítottak vele minden további kapcsolatot.

Brian régóta várta már ezt a bejelentést, hiszen előtte is nyilvánvaló volt,hogy a többiekkel való együttműködése - már csak a bírósági ügyei miatt is - lehetetlenné vált. A zenekarral kapcsolatban azonban - alapítóként - elvitathatatlan jogai voltak, így a szakítás hónapokig húzódott. Az utolsó tárgyalást követően viszont végre mindenki megszabadult a nyomasztó lelki tehertől, s Brian szívéről is nagy kő esett le. Barátai is úgy emlékeztek a beszélgetés követő napokra, hogy magatartása hirtelen megváltozott, felszabadultabbá, kiegyensúlyozottabbá vált, s fokozatosan visszatért a valóság talajára. Állandóan terveket kovácsolt, szervezett,tárgyalt, mert egy olyan új zenekart szeretett volna összehozni, amely méltó riválisa lehetett a Rolling Stones-nak.

Zenekar Lennonnal?

1969 fontos évszám a rock történetében, fordulópont nagyon sok zenekar, zenész pályáján. A "liverpooli hang" erre az időre már teljesen elhalkult, a beatkorszak lezárult, a hatvanas évek végén új stílusok, új trendek, új divatok, új zenekarok követték egymást. A korábban sztárolt együttesek többsége felbomlott, eltünt, s helyükbe új szupergroupok alakultak. Eric Clapton már a Blind Faith-tel dolgozott. Graham Nash is elhagyta a Holliest, Manchesterből Los Angelesbe költözött, ahol David Crosby-val, Stephen Stills-szel és Neil Younggal közösen készült a woodstocki bemutatkozásra. De mindenütt - a stúdiókban, a koncerttermekben, a fesztiválokon - is a változás hangjai szóltak.

De a legnagyobb dobásra kétségtelenül Brian Jones készülődött, aki a Beatlesből távozni készülő John Lennonnal tárgyalt egy közös új zenekar terveiről. Számos márkás zenész mellett csábította Eric Claptont is, az első album felvételeihez pedig a korszak legmenőbb producerét, Jimmy Millert akarta megnyerni.

Közönségvonzó nevek, ragyogó tervek, friss energiák...Brian Jones l969 tavaszán ujra a régi volt. A kora nyári napokban Cotchford Farmon ujra állandósult a vendégjárás. A házigazda dalokat írt, a házban kialakított alkalmi stúdióban próbáltak, felvételek is készültek. Brian minden szabad percében a leendő zenekar ügyeit intézte, komponált, gyakorolt, mert bizonyítani akarta azt a rögeszméjét, hogy a Stonest valójában ő, s nem Jaggerék tették naggyá."Nagy verseny lesz." - mondogatta, s szentül hitte, hogy leckét adhat a régi társaknak!

A zenei karrierje ujraindításával párhuzamosan a magánéletét is rendezni próbálta.Nagy szerelme, Anita Pallenberg emlékétől azonban -akit Keith elszeretett tőle - továbbra sem tudott megszabadulni, s ennek megfelelően nemcsak Suki, de korábbi barátnői is tulajdonképpen Anita hasonmásai és pótlékai voltak.Rá emlékeztetett Brian legutolsó barátnője, a 22 éves szőke, svéd modell, Anna Vohlin is, aki júniusban költözött be Cotchfordba,s úgy tünt, hogy az alkalmi kalandból hosszabb együttélés, esetleg még házasság is lehet.

Brian dolgai tehát rendeződni látszottak, csak a felfogadott építőkkel nem boldogult sehogyan sem. A munka alig haladt, s még jócskán volt hátra belőle, amikor a költségek már régen túllépték az eredetileg tervezett összeghatárt. Brian az ismerősei körében aggódva emlegette, hogy fogalma sincs miből fizesse a további számlákat, mert a beigért 100000 fontos végkielégítést egyelőre nem kapta kézhez a többiektől.

S erre a pénzre a zenekaralapításnál is nagyon nagy szüksége lett volna! S hogy Jones mennyire az anyagi csőd szélén állt, azt a halála után egy évvel elkészült könyvvizsgálói jelentés is igazolta, amely szerint az l969 januárjában még gazdagnak hitt popsztár valójában hatalmas adósságot hagyott hátra. l5792o fonttal tartozott, s hagyatékában találtak még további - 33787 fontot kitevő - számlákat is, amelyekért ingoságokat vásárolt.Vagyis Brian Jones összesen csaknem 2ooooo fontnyi adósságot halmozott fel /emlékezzünk, a házát 35ooo fontért vette!/, beleértve az építőknek járó összegeket is!

Az utókor által legendásított haláleset emlitésekor ezekről a rideg prózai tényekről ritkán vagy egyáltalán nem esik szó. S ami a kései krónikásnak feltünő, hogy a "piszkos anyagiaknak" a rendőrségi vizsgálat alkalmával sem szenteltek különösebb figyelmet. Pedig ha ezen a szálon indítják el a nyomozást, ma valószínűleg szegényebbek vagyunk egy "legendával", viszont ismerhetnénk egy kacifántos és meglehetősen hétköznapi gyilkossági ügyet.!

A gyilkos vallomást tesz

1993 november 7-én Tom Keylock, az egykori események egyik szereplője meglátogatta régi barátját, Frank Thorogoodot, a Nord Middlesex kórházban. Az egykori építési vállalkozó életének utolsó négy évét - különböző egészségügyi problémák miatt - folyamatosan különböző kórházakban töltötte, s állapota 1993 őszére annyira rosszabbodott, hogy megkérte a lányát, szóljon Keylocknak, keresse fel a kórházban, mert szeretne vele valami fontos dologról beszélni neki.

Keylock eleget is tett a kérésnek. Látogatása idején Thorogood már láthatóan nagyon rossz bőrben volt, s tisztában volt azzal, hogy legfeljebb csak néhány napja lehet hátra. Már végrendelkezett is, de még volt valami, ami nyomasztotta a lelkét, s amit nem akart magával vinni a másvilágra. A találkozás első órájában azonban csak semleges témákról beszélt, s Keylock már-már csalódottan vette tudomásul, hogy a halálra váró, s ennek megfelelően szorongó egykori barátja csúnyán rászedte.Thorogood azonban mintha megérezte volna az ágya mellett ülő látógatója gondolatait, mert hirtelen témát váltott, s belekezdett abba a történetbe, ami miatt Keylockot magához kérette.

-"Van valami,amit feltétlenül el kell mondanom neked - mondta. -Biztos, hogy sokkolni fog az,amit hallassz, dehát olyan sokáig voltunk barátok, hogy azt gondoltam, neked elmondhatom...De egyet meg kell igérned, hogy amig élek, addig sem Jane-nek, sem másnak nem szólsz egy szót sem arról, amit most elmondok neked...."

Tom Keylock a szavát adta a haldoklónak, s ekkor Thorogood belekezdett a Brian Jones halálával kapcsolatos történetébe.- "Én voltam az, aki megölte Briant."..- mondta, s szavai nyomán körvonalazódni kezdett a popsztár halálának furcsa, ámbár logikus története.Thorogood az utolsó szó jogán vallotta be bűnét a barátjának, mert másnap éjjel álmában meghalt, s így nincs okunk kételkedni mondandója igazságában. Lánya szerint a találkozást követően megmagyarázhatatlan változást állt be az állapotában. Egyik pillanatról a másikra megnyugodott, megkönnyebbült. Mintha meggyónt volna! A gyilkos a lelkében békével távozott!

Tom Keylock a hatvanas évek végétől kezdve csaknem 25 évig nem beszélt a Rolling Stonesról, s nem is tervezte, hogy emlékeivel valaha is a nyilvánosság elé áll. De ezt a történetet nem hallgathatta el! Thorogood halála után a részleteket Terry Rawlings újságirónak mesélte el, aki már korábban is nyomozott ebben az ügyben, s kutatásai eredményeként - negyedszázad multán -teljesen új kép kerekedett ki Brian Jones halálával kapcsolatban, amelynek a legfontosabb részletei akár egy krimi részletei is lehetnének.

Holttest a medence alján

l969 július 2-án délben, miután Tom Keylock a Cotchford Farmon töltötte az éjszakát, átutazott West Witteringbe, Keith Richard házába, Redlandba.A nap hátralevő részét itt töltötte, majd este 8.30-kor elindult az Olympia stúdióba, ahol a Rolling Stones új lemezének felvételei folytak. Megérkezésük után Keith arra kérte a sofőrt, hogy forduljon vissza Redlandbe, mert otthon felejtette az egyik gitárját, amire az éjszakai felvételeknél feltétlenül szüksége lesz.

Keylock távozását követően Cotchford Farmon jó hangulatban telt el a nap.A házigazda feldobott volt, bár Keylock és a házvezetőnő is észrevette, hogy ismét használja az inhalátorát, ami azt jelentette, hogy kiújult az asztmája, s komoly levegővételi nehézségei vannak. Mindez azonban nem zavarta a munkában. Délelőtt telefonálgatott, majd befutott Gary Leeds, a leendő zenekar egyik tagja, hogy közösen próbáljanak.De mielőtt belekezdhettek volna a munkába, váratlanul megérkezett Jones előző barátnője, Suki Portier, hogy magával vigye a házban lévő személyes holmijait. Egyedül érkezett, de hamarosan beállított még három barátnője is azzal, hogy segítenek a pakolásban. Mindez azonban csak ürügy volt, mert Suki hamarosan szóbahozta, hogy Briannel esetleg helyreállíthatnák a korábbi, megszakított kapcsolatukat. Suki bevallotta, hogy még mindig szereti Briant, s szeretné, ha újra összejönnének. A lányt az sem zavarta, hogy szavait a házban tartózkodó Anna Vohlin is hallotta. Brian természetesen hallani sem akart a javasolt összeköltözésről, s bár nagyon határozott volt, de a vita lassan mégis elmérgesedett. Suki minden nyilával riválisát Anna Vohlint célozta, s ez már Briant is kihozta a sodrából.Végül Suki felpaprikázva, hisztériázva távozott, maga mögött hagyva a megdöbbent és kinosan feszengő társaságot. A kialakult helyzetet látva Gary Leeds is úgy vélte, hogy jobb, ha lelép, s ő is távozott. Brian és a még mindig értetlenkedő Anna Vohlin így egyedül maradtak a házban, s Jones kevert egy italt magának, hogy megpróbáljon lecsillapodni. De a java még csak ezután következett!

Thorogood a napot Londonban kezdte, ahol a Victoria pályaudvaron Jackie, a Stones sofőrje várta, akinek autójával előszőr a Regents Parkba, David Bailey házához hajtottak.Thorogood a világhírű fotós házában is elvállalt egy felújítási munkát, s ennek részleteit kellett megbeszélnie.A tárgyalások eredményesek voltak, s még a délelőtt folyamán tovább indulhattak Fred Trowbridge-hez, a zenekar Waddox Street-i irodájába, hogy felvegyék a Cotchford Farmon dolgozók bérét. Trowbridge azonban rossz hírrel várta a vállalkozót. Brian Jones letiltott minden kifizetést,s így Thorogood dolgavégezetlenül, s rendkivül dühösen távozott. Indulatait Cotchfordba is magával vitte, ahol azonnal felkereste Jonest, és emelt hangon kérte számon rajta a maga és a munkások pénzét, mire Brian ugyancsak éles hangon válaszolt. Közölte Thorogooddal, hogy megelégelte a sumákolásait, a hazudozásait,a csalásait, s utasította, hogy a barátnőjével együtt azonnal költözzön ki a lakásból, a munkát pedig egyelőre szüneteltessék. Thorogood közölte Jones-szal, hogy már 8ooo fonttal tartozik neki, s addig nem távozik a házból, amig ezt az összeget kézhez nem kapja.

/Az elmérgesedő vita megértéséhez tudni kell,hogy az eredetileg kb 10000 fontra becsült felújítási munkákra Brian Jones 1968 novembere és 1969 júliusa között már 18ooo fontot fizetett ki /ami mai értékben 250-300 ezer fontnak felel meg/, de ezért az összegért a munkások még a felújítás felét sem végezték el. Pedig heti 250 fontot kaptak Jonesnál, amikor ugyanezért a munkáért máshol akkoriban csak heti 15-20 fontot kereshettek volna!/

Brian Jones a vita során mindezt az építési vállalkozónak is kifejtette, aki végül mégiscsak beleegyezett, hogy másnap - feladva korábbi követelését és gyöngyéletét- a szeretőjével együtt elhagyja a házat. Thorogood ezt követően - barátnője társaságában - elhajtott a közeli kocsmába, ahol nagyobb mennyiségű tömény italt vásároltak.Majd visszatértek Cotchfordba, ahol az úszómedence partján a munkásokkal megbeszélték a történteket, s nekiálltak italozni. A munkások este nyolcig maradtak a házban, s valóságos szemétdombbá változtatták a medence környékét Aztán dúlva-fúlva távoztak, egyedül hagyva Briant és Annát a még mindig indulatos, de már erősen kapatos párral, akik visszavonultak a garázs feletti kis lakásba, hogy összepakolják a holmijukat.

Brian, aki délután szintén a pohár fenekére nézett, s különböző tablettákat is bekapott, estefelé felment a ház egyik emeleti hálószobájába,ahol tévézéssel mulatta az időt.Anna is már lefekvéshez készülődött, amikor Brian láthatóan részegen, váratlanul megjelent, s azzal az ötlettel állt elő, hogy békülése jeléül meghívja Thorogoodékat egy italra a házba. Át is ment a garázs feletti kis lakásba, hogy személyesen közölje a meghívást, amit a pár némi unszolás után el is fogadott, bár látták, hogy Brian már erősen illuminált állapotban van.

A házban aztán négyesben poharazgattak tovább, miközben Thorogood ismét a pénzügyekre terelte a szót, s ezzel újból kirobbantotta a vitát. Brian azonban nem kívánta folytatni a szócséplést, ezért, hogy lehűtse a kedélyeket,egy kis úszást javasolt a többieknek, de csak Thorogood ment fel vele a fürdőruhákért az emeletre. A két nő eközben kivitte az italokat és Brian inhaláló készülékét a medence partjára, ahol

már szép számmal hevertek szétszórt italos üvegek, amit még a munkások "felejtettek"ott, nem pedig azok a parti-vendégek, akikről később az üvegek számából következtetve a bulvárlapok cikkeztek.

A két nő közül végül Anna Vohlin is az úszás mellett döntött, de ő már akkor belement a vízbe, mielőtt még a férfiak kijöttek volna a házból. Janet Lawson a medencétől kissé távolabb, egy kerti padon foglalt helyet, s innen látta, amikor a férfiak megjelentek a medence szélén, s Thorogood felsegítette a tántorgó Briant az ugródeszkára. Amikor mindkét férfi beugrott a medencébe, Janet Lawson felállt, és bement a házba, mert megszólalt a telefon. Anna Vohlint keresték, akit a nő kihivott a medencéből, így a két férfi egyedül maradt a vízben és az éjszakában.

Ekkor - aznap immár harmadszor - ismét fellángolt köztük a vita.Thorogood nem bízott Brian igéreteiben, s azt feltételezte, hogyha másnap távozik a házból, akkor soha nem fogja megkapni a pénzét. Brian nyersen ismételten az értésére adta, hogy miként vélekedik Thorogoodról és a módszereiről, mire a már szintén részeg vállalkozó elkezdte a víz alá nyomkodni a csaknem magatehetetlen popsztárt. Brian tüdeje hamarosan megtelt vízzel, s mire Thorogood észbekapott, az élettelen és mozdulatlan test már a medence aljára süllyedt...

A házban tartózkodó nők semmit nem észleltek a medencében zajló eseményekből. Azon azonban meglepődtek, amikor Thorogood egyedül megjelent a házban, hogy egy törülközőt keressen magának. Miközben szárítgatta magát, Janet Lawson megkérdezte tőle:-"És Brian hol maradt?" Thorogood azt felelte neki, hogy valószínűleg még mindig a medencében uszkál. Barátnője erre kiment a kertbe, hogy utánanézzen Briannak,s így ő vette észre a mozdulatlan testet a medence alján. Sikoltozva berohant a házba, hogy telefonon segítséget kérjen. Egy előző telefonálás alkalmával azonban Anna Vohlin valószínűleg mellé tette a kagylót, mert a nő nem kapott vonalat, ezért Thorogoodot kérte meg, hogy próbálja meg helyreállítani az összeköttetést.Thorogood fel is ment az emeletre, ahonnan - még a segélykérő telefon előtt! - felhívta Keylockot, hogy tájékoztassa a történtekről, s megkérje, jöjjön át azonnal Cotchford Farmra. Keylock azonban már nem volt otthon, ezért az üzenetet a felesége vette át azzal, hogy amint a férje hazaér, azonnal intézkedni fog. Thorogood csak ezek után hívta a rendőrséget.és a mentőket.

Keylock Thorogood hívása idején a kért gitárral már úton volt visszafelé az Olympic stúdióba.Éjfél körül érkezett meg, s ott értesült Jones haláláról, mert a felesége előzőleg már elmondta a megdöbbentő hírt a zenekar tagjainak. Jaggeréket sokkolta a tragédia, s utasították Keylockot, hogy a hívásnak megfelelően azonnal induljon el Cotchford Farmra.

Keylock hajnali 3.3o-kor érkezett meg a helyszínre,de már nem láthatta Brian holttestét, mert a mentők l.3o-kor elszállították.Ő telefonálta meg a hírt Jones szüleinek, majd a tőlük kapott utasiíások értelmében azonnal megkezdte a házban talált berendezések leltározását, illetve Jones személyes holmijainak elégetését. Keylock később azzal magyarázta az apa furcsa utasítását, hogy az "öreg" nem akarta, hogy fia ruhái, használati tárgyai ereklyeként vagy morbid trófeaként illetéktelenek, rajongók, esetleg gyűjtők kezébe kerüljenek.Az ingoságokat és egyéb értékeket reggel - ugyancsak az apa utasítására - Keylock teherautóra rakatta, s ezek Cheltenhambe, a szülői házba kerültek.De számos holmi így is felbukkant - megmagyarázhatatlan módon - például a menedzsment irodájában, s később számos árverésen is kerültek kalapács alá Brian Jones-szal kapcsolatba hozott relikviák, beteljesítve ezzel az apa rémálmait.

A rendőrség a bejelentés után, még éjfél előtt kiszállt a helyszínre, majd Robert Marshall, a hartfieldi körzeti rendőrörs felügyelője ezt követően kihívta az orvost, aki 23.42-kor állapította meg Jones halálát, amelynek idejét 23.20 és 23.30 közötti időszakra valószinűsítette. A holttestet ezután elszállították, a rendőrség pedig megkezdte a házban tartózkodók kihallgatását. A két nőt, miután vallomásukat jegyzőkönyvezték, elengedték, de Thorogoodot az éjszaka folyamán többször is kikérdezték, mert eleinte őt gyanusították Jones halálával kapcsolatban. Thorogood azonban a keresztkérdések pergőtüzében is megvédte a sztoriját, ami alibit biztosított a számára. Az East Grinstead-i rendőrségen előadott története pedig így hangzott.Ő és Janet Lawson együtt töltötték az estét, amikor 22.30-kor kopogtattak a lakásuk ajtaján. Brian Jones állt az ajtóban, aki megkérdezte a párt, volna-e kedvük lejönni a medencéhez egy esti italra? Meleg, fülledt éjszaka volt, ezért Thorogoodék elfogadták a meghívást..Brian és Anna már kint ültek a kertben, amikor a pár megérkezett. Körülöttük a medence szélén mindenfelé eldobott üvegek hevertek, s Brian is egy konyakosüveggel "foglalkozott", amelyből az ital már jócskán hiányzott.Ezen kivül időnként fekete tablettákat is lenyelt, majd 23.30-kor - ivászat közben - javasolta,hogy ússzanak egyet. A két nő tiltakozott az ötlet ellen, mondván Jones nincs olyan állapotban, hogy úszni tudjon. Jones azonban ragaszkodott az éjszakai fürdözéshez, és Thorogood is csatlakozott hozzá, így Briannel együtt ő is bement a házba a fürdőnadrágokért. Nem sokkal később Anna Vohlin is követte őket,igy hármasban mártóztak meg a vízben, de Anna Vohlin néhány perc elteltével kijött a medencéből, s Janet Lawsonnal együtt bementek a házba. A két férfi még néhány percig a medencében maradt, majd -cigarettát keresve - Thorogood is megjelent a házban. Janet Lawson, aki a medencéhez tartott, az ajtóban találkozott vele,s ezt követően már csak a medence felől érkező segélykiáltását hallották.Thorogood - állítása szerint - Anna Vohlinnal együtt kirohant a házból, s a medence széléhez érve azt látták,hogy Jones arcra borulva, a medence alján lebeg. Mindhárman beugrottak a vízbe, s közösen a medence szélére vonszolták a testet, ahol Janet Lawson kórházi tapasztalatait hasznosítva szív- és tüdőmasszázzsal, Anna Vohlin pedig szájon át történő mesterséges lélegeztetéssel próbálkozott. Hiába. Brian Jonest nem sikerült visszahozniuk az életbe.

A rendőrök, bár hézagosnak,és több helyen is kétségesnek találták Thorogood vallomását, mégis kénytelenek voltak elfogadni az állításait, mert bár lehetett indítéka,s a múltja sem volt patyolattiszta, egyetlen tanu sem akadt, aki a kijelentéseit cáfolta volna.Thorogood a halálos ágyán tett vallomásáig ragaszkodott is a fenti változathoz, a nők pedig a halálesetet követően hallgattak illetve "felszívódtak". Anna Vohlin visszautazott Svédországba, s "lemerült",eltünt a nyilvánosság elől, ebben az ügyben azóta sem szólalt meg. Janet Lawson szintén nem mondott ellent Thorogood sztorijának, amit a boncolást követően a halottkémi vizsgálat is valószínűsített. A jelentés "balesetet" állapított meg, a szakértők szerint Jones természetes halált halt, amit nagy mennyiségü alkohol és különböző drogok fogyasztása segített elő.

A boncolást East Grinsteadben Dr Albert Sachs, a Queen Victoria kórház patológusa végezte el, aki Brian Jones tüdejében nagy mennyiségű folyadékot talált, s ezért a halál okaként vízbefulladást állapított meg. De a jelentésében kitért arra is, hogy a popsztár mája kétszer nagyobb volt a normálisnál, s emellett még jelentős szívnagyobbodást is megállapított, megjegyezve, hogy a szívizom eközben kórosan elzsírosodott. A vizeletből amphetaminhoz hasonló droganyagot mutatott ki, a vérben pedig jelentős mennyiségű alkoholt talált, vagyis minden vizsgálati eredmény a léha életet élő, lumpoló, önpusztitó popsztár image-t támasztotta alá, mindazt, ami ellen élete utolsó hónapjaiban Brian Jones megpróbált küzdeni. A közvélemény a médiában tálalt részletek megismerése után - joggal - azt gondolhatta, hogy a Rolling Stones-szal történt szakítás a popsztárt tovább lökte azon a lejtőn, amelyre élete utolsó két évében csúszott. Azon a júliusi éjszakán pedig túllépte azt a végső határt, ahonnan többé nem volt visszatérés.A rock legendáriumába a rajongók jóvoltából így került be mártírként, kultikus figuraként, tragikus hősként a halhatatlanok közé.Holott valójában nagyon is esendő, hétköznapi tragédia volt az övé. Áldozata lett egy felderitetlen gyilkosságnak. Egy pénzéhes piti csaló végzett a hatvanas évek egyik könnyen sebezhető bálványával.

Koncert a Hyde parkban

Brian halálát követően a Rolling Stones többi tagja úgy határozott, hogy a Hyde Parkban nagyszabású, ingyenes emlékkoncertet adnak a zenekar volt gitárosának emlékére. Előzenekarként szerződtették Jones barátjának, Alexis Kornernek az új bandáját, a New Churchot, valamint az új korszak két feltörekvő,"húzó" sztárcsapatát, a King Crimsont és a Family-t. Az azóta rocktörténeti jelentőségűvé vált koncertre 1969 július 5-én, szombaton került sor, s bár emlékkoncertnek hirdették, nem is kicsit álságos volt az a mód, ahogy Jaggerék a maguk javára igyekeztek kihasználni a Brian Jones halálában rejlő váratlan lehetőséget. Eredetileg ugyanis ezzel a koncerttel akarták újrainditani a Stones karrierjét, s egyuttal be akarták mutatni a Jones helyére szerződtetett új gitárost, Mick Taylort. Jagger néhány héttel korábban még azt tervezte, hogy a rajongók körében továbbra is nagyon népszerű Brian mutatja és ajánlja be utódját a közönségnek, egyrészt, hogy látványos jelét adja annak, továbbra is milyen jó a viszonya a régizenésztársakkal, másrészt pedig így lehetőséget kapott volna, hogy reklámozza az egyéni karrierjét, az újrakezdését is.

Brian Jones váratlan halála azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat. A terv második része magától értetődően meghiúsult, de Jaggerék a kirugott zenésztárs halálát is igyekeztek a maguk javára kamatoztatni. Egy könnyed húzással emlékkoncertté változtatták át a szuperkoncertet, azt remélve, hogy ezáltal olyanok is elzarándokolnak a Hyde Parkba, akik egyébként egy hagyományos rockkoncertre nem mozdultak volna ki otthonról.

Jaggerék számítása bevált. Szombaton délután soha nem látott tömeg gyűlt össze London szívében, hogy lerója kegyeletét az előző évek egyik nagy lázadója, fenegyereke, sztárja, s immár tragikus sorsú nemzedéki bálványa előtt.

A Stones tagjai két órával a koncert kezdete előtt indultak el a helyszínre egy páncélozott kocsiban a Londonderry szálloda elől.A közeli parkig mindössze 5 percig tartott az útjuk, de a gépkocsiból kiszállva a zenészek és kiséretük csaknem háromnegyedóra alatt jutottak el a színpadhoz az óriási tömegben. A nem mindennapi esemény részletei - Tony Sanchez emlékezései alapján - így foglalhatók össze:

Mielőtt a zenészek kiszállak volna az autóból, Keith megkérdezte Sanchezt nincs-e egy kis szívnivalója? Sanchez, aki mellesleg a zenekar "füves embere" is volt, átnyújtott a gitárosnak egy kis barna üvegcsét, amiből Keith a nyakában hordott papírhengerrel némi kokaint szippantott fel, hogy erősítse magát. De rajta kivül a többiek is nagyon idegesnek látszottak. Aztán Jagger is szippantott egyet, miközben a többiek fapofával nézték.-"Okay.- mondta Mick, mikor a kokain hatni kezdett. - Na, menjünk,és játsszuk el ezeknek a seggfejeknek életük legjobb rock and roll show-ját!"

Brian, aki két nappal korábban halt meg, ezzel a "tettével" is csaknem a kétségbeesésbe kergette a zenekar tagjait. Mi legyen? Mit szól majd a közönség? Az újságirók? A szakma? Jagger és Keith előszőr le akarták mondani a koncertet. -"Nagyon hülyén jönne ki, ha most fellépnénk!" - hajtogatták.A társaság többi tagja meg csak ült az irodában, és hallgatott. Aztán Charlie megszólalt:-"Meg kell csinálni! Legyen emlékkoncert!" - "Ez az! - csapott le az ötletre Keith - Briannek is jobban tetszene, mintha ostobaságokat szövegelnénk a sírja körül.Egy nagy posztert teszünk ki a képével a színpadra, és egyperces felállással tisztelgünk az emléke előtt." Keith nagyon odavolt ezért az ötletért. Később, amikor egy riporter közölte vele, hogy rendkivül izléstelennek találja a koncert megrendezését, mert Briant még el sem temették, Keith nem vitatkozott vele.Egyszerűen az arcába vágott.

Amikor Jagger a színpadra lépett a hatalmas tömeg egyemberként zúgott fel a látványra. Mick talpig fehér ruhában volt, nyakában egy kendővel, amit akár a gyász jeleként is értelmezhettek azok, akik tudták, hogy a fehér bizonyos kulturákban a gyász színe. Jagger tisztában volt a hatással, tudta, hogy ő is, a zenekar is sorsdöntő pillanatok elé néznek. Vékony jégen jártak, pengeélen egyensúlyoztak. Ezt a bulit nem szurhatták el. Brian miatt sem, maguk miatt sem. Százezrek figyelték őket a színpad előtt, a színpad körül pedig filmesek híradósok, riporterek, újságirók százai dolgoztak.Egyszerűen nem hibázhattak.-"Yeaaah! - bőgte Jagger szokása szerint a mikrofonba. - Ma jól fogjuk érezni magunkat. Rendben?" - "Rendben!" - ordította vissza a tömeg. Mick érezte, hogy fogvatartja őket. - "Várjatok egy percig - figyelmeztetett. -Szeretnék nektek valamit mondani Brianről...." A tömeg elcsendesedett a szavaira, még a bogarak zümmögését is hallani lehetett."Békét! Nem halt meg ő,s nem szendereg...." Jagger Shelley Adonais című versének részleteit olvasta fel egy verseskötetből. Pocsékul olvasott, de a hangulat hatása alatt rövidesen százak, ezrek sírtak. Hátborzongató pillanatok voltak, és jó választás. Mick pedig csak tovább olvasott, miközben a forgatócsoportok ott csúsztak-másztak a lábai előtt, hogy rögzitsék a felemelő perceket.

Jagger ügyesen manipulálta a pillanatot. Már a későbbi "nagy Mick" állt a színpadon, nem az az ugri-bugri kisfiú, akit a hatvanas évek közepén megismert a közönség, s akit a beat hulláma a lázadó szerepek köntösében hirtelen oly magasra emelt. Az akkor még sztárcsináló tömegnek és a mindenható médiának hiba nélkül eljátszott egy remekbe szabott kamara előadást. A közönségen hamarosan hisztéria lett úrrá, ahogy később is annyiszor, amikor Mick költők verseit olvasta fel rock and roll szövegekként.Előadása csupán néhány percig tartott, és szemlátomást nagyon megkönnyebbült, amikor befejezte, de a tömeg már szerette. Az újrakezdés kétesélyes nagy csatáját már az első percekben egyedül is megnyerte a zenekarnak. S ekkor újabb hatásvadász jelenet következett. A roadok - hogy a pillanatot jelképessé és még emlékezetesebbé, képszerűbbé tegyék - barna papírdobozokból lepkék ezreit bocsátották szabadon, amelyek bizonyára Brian égbeszálló lelkét voltak hivatottak szimbolizálni. De a dobozok valószínűleg túlságosan sokáig álltak a meleg, júliusi napon, mert a lepkék többsége - szimbólum ide vagy oda - néhány méter repülés, kétségbeesett bukdácsolás, vergődés után konfettiesőként hullottak vissza a síró rajongók fejére, s ha nem lett volna olyan tragikus a pillanat, talán még röhögni is lehetett volna az Élet nevezetű nagy rendező morbid tréfáján, a szimbolikusnak szánt látvány elgondolkoztató tanulságán. De sem a meghökkenésre, sem pedig a kárörvendésre nem maradt sok idő, mert a Stones tagjai ekkor már a színpadon álltak, s felcsendültek az "emlékkoncert" első akkordjai. A Stones új korszakának első indulóit játszotta, s alig másfél óra múltán a zenekar tagjai bizonyossággal tudhatták, hogy ez a közönség - ha nem szúrják el mégegyszer - kitart mellettük mindhalálig, de legalábbis addig, amig Jagger hajlandó a szinpadon a Satisfactiont elénekelni.

A Hyde Parkban negyedmillióan voltak kíváncsiak a botránybanda visszatérésére. A koncert egyuttal a korszak egyik legnagyobb hippi-demonstrációja is volt, még egyszer utoljára felsorakoztatva a hatvanas évek ma már legendás panoptikumfiguráit: a hosszuhaju hippiket, az őrző-védőnek szerződtetett Pokol Angyalait, a gombafejűeket, a skinheadeket, a divatcuccokban parádézó modokat és tedeket, a lerobbant hipstereket....Jaggerék számítása fényesen bevált, az egykori halott zenésztárs kiváló reklámhordozónak bizonyult, behozta az "árát": a zenekar egyetlen nagy lendülettel ismét a csúcsra verekedte fel magát.

Egy szent a rock misztériumában

Brian Jones temetésére öt nappal később, 1969 július 10-én került sor Cheltenhamben, a Priory Road temetőben, közvetlenül annak a templomnak a közelében, ahol Brian Jones kisfiúként a kórusban énekelt. A Rolling Stones tagjai közül egyedül csak a hozzá legközelebb álló Bill Wyman jelent meg a sírnál. Mick Jagger azzal mentette ki magát ,hogy túl sok elfoglaltsága van, ezért nem tud résztvenni a temetésen Ebből azonban csak annyi volt igaz, hogy barátnőjével, Marianna Faithfullal másnap indult Ausztráliába, hogy elkezdje a Ned Kelly című film forgatását. A többiek még azt a fáradtságot sem vették, hogy mentegessék magukat. Számukra Brian már a múlthoz tartozott, akinek nem sok köze volt a jelenhez.

Jagger elutazása előtt még interjút adott a BBC-nek. Ebben a következőket mondta."Tudtam, hogyha valaki meghal közülünk, akkor az Brian lesz. Az embernek az volt az érzése, hogy nem lesz hosszú életű. Gyorsan élte az életet, olyan volt, mint egy lepke. A korábbi években egészen közel kerültünk egymáshoz, de sosem értettem, hogy mit akar a dalaival? Magának való ember volt. Soha nem játszotta el nekem a dalait, soha nem magyarázta el, hogy ez vagy az a dal ilyen vagy olyan, ezt akarom vele, stb...Ezért nem is beszélhetünk arról, amit állítanak, hogy mi elnyomtuk volna..."

A sírnál Hugh Hopkins atya mondta a gyászbeszédet. Nem fukarkodott Briannek, a megtévedt báránynak, és a Rolling Stonesnak,az Antikrisztus zenekarának az ostorozásával."Brian lázadó volt, egy generáció bálványa - mondta. - Nem tisztelte a tekintélyt, a konvenciókat. Ez a viselkedés korosztálya más tagjaira is nagyon jellemző, akik a Rolling Stonesban látják igazolva magukat és a viselkedésüket.A mai fiatalok számára nagyon sok minden, amiért egyházunk már 900 éve fáradozik, éppen ezért tűnik elfogadhatatlannak..." "Gennygóc" - mondta a papról később Keith Richard, s valószínűleg Brian Jonesnak se lett volna más a véleménye.

A koncertet, majd a temetést követően a lapok még hetekig újra és újra elővették a témát. Egyes újságirók legalábbis gyanúsnak találták az esetet, és sehogy sem akartak beletörődni abba, hogy egy popsztár csak úgy belefullad az úszómedencéjébe. A bulvár-és a botránylapok eleinte Jones egészségügyi problémáit feszegették, majd az is felvetődött, hogy esetleg a kábitószermaffia végzett vele, s a baleset tulajdonképpen ügyesen álcázott gyilkosság volt. A találgatások egészen addig folytatódtak, amig augusztus 7-én az ügyben a rendőrség is újra megszólalt. Lawrence Finley rendőrfőnök bejelentette, hogy a rendőrség végleg ad acta tette az ügyet, a továbbiakban már nem foglalkoznak Brian Jones halálának a körülményeivel. Kijelentette, hogy munkatársai minden, a halállal kapcsolatos feltételezésnek és pletykának utánajártak, de ezek a mendemondák minden alapot nélkülöznek. Az ügy sajnálatos baleset volt, ezért a hivatalos eljárást megszüntetik.

A hetvenes években ez a történet már kanonizált változatában került bele a rock annalesekbe, a karriertörténetekbe, az emlékező irásokba. De a kerek évfordulók alkalmával ,ha a címlapon már nem is, de a belső oldalakon azért olykor-olykor ez a téma is felbukkant a különböző magazinok, rocklapok hasábjain. Ezekben az irásokban gyakran további légből kapott, képtelenebbnél képtelenebb változatok kaptak nyomdafestéket. Igy például megtudhattuk, hogy Jonest előbb vödörbe fojtották, s már holtan került házának úszómedencéjébe. Ismét mások szerint nem is egy, hanem több ember végzett a popsztárral,aki kábitószeresügyekbe,adósságokba keveredett.Volt,aki szerint egy féltékeny férj fojtotta vizbe bosszuból felesége meggyalázásáért,s akadt olyan is, aki szerint a Rolling Stones tagjainak fűzödött érdeke, hogy végre megszabaduljanak a fölöslegessé vált zenekarvezetőtől, s ezért egy bérgyilkost fogadtak fel a megöletésére. Fokozta a Stones szerepével kapcsolatos rejtélyt, hogy az egyik lap kideritette, Anna Vohlinnal a zenekar tagjai nyilatkozatot irattak alá, miszerint Jones barátnője a jövőben sem fog soha nyilatkozni a kérdéses este eseményeiről a nyilvánosság előtt. Egy nagyobb összeget is adtak neki, hogy visszarepülhessen Svédországba, ahol új életet kezdhet.A jónevű Philip Normann, a Rolling Stones karriertörténetének írója viszont két olyan személyt is talált a kutatásai során, akik azt állították, hogy Brian Jones "egyszerü rablógyilkosság" áldozata lett. Norman "tanúi" azt állították, hogy féltik az életüket, s ezért ragaszkodnak inkognitójukhoz,s ezért nem tettek vallomást a rendőrségen sem.

Brian Jones halálának ügye tulajdonképpen csak a nyolcvanas években jutott nyugvópontra.Addig, az eltelt l5 év alatt - pro és kontra - minden érvet és ellenérvet megtárgyaltak, de lényegében a hivatalos változatnál semmivel sem jutottak előbb. A rajongók, a közvélemény így végül elfogadta a "sajnálatos baleset" címszó alá sorolt változatot, s Brian Jonesból tragikus sorsú, nemzedéki hős lett, akinek ma a rock pantheonjában Jim Morrison, Janis Joplin és Jimi Hendrix mellett van a helye .Alakjáról az önpusztitó rockbálvány egyik archetípusának szobrát mintázták meg, s ezt a szobrot az sem rendítette meg a talapzatán, hogy a kilencvenes években jelentkezett, s önként vallomást tett Brian Jones gyilkosa. Ha ugyan ő volt - kérdőjelezik meg sokan az állitást -, hiszen gyilkosunk ugyan van, de hiányoznak a bűnjelek, a szemtanuk, a bizonyítékok. De lehet, hogy inkább arról van szó, hogy a legendásitott változat szebbnek tűnik, mint a valóság. Jonesnak pedig már úgyis mindegy. Ő így is, úgy is halhatatlan. És szent a rock profán misztériumában.

2000. szeptember 12.