A Beatles Amerikában

(A kudarctól a hisztériáig)

Brian Epstein ötlete zseniális volt, hogy befutassa a Beatlest Amerikában, csakhogy a dolog nem ment olyan egyszerűen! A Please, Please Me, amely a ködös Albionban Nr 1 siker volt, a tengerentúl fel sem került a slágerlistára.

Májustól a hasonló című nagylemez Angliában ugyan 30 hétig vezette az LP-rangsort, majd átadta helyét a második Beatles-nagylemeznek (With The Beatles), amely további 22 hétig maradt az első. Ám Amerikában a Veejay kiadásában megjelenő első LP (címe Introducing The Beatles) fel sem került az élvonalba. A vállalat bele is bukott a kisérletbe, mert a következő Beatles-kislemez, a From me To You is csak a lista 116. helyéig jutott.

Hogy az idő volt-e korai vagy az üzleti baklövések marasztalhatók el, nehéz megítélni. Egy évvel később ugyanis a Capitol lemeztársaságnak már több szerencséje volt. Igaz, 50000 dolláros reklámköltséggel próbálták meg bejuttatni az I Want To Hold Your Handet. S akárcsak Elvis Presley esetében – az áttörés 1964-ben is az Ed Sullivan show-nak volt köszönhető. A műsorban 10 millióan láthatták a gombafejűeket, és néhány adásperc után Amerika a Beatles lábai előtt hevert.

1964 áprilisában a Billboard listáján az első öt helyen már Beatles-dal szerepelt, s amikor a Capitol bejelentette a második Beatles nagylemezt (Meet The Beatles), az hetek alatt a szórakoztatóipar történetének legkelendőbb lemeze lett. Amerikában valóságos beatle-mánia tört ki. A hisztéria csak fokozódott, amikor augusztusban a Beatles megkezdte első amerikai turnéját, és nyomában zenekarok tucatjai keltek át az óceánon.

„Brit invázió”

A sajtó „brit invázióról”, botrányokról cikkezett. A Rolling Stones érkezésekor például több ezer rendőr sem tudta megfékezni a tömeget a New York-I Kennedy repülőtéren, az Animals pedig minden addigi nézőszámot megdöntött a koncertjeivel. De a többiek – Dave Clark Five, Swinging Blue Jeans, Manfred Mann, Searchers, Kinks, Walker Brothers és mások is zajos, az angliainál jóval nagyobb sikereket arattak.

De ezekben a hónapokban nemcsak a beatzenét exportálja Anglia. Színészek ( pl. a szexszimbólum Julie Christie), divattervezők ( a miniszoknya „feltalálója” Mary Quant), manökenek (Twiggy) vagy fodrászok (Vidal Sasoon) is tagjai az „inváziós hadseregnek”. És Amerika, mint egy hatalmas, kiszáradt szivacs, minden mennyiségben szívja magába a szórakoztatás és a tömegkultúra világát felfrissítő impulzusokat.

Életforma-forradalom

A “brit invázió” Amerika számára mégsem elsősorban zenei vonatkozásban, hanem hatásaiban, hangulatában volt jelentős. Angliában a beatlemánia a fiatalok nagy többsége számára mindig is csak jó balhét, rebelliót jelentett. Divat volt, a kor és a fiatalság életérzéseinek egyik kifejeződése, megfogalmazódása. Amerikában a Beatles és a gombafej azonban nemcsak zeneileg indított el egy sor előadót – például a Byrds együttest - , hanem megjelenésével, felszabadító erejével elősegítette egy latensen meglévő, kitörésre váró életforma-foprradalom, az ellenkultúra kibontakozását és megvalósulását is.

Angliában a beat és a Beatles elsősorban a divatot részben az életmódot, a szórakozási formákat alakította át. Új hajviselet, új öltözködési formák, új koncerthallgatási rítusok(fesztiválok) új szórakozási formák kapcsolódnak össze a “mozgalommal”. S a beat mindenekelőtt a tinédzser-univerzumot formálta át.

Amerikában a külsőségek mellett a gondolkodásmódot, az életformát befolyásolta jelentősen. Feloldotta a görcsöket, utat nyitott önmegvalósítási vagy társadalmi-szociális törekvéseknek, a fehérek és a feketék körében egyaránt. Alig egy év elteltével már új szubkultúra, új vallások, új művészeti törekvések képviselői bukkantak fel, amelyek a beattől a későbbi undeground és hippizmus felé ágaztak el.

A Beatles 1964-ben még erjesztője volt a folyamatoknak, de 1967-ben például bajuszt és hosszú hajat növesztve,a virágszimbólumot használva – már ők követték az amerikai mintát. Mint ahogy az egységes zenei nyelv is gyorsan bomlani kezdett az amerikai “olvasztótégelyben”. A felnövekvő tinédzserközönség rétegekre bomlott, mint ahogy a zenében is megszülettek az új stílusok a hatvanas évek közepétől, mint a jazz-rock, a folk-rock, a latin rock vagy a hard rock. S a zenészekre, illetve a zenei fejlődésre komoly hatást gyakoroltak a terjedő drogok, a vallások (Jézus-kultusz, Zen), a film és a színház vagy éppen a képzőművészet (lásd pszichedelikus rock)

S a Beatles vagy a “brit invázió” zenekaraira válaszul Amerikában az évtized közepétől megszülettek az új stílusok képviselői (Poco, Buffalo Springfield, Grateful Dead, Jefferson Airplane, Moby Grape, Paul Butterfield Blues Band, The Mama'’ and the Papa’s'’, Electric Prunes, The Doors, Fugs, stb.…

S már megvillantották képességeiket az elkövetkező évek korszakos jelentőségű sztárjai is, mint Jimi Hendrix, a Cream, Janis Joplin, Santana vagy a színesbőrű előadók közül Arethe Franklin, Otis Redding…-

Sebők János

2001. december 18.