Rockinform - 2001. február (88. szám)

A szám tartalmából:
AC/DC, David Coverdale, Gerendás Péter, Tony Iommi, Varga János, TRB, Steve Vai, Therapy?, Zakk Wylde, Apocalyptica, Auróra, The Perfect Name, Tátrai Band  

Ajánló:

The Perfect Name

Perfekt Dekadencia (részletek az interjúból)

A szakma elismeri tehetségüket, de hírük szinte csak szájról-szájra terjed. Ez a sors jutott a The Perfect Name-nek, amit ők igazából nem is bánnak, mindennek tudatában érthető is, miért kapta a legutóbbi albumuk a "Száz év magány" címet. Múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk a csapat billentyűsével, Losóval, de mindenekelőtt a nemrégiben lezajlott tagcseréikről kérdeztem.

Losó: Tíz éven keresztül eléggé hányattatott sorsú zenekar voltunk, sohasem kerültünk igazán még csak az elismerés közelébe sem. Talán az utolsó lemez volt az, ami némi publicitást kapott a médián keresztül, s végül is tíz éven keresztül barátság volt közöttünk. Mindig is nagyon jóban voltunk, de hát olyan ez, mint egy házasság. Tíz év azért megviseli az embert. Szóval, egészen mostanáig nem volt tagcserénk, aztán egy ilyen hülye helyzet alakult ki: a két tag elfáradt az egészben és inkább a buddhizmus meg a kung-fu művészet felé kezdtek elmenni, egyre kevésbé inspirálta őket a zenei önmegvalósítás.

- Így került Szászi Zoltán dobos illetve Belányi István gitáros helyére Molnár László (gitár) és Varga Zsolt (dob).

Losó: Molnárral régóta barátok vagyunk, nagyon sokszor zenéltünk együtt különböző formációkban, és végre megtaláltam magam mellé azt a valakit, aki nemcsak zeneileg társ, hanem a menedzsmentben és anyagilag is tudja támogatni a zenekart, mert ez máshogy nem megy, csak önfinanszírozásból....

- Az tényleg meglepő, hogy a szakma abszolút fogékony rátok, ám a sikereitekben ez mégsem köszön vissza.

Losó: Az az igazság, hogy rétegzenét játszunk. Brit pop-rock zenét, nem is tudom, minek nevezzem ezt, és ez a réteg kint jelent mondjuk kétmillió embert, itt kétezret. Végül is érthető ez a dolog.

- De azért meglehetősen populáris zenét játszotok.

Losó: Populárisnak populáris, de inkább dekadens. Nem depressziós, hanem dekadens. Egy kis világfájdalom van benne, és kicsit kesergős stílusa van, s emiatt fél tőle a média is, mert bár pozitív a kisugárzása, a rádión keresztül első hallásra ők úgy gondolják, hogy csatornát váltanának a hallgatók.

- Az elmúlt tíz évben zeneileg honnan jutottatok el hova?

Losó: Volt egy "gyár" Budapesten, a Fekete Lyuk, ahol egy csomó zenekarral együtt próbáltunk. Ott volt a Pál Utcai Fiúk, a Kispál, a VHK, a Trottel, egy rakás olyan együttes, akiknek azóta már neve van. Ez volt az első lehetőség itthon arra, hogy kicsit a más zenét is próbálják felhozni, és ez egy nagyon fontos, jó táptalajnak bizonyutl erre. Ezért rögtön be is kategórizáltak minket "lyukas" csapatnak. Mi ez ellen küzdöttünk, talán a legutóbbi lemezanyagunknál sikerült levetkőznünk ezt a "magyar alternatív" dolgot, ami számomra egy elég rossz fogalom, nagyon is elhatárolódtam ettől, mert mi sosem a kicsit politizáló, fájdalmas magyar valóságot akaruk meginterjuvolni. Egyszerűen folyamatosan csak a brit zenéket hallgattuk, az járt az eszünkben, hogy a Simple Minds, a U2, az Ultravox, a Sisters of Mercy,vagy aThe Mission mit csinálnak. Akkoriban mindig ezekre ugrottunk rá, igazán azonban sosem másoltuk a zenéjüket, maximum stílusirányzatokból vettünk át egy-két ritmust. Például a kezdeti akusztikus rave zenék korszakában, mikor a Happy Mondays, meg a The Charlatans virágoztak, belekaptunk mi is abba, aztán szépen lassan visszatértünk az eredeti állapotunkhoz...

- Hogy álltok jelen pillanatban az új albumotokkal?

Losó: Január tizedikén kezdtük felvenni a Tom-Tom Stúdióban, háromszáz óránk van rá. Nagyon-nagyon erős anyagnak igérkezik, borzasztóan jó lesz. Kicsit tempósabb, mivel a fiatal dobos behozta a saját stílusát, hiszen ő már más korosztály, amolyan grunge-os, gördeszkás vonulat, és ezeket a ritmus-alapokat nagyon jól be tudtuk építeni a saját zenénkbe. Laci pedig nem beat és nem kísérő gitáros, mint István volt, hanem sokkal keményebben játszik, ezáltal pedig megélénkült a zene, és egyre jobban hátraszorult a billentyű, hála a jóistennek. Legalább nem kell annyit nyomnom.

- Mikorra tervezitek az új anyag bemutatását?

Losó: Előszőr a Volt fesztiválon áprilisban, az album mind a tizenkét nótáját előadjuk majd, nem is játszunk a régi repertoárból. Bevállaljuk azt, hogy sikertelen lesz a buli. Vége annak a korszaknak, most egy új jön, nem akarunk csak azért játszani számokat, mert azt szeretik...

Bánfalvi Ákos

2001. február 10.