Wanted, 2000. szeptember

Kramberger - ma már meg nem mondanám a teljes nevét pontosan - ex-Jugoszlávia szlovén tagköztársaságának vala egyik színesen kiemelkedő alakja a rég elszállt nyolcvanas években. Kramberger úr a poszt-titoista éra (ember, mond ez itt még valamit? Egyik -röpke időre, ahogy a kérész - médiasztárrá felbildelődött, hártyásan angyali szárnyú alakjaként zenét írt, táncolt és énekelt, festett, művelte a kertjét, hovatovább fateknőből saját kezűleg gyártott automobilján furikázott el a megbeszélt interjúkra. A kocsi oldalán ez állt odapingálva: KRAMBERGER (TERMÉSZETES ANYAGBÓL). Krambergert végül átvette az egész jugó hálózat, és akkor mindenki láthatta: ahogy az unokája születésnapját üli, vagy akár épp a budit, ha akkor még külső felvétellel is, merthogy akkor az még úgy illett. Kramberger úr egy szép napon úgy vélte, híressége tetőfokán, hogy - szocializmus ide vagy oda - az egyházi zene mind nagyobb teret hódít, csak az a baj, hogy az egyházi orgonák - hibás idea folytán - kevés levegőt kapnak ahhoz, hogy átütőbben szóljanak. Ezért hát előrukkolt a maga zsenije felvillantotta elképzeléssel, miszerint - akár emberi erővel - több levegőt kéne fújni az orgonákba (Kramberger-dzsesszprojekt), ugyanakkor a ljubjanai kórista lányok szoknyáját is meg kellene rövidíteni, mert az alapelv a következő: amennyiben a lányok alulról több levegőt kapnak, felül biztosan jobban zengnek. Kramberger - akit mellesleg a szlovén súlyosan alternatív színpad is a maga kabalájaként kezdett el isteníteni - valószínűleg ott vetette el a sulykot, túlontúl is messzire, hogy fejébe vette: megírja az országos (vagy éppen szlovén, tökmindegy) himnuszt, és nem kevesebb, az elkövetkező választásokon jelölteti magát a szövetségi elnöki posztra (párhuzamban azzal, hogy megoldotta a perpetuum mobile kérdését, amely egy lassan széthullásba vágtázó ország szempontjából nem is elhanyagolható tett). Nos, mit mondjak, szomorú lett a vége. Kramberger úr nem érte meg azt a lehetőséget, hogy felvirágoztassa az egyre inkább a saját belharcaiba vesző Jugoszláviát. Miért vagy miért nem - tudtommal sosem derült rá fény-, de valaki vadászpuskájából lepuffantotta, mint az ebet, ami összekúrta a szomszéd zsenge paradicsompalántáit. Aztán maradt kevesek emlékezetében Kramberger: a csudabogár. (A szlovén természetes anyag.)

És most elnézem itt, a váltott évszázadban (évezredben?) Uhrin Benedek urat, az új sztárt, aki komponál, el is énekli azt (Jaj Rebeka! Vau, vau. egy tündi, villanó fogú szőkével, aki vállalja a dupla uggantást), kertészkedik, bár kicsiben, 31 évet húzott le a MOM-ban, van neki egy rokkant fia (itt érinthetetlen és bánthatatlan!), ül a tévékamerák előtt, és maga rejtett bölcseleti szókincsével - szikár megfogalmazásban, külön akcentussal a félbehagyott mondaton, amihez képest megboldogult nagyapám barokkos módon szószátyárkodott (Uhrin: "Én nem mondok ki semmit.") - előadja a maga szeretetelvű, virág-világ, helyenként transzcendens filozófiáját. Teszi ezt Uhrin úr - sokak Mestere - egy tüneményes vendéghaj-koszorú alatt, amelyikre nehéz találni megfelelő szavakat, mennyire nem odavaló, ugyanakkor fantasztikusan lebilincselő. Uhrin Benedek úr elképesztő, vagyis elnézést: mélyen gondba ejtő kóanokat mond arról összekulcsolt ujjakkal, hogy például nem kaptak értelmet a bolygók, következésképp a nagy bolygó nem bántja a kisebbet. És ezt zenébe is önti. Mondandóját, vélné a rút kritikus, Uhrin Benedek bácsi igazából kifejteni nem tudja, valószínűleg nincs is nagyon mit, és mindezt valójában még nem is teszi meggyőzően. Mert Uhrin úr - vegyük észre! - szerepel, minden pillanatában, és ez az egyszerű szerepjátszás végül - nagy titka a dolognak - valahogy mégis szívmelengető módon válik röhejessé. Uhrin Benedek így, mondhatni, belopja, vendéghajastul betáncolja magát az ember kakukkos, tárt szívébe. Az emberébe, aki csak nézi, hallgatja, és miközben tátva marad a szája, megfeledkezik arról, hogy ennél értelmesebb teendője lenne, lehetne-e? (Abban a pillanatban úgy tűnik, hogy nem lehet, nincs is.) Uhrin Benedek úr, a kései virágfi, aki - említett Krambergerrel szemben, teszem hozzá: bölcsen - őrizkedik a politikától, sőt a tudománytólis, nyilván az utóvirágzó posztmodern egyik kicsi "hőse" errefelé, aki játszi könnyedséggel ver kenterbe ezer más csudabogarat. Mint említett Krambergernek, neki ugyancsak természet adta tehetsége van ehhez, bárminemű megerőltetés és - az előzőtől eltérően - szemernyi erőszakosság nélkül. Uhrin Benedek elegánsan tarol, ádámcsutkája alatt azzal a mesebeli propeller-nyakkendőjével. Különösképp emlékezetes, hogy a Zenit tévé mitologikussá váló műsorában Uhrin úr - dalolás közben, óriási pillanat! - lehajol megérinteni a körötte abnormális mennyiségben feldózerolt virágok némelyikét. Valósággal megáldja őket Uhrin Benedek úr, aki muzsikájában is a nemes egysyerűség elvét követi, mintegy dekonstruálva a Szomorú vasárnap című világsláger rendkívül bonyolult hangzását. Vidám vasárnap a Maestro Uhriné, aki - őszinte vallomása szerint - minden hétvégén eljár a templomba, ahol aztán - a társadalmi munkában kántorságot vállaló hölgyek társaságában, mint mondja: - jól kimulatja magát. Puritán tisztasággal ezt így fogalmazza meg (mélyen a koponyájába ágyazott szeméből érkező ravaszkás villanással): ott "nagyon szépen énekelgetünk". Kétség nem fér hozzá! Az irodalomról meg úgy vélekedik velősen Uhrin Benedek a kiadót kereső író, hogy nem nagy ügy, a téma az utcán hever. Ugyanez erotikus változatban: "nemcsak az utcán, hanem az ágyban is". És az ő könyvecskéi lehetnének tízszer hosszabbak is, de minek. Így igaz. Ha jobban belegondolunk, Uhrin Benedeknek itt is tökéletesen igaza van. S ez a minimum, amit a parttalanná váló témával kapcsolatban gyorsan elmondani lehetett. Sokasodnának itt még a mondatok, mint a pórázáról szabadult Rebeka kutyus, de nagymami képe szigorúan fölénk tornyosul. Vau! (Így kaptak mégiscsak értelmet az égitestek.)

Népszerűbb lesz, mint a Backstreet Boys - véli Uhrin Benedek úr egyik internetes rajongója. Ám legyen! (Satöbbi, satöbbi.)

Balázs Attila

2000. szeptember 1.



Click to Visit

Schmidt Vera játék


Játssz velünk és nyerd meg Schmidt Vera csodálatos debütáló albumát!

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster