Pink Floyd: The Wall Live

Is There Anybody Out There?

Talán nem is él olyan zenerajongó, akinek erről a kérdőmondatról ne ugrana be a Pink Floyd és a legendás The Wall. Roger Waters, David Gilmore, Nick Mason Richard Wright neve. Mára, sajnos, történelem, s bár olyan tragédia, mint a valamikori Beatles vagy a Queen esetében szerencsére nem történt, de Roger Waters kiválása és kibékíthetetlennek látszó ellentéte a többiekkel, sajnos, szintén ellehetetleníti egy igazi Pink Floyd-koncert megvalósulását. Erre, sajnos, néhány szerencsétlen - persze nagyon látványos és professzionalista - próbálkozás is rávilágított. A berlini The Wall-koncert Gilmour gitárjátéka nélkül éppen olyan szárnyaszegett volt,mmint a bécsújhelyi Pink Floyd-koncert Roger Waters nélkül.

Ám a közönség érdeklődése A fal irányában mit sem lankadt az elmúlt két évtized során. És tetszik vagy sem a komolyzene barátainak, a The Wall lassan a klasszikusok sorába lép. Merthogy klasszikussá nem attól válik valami, hogy mi az önjelölt intézetek hivatalos álláspontja, hanem attól hogy széles körben fennmarad-e? Unokáink pedig valószínűleg a XX. század második felének zenetörténetében a kiemelkedő darabok között fogják tanulni, mondjuk Sztravinszkij és Bartók után.

De mi ad alkalmat most, az ezredfordulón, hogy újra elővegyük ezt a több, mint két évtizedes alkotást? Az, hogy alig néhány hónap különbséggel két kocertfelvétel is megjelent. Az egyik audio CD, és egy 1980-81-es turné anyagát tárja elénk, a másik egy DVD, amely képi tartalmat is nyújt a zene mellé. Most az 1980-81-es audio korongot mutatjuk be. Ezt a lemezt már kézbe fogni is gyönyörűség. Valójában nem is lemezről van szó, hanem egy könyvről, aminek melléklete két CD korong. A könyvet átlapozva már a látványtól is gyönyör szaladgál a látóidegeinkben. Csodálatos nyomdamunka, igazi csemege egy Guttenberg-utód számára. Nemcsak fotókkal, színes grafikákkal illusztrált oldalakat találunk benne, hanem pauszpapírra nyomtatott vázlatokat a koncertturné színpadtervéről és a világítástechnikáról.

A szöveget olvasva pedig megismerhetjük a négy zenész, illetve a két művészeti vezető álláspontját, érzelmeit a Pink Floydról, természetesen elsősorban a The Wallról, ami tagadhatatlanul Roger Waters "gyermeke". És a zene? Arról nem igen kell többet mondani, mint azt, hogy ez még az eredeti négyes! És bár jól hallható, hogy koncertfelvételről van szó, mégis az eredeti Pink Floyd az, amit hallunk. Az eredeti "A fal". Két órás tömény hátborzongás.

2000. szeptember 1.