Sziámi

"Szavak egy mondatban" Az idei, jelentősebb fesztiválok plakátjairól rég látott név köszön ránk: Sziámi zenekaré. Ennyi ok nekünk bőven elég volt, hogy interjút kérjünk a csapata frontemberétől...

- Mikor is oszlott fel az ezt megelőző Sziámi zenekar?

Müller: '97-ben, a Szigeten! Utána még titokban elmentünk Olaszországba, egy fesztiválra, és ezután oszlattuk fel véglegesen a hatodik éve lévő, zalai környezetből való társaságot.

- Mi késztetett arra a lépésre, hogy a mostani zenekart életre hívd?

Müller: Ő hívott életre engem! Az elmúlt három évben folyamatosan környékeztek emberek, hogy zenéljünk együtt. Én nem akartam gyorsan csapni a lecsóba. Igazából úgy jött össze ez a régiúj zenekar, hogy novemberben a Trafóban készült egy színházi előadás vagy rituálé, vagy micsoda, amihez zene is kellett, és természetes, hogy ha Pesten vagyok, Gasner Jánost keresem meg, aki eddig a legmegértőbb és legfontosabb társam volt. Olyan zenésznek tartom, akinek saját világa van, és ez a világ vonz engem. Az előadáshoz kellett egy zenekar is Gasner mellé, az első Sziámi-formációból bekerült Papócsi László billentyűs. akivel nagyon értjük egymást, és ugyanabból a szellemi áramlatból való Lőrincz Gyuri is, aki szaxofonozik és más fúvós hangszereken játszik. Nálunk mindig volt női vokál, most is van. A pikantériája, hogy az Angyalok Kara-Oké Vokál egyik szárnya. Müller Anna, akivel nem véletlen a névazonosság. A másik szárny Lajtai Kati. Van egy nagyon dinamikus ritmus-szekció:Jékely Dániel, aki dobiskolát vezet és barátja, Szuna Péter, a basszusgitáros. Nagyon jó hangulatú a csapat, generációk vannak benne együtt.

A szinházi zenekészítés közben kezdtük el magunkat nagyon jól érezni, azonkivül elterjedt a hír, hogy újra van Sziámi zenekar. Egyí darabig cáfoltuk, aztán megnéztük, van-e kedvünk valamilyen repertoárt összerakni. Az új anyag a Szigetre lesz készen, az lesz a címe, hogy Egyszerű teremtés, tekintettel arra, hogy a teremtés nagyon egyszerű dolog, és van egy másik értelme is a szavaknak. Október második felében lesz a lemezbemutató.

- A koncertet hallva feltűnt, hogy eléggé megrostáltad a régi számokat.

Müller: Arról van szó, hogy ez most egy rövid program volt, ahol mindenki egy órát kapott. Azt biztosan tudtam, hogy az új számokból el fogunk játszani néhányat. Általában pedig az dönt,hogy melyik számról érzi aznap az ember, hogy az fel fog éledni! Nincs hierarchia a számok között. Inkább tapasztalat van: tudom, mi az, ami nagyon üt koncerten, és mi az, ami figyelmet vált ki, és egy kicsit lelassítja a koncertet, amit én- szemben a mostani trenddel - nem tartok bajnak. Szerintem minden koncertre úgy kell felkészülni, hogy az az aznapra érvényes komplett világ-értékelés legyen! Ezek a számok: szavak egy mondathoz! Én mindegyiket szeretem, mindegyiknek oka volt, hogy létrejött! Nincsenek kudarcos számaink! Egy koncerten szólítsd meg drasztikusan az embereket, mert másként nem térnek magukhoz, kicsit fáraszd le őket, kicsit pörgesd meg őket, kicsit csillapítsd le! Úgy játsszál velük, ahogyan a játszótársával játszik az ember!...

-A nemrég új kiadásban megjelent "Ha" című lemez borítóján ez áll:"Az elveszett Aranykor zenéje az elveszett Aranyembereknek". Számodra mely időszak jelentette az Aranykort?

Müller: Mostanra elég nyilvánvaló, hogy valaki vagy valami eltépte a köteléket, ami összefűzte a Mennyet a Földdel. Egyetlen híd üzemel, a Halál és a Születés hídja. Az ezen kívül való átjárások sokasága, az az Aranykor. Ezt nem lehet elveszíteni! Amikor azt mondom, hogy szerencsés vagyok, mert nagyjából ugyanolyan maradtam, mint amilyen gyermekkoromban voltam, az azért van így, mert megtehettem. Ha van bennem fájdalom, az nem magam miatt van, hanem az emberek sokasága miatt, akiktől ezt elvették.

- Mi a véleményed a ma is működő patinás alternatív-underground zenekarokról, amelyek már valahogy nincsenek helyzetben: csak a legnagyobb fesztiválokon lehetnek ott? Elsősorban a Kampec Doloresre és a Trottelre gondolok.

Müller: Figyelj, szerintem ők helyzetben vannak! Folyamatosan dolgozó, nyugaton is népszerű zenekarokról van szó. A műfaji választásuk olyan, hogy az nem popzenei természetű, ahogyan én is borzasztó szomorú lennék, ha a Sziámi nem lenne más, mint egy sikeres popzenekar. Én a kezdetektől azt a trükköt csinálom, hogy valami nehezen emészthetőt előre megrágva odaviszek, ahol az emberek vannak. Ez nem popzene! A popzene arról szól, hogy megfigyelik az embereket, hogy mit emésztenek könnyen, és azt meghirdetik nekik. A Trottel és a Kampec is ettől az attitüdtől messze van. Ők egy spirituális körben pörögnek, amit a zene és a gondolatok gerjesztenek teljesen öntörvényűen. Nagyon nem kedvez a kor annak, hogy ebből igazi divat legyen! A Joy Divisionre azt mondták annak idején hogy a világ legszomorúbb zenekara, és mégis listavezetők, nagy példányszámúak lettek. Annyira izgat a történetük, hogy a Szigeten, az új Sziámi-program mellett egy titkos hajnalon, a Bahia-színpadon egy Joy Division-programot is fogunk csinálni.

- Az új Sziámi-lemez is a Bahia Kiadónál fog megjelenni?

Müller: Nem tudom még! Lehetséges, hogy az új anyagnak a Bahiától elvárhatónál intenzívebb nyilvánossságot kellene szerezni! Egyszer ki akarom próbálni, mi történik akkor, ha az emberek ismerik is, amit csinálunk. Esteleg major-höz viszem majd ezt a lemezt.

- A közelmúltban nem undeground kiadónál jött ki egy lemez, nagyon jó számokkal, amelyetnek a szövegét te írtad. A T Monográf...

Müller: A Hungaroton jelentette meg, szerintem meglehetősen szerencsétlen promocióval, rossz név-és címválasztással. Ennél még a szimpla Tolcsvay László-embléma is erősebb lett volna!

-Vannak-e még kiadatlan archiv felvételeid valamelyik formációddal?

Müller: A Bahia eddig nagyon becsületesen dokumentált. A fontosabb felvételek már kijöttek lemezen. Van egy kiadatlan lemezgyári demónk, ami Gasner Jánossal készült anno.Egy szám át fog kerülni róla az új lemezre, az "Árnyékharcos"., Ezenkívül egy csomó érdekes dolog van rajta, amikor még Tarján Györgyi velünk volt, és Kamondy Ági is énekel. Ott van a Hungarotonnál egy majdnem elkészült, betiltott egész lemezünk. Ez a "Száz bolha" című lett volna, és most kaptam New Yorkból, a trabantos Lukin Gábortól CD-n egy Európa Kiadó-koncertet. Amikor meghalt Bódy Gábor, csináltunk egy számot az emlékére Gasner Jancsival. Elfelejtettem, hogy volt ez a szám! "Harcolnak a statiszták" az a címe.

2000. szeptember 1.