A magyar dzsessz Rimbaud-ja

Ráduly Mihály, aki letette a lantot, de nem lett kalandor · Újra zenél, de nem kezdi újra

A magyar dzsesszszaxofonozás legnagyobb alakjával, a 70-es évek Rákfogó, Szabados, Syrius és más együtteseinek inspiráló alkotóművészével nagy sikerű zsámbéki visszatérése, régi-új lemezének bemutatója után, és a Syrius-koncert előtt beszélgettem. Sorsa magyar és rimbaud-i egyszerre, de szelídebb, mert bár ő is letette a lantot, mégsem lett kalandor.

A New York-i magyar konzul nem járult hozzá egyéves vízumom meghosszabbításához, ezért maradtam Amerikában”

- Mikor s miért ment ki Amerikába?

– 1970-ben Montreux-ben, a dzsesszfesztivál díjazottjaként, elnyertem egy ösztöndíjat a Berklee College of Musicba. De csak 1973 őszén éltem a lehetőséggel, mert közben a Syriusszal egy évig Ausztráliában turnéztunk. Azzal a feltett szándékkal mentem Bostonba, hogy tanulni fogok, de aztán elment tőle a kedvem. Azóta New Yorkban élek. A magyar konzul nem járult hozzá, hogy egyéves vízumomat meghosszabbítsák, tehát, bár én választottam, ők döntötték el helyettem, hogy végül ottmaradtam. Nem bántam meg.

– Abban az időben, de most is, úgy éreztük, hogy súlyos veszteség ért bennünket Ráduly Mihály, Kathy-Horváth Lajos, Orszáczky Miklós, Mogyoróssy László és mások távozásával. Miért nem jött vissza?

– Ha annak idején tudtuk volna folytatni, mondjuk még egy évig, mind a három együttessel, talán lett volna belőle valami. Elsősorban a Szabados együttesre gondolok. Úgy tekintek vissza arra az időszakra, hogy ott tanultam a legtöbbet; emberileg is, és zenei gondolkodásban is az volt rám a legnagyobb hatással. Másik út volt a Rákfogó, és megint más a Syrius. Aztán ott volt a rendszer, aminek a természetét saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Meghívtak bennünket Angliába, majd Amerikába is kétszer a Syriusszal, de más együtteseket küldtek ki helyettünk. A rangos berlini dzsessznapokra engem is meghívtak, de azt is utólag tudtam meg. Jellemző, hogy a Szabados együttestől csak két rádiófelvétel maradt fenn, a többit letörölték. Így visszagondolva, tudom, hogy az a zene akkor jelentett valamit.

– Hogyan folytatta Amerikában?

– Nem hagytam abba a zenélést, Zoller Attilával tárogatóztam, majd pár évvel később létrehoztuk a Speed Limited nevű együttest Jinda Györggyel. Még később is, jó ideig zenéltem, szaxofonoztam Sam Rivers házi rendezvényein. De ezekből megélni nem lehetett. Dolgoznom kellett mellette. Nem egyik pillanatról a másikra határoztam el, hogy nem veszek hangszert a kezembe, hanem évek sora alatt. És nem azért tettem le a szaxofont, mert nem sikerült befutnom, hiszen nem is az volt a szándékom, hanem hogy játsszak. Közben a

80-as évek végétől munka mellett öt évig jártam a City University of New York Hunter College-ba, ahol zenetörténetet tanultam. Már csak pár kreditem hiányzott a diplomához, de akkor, hét évvel ezelőtt, lehetővé vált, hogy kislányom kijöhessen New Yorkba, és velem élhessen. Ekkor abbahagytam a tanulást. Vannak néha fontosabb dolgok is. Néhány éve egyáltalán nem zenélek, viszont sokat írtam. És van tízezer lemezem.

– Nem gondolkodik a hazaté-résen?

– Egyáltalán nem. Talán a későbbiekben, miután a lányom el tudja kezdeni saját életét. De addig nekem most a fő elfoglaltságom, hogy ő megtalálja azt, amiben később boldognak fogja magát érezni. Csider Károly barátom biztatott, hogy korabeli felvételeimből állítsunk össze egy CD-t, amelyet Napkelte alkonyatkor címmel műhelye és boltja, a Fon-Trade Music adott ki és terjeszt. Ez hozott haza, és emiatt lett a zsámbéki dzsessznapokon szerzői estem. Meg a Syrius.

– Lehetséges-e az újrakezdés?

– Nem, nagyon megváltozott a zenei világ. Ahhoz együtt kellene élni, egyfajta közös anyanyelvet, sőt tájszólást kéne beszélni. Bár lehet, hogy lesz egy-két új rádiófelvétel.

– Nagy meglepetés és nagy élmény lemeze végén mai Bach zongorázása: Eljön a mennyek országa.

– Nem akarom megmagyarázni, se allegorikusan, se metafizikusan. A lemezen minden tudatos, és azzal, hogy három számnak megváltoztattam a címét, József Attila verssoraival helyettesítettem, nekem már teljesen mást jelent.

– Mondta, hogy ír...

– Irodalmi, vallási, filozófiai kérdésekkel, zenével foglalkozom. Hosszabb elemzést írtam Schubert Winterreise-jéről, Berg Lírai szvitjéről, Schönberg kamarazenéjéről, és aztán Bartókról, Bachról.

– Minket ez is érdekelne...

– Nem gondoltam rá, nem úgy készült, legalább 1500 oldal, nem is tudom, hol van…

– Fellép a Syriusszal?

– Igen, és azt hiszem, jó lesz. Én még májusban sem tudtam elképzelni, hogy lesz ebből valami, 25 év után július 7-én szólalt meg először a fuvolám.

Schreiber László Magyar Nemzet 2001.szeptember 6.

2001. november 6.