Record Express

Hazánkban nem csak nagy, nemzetközi (multinacionális) tőke segítségével jöttek létre hangzóanyag kiadók, hanem saját erőből is. Ezek egyik iskolapéldája lett az elmúlt évek alatt a Record Express, amelyről most olyan dolgokat tudhat meg az érdeklődő olvasó Schneider Attilától, a kiadó igazgatójától, ami minden bizonnyal érdekessé teszi ezt a beszélgetést.

- Mikortól működik kiadóként a Record Express, és melyek voltak az első nagyobb produktumok?

- 1989-ben csináltam egy Record Express üzletet, amelyet a Pozsonyi úton lehetett megtalálni. Az az üzlet az akkor divatos, dj.-k számára bakelit maxi korongok importjával foglalkozott. Jelenlegi állapotában a kiadó 1990. október 10-én alakult meg, és ekkor kezdett el hangzóanyag kiadással foglalkozni.

- Volt-e komoly (befektetői, gazdasági, művészeti) szándék a kiadó megalapítása mögött?

- Részben véletlenül, részben tudatosan alakult így, mert a hanglemez-importon keresztül rengeteg, akkor még kicsi külföldi kiadóval kerültem kapcsolatba, akik ún. "independent" kiadók voltak, és nem "major" (ebből öt darab van a világon, pl. Warner, BMG, Sony, EMI, Universal), és őket kellett volna képviselnem Magyarországon. Ezek a kiadók általában egy-egy kiadvánnyal voltak jelen hazánkban, de ugyanígy akár a Nyugat-európai, akár a tengerentúli piacokon. A véletlen az volt ebben a dologban, hogy megkérdezték tőlem, akarok-e ezzel foglalkozni? Nem értettem még annyira hozzá, mint most, de tudatos volt azért, mert üzletileg is nagyobb lehetősége(ke)t láttam benne, mint importálni a különböző CD-ket, kazettákat, attól függően, milyen hanghordozók voltak akkor divatosak.

- Melyek voltak az első nagyobb projektumok?

- A legelső a Black Machine volt, aztán az ennél jóval ismertebb 2Unlimited (amivel úgymond a kiadó "együtt nőtt"), aztán Dj. Bobo, a Scooter. Volt egy pár előadó, aki egylemezes volt, mint pl. a Blümchen, majd a válogatásalbumok is egyre nagyobb létjogosultságot kaptak itthon (ezek voltak az úgynevezett multielőadós válogatások). Négy évvel ezelőtt beindítottuk a dj.-mix lemezek kiadványait, és azóta igazán csak zenei stílusokban vándorolt el a kiadó.

A mi kiadónk a dance, techno, house felvételekről "híresült el" a közönsége körében.

- Ez egyfajta küldetést jelent a Record Express-nél?

- Nem, én ezt missziónak nem nevezném. Mi nem vagyunk misszionáriusok, és hittérítők, inkább azt mondanám, hogy üzleti megfontolások alapján tesszük ezt, vagy azért, mert a külföldi partnereink ezt kérték tőlünk. Másrészt ahhoz, hogy egy bizonyos piaci részesedés fölé tudjon lépni egy kiadó, szélesíteni kell a kiadandó termékek spektrumát, nagyobb kiadási körrel kell rendelkezni. Ez a Record Express-nél egészen jól működik, például sok filmzenét mi adunk ki itthon (tavaly a Mission Impossible 2 volt a legsikeresebb), de több fontos rockzenei projektünk is van. Gyakorlatilag most már a komolyzene területén is ott vagyunk Miklós Erika révén.

- Ezeken kívül milyen más label-ekkel foglalkozik a kiadó?

- Alapvetően három részre lehet ezt bontani. Az első együttműködés az ún. label-deal, amikor a kiadók teljeskörűen együttműködnek (amikor egy ilyen szerződést megkötünk, a partner elvárja, hogy a teljes termékpalettáját reprezentáljuk itthon, vagyis minden kiadványát A-tól Z-ig valamilyen formában megjelentetjük). A második típusú együttműködés ennél szűkebb, ez általában egy, vagy kétéves együttműködést tesz lehetővé, és a zenei stílusok bizonyos fajtáira vonatkozik (pl. csak a house zenére, vagy csak a rockzenére vonatkozik). A harmadik fajtája a dolognak az esetről-esetre való szerződés, és ez a következőképpen működik: ha megtetszik nekünk egy dal, akkor azt az egy dalt jogosítjuk Magyarországra, vagy akár csak egy albumot, vagy maxit.

A válogatássorozataink közül az egyik ilyen együttműködésnek tesz eleget az In Da House, Total Dance. Az olasz Media Records, a német EDEL, KONTOR, SPV, és a holland ROADRUNNER is kiemelt partnerünk

- A label-ek, kiadványok kiválasztása hogyan történik?

- Ez nagyon vegyes, és nem lehet sémaként kezelni. Lévén, hogy én nagyon sokat éltem Németországban, és elég jól ismerem a kiadókat, ez így helyzeti előny is.

- A tehetséggondozás hogyan működik Önöknél?

- 1996-ban az első igazán jelentős hazai együttes a Record Express-nél a Hip-Hop Boyz volt. Albumukból akkoriban több mint gyémántlemezes mennyiséget adtunk el, ez mintegy 130.000 db-ot jelent. Azután jött a Bestiák, majd az Up. Az első három egyébként abszolút sikersztorinak mondható. Ezeket a művészeket én gondoztam, én törődtem velük.

- Nem okozott személy szerint nagy terhet, sok munkát?

- Erre akartam kitérni. Ahogyan a kiadó is egyre növekedett, egyre kevesebb időm maradt az együttesek menedzselésére. Az az igazság, hogy egy magyar kiadvánnyal sikert elérni minden kiadónak a legnagyobb álma, de ez borzasztó sok törődést, és munkát jelent. Éppen ezért volt az elmúlt egy évben egy kis szünet a magyar kiadványoknál (egy-két kivétellel nem nagyon jelentettünk meg magyar kiadványt). Körülbelül fél éve kötöttünk szerződést Náksi Attilával, aki a magyar kiadványok A & R (Artist & Repertoire) menedzsere nálunk, vagyis érdemben ő foglalkozik az új előadókkal, és a tehetséggondozással. Erről egyelőre nem akarok érdemben nyilatkozni, az viszont biztos, hogy a Record Express megmarad az eredeti alapelv mellett: kevés zenekarral akarunk foglalkozni, viszont azokkal minőségi munkát akarunk végezni.

- A hangzóanyag kiadás folyamán a Record Express csak a menedzsmentként tevékenykedik, vagy konkrétan a gyártásban is részt vesz?

- Magyar hanglemezkiadók közül elég kevés van, amelyik saját hanglemezstúdióval rendelkezik.

Mivel sok önálló, független stúdió létezik, az együttesek és a kiadók inkább közösen választják ki, hogy hol készítenek felvételeket? Mi is ugyanezt az elvet követjük. Persze, ez anyagi kérdés is.

Mi csak kazetta-gyártással foglalkozunk, a CD-ket pedig minden esetben gyártatjuk.

- A tervek között szerepel-e (a jövőt tekintve) más stílusirányzatok adoptálása?

- Ennél többet újítani - külföldi palettaterméknél - nem nagyon tudunk, ugyanis - sajnos - Magyarországon zeneileg igen egyoldalúan étkeznek. Ez azt jelenti, hogy amiből darabszámot lehet produkálni, azzal kell foglalkoznunk üzletileg. Vannak ugyan időközönként más kirándulások is tőlünk idegenebb zenei stílusokba, de ezek anyagilag sohasem válnak be.

Egyébként az eladható darabszámok nagyon lecsökkentek, amióta megjelent itthon is az olcsón írható CD. Azóta van egy nagyon komoly számú réteg, aki csak írja a lemezeket, de nem vásárolja, és ebben az ipar is valamilyen módon segítséget nyújt...

- Ennek a problémának létezik megoldása?

- Szerintem az emberek gondolkodását kellene megváltoztatni. Tudom, hogy itthon milyen átlagkeresetek vannak, és hogy mennyibe kerül egy eredeti CD, és sokszor ez az ár magasabb, mint mondjuk Németországban.

Nagyon sok olyan ember van, aki jól keres, és mégis inkább CD-t írnak, és egyfajta megbocsátható bűnnek tartják a CD-írást. Ezt valahogyan megfelelő kampánnyal, információterjesztéssel lehetne megváltoztatni.

Balogh Tibor

2001. július 14.



Click to Visit

Schmidt Vera játék


Játssz velünk és nyerd meg Schmidt Vera csodálatos debütáló albumát!

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster