István Donát

A Rádió Bridge műsorvezetőit bemutató sorozatunkban most István Donáttal, a hétköznap esténként jelentkező Zenevonal műsorvezetőjével ismerkedhettek meg.

- Hogyan kezdtél el rádiózni?

- Igazából nem is rádiózással kezdtem ezt a szakmát, hanem tévézéssel. Ez kb. három éve volt, amikor a Magyar TV-ben volt egy Kétszer hét című ajánlóműsor, ahova sikerült bekerülnöm. Hogy hogy kerültem oda? Megnéztem a műsor végén a stáblistát, felírtam a rendező nevét, írtam neki egy levelet, majd meglepetésemre behívtak egy castingra. Csináltak velem egy próbafelvételt, és két hét múlva már én vezettem a műsort. Ezt egy évig csináltam, ezzel párhuzamosan pedig Esztergomban elkezdtem rádiózni a Kék Duna Rádióban. Ott sokféle munkát csináltam, a hírszerkesztéstől a műsorvezetésen át a slágerlista készítéséig szinte mindent kipróbáltam, talán csak a klasszikus értelemben vett zenei szerkesztést nem, hiszen ma a rádiók selector segítségével válogatják a zenéket. Aztán Esztergomból kerültem a Bridge-hez.

- Ha szóba hoztad, te, mint műsorkészítő miben tartod jónak, illetve rossznak a selector használatát?

- Egyszerűen arról van szó, hogy maguk a rádiók is olyan dolgok, amiket el kell adni, mint a boltban egy kiló kenyeret. Ahhoz, hogy el tudd adni, kell valami állandóság. Ez az állandóság a hallgatónak is kell, ami leginkább az állandó zenei stílusban nyilvánulhat meg. Persze a hirdetőnek is ez az érdeke, hogy tudja, amikor az ő reklámja hallható, akkor előtte és utána ugyanaz a zenei stílus szólal meg. Ahhoz pedig, hogy egy bizonyos réteget célozhasson meg egy adott rádió, ahhoz egy állandó zenei stílus kell. Ebben segít a selector. A Bridge-ben napközben háron műsorvezető van, és ha mindenki a saját kedvenceit játszaná, akkor nem lenne a rádiónak egységes zenei arculata. Az egészben az a művészet, hogy hogyan tudod eladni azt a zenét, ami neked esetleg nem a kedvenced.

- Neked kik a kedvenceid?

- Örülök a váltásnak a Bridge-ben, hiszen az általunk játszott dalok nagyon közel állnak hozzám. A brit popot és az új amerikai rockzenét is szeretem, ahogyan a klasszikusokat is. Dolgoztam olyan rádióban, ahol három évtized zenéit játszottuk. Nagyon széles a zenei érdeklődésem, egyszóval mindenevő vagyok.

- Milyen műsorokat vezetsz a Bridge-ben?

- Nálunk sávos műsorvezetés van, ami azt jelenti, hogy én hétköznapokon az esti sávban vagyok adásban, öttől kilencig. Hét órától kilenc óráig jelentkezik a Zenevonal című kívánságműsor, ami abban tér el a hagyományos kívánságműsoroktól, hogy ez egy játékos műsor. Aki helyesen válaszol a kérdéseimre, az kérhet tőlünk egy dalt. Hétvégén pedig a slágerlistát vezetem, a Bridge Top 20-t, amely a rádió és a hallgatók aktuális kedvenceit tartalmazza. Ez háromtól ötig hallható minden vasárnap.

- Könnyű volt beilleszkedned a Rádió Bridge-be?

- Mindenképpen nagy dolog volt, hogy vidékről egy fővárosi rádióba jöhettem műsort vezetni, de ezt magamban is fel kellett dolgoznom. Ez tényleg nagy esély egy vidéki műsorvezetőnek, hogy egyik pillanatról a másikra oda tud ülni egy neves rádió mikrofonjához. Általában ha valaki felkerül vidékről, ki kell járnia egy szamárlétrát. Kezdi hétvégén, folytatja éjszaka, végül bekerül nappalos műsorvezetőnek. Nekem szerencsém volt, hiszen rögtön hétköznap vezethettem műsort, amit a mai napig nagyon nagy megtiszteltetésnek érzek. Jó érzéssel tölt el, hogy én ülök ott, és nem más. Próbálom úgy csinálni, hogy ezt a hallgató is érezze, és talán ezért szeretik a műsoraimat.

- Mi vonz téged a rádiózásban?

- Aki nem rádiózott soha, az nem tudja milyen érzés az, amikor bekapcsolod az "On" gombot a mikrofonon, és elkezdesz beszélni. Ez egy olyan érzés, hogy minden porcikád ezt kívánja. Amikor először leültem a mikrofon elé ideges voltam, izzadtam. Azon izgultam, hogy mit fognak majd az ismerőseim mondani. De amikor bekapcsolod a gombot, akkor elkap egy leírhatatlan érzés, ami mindig visszajön. Addig érdemes csinálni a műsorvezetést, amíg előjön ez az érzés. A dolog másik oldala pedig az, hogy ennyi emberrel egyszerre nem tudsz másképp kommunikálni. Elképzeléseid vannak, meg az adatok mutatják, hogy mennyien hallgatnak. Másképp nem lehet több tízezer emberhez szólni. A rádiót azért is szeretem jobban a TV-nél, mert ez sokkal lutribb dolog. A hallgató elképzel valahogy, hogyan nézhetek ki, mik a kedvenceim. Ez nagyon izgalmas, és kicsit misztikus dolog is. Volt, hogy felhívtak, és arra kértek, mondjam el, hogyan is nézek ki. Néha bejönnek hallgatók, hoznak valamit, találkozni szeretnének velem, és akkor elcsodálkoznak: "Ilyen vagy, egészen másképpen képzeltelek". Régebben volt egy műsorom, a Szerelemvonal, ahol felhívtak, és megkérdezték a véleményemet, hogy én mit csinálnék az ő helyükben. A rádiózás olyan dolgokat ad, amit esetleg más szakmában sohasem kapnék meg. Például amikor egy hallgató Prágából hoz neked sört, vagy felhív, és elmeséli, hogy milyen volt a napja. Persze ez felelősség is, mert valakinek csak annyit jelentesz, hogy teljesíted a kívánságát, de van aki esetleg szinte családtagként szeret, mert esténként csak te szólsz nála. Ez furcsa dolog. Minden nap fittnek kell lenni, és minden nap ugyanolyannak kell lenni, mert a hallgató észreveszi, ha problémád van, és ő joggal várja el ugyanazt a szintet a kedvenc műsorvezetőjétől. Én sem vagyok mindig vidám, de amikor bekapcsolom a mikrofont azt kell éreznie, hogy csak érte vagyok.

- A hazai média szereplői közül van olyan, akit példaképednek tekintesz?

- Vannak, de nem szoktam őket megnevezni. De akire igazából felnézek, az Vitray Tamás. Ő az, aki nem keveset tett le az asztalra, de még mindig úgy csinálja a munkáját, mint amilyen a magánéletben lehet. Ő mindig ugyanazt a szintet nyújtja a képernyőn, mint amit évtizedek alatt megszoktak tőle. Ő tiszta, természetes és nem játszik szerepet. A mi szakmánk olyan szakma, hogy megpróbálod ellesni a fortélyokat másoktól. Kitől ezt, kitől azt, ezért hallgatom a többi műsorvezetőt is, mert sokat lehet tanulni. Vannak iskolák, ahol tananyagként próbálják mindezt oktatni, de nekem mindig azt mondták, az a legjobb iskola, ha figyelsz.

Winter

Kapcsolódó linkek:

Rádió Bridge

2001. január 25.