A Wigwam

Rongylábkirályok és a palócos boogie-woogie

"A rock & roll örök." A padló és a mennyezet között, a kristálygömbről visszaverődő fénysugarak véletlenszerűen világítják meg az arcokat. Lányok, fiúk, öregek és fiatalok, fehérek és feketék tombolnak teljes egyetértésben. A levegő telve finom elektromossággal, a hangfalak gyomrában ott ül Bill Haley, és Jerry Lee Lewis mosolyogva.

A színpadon a Madarak zenekar "nyomja". Vérforraló nyugodsággal brummog a basszus, egyenletesen lüktet át a tömegen a jó öreg négy negyed.

Biztosan izgatja már a Kedves Olvasót, hogy vajon mi lehet ez? Hol zajlik mindez?

Képzeljenek el egy hatalmas, ódon épületet, akkorát, amelybe egyszerűen beférne három kamion, meg egy Cessna. Hozzá kissé talán nyersebb, de mindenképpen kellemes, rusztikus dizájnt, és sok-sok boldog embert. Ez a Wigwam Rock Klub, csütörtök esténként, a régmúlt zene igézetében. A belvárostól 15 percnyi autózásra, a panelházak tövében - egy retrospektív kirándulás a múltba a Fehérvári úton.

Gyors jegyvásárlás után (600 Ft) a lengőajtón túl ott a temetetlen, kézzel foghatóan valóságos múlt. A közönség: tizenhattól a koporsóig.

Némi nézelődés után az első sör - amit négy csinos hölgy rak az ember elé a pultra szinte azonnal, igen korrekt, 190 Ft-os áron (egyébként az italárak más fajtákat tekintve is igen kellemesek, a kommersz röviditalok például 150 Ft-ért kínáltatják magukat, ami azért meglehetősen baráti) - jólesik, és az ember máris kéri a másodikat. A Madarak közben rendületlenül repked a hatvanas évek zenei égiszén, Elvis Presley biztosan forog a sírjában, mert annyit idézik. Chuck Berry biztosan csuklik, mert a banda (seggig érő hajú) raszta gitárosa a fekete "r&r ördögöt" olyan technikásan és felpörgetve adoptálja technikailag, hogy néha már-már én is elszédülök. Mert hogy Ő szemmel láthatólag kissé szédült. Ettől függetlenül összeszokott és begyakorolt játékuk magával ragadja a tömeget, a párok buzgón twistelnek, rocky-znak és boogie-woogie-znak.

A tökéletes hangulathoz hozzájárulnak olyan dolgok is, amelyeket elsőre nem venne figyelembe az ember. Az, hogy a belmagasság legalább 12 méter, és így nincs füst, nem kell attól félnie az embernek, hogy a cipőtalp koptató "densz" közben egyszercsak rajtaütésszerűen megfullad, ami olyan sok klub és kocsma negatív jellemzője.

A toalett (klozett, budi) az ilyen helyekre jellemző lelakottsággal bír, a WC-ken nincs fedél, ami lehet, hogy az őrületbe kergetne néhány vérmesebb tisztiorvost. Meglepő az is, hogy külön beugró van a toalettre, ami egyrészt véleményem szerint nem becsületes, másrészt akinek már nagyon sürgős, az nem fog örülni annak, hogy a mindent jelentő megkönnyebülés előtt még elő kell vakarászni az aprót.

A helyiség - méreteiből eredendően - legalább ezer ember kényelmes szórakozását biztosítja, bár úgy tűnik, a csütörtök esti nosztalgia buli nem örvend akkora népszerűségnek, mert talán ötszázan lehetnek. Mindenhol a mosoly dominál, ahol nem, ott azért, mert vagy a szelek bántják az illetőt, vagy éppen arra figyel, hogy a 30 évvel ezelőtt betanult lépéskombinációt a twistnél nehogy elfelejtse. Ropják is rendesen, akár magamat látnám egy hangulatos R&R lagzin (már ha lenne ilyen, és meg is hívnának rá).

Férfitársaimnak felhívom a figyelmét, hogy feltűnően sok, egyedüláló, "hímre vadászó" csinos hölgy sétálgat fel-alá, karjára vetett kabáttal, száraz Martinival a kezében, várva arra, hogy egy jóképű pasi derékon ragadja, megszédíti a parketten, aztán. (értik, ugye?).

Leeresztettem egy-két sört. Aztán egy-két Hubertust is. Akartam Unicumot is, de az nem volt hűtve. A pohár viszont igen, ami a legújabb kor egyik csodálatos vívmánya (a fogamzásgátlás, és a midizhető Gibson gitár mellett), mert duplán hideg a "rövid", ami lehetővé teszi azt, hogy nem kell a pult mellett rögtön lezúzni, és aztán görcsös és kényszeredett mosollyal nagyobb mennyiségű szódát kérni, hanem akár le is ülhetünk vele.

Megtetszett egy lány. Van ilyen mindenki életében, csak van, aki kissé gátlásosabban, mondhatni zavarbaejtő egyszerűséggel oldja meg a dolgot. Én is így cselekedtem, és egy pár perc szemkontakt után elébe libbentem, egy gáláns mosollyal átadtam a névjegykártyámat, majd pár keresetlen, őszinte szó után (amelyeket tele torokból üvöltöttem a fülébe, egyébként nem hallotta volna) lerántottam még egy Arany Ászokat, hideget.

A Wigwamba-járók - csütörtökön már törzsközönség van! -azt hiszem, sosem fáradnak el. Van néhány aranyos, idős párocska, akik mintegy előre megbeszélt koreográfiával, együtt figurázzák a rocky-t elől a színpad mellett. Öröm őket nézni, és akár még tanulni is lehetne tőlük. Jó az a nyugalom, és biztonságérzet, ami itt átjárja az embert. Attól függetlenül persze, hogy zene nélkül egy perc sem telik el. Már bőven az éjszaka mélyén járunk, a Madarak balra el, s amíg a szünet tart, hódít a gépzene. Meglepődtem. Egyrészt azért, mert a tánctér nem ürült ki, annak ellenére, hogy napjaink legdivatosabb muzsikái kezdték meg végtelen körútjukat az agyakban, másrészt nagyon kellemes ízléssel összeválogatott blokkok követték egymást.

Igen megkönnyíti a kulturált szórakozást az, hogy mint sok mindenből, pultból is kettő van, mindegyik legalább 12 méteres. A személyzet udvarias, megköszönik a vásárlást, és szív-slicc-szaggatóan mosolyognak a szomjas vándorra.

Egyvalamit nem bírtam ki, s egyszer elkacagtam magam. De képzeld magad a helyembe, Kedves Olvasó. Találtam egy diszkréten összebújt párocskát, akik felhívták magukra a figyelmet. Negyven év körüli, kissé már megviselt, csapzott hölgy, és a párja. Aki viszont úgy nézett ki, mintha Dévai Nagy Kamillát összegyúrnánk egy vidéki, nyugdíjas hentessel, meg egy kelet-német úttörőtábor megzavarodott vezetőjével, leitatnánk, és beengednénk táncolni. Mindehhez ráadásul még rikoltozott, ugrándozott, és amúgy palócosan kente a boogi-woogie-t. Felejthetetlen látvány volt.

Az ajánlott recept röviden: otthon du. hatkor találkozó a bandának, kis bor, némi rövid, háttérzenének Chris Rea, vagy John Mayall. Kilenc-fél tíz körül olaj ki a Wigwamba, előtte egy gyors sör, aztán az ajtón túl órákig "csak a Zene van". Én úgy gondolom, ide a Wigwamba (ezért is) érdemes elmenni.

Wigwam Rock Klub
Budapest XI. Fehérvári u. 202.

2001 májusi program

05.24. csütörtök A MADARAK házibuli zenekar + Dj. Tibi
05.25. péntek COOL HEAD CLAN + Dj. Medvegy
05.26. szombat DEÁK BILL BLUES BAND + Dj. Paplan
05.31. csütörtök A MADARAK házibuli zenekar + Dj. Tibi

2001. április 20.