Zöld Pardon

Pardon, én ordítottam
Szórakozás szabad ég alatt
Nyár van.
Mi a jó ilyenkor? Fogni némi pénzt, egy csinos és jó humorú (ez utóbbi igen fontos dolog, majd a végén kiderül, hogy miért) lányt, esetleg pár barátot, és egy fél literes töménnyel (szívem szerint ajánlanám a rum-császárkörte kevertet, de az olyan mocsok pia, hogy inkább mégsem ajánlom) beülni a szobába, gyorsan meginni, aztán irány a Zöld Pardon.

A Zöld Pardonról tudni kell, hogy nagyon jó helyen van, és hogy nincs teteje, ami úgyszintén (mint az elhelyezkedése) az előnyeit szaporítja.

A Petőfi híd budai hídfőjénél, a Kármán Tódor kollégiummal szemben egy hatalmas, füves területen található meg Budapest legfelkapottabb szórakozóhelye.

Amint be akar lépni az ember, udvarias, de kemény kezű biztonsági őrök motozzák végig fürgén. Nem kell meglepődni, ez van a belépődíj helyett.

A bejárat után szemben van maga a szórakozóhely (átlagemberek számára), jobbra a toalettek (mondjuk egy kissé túlzás a részemről, mert este tizenegy körül nem különbözik a tiszanánai vasútállomás ammóniaszagú, patkánylakta budijától).

Bal oldalon található az ún. VIP-rész, ahová a belépés (értelemszerűen) VIP-kártyával történik, az viszont előny, hogy egy kártyával több vendég is beléphet, aztán pecsétet kapnak, vagyis később már szabad a vásár.

Itt asztalok és székek vannak, kellemes távolságra szétszórva egymástól, felszolgálás van, és nagyon kellemes kilátás a Dunára és a pesti oldal egy részére, ami sötétben teljesen olyan, mint ha az embert jól orrba vágták volna, és rengeteg fényes, esetenként csillogó pontocskát lát.

Az átlagemberek részére fenntartott részben egy elég nagy L-alakú (mintegy 15 méter hosszú) pult található, közvetlenül a tánctér szélén, mely terület másik oldalán már a kicsiny színpad van, ahol a fellépők állnak az esetek nagy részében.

A zene igen vegyes és eléggé különleges időközönként. Szerepelnek itt olyan "klasszikusok", mint a Hobo Blues Band, vagy a Boom-Boom, no és a Hiperkarma. Viszont az egyediségét igazolandó olyan előadók produkcióira ugrálhat a nagyérdemű, mint a Plastic Ohara, Amber Smith, Infra Gandhi, de szerepel itt például Dj. Corey, Dj. Koya (rendszeresen), vagy a Nyers, a Rémember, de időközönként a Neo is.

Általában rengetegen vannak, mondjuk ennek az is egyik összetevője, hogy minden este van program, tehát minden este megvan az ok arra, hogy elmenjen az ember, italozgasson kissé, táncoljon, vagy még italozgasson.

A sör 300 Ft (ez ugye elengedhetetlen ilyen meleg nyári estéken, meg máskor is), és Amstel, ami nem túl sok pénz érte. A fél Unicum is ilyen árban van, de leginkább (amennyire én észrevettem) a koktélokat csípik az ide látogatók. Ezek olyan 1200 Ft-tól kezdődnek, és biztosan nagyon finomak (az biztos, hogy jól néznek ki), de én ezeket nem szeretem, mert ennyi pénzért csomó sört vagy ízes, hideg röviditalt iszom. Apropó, hideg rövidital, az Unicum nincs behűtve, és amennyire visszaemlékszem, a pohár sem. Több mint fölháborító, de ugye megissza az ember, mert mit tud tenni: a végeredmény a lényeg.

Mikor ott jártam, a mellettem levő asztalnál iszogatott az egész ex-Hobo Blues Band (Tátrai, Tóth János Rudolf, Zsoldos, Solti), és reggel, amikor egy pohár sört a fejemre öntve, kigombolt ingben egy barátommal karöltve orosz néptáncot jártunk, ott ugrándozott és tapsikolt nekünk a Fekete Vonat Fatimája is. Ilyen arcok járnak oda. Komolyan.

A biztonsági őrök korrektek, a kelleténél egy mozdulattal sem tesznek többet, nem kötekednek és ugatnak, és kifelé menet (mondjuk a menet az túlzás, nevezzünk inkább "a kígyó megy a homokban" járásnak) még el is köszönnek jó pihenést kívánva. Mondjuk rám is fért.

Igen kellemes hely a Zöld Pardon, vigyetek jó sok pénzt, de ha nő nem kerül, ott bent tuti találtok (ez a fiúkra is igaz), csak lehet, hogy enyhén alkoholos befolyásoltság alatt fog állni. Mert ott majdnem mindenki ilyen állapotban van.

De egyszer ezt saját szemmel kell látni.

Zöld Pardon
Budapest, XI. Petőfi Híd, budai hídfő
Nyitva: Minden nap 09h - 06h-ig

Balogh Tibor

2001. augusztus 10.