Rap made in Hungary

Eminem feltűnéséig még az is mosolyt fakasztott a rapkedvelők körében, ha egy fehér előadóművész próbálkozott megérinteni a gettólakók lelkét. Kelet-európaiként betörni egy ilyen közegbe pedig halmozottan hátrányos helyzetet jelent, mondhatni reménytelen. De az vesse rá a magyar gengszterrapperekre az első követ, aki nem fél, hogy visszalőnek. A Hip Hop kis hazánkban lassan már csaknem akkora bulinak számít, mint Bronx komor utcácskáin.

Tartalomjegyzék

Dadogós gyökerek
Üzenet a falakon
Fekete vidék
Gyerekek, akasszuk fel!
Célkeresztben
Linkek

Dadogós gyökerek

Kezdetben vala Fenyő Miki, és ezen nincs mit csodálkozni. Az örökifjú jampi ‘83 telén, Nyugat-Berlin utcáin lófrálva szembesült először a breaktáncosok mutatványaival, és azonnal felpezsdült a vére. Hazaérkezvén rögvest munkához látott, és egy egész nemzetet megismertetett olyan kifejezésekkel, mint a rap vagy a scratch. Produkciói ma is felveszik a versenyt a legfrissebb rapszámokkal, némelyikre pedig több kört is rávernek. Nem véletlen, hogy egy szám erejéig még az Animal Cannibals is visszanyúlt a hőskorszak eme meghatározó figurájáig. A break a hihetetlenül gagyi Frutta üdítőital reklámjának és a Ki Mit Tud?-oknak köszönhetően tömegjelenséggé vált, majd szép lassan kikerült a reflektorfényből. A break-csapatok és az első graffitisek azonban buzgón folytatták megkezdett munkájukat. A pesti underground legendás alakja, Pajor Neurotic Tamás ugyancsak érdemeket szerzett a műfaj hazai meghonosításában, az ő örökségéből az Árral Szemben szemezgetett később. Az Ámen zenekart megalapító Pajor megtérésével is hagyományt teremtett, példáját Lory B., az ős-Kartel oszlopa követte. Az ínséges nyolcvanas években Geszti Péter szárnypróbálgatásai - az emlékezetes papapapapapírgyárgyár és az Első Emelet dadogós rapje - valamilyen szinten életben tartották a műfajt, de a Rapülők sikere előtt senki nem vette komolyan a hadarós fiúkat. Pedig ‘89 környékén már alakulgatott Pécs büszkesége, a Megasound System és az Animal Cannibals is bontogatta szárnyait, akkor még hármas fölállással. Gesztiék sikere után minden kiadó előrukkolt a maga Rapülőkjével, így esélyük sem volt az első gangstarappereknek. Az AC az eredeti tervek szerint a Rapülők örököseként robbant volna be a köztudatba, ám a fiúk végül más kiadó szárnyai alatt valósították meg önmagukat. A Takarítónő sikerét azonban fanyalogva fogadták a rapperek, és újult erővel vetették magukat a zenekar-alapítás mélységeibe.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Üzenet a falakon

A kilencvenes évek első felében szinte minden raprajongó zenekari tag volt, a koncertek bevett koreográfiája szerint ha egy csapat lemászott a színpadról, azonnal beállt az első sorba ugrálni a haveroknak. Ekkoriban még nagy volt a szeretet, újdonság erejével hatott, hogy nemcsak a szűk családi kör gerjed a zenére. A Body Count ‘92-es koncertjén mindenki egymás nyakába borult, később, a House Of Painen már voltak fikázások, a Run-DMC-n pedig egyenesen kifütyülték a magyar előzenekart. A fővárosi terepet ekkoriban az SDO graffitisei uralták, akik a művészi alkotótevékenység helyett sokkal inkább előnyben részesítették a balhékat és a szimpla firkálást. Ellenpéldaként a PNC (Pride Is Not Crime) tagjait lehetne felhozni, akik az igényes wild style graffitikkel vívtak ki elismerést maguknak. Örvendetes gyarapodásnak indultak a firkászcsapatok, a falakon megjelentek többek között a GAZ (Graffiti Art Zone), a KGF, az FGO (Fehér Getto Osztag) és a sokáig szólóban utazó Monsta és kollégái kézjegyei is. A GAZ-ból nőtt ki Hoesh, aki aztán nyert néhány graff-versenyt, tervezett egy sor CD-borítót, majd ideje nagy részét a Lehel téri aluljáróban kezdte tölteni, csiszolgatván break-tudását. Az FGO a Woodoo Clant és a Hasznos Holmikat adta nekünk, és persze felejthetetlen órákat szerzett a közterület-fenntartók takarítóbrigádjainak. Az SDO-ból jött a Bad Domination, amelynek egy ideig a Fekete Vonatban hízásnak indult Beat is tagja volt, még mint Eazy-E hasonmás. Létrejöttek az első találkahelyek, melyek egyike az Empire, majd a Syndicate nevű rapbolt volt. A bulikat az azóta is aktív Lord Györemix koordinálta, aki PM One nevű formációjával a Lordz of the Underground jegyében térítette a hiphoppereket.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fekete vidék

Vidéken a pécsi Megasound System mellett a nyugati határ közelében fekvő települések bőgatyásai mutattak elsőként hajlandóságot a zenélésre. Győrött a Warnin’ Shotz, az innen dobbantó Darkmark, TKYD és a BG 41 borrzolta az idegeket. Szombathely képviseletében a Rotties és a Last Players zárkózott fel némi fáziskéséssel. A keleti országrészben a szegedi Real Crew (későbbi Rebell Ethnic), az MH Posse, a békési B-Jack Rappers és a mezőtúri Boyz In Da Getto tartották a frontot. ‘92-től a kecskeméti JFK okozott némi felfordulást ritkaság számba menő koncertjein. Ma is aktív a szolnoki Klikk, és underground körökben osztatlan népszerűségnek örvend a mezőtúri Da Beez is. A vidéki zenekorok közül néhányan jó kapcsolatba kerültek a pestiekkel (a JFK például GAZ-tag volt, amíg passzivitás miatt ki nem rúgták őket), ám a kezdeti nagy bulik után egyre kevesebb fővárosi rapper ült vonatra egy jó buli kedvéért. A ‘95-ös, első szarvasi Hip Hop-találkozón még szinte mindenki megjelent, aki két szónál többet tudott benyögni a mikrofonba, és a rendezvény fényét egy kis skinhead-verés is emelte. Kisebb csetepaték korábban is előfordultak, ezek jórészében SDO-tagok ütlegelték a kopaszokat és fordítva. A legnagyobb visszhangot kiváltó megmozdulásra ‘95. július 4-én került sor, amikor is egy körülbelül 70-80 főből álló rapper-punk csapat nekiindult leszámolni Szabó Albert fiaival. A Péterffy Sándor utcai incidens rohamcsapatát ezúttal is az SDO adta, akik graffitijeik összefirkálása miatt kívánták kérdőre vonni a kopaszokat. Mikor azonban Albert testvér közölte velük, hogy nem ők mázoltak horogkereszteket a képekre, a kemény mag szétszéledt, a helyszínen maradt fiatalkorúak pedig valószínűleg még az unokáiknak is mesélni fogják, miként szállították be őket a kiérkező rendőrök egy kis kihallgatásra. A sajtó azonnal lecsapott a sztorira, igaz, először baseball-ütős skinheadháború került említésre, majd anarchista megmozdulásként állítódott be a dolog. Senki nem akarta elhinni, hogy néhány bohó rapper miatt kellett kivonulnia 19 rendőrautónak és 40 közegnek.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Gyerekek, akasszuk fel!

A balul sikerült akció után a műfaj ideológusai elérkezettnek látták az időt, hogy elmagyarázzák a bőgatyásoknak, mivégre is vannak rapperek az országban. ‘96-ban megszületett a Rap és Punk a fasizmus ellen nevezetű válogatáskazetta, amelyből szép csendben sikerült is vagy hatszáz példányt értékesíteni. A demo létrehozásához többek között olyan zenekarok adták a nevüket, mint a Woodoo, a Bad Domination, a JFK, a Bread Crumbs, a Warnin’ Shotz és a Rebell Ethnic. Már vagy fél éve terjedt a kazetta, amikor egy példány Lovas István, a Demokrata című hetilap publicistájának a kezébe került. Az újságírónak azonnal szemet szúrt a HétköznaPI CSAlódások nevezetű punkcsapat egyik szerzeménye, amelyben Csurka István író-pártelnök kötél általi halálát szorgalmazták az előadók. Lovas erről részletesen beszámolt a Vasárnapi Újság műsorában, majd nyílt feljelentést tett a Demokrata hasábjain a zenekarok ellen, mondván, azok a „tetves, kopasz svábok” ellen uszítanak. Az idézet az egyik rapbanda számából való, az előadók állítása szerint a feljelentő a „tetves, kopasz bábok” fordulatot értette félre. Mindenesetre a vádlottak örültek a dalszövegek bemutatása által kapott ingyenreklámnak, és izgatottan lesték, mikor jutnak el hozzájuk a rendőrök. Nem kellett sokat várni, és a kazetta szellemi atyja máris egy jókedéjű házkutatás kellős közepén találta magát. A vádlottak végül felmentést kaptak, mondván, hogy nem különösebben veszélyesek a társadalomra, és minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Az ügy azonban nem került le a napirendről, Lovas István még 2000 májusában is nosztalgiázott egyet annak kapcsán, hogy bezzeg a skinhedeket keményen megdorgálják rasszista dalszövegeik miatt. Annyit azonban sikerült elérnie, hogy lekerült a napirendről a kazetta folytatása, amely a Rap és Punk az erőszakszervezetek ellen címet viselte volna.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Célkeresztben

1995-től már nem nagyon lehet olyan dolgot produkálni a rapben, amely megbotránkoztatná az utca népét. Ganxsta Zolee és a Kartel igencsak magasra tette a mércét. Egyenesen a gettóból című bemutatkozó albumukon ugyan még előfordultak zenei és szöveglopások, de Pierrot és Döglégy gyorsan rátalált az egyéni stílre. Ki emlékszik már azokra az időkre, amikor egy bécsi fellépésen, Ol’ Dirty Bastard előtt a magyar rapperek együtt fütyülték ki az osztrákokkal szegény Döglégyéket? A Kartel lassan képtelen hibázni, a közönség szinte gombnyomásra szétkapkodja lemezeiket. Megismétlődött a Gesztiéknél tapasztalt jelenség, vagyis iszonyúan megbukott, aki kellő hozzáértés nélkül próbálta koppintani a nagyfiúkat. A totális égés legszebb példáját a G-Play produkálta, akik nagyon rossz időben jelentek meg nagyon rossz helyen. Aki viszont valaki már hatévesen a Szigony utcában breakel, majd felcseperedvén becsukott szemmel igazodik el a nyóckerben, az már komoly esélyekkel menetelhet a hírnév felé. Pityinger László, azaz Dopeman egy kocsmában futott össze Dögléggyel, aki bevitte őt a Rapedt sarock című műsorba, és a kocka el volt vetve. Mikor Lory B. isteni sugallatra beintett a Kartelnek, Dope vállalta a beugró szerepet. A bimbódzó kapcsolatból szólólemez, prosperáló cégecske és örök barátság született. Dopeman felkarolta Fatimát, megrappeltette Mc Duckyt, és összehozott egy albumot haverjainak, a T.K.O.-nak is. A filozofikus hajlamokkal megáldott szöveggyárosnak azonban rá kellett jönnie, hogy igaza volt Michael Corleonénak, amikor azt mondta: barátság és pénz - olaj és víz. Nem jár együtt. A Fekete Vonat villámgyorsan megpattant Dopeman védőszárnyai alól, és ezt mentoruk természetesen nem hagyhatta szó nélkül. A nagy odamondogatást már a Kartel elkezdte, még az Animal Cannibals kapcsán, ám a megszólíttatott fél nem reagált a felkérésre. Az AC ekkoriban nyerte részben vissza a Takarítónő által megtépázott tekintélyét a rapperek körében, akik többsége még mindig inkább hajlandó elfogadni őket, mint a (létező? nem létező?) Hip Hop kultúrára magasról szaró Kartelt. Az amatőr zenekarok hatsorosaiból összeállított Mindenki című szám nagyon bejött, a kannibálok által szervezett Fila Rap Jam-ek ugyancsak jó húzásnak bizonyultak, ma már senki sem morog a két józsefvárosi emberevőre. A rapverseny olyan előadókat állított reflektorfénybe, mint Sub Bass Monster, a Fekete Vonat, és a rap jam révén jutott némi reflektorfényhez Pain és a Suhanc Élet is. Egyszóval az AC körül lecsillapodtak a kedélyek, Döglégyéknek új célpont után kellett nézniük. Az Árral Szemben akkoriban még nem volt túl ismert, egy számnál többet nem is pazaroltak rájuk, Új Péter csesztetése nyomába sem ért 2Pac és Biggie viszályának, így valóságos égi adományként pottyant az ölükbe Dopeman és a Fekete Vonat összeugrása. A T.K.O.-val megerősített alkotógárda végre kiélhette kreativitását. Ráadásul vadiúj célpont jelent meg a láthatáron, a Happy Ganges (Ny)álmodozom korszak után bekeményítő Mohaman személyében. Az újdonász gangstarapper Papa (Kib...ott) Joe-t, a Ruthless Gangsters frontemberét is maga mellé vette. Amennyiben összeugranak Döglégyékkel, a közönség simét kiváló szórakozásnak néz elébe. Addig is ott van a bármikor lealázható Geszti, aki ezúttal a 8:13 című Dope-Ganxsta felbuzdulásban kapja meg, amit kollégái szerint érdemel. Mindeközben az underground fenegyerekei köszönik, jól vannak, bulizgatnak tovább, és mindenkit csókoltatnak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Linkek

http://www.hiphop.hu
http://www.kartel.hu
http://www.extra.hu/dopeman
http://www.animalcannibals.hu

Vissza a tartalomjegyzékhez

2001. március 18.