Western szving - avagy táncikálás a kalapon

A texasi Fort Worth-ből, vagy legalábbis arról a környékről induló dzsesszes, háttérfutamokkal és hegedűvel tarkított sajátos zene aligha hasonlított ahhoz, amit szvingkirályok, Duke Ellington és Fletcher Henderson játszottak annak idején.

Mégiscsak volt azonban valamilyen kapocs a kettő között. E mûfajnak kezdetben ugyan nem volt neve, csupán tánczene volt azok számára, akik a dzsesszes négyes táncokat kedvelték. A korábban Aladdin Laddies néven futó tettrekész banda The Light Crush Doughboys-ra keresztelte át magát és bőszen nekikezdett a zeneegyveleg kotyvasztásához. Stílusuk később a Western Swing nevet kapta.

Bob Wills, a Doughboys frontembere és Milton Brown énekes útjai 1934-ben kettéváltak. (Wills létrehozta a Texas Playboys-t, Brown pedig a Musical Brownies-t). Mindkét banda két hegedûvel tetézte a hangzást, azonban Brown a szving eredetibb területeire evezett, amikor a kürtöt Bob Dunn elektromos gitárjátékával helyettesítette. Ettől kezdve a country zene alatt megingott a talaj. Milton Brown korai halálának ellenére a western szving uralta az ország középső és nyugati területeit. Wills sztárokkal teletûzdelt zenekara slágert slágerre halmozott és óriási tömegeket vonzott Texas és Oklahoma szerte. Manapság a rádióadók, a lemezkiadók és sokan mások is kissé idejemúltnak találják a western szvinget, míg néhány banda előszeretettel emlékezik meg erről a stílusról. Ilyen pl. az Asleep At The Wheel, a Dan Hicks And His Hot Licks, vagy a Comander Cody. Ezen felül country sztárok, mint Merle Haggard, Clint Black és George Strait rendszerint megfûszerezik legalább az egyik számukat egy csipet olyan “valamivel”, ami Bob Wills vagy a Tulsa’s Cain Ballroom királyainak sajátja volt egykoron.

Asleep At The Wheel

Ride With Bob

Ray Benson bandája több évig volt a Western Swing újjászületésének középpontjában. Ennél többet nem is nagyon tettek le az asztalra. A Texas Playboys zenéje előtti tiszteletüket róják le a fiúk többek közt a Dixie Chicks, Lee Ann Womack, Reba McEntire, Clint Black, Dwight Yoakham és Merle Haggard segítségével. Utóbbi az egykori Wills hegedûssel, Johnny Gimble-vel állt össze az ihletett St. Louis Blues erejéig. Plussz ne feledkezzünk meg Willie Nelsonról sem, aki édeskésen dünnyögi fülünkbe a mézes-mázas Charm Going Partyt.

Merle Haggard

A Tribute To The Best Damn Fiddle Player In The World

Ez az album egy szívből jövö tisztelgés Bob Wills emlékének. A felvételeket 1970-ben rögzítették. A lemezen Wills egykori bandájának tagjai, Alex Brashear (trombita), Tiny Moore (mandolin) és Eldon Shamblin (gitár) szerepelnek Bob testvérével, Johnnie Lee Wills bendzsós kíséretével egyetemben. Haggard még énekelt Wills és a Texas Playboys 1973-as, utolsó albumján. Ekkor történt, hogy a legendás hírû bandavezér már az összejövetel első napján a földre rogyott és kómába esett, mely állapot egészen haláláig, 1975-ig tartott.

Bob Wills

Columbia Historic Edition

Enyhén bosszantó jelenség volt. Tény, hogy elsőrangû hegedûjétákával a legjobb western szvingzenét képviselte, azonban az énekbe és a zenébe való folytonos interferálásai, “aah-haaa!” kiáltásai és különféle kommentárjai ma már igencsak fárasztóan hatnak a hallgatóságra. Akár így is van, ezek a dolgok rávilágítanak arra, hogy miért is volt Wills és bandája a ‘40-es évek dicső napjainak legünnepeltebb zenekara. Tommy Duncan egy igen attraktív és erősen romantikus énekes, a Playboys zenészeinek felállása pedig egyszerûen remek volt, a fiúk bármikor készen voltak, hogy a Cowboy Stomphoz hasonlóan dzsezzkórust játsszanak.

Various

Doughboys, Playboys And Cowboys

Olcsó, ízléses csomagolású 4 CD-ből álló szett (a lemezek egyesével is megvásárolhatóak), melyen a western szving 99 jeles képviselőjének zenéje hallható az 1932 és 1947 közötti időszakból. Történelmi dokumentum lévén elég nehéz a nyomdokaiba lépni. Manapság az olyanok, mint a The Fort Worth Doughboys, Brown Musical Brownies-ja, vagy Bill Boyd Cowboy Ramblers-je kicsit elavultnak tûnnek. Azonban a Hank Penny Wildcat Mamájának és Johnny Tyler Oakie Boogie-jának zenéjéből összeállított boogie válogatás pontosan azt példázza, hogyan csapott át a szving a korai rockzene hangzásvilágába.

Milton Brown & His Musical Brownies

1934

A teljes Bluebird felvételek gyûjteménye, mely még Bob Wills lemezeinél is kelendőbb volt Texasban. Az időnként elég sötét hangzást a Joe Turner Blues-hoz, illetve a Garbage Man Blues-hoz hasonló hangszerelés okozta, illetve maga Brown is elénekelt egy kórusdalt, de sajnos rossz hangnemben! Máig is vitatkoznak azon, hogy vajon igazán hatásos lett volna ez a muzsika. Sajnos Milton egyik éjszaka új kocsiját akarta vezetni, amikor is egy távírópózna köré csavarodott mintegy 90 mérföldes sebességgel. A balesetben ő és egy Katherine Prehoditch nevû énekesnő életüket vesztették. Így ért véget a 32 éves Milton földi pályafutása. A temetésen több mint 3500 rajongó vett részt.

Spade Cooley

King Of Western Swing

Spade-nek minden bejött. Egy csodálatos zenekar, ami volt, hogy 35 tagot számlált, saját TV show és valamiféle filmes karrier. Azonban a You Clobbered Me (Alaposan elvertél) címû száma próféciaként teljesült be az életben, amikor is a zenész alaposan elverte, majd megölte nejét a lánya jelenlétében. A tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetéssel súlytották. 1969 novemberében, kilenc év vacaville-i tartózkodás után önkéntesen jelentkezett, hogy egy börtöntiszt jótékonysági partyján játsszon. A szünetben azonban Spade összecsuklott és meghalt.

Bill Boyd And His Cowboy Ramblers

1934-47

Nem, nem. Ez nem az a Bill Boyd, aki a Hopalong Cassidy-t játszotta, ez egy teljesen más szvingelő cowboy. Ez a hapsi San Antonion kívül tevékenykedett és 16 év leforgása alatt mintegy 200 oldalnyi felvételt rögzített. A legöbb western swing bandához hasonlóan a Cowboy Ramblers is bőséges újdonsággal szolgált. Az, hogy a lemezen szerepel W. C. Handy Beale Street Blues-a és Boyd Blues-a - ami a New Orleans Rhythm Kings Farewell Blues-ába folyik át – megmutatja nekünk, hogy hol rejtőznek szívük szériagyártásra alkalmatlan darabkái.

Tommy Duncan

Beneath A Neon Star In A Honky Tonk

A lágy hangú Duncan évekig Bob Wills társaságában énekelt. Az anyag arról tesz tanúbizonyságot, hogy a sztár szólókarrierje során se veszített semmit a vonzerejéből. Bandája gyakorta a legjobb dzsezzt nyomta, Lee Cohran virtuóz trombitajátékával az élen. A zenész brummogó kürtjátéka díszíti egyébként a Hound Dog 1953-as előadását is.

Commander Cody And His Lost Planet Airmen

Live In The Ozone

Bár Cody zenéjét meglehetősen nehéz kategorizálni, a boogie, a rock és a honky tonk egyaránt szerepel a banda zûrös zenei palettáján. Azonban elmondhatjuk, hogy a western swing az alapokat szolgáltatta az együttes számára. Az olcsó album szolidan billenti fenéken olyan kedvenceket, mint a Four or Five Times, vagy a Take Me Back To Tulsa About The South. Főszerepben a hegedû, a Wills tradíció fényében. Nem is lehet kétséges, hogy honnan jön ez a George Frayne gyerek.

Alvin Crow And The Pleasant Valley Boys

High Riding

A High Riding 1977-ben, a western szving megújhodásának legnívósabb szereplői közül emelkedett ki. Akár a mûfaj egyéb képviselőjét, ezt is nehéz megtalálni manapság. A producer az a Tommy Allsup, aki annak idején Bob Wills, az Asleep At The Wheel és Hank Thompson számait irányítgatta. A jelen hanganyag kitûnően van rögzítve és valamennyi az eredeti Texas Playboys-ból is hallható. Eredetisége ne képezi vita tárgyát. Ahogyan az akkor 27 éves Crow otthona sem, a Texasról szóló dalok eluralkodásárra is kell hogy legyen magyarázat.

Még több aah-haaa!

Jelenleg is hozzájuthatunk néhány egyéni western szving előadó CD-jéhez. Bár egy kiadó kizárólag kazettákon forgalmazza ezt a zenét, érdemes azért utánajárni a számos előadók zenéjéből összeállított multi válogatásoknak, ld. Woodchips & Heartbreakers (Zircon), a 2 CD-ből álló Western Swing-Texas 1928-1944 (Fremeaux), a Swing West Vol.3 (Razor & Tie) és a Country Swing Time (ABM). Itt jegyezzük meg, hogy nagyobb kiadók részéről érdektelenség tapasztalható e téren.

2001. április 16.