Doo wop - avagy énekesmadarak az utcasarokról

Régebben, mondjuk úgy 1992 táján a doo wopról azt írták, hogy ez a "rock’n’roll elfelejtett harmada". Azonban az '50-es és '60-as években egy meglepően nagy érdeklődési hullám csapott fel bizonyos énekesbandák körében.

A doo wop stílus a háború utáni nagyobb énekesbandák egyvelegéből született. A The Ravens és a The Ink Spots dzsezzes, popos stílusa és az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő R&B énekesbandák, mint a The Clovers és a The Drifters sajátos hangzásvilága olvadt össze. Az ‘50-es évek egyik kiemelkedő bandája volt a The Orioles, akik Sonny Til édes tenorjával kísért balladák és hot jazz keverékét játszottak, azonban a hangzásokat elkülönítették egymástól. A basszus szintén el volt szeparálva, hogy ezáltal jobban hangsúlyozza és kísérje a dallamot.

Az '55-'59 közti klasszikus doo wop-korszakban Amerika-szerte szinte gombamód nőttek ki a földből az újabb és újabb csapatok, hogy a nap tini szenzációvá váljanak. Az énekesek azonban nyersnek és faragatlannak tűntek a kifinomult és jóval professzionálisabb elődeikhez viszonyítva. A szöveg, a hangszerelés és a dallam igen egyszerű maradt, míg humoros és értelmetlen intro-szótagok váltak egyre népszerűbbé, ahogyan a műfaj egyre a pop felé kacsingatott. A The Rays, a The Cleftones, a The Monotones vagy a The Five Satin listás számai nőcsalogató csapatok alapítására sarkallták a kölyköket.

Egy újjáéledési folyamat következtében a The Flamingos 1969-es I Only Have Eyes For You-ja, vagy a The Marcels Blue Moon-ja nyomán fehér, New York-i fiúk jóvoltából további slágerek születtek. Hogy Ki Helyezte El A Bombát? Ezek a srácok voltak…

Various

Randall Lee Rose’s Doo Wop Shop

Ez a harminc felvételből álló válogatás a klasszikus időszak dalainak gyűjteménye olyan előadók tolmácsolásában, mint a The Penguins, a The Cadets, vagy a The Eternal. Az albumon mindezek mellett a The Capris, a The Earls és a Randy & The Rainbows által újra életrekeltett dalok is szerepelnek. A nyitó dal nem más, mint a Dion And The Belmonts 1958-as biggie, I Wonder Why című száma, melynek intrója tehető felelőssé azért, hogy sokakat azonmód magával ragadott a doo wop-őrület. A női oldal is nagyon jól képviselteti magát, de az egész lemez éppen olyan jó kóstoló, amilyennek elképzeled.

Various

A Whiter Shade Of Doo Wap

Az ‘50-es és ‘60-as évek derekán egyre több olyan fehér, leggyakrabban olasz-amerikai bandák formálódtak, melyek egy pop doo wap stílust igyekeztek kifejleszteni. Dion nyomát követve a legtöbb újítást a népszerű, ún. "családi" dalokkal hozták. Ezek közül is a legjobbakat találhatjuk a 25 dalból álló jelen gyűjteményben: pl. a The Elegants Little Star c. dalát, a Barbara Ann-t a The Regents-től, vagy a The Devotions wacky Rip Van Winkle c. dalát és a The Tokens-t is. A populárisabb dalok közül nélkülözhetetlen az Over The Rainbow és az A Sunday Kind Of Love.

The Marcels

The Complete Colpix Sessions

(2-CD)

Annak ellenére, hogy a többi zenekarhoz képest a The Marcels elég későn lépett a színre, minden valószínűség szerint ez volt a legismertebb doo wop-banda az összes többi közül. A Blue Moon c. világhírű slágerüket pedig minden szégyenérzet nélkül alaposan kihasználták. A Cornelius Harp esetében klasszikus színnel dúsított énekhang csodásan vezette a dalt. Fred Johnson basszus intrói és közbeszólásai pedig követendő mintául szolgáltak sokak számára.

Various

Shoo Be Doo Be Doo Wop

Ez a gyűjtemény leginkább a klasszikus ‘50-es évek derekának termésére koncentrál. Azon belül is a kisebb, független kiadók által felkarolt bandákra. Az ‘59-es The Medallions Buick volt a legelső "kocsi dalok" egyike, míg a The Cadets Stranded In The Jungle című dala azt a fajta humort képviseli, mely sok egyéb doo wop dalban erősen jelen van. A lassú balladákon és tempósabb számokon át a kora ‘60-as évek újraélesztett slágereinek felületes gyűjteményéig ez a gyűjtemény egy rövidke bemutatója a doo wop-nak és Ace nagy, a műfajról szóló katalógusának.

The Earls

Remember Then-The Best Of The Earls

Ezt a címet az album a sokak szerint utolsó doo wop sláger nyomán kapta, amúgy pedig a sztori utolsó fázisait tárja elénk. A négytagú bronxi banda szólistáit és bassz énekeseit tolta előtérbe.. Bár elkerülték az értelmetlen szótagok előfordulását, a Remember Then intrója és a Never Cry Cry Cry minden apró részlete is épp olyan olyan felejthetetlen, mint a The Marcels. A pályát későn kezdve anyaguk a Mann&Weill Brill Building dalait és az Our Day Will Comes-hoz hasonló, lágyabb slágereket is magába foglalt.

Various

You’re Only Young Twice-The Ambient Sound

Az ’50-es és ‘60-as évek műfajainak általános betegsége volt, hogy újra fölvették az eredeti előadók dalait. Nos, ez a mostani is egy ilyen album, ami olyan jól sikerült, hogy az eredeti 1981/82-es vinil albumot már nagyon sokan keresik. A The Blue Emotions, a The Capris, a The Harptones, a The Jive Five, vagy a Randy & The Rainbows és a The Mystics még javában énekelt, amikor az új albumok kiadásának ötlete felvetődött. Az eredeti felvételek technikáját követve páratlan eredményt sikerült elérni. Íme a legjobb számok.

Various

The Doo Wop Box 2

A három részből álló 4 CD-s gyűjtemény második kiadása széles áttekintést nyújt a doo wop 1951 és 1963 közötti különféle korszakjairól. Minden egyes lemezen jól ismert dalok egyvelegét és ritkaságokat talál a hallgató. A szövegekkel tarkított, igényes kivitelezésű borítóval rendelkezó 101 dalt tartalmazó kollekció egy gyűjtő álmát testesíti meg. Elődje az 1948 és 1987-es, egy kissé nagyobb időszakot ölel föl. Azonban mindkét album ára egy nagyobb jövedelemmel rendelkező gyűjtő pénztárcájához lett méretezve. A csodálatos fotókon pedig megcsodálhatjuk az ízléses zakókat, melyek a múlt idők megidézésének elmaradhatatlan kellékei.

The Belmonts

Cigars, Acapella, Candy

Miután a ‘60-as évek elején a fiúk kiváltak a Dionból, a The Belmonts minden erejével azon igyekezett, hogy újra megteremtse azt a varázslatos atmoszférát, amit Mr DiMucci oldalán magukénak mondhattak. Mindhárman remek énekesek voltak, akik számos stílusban csillogtatták ktehetségüket anélkül, hogy doo wop gyökerüktől végleg elszakadtak volna. Az 1972-e salbumon a The Belmonts saját slágereit egyéb dalokkal együtt szerepeltette, pl. a Loving You Is Sweeter Than Ever, vagy a Da Doo Ron Ron társaságában. A He’s So Fine részleteivel tarkított My Sweet Lord pedig egy olyan keverék lett, amely számos nagyszerűnek mondható doo wop slágert lepipál.

The Jive 5

Our True Story

Sportrajongók talán vitatkoznának az egyéni bandák érdemein. Azonban a szólista Eugene Pitt és a bassz énekes, Norman Johnson vezényletével működő The Jive 5 érdemeit nem lehet elvitatni. Az ének emelt a dalokon és amit még elmondhatunk róluk, az annyi, hogy sok kortársukkal ellentétben saját számokat énekeltek. A My True Story nagyon nagy siker volt 1961-ben és a banda még a ‘80-as évek végéig talpon maradt különböző felállásokban, miközben a ‘60-as éveket hozták vissza az I’m A Happy Man című dalukkal.

Shep & The Limelites

Daddy’s Home To Stay

(2-CD)

Sztorizós dalaival Shep Sheppard volt a doo wop Smokey Robinsonja. Dolgozott a The Heartbeats-el, slágert gyártott az A Thousand Miles Away-el, majd csatlakozott a The Limelites bandájához. A Daddy’s Home csak elindítója volt azon dalok sorozatának, melyekkel az irigyelt sajátos, három tagú zenekar új irányba terelte a stílust. Később a fiúk líraira vették a formát, amivel megteremtették a doo wop szappanoperát.

Még több ramma lama

A The Flamingos (Westside), a The Penguins és a The Cadets/Jacks (Ace) féle kollekciókhoz hasonlóan vannak egyéb elérhető válogatások, melyek az Ace, a Sequel és a Westside gondozásában láttak napvilágot. Az MFP egy olcsón megszerezhető Frankie Lymon & The Teenagers válogatást bocsájtott a piacra. Ezen kívül a Doo Wop Desirables is egy ritkaságokból és gyorsabb dalokból álló gyűjtemény, mely egy kisebb kiadó gondozásában jelent meg. Amerikában a Del-Fi és a Crystal Ball az, ami eredeti és újabb doo wop zenékkel foglalkozik.

2001. május 10.