Szaklexikon

Magyarázó szótár - a pop - rockvilág közismert, nemzetközi szakszavaihoz, ABC sorrendben.  

A and R menedzser: Az Artist and Repertoire menedzser rövidítése. A hanglemezkiadóknál azon részlegek munkatársait nevezik így, akik ifjú tehetségek felfedezésével és szerződtetésével foglalkoznak. Ezek a szakemberek gyakorta összehangolt munkával képesek új trendek kialakítására. Legtöbb világsztár az ő közreműködésükkel indult el a pályáján.

A capella: a klasszikus zenei terminológiából átvett fogalom, amely kisérőhangszer nélküli éneklésre vonatkozik. Az a capella a popban előszőr a "Doo-Wop" előadók megjelenésével vált ismertté. Napjainkban kiváló képviselője a King's Singers vagy itthon a Cotton Club Singers. "Tátika" együttesek gyakorta próbálják a capella bizonyítani az énektudásukat.

Acid House: Egy, a Chicago-House-on alapuló stílus. A nyolcvanas évek közepén jött létre basszus és dob alapokon, TR 808 komputer közreműködésével.

Acid Jazz: Inkább marketing, mint zenei fogalom, amely mögött nem húzódik meg jól körülírható zenei irány. 1987 táján került az elnevezés forgalomba, amikor minden acidként volt ismert, így a dzsessz is. Acid House néven később a londoni funk-jazz előadókat emlegették. Korai képviselői: Incognito vagy K-Creative.

Acid Rock: 1966-67-ben a flower-power idején, az akkori garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkulturára is. A psychedelikus rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb hangsúlyt helyeztek a produkció "eladására", stilizálására. Az acid-hatások ezzel szemben a hangszeresek játékában - például a se vége, se hossza gitárszólókban - nyilvánultak meg. Ismert képviselője volt a Grateful Dead.

Ad-libs: latinul - tetszés szerint. Arra vonatkozik, amikor az előadó elszakadva az ismert dal vagy zenei strukturától, hirtelen ötlettől vezérelve spontán és koordinálatlanul kezd játszani vagy énekelni.

Airplay: Napjainkban rádiós közreműködés nélkül már nem lehet felkerülni a kislemezlistára. Az "éteri" közreműködés ha nem is garanciája, de elengedhetetlen feltétele a sikernek.

Ambient: Brian Eno műhelyének egyik találmánya. Hasonlóképpen elvarázsolt, mint a new age, de sokkal intellektuálisabb tartalmakkal.

Ambient House: Hasonló az előbbihez, de nem a koncerttermekben és stúdiókban, hanem a klubokban. A DJ-k kissé visszavesznek a tempóból, s máris szól az ambient house.. A pophoz szokott füleknek azonban ez a zene is úgy hangzik, mint egy Kalacsnyikov-sorozat.

Analog: A digitális ellentetje. Elavult felvételi technikára vonatkozik, például amikor magnetofonszalagra rögzítjük a zenét.

AOR : Adult Orientated Rock, azaz felnőtteknek szóló rockzene. Elsősorban felnőtt hallgatóságra koncentráló rádióadókkal kapcsolatban szokták használni a fogalmat, amelyek Eagles, Abba vagy Toto felvételeket játszanak, s hallgatóik egy Foreigner-újrakezdést tartanak az év szenzációjának.

Backbeat: Az a ritmus, amelyhez mindenki igazodik. Általában a dobos gondoskodik róla a basszusdob segítségével.

Backing Vocals: Általában két vagy három csinibaba, akiknek az a feladata, hogy a látványra is, hangra is gyenge énekesről eltereljék a figyelmet.

Backline: A színpadon a zenekar mögött helyet foglaló erősítőtornyok - ezek segítségével szabadulnak meg a fiúk sörük habjától.

Backstage: A színpad legszentebb helye, ahol sztárok és csillagocskák ismerkedhetnek egymással közelebbről. Ennél már csak egy jobb van: "Belépő az egész területre".

Backward Masking: Ördögi üzenet, amelyet visszafelé fölvéve dolgoznak bele a számba. Például: a Beatles "Abbey Road"c. lemezén ("Paaauul issss döeaddd .").

Beatbox: A hip-hop egyik fő kelléke; sokkal fontosabb mint a baseball -sapka vagy a kapucnis pulcsi: előre beprogramozott ütemek és loop-ok jönnek belőle.

Bluebeat: reggae stílus, egyenesen a Ska és a Rocksteady között elterülő senkiföldjéről.

Bluegrass: egyfajta country stílus kifinomult banjo- és gitártechnikával, melynek játéka közben a zenész finom körmeit páncélszerű acélkarmok védik. Például: Bill Monroe és The Scruggs.

Boho: a "Bohemian" rövidítése. Semmi köze ahhoz a bizonyos "Rhapsody"-hoz, hanem olyan neo-beateseket takar, mint Tom Waits, Joni Mitchell és Ricky Lee Jones.

Boogie: rock - ritmus, amely a 40-es évek jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik) származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán egyből Lynyrd Skynyrd- ill. ZZ Top-ritmusokra gondolnak.

Bio: a "biography" rövidítése. Lemezinformációként minden albumnál újraírják. Kezdő újságírók kedvenc információforrása.

BPM: a "Basis Per Minute" (=percenkénti alap) rövidítése, ami a hip-hop, a house és a techno mértékegysége. Minél magasabb, annál jobban emlékeztet a zene egy gépfegyver kattogására.

Bridge: a dal azon része, amely a refrént és a versszakot összeköti. Előszeretettel írják mollban. Mintapéldányokat találhatunk minden egyes Meat Loaf számban - méghozzá mindig akkor, amikor a háttérénekesnők úgy kezdenek énekelni, mint valami angyalkórus.

Canceln: 1. Lemondani egy koncertet vagy egy teljes turnét (többnyire akkor, amikor a Kisstadionba csak 356 jegyet adnak el. Vagy mert a basszusgitárosnak a hüvelykujjába haraptak - mint az R.E.M. esetében, 1989-ben). 2. Kirúgni egy zenészt (többnyire "zenei nézeteltérések" miatt - olyan indok, amely főleg akkor nagyon meggyőző, amikor az illető első szólólemeze megtévesztésig hasonlít az ex-zenekar zenéjére).

Catering: az ételről való gondoskodás a turné során. A majonézes sült krumplitól egészen a homárig - attól függően, hogy hány pólót ad el a zenekar.

Cajun: fehér tánczene Luisianá-ból, amely a feketék Zydeco-jával párhuzamosan fejlődött ki. A szövegek egy, az átlag amerikai számára érthetetlen, francia-kreol halandzsanyelven íródtak, és többnyire aligátorok szerelmi bánatáról valamint berozsdásodott gőzhajó-lapátokról szólnak. Főbb hangszerei a hegedű és az akkordeon. Jeles képviselői: Buckwheat Zydeco.

Chill Out: egy kis lazítás a táncparketten: a ritmus szinte megállásig csökken, hogy a táncoló közönség az Ambient House és más lassú ütemek alatt kifújhassa magát. Szükség esetén párnák kerülnek a földre.

Clicktrack: elektromos metronóm, amelyet a dobos a fülhallgatóján keresztül hall, hogy a felvételnél ne rontsa el az ütemet.

Club Mix: egy szám táncparkettbarát változata; általában maxi-verzió, kifinomított basszus- és dobrészekkel. Az eredeti szám háromszorosára nyúlik, és leginkább egy órák óta rágott rágógumihoz lehetne hasonlítani. Ez a hosszúság azért szükséges, hogy végre a DJ is elmehessen WC-re.

Cock Rock: nyers rock, többé-kevésbé nyálas szövegekkel. Nem a tyúkokról, hanem a kakasokról szól. Mint például a régi Aerosmith.

Coctail Jazz: Az, ami az amerikai hotelekben koccintás és szökőkút-csobogás között hallható. Vagy langusztaevés közben. Nem túl tolakodó, de általában jó jazz-zongoristák játsszák, akiknek pénzre van szükségük, és akik utána otthon Living Colourt és Helmetet hallgatnak.

Cover: lemezborító. Általában következtetni lehet belőle a lemezen található zenére. A metál együttesek szeretik rajta a képregény-szörnyeket, akik éppen meztelen, megkötözött modelleket korbácsolnak; Indie bandák jobban kedvelik a színes kollázsokat, amelyeknél nem lehet tudni, merre van a föl meg a le. A szupersztároknak nincs kedvencük ("White Album" / "Black Album"). A CD-korban majdnem minden feleslegessé vált. A "cover" egyébként a folyóirat címlapját is jelenti.

Cowpunk: a country és a punk keveréke. Állítólag a londoni Camden Town metrómegállóból származik.

Crossover: amikor Nigel Kennedy egy Johnny Cash-dalt vesz föl, vagy a Marsalis fivérek egy Lehár operettet próbálnak elénekelni. A fogalmat azonban leggyakrabban akkor használják, amikor egy kis rétegnek játszó zenész belefolyik a fővonal ízlésébe.

Cut up: a kifejezés a képzőművészetből ered, ahol egymástól idegen részek kollázsszerű összeállítását jelenti. Ugyanez a lényege a zenében is.

Cyberpunk: San Franciscóból származó számítógép-szubkultúra, melynek kedvenc zenészei Macintoshokon komponálnak, power-vitamin italokon élnek és napi 23 órát a "virtuális valóságban" töltenek, ahol a lézer és egy fűnyíró keverékéből hozzák létre a hangzásvilágukat. Úttörői: Frontline Assembly, Coil. Billy Idolnak viszont kb. annyi köze van a Cyberpunkhoz, mint a Borussia Mönchengladbachnak a világbajnokság végkifejletéhez.

Dancehall: népszerű reggae stílusirányzat, melynek üzenete nem a forradalmároknak, hanem a lábaknak íródott.

Death Metal: sötét Heavy Metal stílus. Floridai eredetű - az Egyesült Államok nyugdíjas-paradicsoma. Egyik jelentős képviselőjük egyik sora így hangzik: "The End The End The End" - mindez természetesen ordítva.

Deep House: a House x-edik variációja. Semmitmondó szövegek, soul-os, gospelszerű ének és egy újra meg újra fölcsendülő zongora-futam.

Demó kazetta: egy művész hangkazettája, melynek segítségével lemezszerződéshez juthat, vagy újabb alkotásait mutathatja be. A demók 99 százaléka valamelyik szemetesben landol, növelve ezzel a különleges hulladék-hegyet, hiszen a kazetták azokhoz a termékekhez tartoznak, amelyek még véletlenül sem viselnek magukon zöld pontot.

Designer drogok: olyan emberek készítik őket, akik kilencévesen kémiai készlettel és ködbombákkal kísérleteztek. Ha egy ilyen drog netán betiltásra kerül, akkor egy éjszaka alatt, hip-hop kicserélnek benne egy molekulácskát - és a hivatal már kezdheti is elölről. Felhasználási területek: általában a rave-partyk túléléséhez szükségesek.

Digitális: az analóg ellentéte. Neil Young utálja. Bővebb információ az elektromérnökök kézikönyvében.

Disco: a 70-es évek közkedvelt lüktető ritmusú zenei stílusa. Előnye az volt, hogy többé senki sem figyelt az énekre, így kevésbé elismert tehetségek is egy csapásra szupersztárokká nőhették ki magukat - még ha annak árán is (lásd a takarítónő Donna Summert), hogy a mikrofon előtt kellett önkielégítést végezniük.

Doo-Wop: a név abból a két szótagból származik, amelyet a háttérénekesek megállás nélkül hallatnak - ennek alapján lehetne az elnevezés "Waaa-Omm" vagy "Padumm-Baa" is. Általában négyszólamú darab, ami elég nehezen énekelhető. Az ötvenes évek színes bőrű tinédzserei kezdték a keleti parton, és a rock and rollal egyidőben volt közkedvelt. Zenekaraikat előszeretettel keresztelték el állatok és autók után. Pl.: A Spánielek vagy a The Escorts.

Dub: a 70-es évek elején, Lee "Scatch" Perry által kifejlesztett reggae forma, melyből hiányzik az ének, hogy helyet biztosítson egy hatalmas iramban kattogó kenyérpirítónak.

Egység: az a mágikus szám, ami sláger és bukás között különbséget tesz. Az összes eladott hanghordozó számát jelenti (angolul: "units"), tehát az összes CD, LP, MC, maxi, EP, MD és DCC mennyiségét.

Electro: a hip-hop egy eléggé letűnt formája a 80-as évekből, melyben a beatbox és a szintetizátor dominált. Például: Afrika Bambaata.

Engineer/hangmérnök/: "az" a férfi a fejhallgatókkal a stúdióban. A producer álmait váltja valóra - vagy nem.

EQ: az erősítő ("equalizer") rövidítése a stúdió-zsargon szerint. Bonyolult, gombos szerkezet, amelyekkel hangfrekvenciákat emelhet ki vagy nyomhat el az ember.

Fade Out: a legtöbb pop- és rock dal ezzel végződik. Tulajdonképpen egyszerűen fokozatosan elhalkul a zene. Rádióban nagyon bejön, de koncerten elég problémás, csupán néhány kivétel által gyakorolt megoldás.

Fairlight: ami a háziasszonyoknak a Moulinex, az a hangmérnököknek a Fairlight. A samplerek legjobbika, amely nemcsak samplerként működik, hanem tárol és visszajátszik. Időközben az AKAI is tudja mindezt, és csak az egytizedébe kerül.

Farfisa: a 60-as évek rockzenekarainak kedvenc orgonagyára volt. Vékonyabb a hangja a szintén legendás Hammond malacsivításánál (Megfigyelhetjük pl. John Lordnál).

Feedback: szó szerint visszacsatolás. A feedback akkor jelentkezik általában, amikor a mikrofon vagy a gitár (nem szándékosan persze) túlságosan közel kerül az erősítőkhöz. Ekkor ugyanis rezgések jönnek létre, amelyek fütyüléshez hasonló hanggá tevődnek össze, mindenki számára libabőrt okozva. Van aki szándékosan alkalmazza, pl.: Pete Townshend (ezért süket egyik fülére), Neil Young, Jimi Hendrix és a Velvet Underground.

Fill: két, három rövid hang vagy dob-ütés, amely egy a ritmusban vagy a dallamban található lyukat tölt ki.

Fretmelter (=húrolvasztó): fölismerhető kifejezés olyan gitárosoknál, mint Slash, aki milliókat érő ujjacskáit olyan addig húzogatja a húrokon, amíg nem izzanak.

Freestyle: hip-hop körökben megkülönböztető elnevezés. Előre megírt szövegek nélküli éneklést jelent; tehát improvizációt. A legtöbben meg sem mernek vele próbálkozni, ami talán jobb is. Az igazi hip-hopperek szerint az igazi hip-hopperek pedig csak freestyle-ban nyomják.

Funk: a feketék szlengjén angolul azt az izzadságszagot jelenti, amely szex közben érezhető. Az 50-es években egy jazz-formára értették; a 60-as években pedig a James Brown-féle, basszus-hangsúlyos, fekete dance-music elnevezése lett.

Fusion: jazz és rock elemek kombinációja. Alapelv: Minél jobb a zenész kézügyessége, annál unalmasabb.

Fuzz-Boksz: ezzel érte el annak idején Keith Richards a "Satisfaction" hangzását. A 60-as években hozzátartozott a rock-zenekarok alapfelszereléséhez. Finomabb kiadásai a "Booster" és az "Overdrive".

Gangsta-Rap: rap fajta, melynek szövegei bűnözők és rendőrgyilkosságok körül forognak. Ezért aztán hihetetlenül népszerű. Úttörője: Ice Cube.

Garázs-rock: eredetileg azt a 1017 amerikai rock együttest takarta, akik a 60-as évek közepén, a brit pop-invázió után léteztek, és gyakran nem jutottak tovább a garázsban tartott próbák színvonalánál. Mára ez persze divatossá vált.

Gig: kisebb koncert (angolul).

Glam Rock: a "glamour rock" rövidebb formája. Egy a 70-es évek elején virágzó stílust jelent, amely később meleg hangzása és még melegebb öltözködési stílusa miatt háttérbe szorult. Megszólaltatói igen androgén hatást nyújtottak. Pl.: T. Rex, The Sweet, Slade, David Bowie.

Glitter Rock: hasonló, csak itt tudatosan törekedtek a tinédzser arcra, és ez nem annyira kifinomult, mint a glam rock. Képviselő: Gary Glitter.

Gold: aranylemez, ami az USÁ-ban 500000 darab után jár. A platina dupla ennyi.

Gospel: a fekete templomi éneklésre alapozó énekirányzat. Mózesről, Jerikóról és természetesen az Úrról szól. A gospel-énekesnők ritkán nyomnak 120 kilónál kevesebbet. A soul leglényegesebb alkotóeleme és a legfontosabb ének-iskola.

Gótikus-rock: post-punk stílusirányzat fekete ruhákban és az élet halott dolgairól. Képviselői: Fields Of The Nephilim, Sisters Of Mercy.

Grammy: a pop Oscárja. Az amerikai zeneipar 6000 legkonzervatívabb képviselőjének szavazatai alapján osztják ki minden februárban, a legjelentéktelenebb kategóriákban. Még soha nem nyert Grammyt Chuck Berry vagy a Rolling Stones. Natalie Cole viszont majd' minden évben porondon van. Clapton pedig lassan már vaskereskedést nyithatna díjaiból.

Grindcore: death metal-örökös. Gyakori témája a megcsonkítás és az elrothadás. Előfordult már, hogy ilyen koncerten döglött patkányokat dobtak a közönségbe.

Groove: minden, ami egy zenei darabot pörgőssé tesz. A Dance korában szinte a legfőbb kritériummá vált.

Grounds: (=alapok) Egy szám alapját jelenti, amelyet legelőször vesznek fel - tehát lényegében a basszus, a dob és a gitár-riffek. Ground-jairól híres az AC/DC - igaz az ő számaik nem is állnak semmi másból .

Groupies: a rockban azokat a lányokat, nőket hívják így, akik szívesen osztják meg a társaságukat -ágyban, asztalnál - a zenészekkel.

Grunge: a Seattle-i nagy durranás. A rock és az indie - és az ennek megfelelő ruhák - keveréke. Egy időben ott voltak minden címlapon - a Vogue és az Elle később csatlakoztak. Képviselője: Nirvana és az összes többi seattle-i zenekar /Pearl Jam, Soundgarden/.

Hammond: amin a 60-as éa a 70-es években mindenki játszott. A billenlyűk dinoszaurusza olyan hangot hallat, mint egy visító anyakoca, egyébként pedig, hatalmas súlyának köszönhetően a roadok réme.

Hardcore: minden, ami fáj a fülnek. Csak azért veszik, mert egyébként eladhatatlan.

Harmonizing: olyan technika, amelynek segítségével a hangok magasságát változtatni lehet. Az ehhez szükséges eszköz neve: "Harmonizer", amellyel a 70-es évek vége óta az elrontott hangokat javították ki. Ma már mindenki énekelhet, aki jól néz ki.

Heavy Rotation: aki benne van, az már - majdnem - célba ért. Azt a két marék videóklipet és kislemezt jelenti, amelyet nap mint nap lejátszanak az MTV-n.

Hi-NRG: szójáték a "High Energy"-re. A disco folytatása, amelyet meleg-diszkókban és aerobic klubokban fejlesztettek ki. Ennek megfelelően kalóriafogyasztó.

Hip-hop: a jelen kor minden valószínűség szerint legjelentősebb zenei stílusa. A rap-től abban különbözik, hogy egy hip-hop lemezen nem kell feltétlenül rappelni. Egyébként utcazene New Yorkból, amely csak a graffitikkel és a breakkel együtt képezi az őt megalkotó - túlnyomóan fekete - generáció életérzését. A videókon általában, a rapperekhez hasonlóan kikötött cipőfűzőben és égő szemetesek körül táncolnak. Az elnevezés egy rímből származik: "To the hip hop, hippedy hop". Ilyen egyszerű a világ.

Hook: semmi köze a kapitányhoz. Azt a kis, könnyű dallamot nevezik így, amely szépen beleakad a kisagyba, és onnan soha többé el nem tudjuk távolítani.

Horn Section: (=fúvós szekció) legalább három fúvós - általában trombita, szaxofon és harsona -, amelyek arra kellenek, hogy a Rolling Stones vagy a többi megasztár még több alulfoglalkoztatott zenészt tudjon maga mögött a színpadon.

House: a szintetizátorra és sequenzerre alapozó tánczenék gyűjtőneve. Chicagóból ered, a 80-as évek közepéről. Azóta elterjedt és rengeteg ágra osztódott. Képviselői: mindenki, akinek sípja van, kivéve a futballbírókat.

Hype: az a felhajtás, ami egy lemez kiadása körül van. Többnyire ok nélkül.

Indie: tulajdonképpen a lemezkiadásban használt "independent record label" (független lemezkiadó) rövidítése, amely egy a nagy lemezcégekkel szembeni megnevezés. Eredetileg a fő vonaltól eltérő zenékre vonatkozott, de természetesen mára divattá vált. A pénz nagy úr .

Industrial: a 80-as évek rock-fajtája. Valódi, a fém-iparból származó zajokkal operál.

Interview: (=interjú) művész és újságíró találkozása általában valami drága étteremben, ahol a művész csak a lemezéről beszél, miközben az újságíró iszik és eszik (ebben a sorrendben).

Jam: előre nem tervezett közös zenélés.

Jump: a Rhythm and Blues egy irányzata. A 40-es években mindenekelőtt bulik kedvelt zenéje volt. Az ehhez passzoló táncot "Jive"-nak hívták.

Kickin' Ass: a "Fuck!" után a zenei világ leggyakrabban használt kifejezése.

Koncepciós album: ezerszer halálraítélt, ál-intellektuell hangjáték kezdőknek. Példák: "Tales From The Topographic Oceans", "The Wall", "Thick As A Brick". És természetesen a koncepció-mester, Pete Townshend új albuma.

Koreográfia: színpadi tánc. Ideális esetben a mozgás és a zene összhangja. Prince például mestere a milliméterpapíron megszerkesztett koreográfiáknak.

Laid back: szó szerint "lenyugodott", ami itt a dob ritmusára vonatkozik. Ez a kis lelassulás lazító hatást kölcsönöz a zenének. Vannak azonban dobosok, akik - nem rendeltetés- szerűen - egyszerűen akkor használják, amikor hibáznak.

Licensing: (=licencelés) a lemezipar egyik kifejezése. Ha a fölvételek valamely licenc alapján kerülnek forgalomba, akkor a lemezcég csak a dolog üzleti oldalával foglalkozik, és az olyan apróságok, mint a művésszel kötött szerződés vagy a művész érdekei hidegen hagyják.

Lick: egy rövid riff.

Line up: a zenekar tagjai.

Lip Syncing: az éneklés imitálásának művészete. Közben a zene jöhet CD-ről vagy számítógépről. Az olyan "énekesek", mint David Hasselhoff előszeretettel mozgatják így a szájukat a színpadon.

Loop: a hip-hop kedvelt játékszere. Néhány hang vagy zörej, amelyet egy disken tárolnak, egymás után végtelenszer kerül lejátszásra. Hipnotikus hatású.

Lovers Rock: reggae balladák a 70-es és a 80-as évekből. A rockhoz semmi köze. Úttörője: Gregory Isaacs.

Mariachi: Tradicionális mexikói lakodalmas zene trombitával és sok akusztikus gitárral. Herb Alpert "amerikanizálta".

Mastering: egy produkció stúdiófelvételének tulajdonképpeni utolsó lépése. Végeredménye egy "jobbat-már-tényleg-nem-tudunk" fölvétel: a "Master".

Második album-szindróma: Az embernek több tíz éve is van arra, hogy a bemutatkozó album dalait megírja - a lemezkiadó pedig már egy év után a másodikat akarja! Nehéz ügy. A jobbaknak sikerül, és akkor szembe kell nézniük a "Harmadik album-szindrómával".

MC: még egy mester. Eredeti jelentése "Master of Ceremony", azonban egy ideje a "Microphon Controller" rövidítése is. Mindkét kifejezés a rap-világból való, és művésznevek előtt használják, mint pl. MC Hammer. Nem összetévesztendő Paul McCartney "Mc"-jével, ami skót sajátosság, és ott a "c"-t ráadásul "k"-nak ejtjük.

Mellotron: bonyolult billentyűs sampler, melynek segítségével a korábban fölvett hangszereket billentyűkkel le lehet játszani. 1967-ben volt nagy szám; ma már alig hallani.

Merchandise: a rock and roll emléktárgy-eladása. A szuvenírek legfőbb jellemzője: szemérmetlenül drágák, mégis mindenki megveszi azt a pólót, amelyen egy mosás után már csak "epech M de" felirat látható.

MIDI: "Musical Instrument Digital Interface". Ezen csoda segítségével - plusz egy DIN-kábel - köthető össze egy stúdióban a sampler, a dobgép meg a többi.

Minimalist: (=minimalista) a fogalom a New York-i avantgárd világból ered. Egyszerű hitvallás: A kevesebb több. Szélsőséges esetben oda vezet, hogy egy 70 perces anyag egy-egy gongütésből áll az elején és a végén, közte pedig csend hallható.

Mix: a mixnél az egymás után fölvett "nyomok" (= "tracks") megfelelő arányba kerülnek.

Monitore: így nevezik azokat a színpadon található hangszórókat, amelyek a színpad felé üvöltenek. A zenészek egyetlen esélye, hogy az eluralkodott pokolról valami információt ők is szerezzenek.

Moog: dr. Robert Moog találmánya: az legeslegelső szintetizátor a 60-as évekből. Erős basszussal rendelkező "mini-moog"-ját újra elővették.

"Middle of the Road": Valamikor egy zenekar neve volt, mostanában inkább "sláger" jelentéssel bír.

Nashville: a country fellegvára Tennesse-ben található. Lakói újra meg újra megpróbálják bevenni a világot, eddig azonban sajnos minden siker nélkül. Garth Brooks-uk az USÁ-n kívül csak fejrázást kapott.

New Age: Meditatív hangulat-zene, állítólag terapeutikus tulajdonságokkal - ami a legtöbb esetben annyit jelent, hogy a hallgató annyira ellazul, hogy szép lassan elalszik zeneélvezet közben. Először a San Francisco környéki egészséges életmód-boltokban árulták, azután hódította meg a lemezkiadókat. Ma a különböző alternatív gyógy- és életmódok gyűjtőneve - az erdők muzsikájától kezdve a kínai acélgolyókig.

New Beat: elég heves európai techno-fajta. Mindenekelőtt belga diszkókban hallható. Érezhető rajta az Industrial és a Hi-NRG hatása.

New Country: (= új ország) természetesen nem létezik ilyen, de ha arról van szó, hogy olyan emberek, mint Garth Brooks és Billy Ray Cyrus jobban eladhatóvá váljanak, akkor a zeneipar igen kreatív nyelvújító tud lenni.

New Romantic: még egy reklámfogás. A megnevezés egy zenei irányzatra vonatkozik, amelyet a 80-as évek elején a Spandau Ballet szépségei testesítettek meg - a lényeg az volt, hogy a hajuk szépen álljon.

New Wave: ami a punk után jött. Tagadta elődje nihilizmusát, és visszahozta a popot. Például a Police.

No Wave: feltűnősködő art-punk mozgalom New York-ban a 70-es évek végén.

Off-beat: ellen-hangsúly - egy ritmus esetében tehát azok az egységek, amelyek nem hangsúlyosak. Jobb táncosok mindig az off-beatre mozognak, a többiek pedig észre sem veszik.

Opener: 1. Egy CD első száma, vagy 2. előzenekar. Amennyiben már ismert, akkor "Special Guest"-nek (= Különleges vendég) hívják. A legőszintébb elnevezés azonban talán a "Support Act" (= kísérő előadás), mert az egyetlen feladata, hogy a fő attrakcióra ráhangolja a közönséget. Ha ezt túlszárnyalná, leveszik a hangot. Tehát semmi esélye a nagy szereplésre.

Overdub: A kész felvételhez utólag hozzárakott javítások, tehát a tulajdonképpeni befejezés. Legtöbbször élő felvételeknél használják. Az olyan művészek, mint Zappa nem folyamodtak ilyen gyerekes megoldásokhoz.

PA: 1. Többnyire a "Public Address System" rövidítése, ami a mindazt jelenti, ami a közönséget egy hangrobbanás küszöbére kényszeríti: erősítők, hangszórók, stb. 2. "Personal Appearance" röviden, ami egyszerűen annyit jelent, hogy valamely híresség személyesen tűnik föl egy szórakozóhelyen.

Per Diems: (vagy "Pds") a latin kifejezés arra a pénzösszegre vonatkozik, amelyet a zenekar és a kísérő stáb tagjai naponta kézhez kapnak.

Phasing: az effektek ide-oda rohangálnak egyik hangszóróból a másikba, mialatt a zene kétségbeesetten próbál saját farkába harapni. Mintapéldányai: Hendrix: "Axis: Bold As Love" és Nirvana: "Rainbow Chaser".

Philly: a "Philadelphia Sound" rövidítése. Öblítő-szagú soul a 60-as évekből, amit a The O'Jays és a The Delfonics énekelt.

Plankspanker: agresszív Fretmelter. Érthető?

Plugger: az az ember, aki reggeltől estig rádió- és TV-producereket győzköd valamely tényleg-nagyon-szuper együttesről, lemezről, maxiról.

Pomp Rock: a rock kedvelt formája a 70-es években, amely klasszikus motívumokkal és teátrális előadásmóddal dicsekedhetett. Úttörői: Emerson, Lake and Palmer.

Portastudio: a normál stúdióhoz viszonyítva olyan, mint a laptop a PC-hez képest - minden egy kicsit kisebb, mégis nagyon alkalmas demó- készítésre.

Post-punk: minden, ami az alkalmazkodni képtelen, keményebb stílusú zenében a punk után jött, és azt legalább egy ici-picit idézte - még ha ez kizárólag a gitáros fülbevalóját jelenti is.

Power-pop: 1978 májusa és augusztusa között így nevezhetjük a punk akkori, szokatlanul dallamos változatát.

Pre-Sales: (="elő-eladások") tulajdonképpen még nem eladások, hanem csak előmegrendelések. Nagy büszkeség egy lemezkiadónak, ha egy sztárja már az előmegrendelések alapján aranylemezt kap.

Pre-Production: a fölvétel előtti ceremónia. Jelentheti a próbákat, a dalok újrahangszerelését.

Prog-Rock: a progresszív rock rövidítése - egy forma, ami a pszihedelikus rockból fejlődött ki.

Programming: (= programozás) addig dumálni a számítógépnek, amíg olyan hangokat nem produkál, amit szeretnénk.

Promo: újságíróknak osztott felvétel.

Promotion: többé - kevésbé sikeres próbálkozás arra nézve, hogy egy új lemezt a médiák vagy reklámok segítségével népszerűsítsenek.

Psychedelic: az, ami 1966 és 1968 között mindig akkor történt, amikor a zenészek LSD-t nyomtak. A dallam, a szövegek, a ruhák és a frizurák - mind egy kicsit furcsák.

Pub Rock: vissza a gyökerekhez! Kocsmázás, sörvedelés, pohár- és székdobálás.

Publishing: egy szerzemény jogai. Általában a szerző birtokában vannak, de e is adhatók (pl. Beatles vagy Michael Jackson).

Punk: eredetileg a 60-as évek amerikai garázs-rockját jelentette. Azután újjáéledt, hogy nevet adjon az összebiztostűzött irokézeknek és a kíséretükben hallható elhangolt gitároknak. Eleinte a királyi család, később minden más ellen is szólt.

Pontok: a Macintosh-használók kedvenc grafikai fogása. Így lesz a jelentéktelen Smudóból S.M.U.D.O., az emberek meg törhetik a fejüket, mi rejtőzik a név mögött.

Q - A: A "Question - Answer" (= kérdés - válasz) rövidítése. bevett interjú-forma, melynél az újságíró olyan elmés kérdéseket tesz föl, mint a "Hogyan készült a lemez?", a művész pedig így felel: "Mindent Istentől kapunk, nem?"

R&B: ha nincs hely, ezt is írhatjuk a Rhythm and Blues helyett.

Raga Rock: az acid rock egy fajtája. Gitárhangsúlyos zene szitár-betétekkel. A 60-as évek végén gyakrabban volt hallható - amióta Sri Chimnoy öregszik, kihalás veszélyezteti.

Raggamuffin: reggae-dancehall-fajta. Szövegileg tiszta férfidolog - melegek itt csak kigúnyolásra számíthatnak.

Rap: eredetileg a feketék beszélő éneklési módja. A hip-hop része.

Rasztafári: Egy a reggae-n belüli ideológiai mozgalom. A rasztafárik az afrikai államok egyesítésében hisznek ("Africa United"), és a fehér társadalmi rendben az abszolút gonoszt látják. A név egy etiópiai császár nevéből ered, akiben sokan Afrika egyesítőjét látták.

Rave: 14 - 17 évesek hatalmas bulija hatalmas helyeken (akár gyárcsarnokokban is) és a zene, amelyet ott hallhatunk.

Remaster: egy új "Master", amely többnyire a hangzás följavítására hivatott. Automatikusan megtörténik, ha analógból digitálisra változtatnak. A különbség azonban nem mindig észrevehető.

Remixing: Egy új mix elkészítése. Dance-maxiknál használatos, ahol főleg a dobot és a basszust emelik ki. Laikusok szemében csak az különbözteti meg a mixeket egymástól, hogy más a címük.

Retro-nuevo: régi dolog új csomagolásban, mint pl. a Spin Doctors vagy a Black Crowes.

Rhythm and Blues: fekete tánczene, amely a big-band korszak végén keletkezett. Nem jazz és nem gospel.

Rhythm Section: (= ritmusszekció) az, ami a régi szép időkben a dob, a basszus és a ritmus gitár volt együtt.

Riff: rövid akkord-sorozat. Általában egy nagy terpeszben álló gitáros játssza a koncerten.

Rockabilly: az R& B és a Hillbilly-Country keveréke. Elvis és Jerry Lee Lewis találta föl az 50-es években.

Rock Steady: lassúbb a Blue Beat-nél, és sokkal lassúbb a Ská-nál. Alton Ellis 60-as évekbeli slágeréről ("Get Ready To Rock Steady") kapta elnevezését.

Roots: (= Gyökerek) rasztafári-hatásos reggae. Szlogen: "Vissza a gyökerekhez!"

Running Order: a több mint három fellépővel rendelkező koncertek fellépési sorrendje. Percre pontos és soha senki nem tartja be.

Salsa: csípős paradicsomszósz és egyben az összes latin-amerikai zene gyűjtőneve, amelyet New York-ban játszanak.

Sampler: kis rész valaki más szerzeményéből, amelyet egy saját számban fölhasználnak. Disken tárolják és billentyűkkel hívják elő, rengeteg munkahelyet biztosítva ezzel ügyvédeknek.

Scat-Singing: jazz-éneklés, szabadon improvizálva. Tiszta szótag-zsonglőrködés.

Sequencer: a gép, melynek segítségével a számítógépen zenét lehet írni.

Session Man: kölcsönözhető zenész. Hatalmas összegekért hajlandó beállni az éppen betegeskedő gitáros helyére.

Setlist: az élő program sorrendjét tartalmazó cetli. Általában jól ragad a kontrollokra.

Shoegazer: (= "cipőbámuló") az Indie-rock egy fajtája, hosszú lélegzetű, neo-pszihedelikus és hangos gitárszólókkal. Azért kapta ezt a nevet, mert a szereplők általában a cipőjükre merednek a közönség helyett.

Showcase: a zeneipar belső embereinek fenntartva. Az olyan embereknek, mint te és én, nincs hozzá köze.

Ska: a reggae korai formája. Az 50-es évek végén keletkezett R& B és jamaikai zenei elemekből.

Skinsman: ütős.

Slamdance: polka, távolugrás és rugby keveréke. Hardcore és punk koncerteken látható.

Soca: a calypso és a soul vegyítve Trinidadból.

Soundcheck: koncerttermekből üvölt délután. Pusztán arra jó, hogy a zenekar tagjait kiverje az ágyból - akusztikailag úgyis minden teljesen más lesz estére.

Spagetti House: house ... na vajon honnan is?

Speed Metal: gyorssebességű metál.

Split: egy zenekar föloszlása. Oka az újra megalakítás is lehet. Csak hogy történjen már valami.

Stagehands: a segítők segítői; gyakran egy száraz zsömle IQ-jával.

Straight-edged: aki ilyen az a jobb gitár-játék érdekében lemond a drogokról, a cigiről és a húsról.

Swingbeat: a 80-as évek végének egyik fekete tánczenéje, amely a rap kemény ütemeit és a soul lágy dallamát összeköti. Például: Bobby Brown.

Syndrum: lépesméz-alakú dob-részek, amelyeket úgy használnak, mint a rendes dobokat, hangjuk viszont olyan, mint egy Gameboynak.

Techno: brutális house kemény, gyors ütemekkel. Hivatalosan Detroitban keletkezett, de a legnagyobb népszerűséget mégis Németországban és Belgiumban érte el.

Telepromoter: TV-képernyő az ének-kontroll mellett. Erről lehet dalszövegeket olvasni vagy a zenekar bemutatásakor a tagok nevét.

Tex-Mex: kísérő zene a mexikói kaja mellé. A texasi rock and rollt és a mexikói folklórt köti össze. Tequila mérgezéssel végződik. Jó példa: Los Lobos.

Thrash: a Speed Metáltól csupán lassúbb ritmusában különbözik. Punk-elemeket is használ.

Tight: "tight band" az az együttes, aki a hagyományok ellenére minden határidőt betart. Ez utoljára 1979-ben fordult elő valakivel. A "tight" szó vonatkozhat a hibátlan zenére is - szintén ritka.

Torch Singer: olyan énekesnők, akik patetikus és drámai előadásmódjukkal a papírzsebkendő-ipar kedvencei.

Track: (= nyom) a keverőpult azon lehetőségét jelenti, hogy a különböző hangszereket, szólamokat külön-külön vegye föl: minél több "track", annál több lehetőség.

Trad: a tradicionális rövidítése. Az a kategória, amikor mindenki tudja a dolog eredetét, és nyilvánvaló, hogy nem kell a szerzői jogokkal foglalkozni.

Unplugged: ainden, amit nem lehet konnektorba dugni.

Urban: többnyire az újságírók szerencsétlen próbálkozása, hogy a "fekete" szót valahogy körülírják.

Vari-Lights: számítógép által vezérelt, programozható fényszórók. Mindenhová követik az énekest, és egy vagyonba kerülnek.

Vogue: azon kívül, hogy egy női magazin címe, egy 80-as évekbeli táncstílus is, amelyben a táncos mozgása újra meg újra megáll, mintha megmerevedett volna.

White Noise (= fehér zaj) : a hang-spektrum legfelsőbb frekvenciái. Aki két rock-koncertnél többön vett részt, annak már nem kell vele törődni - úgysem hallja.

Wimpy: szó szerint: "lágyított". 100 listavezető közül 90 mindig ilyen.

World Music (= világzene): kerek a világ, és évezredek óta zenélnek rajta, a zeneipar azonban ezt furamód csupán néhány éve vette észre: Azóta a polinéz termékenységi énekeket, a pakisztáni meditációt és a tadzsik lakodalmast "világzene" címen adja el mindenhol.

YO!: ami rock-körökben a "Yeah!", az a hip-hop kultúrában a "Yo!"

Zydeco: a Cajun feketében. Lousiana-i származású, és többnyire szaxofonon és akkordeonon játsszák.

2001. augusztus 21.