Bluespapír II.

Az Első Magyar Blueskönyv osztatlan sikere és elismertsége után 1999-ben jelent meg szintén Fekete Kálmán tollából a Blues2, a második magyar gyűjteményes blueskönyv.

"Nálunk a blues nem elnyomott műfaj. Annál sokkal rosszabb: figyelmen kívül hagyott. Mint ha nem is létezne. Mármint az úgynevezett "szakma" részéről van magas ívből lecsinálva. Ez valahol jó is.

.megállapíthattam örömmel, hogy a . blues életben maradt . bármilyen sötét mélységbe taszíttattott a hazai élőzene, a közönség igénye mégis megmaradt."

Ezek a sorok Fekete Kálmán (aki civilben a PMD Blues Band billentyűse) előszavából idézett frázisok, mintegy meghatározandó eme antologikus jellegű, gyűjteményes kötet hangulatát.

Ötszázhetven oldal, tiszta, hamisítatlan magyar blues fotókkal, grafikákkal és rengeteg adattal.

Mintegy hatvan oldalnyi, a határainkon túli bluest bemutatandó expozé után a Syrius-sztorival indul a magyar vonatkozású bemutatás, és nagyvonalakban a következőkkel folytatódik: Apák és Fiúk (a blues nagy öregjei és fiaik); Produceri Irodák, Fesztiválszervezők és Menedzserek; Dolgozatok (a blues témájában elkövetett írások, pamfletek - egészen kellemes és olvasható gyűjtemény);majd stílusirányzatok szerint zenakarok - zenészek bemutatása. Leginkább ezzel az utolsó fejezettel (ill. fejezetekkel) van gondom: Fekete Úr ugyanis egy kategóriába (Chicago blues) sorolja a következő zenekarokat: Muddy Shoes, Blues Bell, Rambling Blues Trió - a probléma csak annyi, hogy mindegyik csapat a hatalmas blues óceán egy-egy kis részét uralja, de mindegyik másik ilyen kis szeletet, mégpedig a következőket (és elnézést a szerzőtől, de kötelességemnek érzem ezt az apró helyesbítést eszközölni): Muddy Shoes - shuffle blues, Blues Bell - funky és R & B, Rambling Blues Trió - akusztikus és delta blues.

A könyv legvégén található az a kilenc oldal, amely majdnem a hátán viszi (a fotókon kívül) az egész anyagot: ez Nemes Nagy Péter magyar bluesmogul blues diszkográfiája; figyelemre méltó.

Mindezeken kívül az Első Blueskönyvnél összeszedettebb, némileg koncepciózusabb kötetről van szó, érezhető a szerző törekvése a tudatos és korrekt tájékoztatásra, valamint áthatja a blues végtelen szeretete.

Mindez szép és jó, de a cikk elején idézett bevezető elkeseredett hangneme és a hazai zenész szakma egyértelműen negatív vélelmezése egy csalódott, megfáradt emberre enged gondolni. Felmerül hát a kérdés: ez a magyar blues?

Végül, de nem utolsósorban megemlítendő, hogy a könyvhöz tartozik egy CD melléklet is, nyolc magyar előadó azonos számú darabjával. Jó ötletnek tartom, és követendő példának, csak a lemez formájával nem vagyok kibékülve: mivel promóciós reklámlemez, ezért ovális formára préselt, amelyet a régebbi típusú CD lejátszók és CD-ROM-ok nem ismernek föl. Szükség volt erre?

Fekete Kálmán: Blues2, kiadja a Gálos Nyomdász Kft., 1999

A könyv megrendelhető Interneten 3750 Ft-os áron.

Balogh Tibor

2001. március 26.