Sniffin' Glue: The Essential Punk Accessory

Mark Perry

Amikor Londonban 1976-ban az első Ramones-album megjelent, minden megváltozott: nemcsak a fiatalok külseje és életvitele, hanem az ido is fölgyorsult.

Az akkor 19 éves Mark Perry megírta első fanzine-ját egy régi gyerek írógéppel. A cím az egyik legjobb Ramones dalból való: "All Kids Want Something To Do" - Hát most megkapták. Perry mindig elutasította, hogy övé volt az első, de tagadhatatlan, hogy a "Sniffin' Glue" tökéletes nyomtatott másolata volt a Ramones-nak. A szerző pedig hirdetni kezdte az igét: "Árasszátok el a piacot a punk - írással!" Vakon hitt a "csináld magad" - etikában, és annak kreatív hatásában.A sztori második része sokkal bajosabb: a punk nemzeti botránnyá fejlődik és nemzetközi üggyé válik. Eltűnik belőle az ártatlanság. Perry pedig médiasztárrá nő, és saját lemezcéget alapít Mike Copeland-del "Step Forward" névvel. Összesen 12 SG - szám jelenik meg, ami 13 hónap brit punk történelmét fogja össze az összes hülyeségével és dicsőségével együtt. Mielőtt Perry elégetteti a 12. számot, s ezzel lezár egy korszakot, ha csak egy rövid időre is, sikerült kiegyezésre bírnia a művészetet a kereskedelemmel, az avantgarde esztétikát a szocreál politikával.

Kérdésünkre, hogy miért írta meg annak idején a Sniffin' Glue-t, azt felelte, hogy annyi magazin jelent meg akkor a punkról, hogy ő is meg akarta csinálni a sajátját. Ezt használta föl eszközül arra, hogy kiemelkedjen a háttérből, ahol addig csendesen meghúzódott. Az addig lenyelt gúnyolódások íratták vele.

Ezenkívül megtudhatjuk azt is, hogy nem igaz az a pletyka, miszerint utálta a Jam-et és a Clash-t, sőt, inkább szerette őket, csupán az zavarta, hogy behódoltak a sztárságnak, az "amerikai kapitalista konglomerátumoknak".

Mark Perry jelenleg két albumon is dolgozik: egy punk - pop és egy inkább avantgarde jellegűn. Olykor előadásokat tart és számos punk rendezvényen vesz részt. Saját punk bulit is tart a 100 Clubban "Complete Control" címmel.

A punkot egyébként kétélű kardként látja, mert politikailag szerinte nagyon pozitívnak indult, a közönség egy része viszont szörnyen képtelen volt fölfogni, mennyire fontos a stílus a rock and rollban. Az olyan emberek, mint Elvis vagy James Brown tudták csak valamennyire előrevinni, mert nekik igényük volt arra, hogy saját stílust alakítsanak ki.

2001. március 4.