Sziget Fesztivál 2004 – világzene legjobbjai

Immár kikerekedett az idei Sziget Fesztivál világzenei sztár-felhozatala. A műfajában külön fesztiválként is megálló helyszín, az idén Djuice Világzenei Nagyszínpad, évről-évre a legjobb előadókat vonultatja fel. Az idei évben a szervezők azonban még egy lapáttal rátettek és minden eddiginél erősebb programot állítottak össze. Augusztus 4-től 11-ig a világzene itthon még nem látott legendás előadóit, a már ismert világsztárokat és a műfaj legfrissebb erőit látja vendégül a Sziget Fesztivál. Mint ismeretes már megérkeztek az első visszajelzések a Fesztivál további helyszíneire is. A Bloodhound Gang és a Rasmus a Nagyszínpadon, az Amorphis és a Children of Bodom a metál helyszínen már biztosította helyét.

A világzenei helyszín 2004-ben is „három lábon áll”: egyrészt - jó szokása szerint - bemutatja azokat a legendás előadókat, akik eddig még nem léptek fel Magyarországon. Ennek jegyében kerül sor a – hetvenes évekbeli fénykora után 2001-ben visszatérő – szenegáli Orchestre Baobab, továbbá a jamaikai roots-reggae alapzenekara, a Misty In Roots, valamint a nápolyi „dekomponista”, Daniele Sepe koncertjére.

Másrészt felvonultatja azokat a sztárokat, akik a legnépszerűbbek Magyarországon. Újra hallható lesz így a Buena Vista Social Club dívája, Omara Portuondo, aztán a rai-rock megteremtőjeként jegyzett Rachid Taha, a szenegáli Baaba Maal és a New York-i avant-klezmer csúcsáról a The Klezmatics zenekar. Speciális, az alkalomra szabott akusztikus-rebellis programmal lép fel az angol Chumbawamba együttes, no és újra tarol a Los De Abajo mexikói mariachi-salsa-ska-punkja meg a tuvai Yat-Kha ultrabasszus sámánrockja. Rezesekből sem lesz hiány: Németországból a Mardi Gras BB, Szerbiából a Boban Markovic Orkestar fújja, ami csak bele- és kifér…

S végül megismerteti a közönséggel az utóbbi évek felfedezettjeit és legfrissebb erőit is. Maliból Rokia Traoré, Kanadából Lhasa, Boszniából a Mostar Sevdah Reunion, Angliából az Oi Va Voi és Justin Adams, Franciaországból az Orchestre National de Barbés, Lengyelországból a Warsaw Village Band, Írországból a Kila, Los Angelesből a kongói Ricardo Lemvo – csupa-csupa olyan név, amely már beírta magát a legjobbak közé, bár most esetleg még ismeretlen Magyarországon, augusztusban azonban minden napra jut belőlük felfedezés, élmény, reveláció. Elvégre nem véletlen, hogy Rokia Traoré 2003 legnépszerűbb afrikai lemezét tette az asztalra (Bowmboi); hogy az Oi Va Voi három hónapig vezette az európai világzenei rádiósok listáját (Laughter Through Tears); hogy a Warsaw Village Band éppen most kapta meg a BBC3 világzenei díját, de a hat évig hallgató Lhasa visszatérése (The Living Road) sem kisebb szenzáció. Nem beszélve Justin Adamsről, aki Robert Plant gitárosaként újabban nyakig merült a mali bluesban.

Ne kelljen mondanunk, a Világzenei Nagyszínpad mindeközben a műfaj hazai reprezentásairól sem feledkezik meg. Sőt. A hét egyik kimagasló eseményének tekinthető, hogy a Sziget kezdeményezésére összeáll az „eredeti” Kolinda együttes (Kiss Ferenc, Lantos Iván, Dabasi Péter, Zsigmondi Ágnes) harminc év után, de terítékre kerülnek az olyan „mindennapos” kedvencek is, mint például a Besh o droM zenekar, ami pedig a friss erőket illeti, aligha kell meggyőzőbb a már nemzetközi rangnak is örvendő Parno Grasztnál.

Kapcsolódó linkek:

www.sziget.hu

2004. március 8.