SZIN-nel zár a nyár - A Cure és az Alphaville is jön a szegedi bulira!

Mára a legnagyobb nyári fesztiválok között a Szegedi Ifjúsági Napoknak (SZIN) is bérelt helye van, idén egy „nulladik” nappal bővülve, augusztus 24-28-között várja látogatóit a Tisza parti város Újszegedi Partfürdőjén. A közel 100 koncertet és egyéb kiegészítő programokat felsorakoztató nyárzáró fesztiválon már nemzetközi sztárokat is köszönthetünk. A napokban jelezte, hogy vállalja a szegedi bulit a ’80-as évek második felének egyik legnagyobb európai tinédzser-őrületéért felelős zenekara, a Cure és szintén a ’80-as évek egyik emblematikus popzenekara, az Alphaville.

A Szegedi Ifjúsági Napok a hazai fesztiválélet legnagyobb hagyományokkal rendelkező eseménye, 1967-től a rendszerváltásig a leghíresebb fesztivál volt Magyarországon. A több mint tíz éves szünet után 2003-ban újraéledt rendezvény tavaly már több mint 25.000 látogatót számlált, ezzel a hazai fesztiválok közt az egyik leglátogatottabb eseménnyé vált.

A ’80-as évek második felének egyik legnagyobb európai tinédzser-őrületéért felelős zenekar eredetileg Easy Cure néven alakult 1976-ban, mire azonban a három iskolatárs által életre hívott csapat 1979 februárjában megjelentette első kislemezét, az Albert Camus munkái által inspirált Killing An Arab-ot, már simán csak Cure-nak hívták őket. A néhány évvel később erős sminkjével és kócos frizurájával - a zenekar emblematikus figurájaként - magát igazi popsztárra kinövő gitáros-énekes, Robert Smith és barátai ebben az időszakban még főként depresszív hangulatú, erősen dark, goth dalokat játszottak, nem véletlen tehát, hogy a frontember egy ideig a hasonszőrű Siouxie and the Banshees-ben is pengetett. A Smith körül állandóan cserélődő (több ki, majd visszalépő zenészt is foglalkoztató) együttes hazájában első igazi kereskedelmi sikerét ’83 őszén érte el a Lovecats című, bohókás, bőgővel feldobott popdallal, míg a tengerentúlon egészen ’85-ig kellett várniuk, mikor is hatodik, Head On The Door című albumuk több száma is masszív sláger lett – elsősorban a kollégiumi rádióknak köszönhetően. A következő évben kiadott, addigi kislemezeket összegző Standing On A Beach révén aztán már igazi tömegek ismerték meg a kultikus státuszba emelkedő zenekar addigi pályájának legfontosabb állomásait, s a pozíciókat csak tovább erősítette a ’87-ben piacra dobott dupla album, az eklektikus Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me. A sikereit remek dalai mellett ötletdús, látványgazdag videoklipjeinek is köszönhető (és ekkortájt Magyarországra is eljutó) Cure a következő években igazi stadiontöltő attrakciónak számított és a csapat népszerűségét még az sem tudta kikezdeni, hogy a Smith-hez hasonlóan szintén alapítótag Lol Tolhurts kirúgása után (több évig húzódó) pert indított korábbi társai ellen. A mindig is kísérletező kedvéről híres csapat ebben a periódusban, (a sorlemezek mellett) előbb remix-válogatást jelentetett meg, majd koncertalbummal és –videóval örvendeztette meg rajongóit, akiknek a ’90-es években azért jóval kevesebb új matériával kellett már beérniük, mint egy évtizeddel korábban. A ’97-ben kiadott, a Standing On A Beach-et követő kislemezeket összegző Galore után többször is a Cure feloszlásáról szóltak a hírek, sőt, a ’99-ben napvilágot látott, a korai albumok mély, nyomott hangulatát idéző Bloodflowers után Robert Smith maga jelentette be: ez a zenekar utolsó közös turnéja. A rajongók nem kis örömére azóta, 2002-ben a Sziget Nagyszínpadán láthatta a hazai tábor, idén nyáron pedig a hazai SZIN-kavalkádba visznek egy kis feketét.

Szintén a SZIN felhozatalát erősíti az újromantikus szintipopban utazó Alphaville is. A 80-as években felnőtt korosztályoknak, a videodiszkón, nyugatnémet BRAVO-n és Poptarisznyán felnőtt nemzedékeknek talán nem is kell túl sokat mesélnünk, ám az ifjabbak (és talán az idősebbek) kedvéért mégis: az Alphaville a 80-as évek egyik emblematikus popzenekara. Az eredetileg háromtagú német zenekar 1984-ben Forever Young című albumával robbant be a könnyűzenei porondra, olyan máig is emlékezetes slágerekkel, mint a Forever Young, a Big In Japan vagy a Sounds Like A Melody. A zenekar később olyan, ugyancsak nagyszerű lemezeket készített el, mint az 1986-os Afternoons In Utopia vagy az 1994-es Prostitute. Az Alpaville napjainkban, több tagcsere és kiválás után, tulajdonképpen Marian Gold énekes kísérőzenészekkel kiegészült kvázi-szólóprojektje, mely a hírek szerint pillanatnyilag Lewis Carroll Alice Csodaországban című művének zenés adaptációján dolgozik. Ez az új Alphaville minden bizonnyal megidézi a SZIN színpadán az egykor volt csodát.

A magyar sort a hazai zenei élet krémje, többek között a Hooligans, a Kispál és a Borz, a Quimby, Kowlsky meg a Wega, Anima Sound System, Belga, Nyers, a neo, Hipercarma, Kistehén Tánczenekar erősíti, de fellép az ország több megyéjén átívelő SZIN tehetségkutató verseny élmezőnye is.

A zenei programok mellett SZINformatika Stage, Civil St®and, Horror Park, Esélyegyenlőségi Bázis, Xtreme Övezet, filmvetítés és sok egyéb program gazdagítja a Szegedi Ifjúsági Napok idei programját.

2005. június 2.