Magyar Ifjúság, 1979. nov. 23. (36-37. o.)

"Hét mélyen érző szív"

" Ilyen még nem volt! Nálunk először!" - csalogatja a plakát a Neoprimitív együttes műsorára a közönséget. ám úgy tűnik, a felhívás nélkül is kellő számú érdeklődő gyűlt volna össze, mert a Muszaki Egyetem vegyészkollégiumának klubjába nem lehet belépni; egymás ölében, nyakában ülve, ablakpárkányra kapaszkodva, állva és guggolva szorong a több száz főnyi közönség. Az alkalmi színpadra hét, fehér lepedőbe burkolózott fiú libben ki, majd a lepleket ledobják, s a különleges jelmezek láttán az elragadtatott közönség a tetszésnyilvánítás minden elképzelhető módjával köszönti az együttest. Feszes bőr- és enyhén rongyos ruhák, elképesztő szemüvegek, láncok, óriási biztosítótű, festett arcok, fémkarika- és zsilettpenge-fülbevalók: punkparódia következik.

A hivatásos közönségőrjítés elektronizált sámán, vagyis a show-vivő megadja a kezdőhangot (mellyel, mint mondja az előző műsor óta tartozik); a normál zenei A-t követő hangok felvillanyozzák és magukkal sodorják a publikumot. Az igazi hatást nem az elektromos zörejek, hanem az akusztikus gitárokkal, dobokkal, csörgőkkel, kísért sajátos szövegek váltják ki. Az aktív hódolók közül többen már együtt éneklik a Neoprimitívvel:

"Te aki a koncerten mereven bámulsz,

És biztosítótűvel biztosítod magad,

Az értelem ellen, hátha nem ragad

Rád így semmi sem - csak a KOSZ..."

A negyvenperces musor után visszavedlenek farmernadrágos huszonévesekké, és régi, valamint új híveik tevékeny közreműködésével fogyasztják el a "gázsi"-t, két láda sört, illetve kólát.

-Hogy miért tetszett a műsoruk? - tűnődik a válaszon a villamosmérnöki kar huszonegy éves hallgatója. - Élvezem a jó szöveget, a jó humort. Mindenhová utánuk megyek.

Szívesen fellépnek bárhol, ahová meghívják oket. Jártak Debrecen, Szeged, Veszprém, Keszthely, Szolnok, Székesfehérvár egyetemi és ifjúsági klubjaiban és Budapesten is sok helyen megfordultak már. Legszívesebben a Közgazdasági Egyetemen, saját törzsközönségük előtt játszanak. Ez érthető is, hiszen néhány éve még maguk is ott tanultak. A baráti társaság alkalmi gitározása, éneklése közben támadt az az ötlet; készítenek egy saját, vidám műsort. Négy évvel ezelőtt a végzősöket búcsúztató rongyosbálra állították össze az első produkciót; a színpad szélére állított felfújható mammut mellett csontokkal hadonászó szőrmés "ősemberek" a népszerű dalokra írt szövegükkel arattak óriási sikert. Azóta hagyomány lett, hogy az őszi gólyabálra készül el új műsoruk (így például a Hótehénke és a hét tirpák és a Robinson a kani bálon címu, ugyancsak kosztümös "gyöngyszemek"). Egyre gyakrabban hívják őket klubokba, építőtáborokba, kollégiumokba is. A sűrűsödő meghívások csak egy töredékének tudnak eleget tenni, mert már valamennyien dolgoznak; Nagy Gyula, Szántó Péter üzletkötő, Földes Péter, Jancsó Kornél, Szentirmay László újságíró, Jobbágy Gyula és Pleschinger Sándor tanár lett.

Menő és kevésbé menő együtteseket szokás jövendőbeli terveikről faggatni. A kérdésre stílusos a válasz:

-Minden bizonnyal ebben az évben sem készül el második nagylemezünk, mivel tavaly sem jelent meg az első. Külföldi turnéra az idén sem megyünk, Cannes-ba a Fonográfot hívták meg, az NSZK-ban pedig továbbra is az Omegával készítenek nagylemezeket. Ezeket az együtteseket bizonyára elszomorítja az a tudat, hogy mi évente többször is felléphetünk a Közgázon. Humorunk idén - a terveknek megfeleloen - három százalékkal emelkedik, gázsink viszont változatlan.

Mi növekvő népszerűségük magyarázata? Hiányzik az igazán jó kabaré. A Mikroszkóp Színpadra képtelenség jegyet kapni, A Vidám Színpad műsorait nem tizen- és huszonéveseknek írják. A Neoprimitív együttes ismert dallamokra írt aktuális paródiái főképp - de nem kizárólag - a fiataloknak szólnak. Indulójukban így fogalmaznak:

"Itt van a Neoprimitív

Hét mélyen érző szív,

S mert kokain sose szív,

Jelleme nagyon pozitív."